Másodszor is Klessheimben

Horthy Miklós Magyarország kormányzója első klessheimi¹ látogatására 1943. április 16-18-a között került sor.

A Führer „ez alkalommal igen ingerült hangulatban volt.” Mussolíniék és Antonescuék „defetizmusa” eleve hatással volt a tárgyalások légkörére. „Mindez Hitlert egészen rendkívüli módon felizgatta”. Még Goebbels is feljegyezte naplójában: hogy „A Führer alkalmasint túlságos keményen támadt rá Horthyra.” Tartva az újabb „megrázkodtatástól” a tárgyalások célkeresztjében Kállay Miklós miniszterelnök személye állt, akinek leváltását „a német-magyar barátság érdekében” követelték. Horthy erre újra és újra csak azt felelte, hogy semmi okot nem lát a miniszterelnök leváltására. A második - immár egynapos - klessheimi találkozó nem egészen egy évvel később 1944. március 18-án volt. A tárgyalásokról a kormányzó másnap 1944. március 19-én a „Koronatanács” ülésén számolt be, amelyről részletes jegyzőkönyv² készült.

Szerkesztésemben igyekszem a jegyzőkönyv tartalmát szó szerint idézni. Formailag azonban áttekinthetősége érdekében nem az eredeti sémákat követem.

1944. évi március hó 19-én du. 12 óra 45 perckor,

a Koronatanács ülése ekkor kezdődött a „Királyi várpalotában”.

„Főméltóságú vitéz nagybányai Horthy Miklós úr³, Magyarország kormányzójának elnöklete alatt jelen voltak:

dr. nagykállay Kállay Miklós m.kir.t.t.,m.kir.³ miniszterelnök,

giczi, assakürthi és ablanczkürthi Ghyczy Jenő m.kir.t.t., m.kir.külügyminiszter,

dr. vitéz Keresztes-Fischer Ferenc m.kir.t.t., m.kir.belügyminiszter,

dr. Reményi-Schneller Lajos m.kir.t.t., m.kir.pénzügyminiszter,

báró losonczi Bánffy Dániel m.kir.t.t., m.kir. földművelésügyi miniszter,

Bornemissza Géza m.kir.t.t., m.kir. iparügyi miniszter,

dr. borosjenői Zsindely Ferenc m.kir.t.t., m.kir kereskedelem-és közlekedésügyi miniszter,

dr. Szinyei Merse Jenő m.kir.t.t., m.kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter,

dr. Radocsay László m.kir.t.t., m.kir. igazságügyminiszter,

csatai Csatai Lajos m.kir.t.t., vezérezredes, m.kir.honvédelmi miniszter,

dr. Szász Lajos m.kir.t.t., m.kir  közellátásügyi tárcanélküli miniszter,

dr. Antal István m.kir.t.t., m.kir. tárcanélküli nemzetvédelmi propaganda miniszter,

vitéz Szombathelyi Ferenc m.kir.t.t., vezérezredes, a honvédvezérkar főnöke,

Sztójai Döme m.kir.t.t., berlini követ.

Jegyző:

dr. bárcziházi Bárczy István m.kir.t.t., miniszterelnökségi államtitkár.

A kormányzó úr őfőméltósága megnyitván a koronatanács ülését, utal arra, hogy a koronatanácson most megjelent urak valamennyien tudják, hogy úgy a miniszterelnök úr, mint az ő kíséretében Hitler vezér látogatása alkalmából megjelent külügyminiszter és honvédelmi miniszter urak részletes közlése alapján, hogy tulajdonképpen mi történt a most lefolyt két nap alatt. Életének talán legnehezebb napját élte át a tegnapi napon.

Március 15-én este az operaházi ünnepi előadás után audenciát kért tőle Jagow⁴ budapesti birodalmi német követ, azon indokolással, hogy Hitler vezér részéről sürgős közléseket kell tennie.

A követet fogadán, az előadta, hogy Hitler vezér meghívja a kormányzót, hogy sürgősen keresse fel őt Schloss Klesseimben, Hitler vezér azért kéri sürgős megjelenését, mert sürgősen a főhadiszállásra kell utaznia. Miután a vezér az utóbbi időben beteg volt, ez akadályozta meg őt abban, hogy a kormányzó úrnak a magyar megszálló csapatok visszahívása érdekében írt levelére eddig válaszolhasson.

A kormányzó úr a meghívás vétele után azon elhatározásra jutott, hogy a meghívásnak nem tesz eleget, és nem megy ki a kért megbeszélésre.

Másnap, március 16-án délelőtt 11 órakor magához kérette a miniszterelnököt, a külügyminisztert, a honvédelmi minisztert és a honvéd vezérkar főnökét, hogy megbeszélje velük a meghívás tényét és annak esetleges következményeit, és azt, hogy milyen érvek szólnak amellett, hogy eleget tegyen Hitler Adolf meghívásának e vagy sem. Szóval, milyen érvek szólnak pro és kontra.

Végül is azon elhatározásra jutott, hogy jobb lesz, ha kimegy. Most is az a nézete, hogy jobb volt, hogy kiment.

17-én este indult el a külügyminiszter úr, a honvédelmi miniszter úr és a honvéd vezérkar főnöke kíséretében. Ottani tartózkodása alatt jelen volt Sztójai Döme berlini követünk.

18-án reggel érkezett meg Hitler vezérhez,

aki gépkocsin őt a klessheimi kastélyba elkísérte. Érezte, hogy más az atmoszféra, mint az eddigi látogatások alkalmával lenni szokott. Amidőn Hitler a tárgyalási terembe bekísérte, Schmidt követ is követte Hitler vezért, mire ő Hitlerhez fordulva azon óhajának adott kifejezést, hogy akkor ő is kéri a kíséretében lévő miniszter urak jelenlétét. Erre Schmidt⁵ követ elhagyta a termet, és így négyszemközt folyt le az ő és Hitler közötti megbeszélés.

Hitler⁶ a megbeszélések elején előadta,

hogy Németország az olasz árulás folytán milyen katasztrofális helyzetbe került. Ő tudta, hogy az olaszok részéről árulás készül, és ma is bántja a lelkiismeretét az, hogy a helyzetet az olaszokkal nem tisztázta előbb.

Nem tűrheti, hogy a háta mögött ismét árulás történjék. Biztosítani kell tehát magát minden eshetőségre. Olyan benyomásokat nyert, hogy Magyarország átáll az ellenséghez. Ezt a kormányzó úr a leghatározottabban tagadásba vette. Nekünk magyaroknak ezer év óta nincs folt a becsületünkön, árulók nem voltunk, mire Hitler azt válaszolta, hogy neki olyan értesülései vannak, hogy Magyarországon az átállás gondolatával foglalkoznak. Kormányzó úr azzal válaszolt, hogy ő is ismeri az ország helyzetét, ő azt a legjobban tudja elbírálni, hogy mi az ország helyzete.

Hiába érvelt Hitler vezérrel szemben,

a köztük folyó érvelés kezdett mindig élesebb és élesebb lenni. Tiltakozására és azon utalására, hogy Magyarország a Német Birodalom által tervbe vett, egy ilyen katonai megszállással szemben hogyan tudna ellenállni, Hitler azt válaszolta, hogy neki van elég rezervája, hogy ezzel szemben kellő hatással fellépjen, de itt volnának még a magyarok ellen a románok a szlávok és a horvátok is. A kormányzó úr erre azt válaszolta, hogy jobb lenne, ha ezen tartalék divíziókat Hitler az oroszok elleni harcra használná fel és a maga részéről egyelőre blöffnek tartja az inváziót.

A kormányzó úr ezután felállt,

és felment a lakosztályába. Hitler nemsokára felüzent, hogy 24 személyre van egy ebéd szervírozva, akar-e a kormányzó úr ezen részt venni, vagy kisebb körben ebédelni? A kormányzó úr azt üzente, hogy elfogadja a meghívást az ebédre.

Délután folytatódott

a megbeszélés Hitler vezérrel. Megmondta Hitlernek, hogy mindenre gondolt, de Hitler ilyen lépésére nem. Kérte, hogy revidiálja álláspontját és elhatározását. Utalt arra, hogy a magyar nemzet az egyetlen, amelyik hozzá és a Német Birodalom irányában barátságos érzelmekkel viseltetik. Hitler erre azt válaszolta, hogy ő csak biztosítani akarja a hátát. A kormányzó úr újabb érveket hozott fel, és ismételten kérte Hitlert, hogy milyen érvek alapján vádolja ő a magyar nemzetet, és kéri őt, hogy a német kormány írásban közölje az illetékes magyar miniszterelnökkel vagy külügyminiszterrel a németek rendelkezésére álló vádanyagot.

Erre Hitler ismét visszatért arra a vádra,

hogy Kállay⁶ miniszterelnök fogadta Szent-Györgyi Albert⁷ Nobel-díjas egyetemi professzort, és megbízatást adott neki arra nézve, hogy ankarai külföldi útja alkalmából egy esetleges különbéke érdekében próbáljon tárgyalásokat kezdeni az ankarai angol és amerikai tényezőkkel. Pedig az igazság e kérdésben az, hogy Szent-Györgyi Albert professzor audienciát kért a miniszterelnöknél, előadta, hogy tudományos előadás megtartása céljából hívták meg őt Ankarába, és a miniszterelnök elhatározásától teszi függővé azt, hogy kimenjen-e vagy nem, és hogy szabad-e neki kimenni, avagy nem? Kállay miniszterelnök ezen alkalommal látta először Szent-Györgyi professzort, és azóta sem beszélt vele.

Majd a magyar sajtó állásfoglalását kritizálta.

A Badoglio⁸-kormány árulása alkalmával a magyar sajtó egy szóval sem ítélte el az olasz árulást, és azt agyonhallgatta. Mussolini elismeréséről sem írt, és a sajtóban olyan cikk is megjelenhetett, amelyet Szvatkó Pál⁹ az esti „Magyarország” egyik számában elkövetett. Újabb vád volt, hogy Magyarország a zsidókérdésben semmit sem tesz, és nem hajlandó a nagyszámú magyarországi zsidósággal leszámolni. Itt felemlítette Hitler azt, hogy Finnországnak csak hatezer zsidaja van, és ez is milyen aknamunkát végez Finnország további helytállása ellen.

A kormányzó úr válaszában utalt arra,

hogyha a sajtóban kifogásolni akarják a megjelent cikkeket, úgy könnyű találni a lapokban olyan részleteket és megjegyzéseket, amelyeket különböző szemszögből kifogásoni lehet. Hiszen Imrédy¹⁰ „Magyarság” című lapja hozott egy hírt Berlin nagyméretű angolszász bombázása után, amely szerint ezen Berlin elleni nagy angolszász légitámadásnak semmilyen hatása nem volt, és az jelentéktelen volt. Ezután még egyszer próbálta a kormányzó úr rábírni Hitlert, hogy a német csapatok Magyarországra való bevonulását ne engedje meg, és gondolja meg azt, hogy mennyire indokolatlan akkor, amidőn a szerintük a szövetségesekhez átállni szándékozó Magyarországon sem egy robbanás, sem sztrájk és semmiféle akció ne volt és nem történik.

Ha a németek most megszállják

katonailag Magyarországot, ez az angolszászok nagyméretű bomba támadásait fogja maga után vonni. Ebből csak hátrányok fognak származni Németországra nézve, és felütheti a fejét egy partizánmozgalom is. Minden érvelése Hitlerrel szemben eredménytelen volt, mintha borsót szórt volna a falra.

Ezek után kérte Hitlert, hogy délután hat órakor elutazhasson.

A németek ezzel szemben kijelentették, hogy ez nem lehetséges, és hogy Hitler felkérte őt, írna alá egy proklamációt, amely szerint a németekkel való egyetértésben és az ő hozzájárulása után jöttek be Magyarországba a német megszálló csapatok.

Ezt a leghatározottabban megtagadta.

Kijelentette, hogy életében sohasem hazudott, márpedig nem az ővele való egyetértésben jöttek be ezen megszálló csapatok, de utalt arra, hogy ő, mint Magyarország alkotmányosan megválasztott kormányzója, ezt nem is teheti, mert ehhez a m.kir. miniszterelnöknek ellenjegyzése és az országgyűlésnek a hozzájárulása volna szükséges.

Miután az idő múlt, és értesítés nem érkezett, leküldött és megkérdezte a németeket elutazhat-e avagy fogolynak tartsa magát?

Végül is Dörnberg¹¹ követ közölte vele, hogy 8 órakor elutazhat.

A délután folyamán

Csatay¹² honvédelmi miniszter és Szombathelyi¹³ vezérkari főnök Keitellel¹⁴ folytattak megbeszélést, míg a külügyminiszter Ribbentroppal¹⁵ beszélt. Végül Ribbentrop feljött hozzá azzal, hogy Hitler vezér akar vele beszélni.

A kormányzó úr Hitlerhez ment,

és hozzáfordult azon kérdéssel, hogy ön akar-e velem beszélni? Látta ebből, hogy Hitler javítani akar a szituáción. Hitler felkérte a kormányzót, hogy maradjon meg a helyén, azt semmi esetre se hagyja el. Ő, Hitler Adolf, Magyarországot mindig igen szerette, még gondolatnak is nevetségesnek tartja azt, hogy a németek Magyarországból provinciát akarnak csinálni.

Csehország esete más.

Csehország a német-római császársághoz és később az osztrák császársághoz tartozott mindig. Ezután kijelentette, hogy Antonescu¹⁶ román kondukátort magához rendelte, aki a hozzá intézett kérdésre és felszólításra, hogy Románia a mostan folyó oroszok elleni nagy erőfeszítésekhez újabb hadosztályokat adjon, ezen kérést azzal tagadta meg, hogy Románia ezt nem teheti, mert a magyarok őt hátba akarják támadni. Még ma fog táviratozni Antonescunak, hogy azonnal vonuljon fel hadosztályaival az oroszok ellen. Hitler ezután kikísérte a különvonathoz a kormányzó úr őfőméltóságát, barátságos mosollyal vett tőle búcsút.

Úton hazafelé

Jagow budapesti német követ kért kihallgatást a vonaton a kormányzó úr őfőméltóságától és bejelentette, hogy budapesti követi állása alól fel lett mentve, és a kormányzó különvonatán van már utóda is, Veesenmayer¹⁷ követ. Jagow hangoztatta, hogy ő mindent megtett a magyar-német barátság kimélyítése érdekében, de főleg a magyar sajtó magatartását vették rossz néven. Jagow ezután kiment, és bemutatta az új német követet, majd távozott.

Az új követ volt az első,

aki konkretizálni kezdte a németek terveit. Kifejtette, hogy a Német Birodalom nincs bizalommal a Kállay-kormánnyal szemben.

A kormányzó úr őfőméltósága

ezután ismét hangsúlyozza, hogy milyen súlyos helyzetbe került Hitler ezen elhatározásával szemben. Nem akarta, hogy ellenálljunk. Nincsenek is megfelelő katonai erőink. De ha volnának is, úgy a németek pusztítanák a magyar fajt, és birtokba vennék Magyarországot. Egy ellenállás magyar részről maga után vonná azt, hogy a román hadsereg is bevonulna Magyarországra. Ugyanezt tennék a horvátok és a szlovákok is. Ezzel szemben áll most az a viszonylagos előny, hogy nem kell tartanunk a román hadsereg betörésétől, mert az az oroszok ellen fog felvonulni. Remélhető, hogy az erők eltolódása javunkra fog válni.

A miniszterelnök úr,

akinek, oly sok hálával tartozik, és aki mindig száz százalékig bírta a bizalmát, beadta most nála a kormány lemondását.

Azt hiszi, a mai helyzetben mindnyájan egyformán gondolkozunk. Kénytelen a kormány lemondását elfogadni, és kéri a kormány tagjait az ügyek ideiglenes vezetésére. Előre látható, hogy a németek most mindenféle követelésekkel fognak előállani. Mindenbe beavatkoznak. Nyilvántartják, hogy mennyi szenünk van. Mindent fognak követelni, de nem arannyal fizetnek, mint a románoknak, hanem márkával. Örökké a háború nem fog tartani. Isten segítségével megküzdünk a nehéz szituációval.

Ha az orosz beözönlene az országba,

az még rosszabb volna. Mindig optimista volt, és ezért bízik az ország jövőjében.

Felkéri a honvédelmi és külügyminiszter urakat,

akik az ő kíséretében voltak a Führernél adják elő véleményüket.

A honvédelmi miniszter úr előadja,

hogy a németek a megszállásról, mint befejezett tényről beszéltek, úgyhogy ez ellen minden érvelés hiába volt. A németek ragaszkodtak ahhoz, hogy a főméltóságú kormányzó úr semmi szín alatt ne hagyja el a helyét, és maradjon meg az ország élén, mert különben a németek nem garantálnak a legszomorúbb következményekért, amelyek majd az országot érni fogják. Utaltak arra, hogy ha belső zavarok támadnának Magyarországon, akkor a románok, szlovákok és horvátok is megfogják támadni Magyarországot.

A külügyminiszter úr¹⁸ ugyanilyen értelemben nyilatkozik.

Sztójay Döme¹⁹ berlini m.kir. követ előadja, hogy amíg a kormányzó úr őfőméltósága Hitler vezérnél volt, Ribbentrop külügyminiszter fogadta őt, és ismételten kérte, hogy vajon tett-e jelentést kormányának a múlt évben Ribbentrop által közölt panaszokról? Ribbentrop szerint ez irányban semmi sem történt.

Elsősorban nem történt semmi a zsidókérdésben. Erre ő Sztójay, azt válaszolta, hogy ha Németországnak oly nagy arányban volna zsidó lakossága, mint Magyarországnak, úgy valószínűleg Németország sem tehetett volna annyit, mint amit tett a zsidókérdésben. Ribbentrop szerint különböző panaszokra konkrét választ nem kaptak, pedig panaszaik alaposak voltak.

Sajtó sem a Badoglio, sem a Mussolini²⁰ ebben az esetben nem viselkedett lojálisan.

Magyarország ezen magatartása okozta azt,

hogy a külföldi rádió is azt hozta, hogy Magyarország átáll a szövetségesekhez. Ilyen külföldi hírekre magyar részről démenti²¹ sohasem történt. Magyarország és a magyar kormány magatartása, a sajtó magatartása azon meggyőződést váltották ki a németeknél, hogy a magyar politika az átállás felé tendál, és ennek megakadályozására kellett megtenni az intézkedéseket. Sajnálja, hogy nem szívleltük meg idején a német hivatalos körök figyelmeztetéseit. Ő, Sztójay, hangoztatta Ribbentroppal szemben, hogy a kormányzó mennyire németbarát.

Kérte Ribbentropot, bocsássa rendelkezésére a konkrét adatokat, amelyekre azonban Ribbentrop nem válaszolt.

Amennyiben a kormányzó nem menne bele, mondta Ribbentrop, és velük szemben ellenállást fejtenek ki, úgy ennek igen súlyos következményei lennének az országra nézve.

Ezen délelőtti megbeszélés után

Ribbentrop őt délután ismét magához kérette, és megkérte őt, győzné meg a kormányzó úr őfőméltóságát arról, hogy a megszállás megváltozhatatlan tényébe törődjön bele, másrészt a kormányzó úr ne álljon félre, mert ez Magyarországra nézve katasztrófát jelentene. A magyar kormánynak baráti viszonyban kell folytatni jövő politikáját a németekkel való teljes egyetértésben.

Miután Ribbentrop német garanciák biztosításáról beszélt ő Sztójay, kérte, hogy adják ezt a garanciapontokat írásban is. Vegyék bele Hitler vezér kijelentését, hogy Magyarország szuverenitását nem akarják érinteni a mostani katonai megszállással.

Kérte, hogy a német csapatok bevonulását halasszák el addig, amíg a kormányzó úr át nem gondolja ezt az igen súlyos szituációt. Ribbentrop azt válaszolta, hogy a német csapatoknak már kiment a parancs Magyarország megszállására, ami az elvi kérdést, a garancia pontok kérdését illeti, azt Hitler vezér elé fogja terjeszteni.

A honvéd vezérkar főnöke is megismétli ugyanazt, amit a honvédelmi miniszter úr előadott.

A kormányzó úr őfőméltósága azon kijelentéssel zárja le a hozzászólásokat, hogy nehéz pillanatot élt át az ország, de bizton reméli, hogy ezen nehéz időket is átvészelhetjük.

A miniszterelnök úr a kormány és az egész nemzet nevében köszönetének ad kifejezést a kormányzó úr őfőméltósága előtt azért, hogy a nemzet e nehéz perceiben, tekintettel a súlyos következményekre is, a legjobb elhatározást választotta, és nem kötelezte el magát. Ma a lényeg nem a kormányon van, hanem a hadseregen, és hogyan tudjuk a hadsereget átmenteni, hogy az be ne olvadjon a német hadseregbe.

A magyar jövendő biztosítéka a hadsereg. Nem szabad a hadsereg egységét megbontani. A honvédség belső feladatokra ne engedje magát belesodortatni. Ezt tartja a legfontosabb dolognak.

Mély tisztelettel kéri

a főméltóságú urat, maradjon meg a helyén. Ez az ország, az egész nemzet és a honvédség érdekében is kéri. Lehetőleg vonuljon vissza a kormányzó úr az egyes ügyek intézésétől. De ezt az állását, a kormányzói méltóságot sem önakaratából, sem erőszak folytán ne hagyja el. A kormány lemondását fogadja el mindjárt a kormányzó úr őfőméltósága, és az ügyek további vitelével is egy napnál tovább ne maradjon meg a kormány, mert különben ez a kormány is belesodródna olyan intézkedések megtételére, amelyek nem volnának az ország érdekében.

Legmegfelelőbb megoldás volna, ha az ügyek ideiglenes vitelével minden tárca adminisztratív államtitkára bízatnék meg, addig, míg a végleges kormány megalakul.

A belügyminiszter úr²² kénytelen kijelenteni, hogy a maga részéről már egy percig sem tudná az ügyeket vezetni. A németek máris kivették a belügyminiszter hatásköréből az összes rendőri funkciókat. Megszállták a budapesti főkapitányság épületét, ott három szobában berendezkedtek, a telefonösszeköttetést megszakították, a német Gestapo²³ emberei ma délelőtt a miniszterelnökségi palotában gróf Bethlen Istvánt²⁴ akarták letartóztatni, a Gestapo emberei a felsőház és a képviselőház több tagját letartóztatták és ismertebb közéleti emberek közül kb. 45 személyt. Zsilinszky Andor²⁵ képviselőt, aki védekezett, két golyóval megsebesítették.

Nagyszámú géppisztolyt hoztak be az országba, azokkal bizalmi embereiket itt felfegyverezték, körülzárták Budapest egész területét, és egy zsidót sem engedtek ki a városból, ilyen körülmények között semmi esetre sem tudja és akarja vinni az ügyeket.

Vidéki városokban is gazdag zsidók közül túszokat szednek, fővárosi üzemeket megszállták, kiürítik a Margitszigetet, úgyszintén az összes iskolákat is ki akarják üríteni.

Megállapítható tehát, hogy amíg a budapesti német követség katonai attaséja, Greiffenberg²⁶ Generalleutnant intézkedéseket ígér ezen túlkapásokkal szemben, a Gestapo az ország szuverenitását semmibe véve önálló akciókat hajt végre.

A kormányzó úr őfőméltósága kéri a kormány propozicióját²⁷ arra nézve, hogy a német Gestapo ezen önkényes és a Führernél folytatott tárgyalások megállapodásaival szemben álló akciói mielőbb megszűnjenek, hajlandó magához hivatni a német katonai attasét, és kérni annak azonnali intervencióját.

A miniszterelnök úr, tekintettel arra, hogy a kabinet már lemondott, legmegfelelőbbnek tartaná, ha a honvéd vezérkar főnöke magához hivatná a német katonai attasét.

A kormányzó úr őfőméltósága szerint tisztázandó volna, hogy végeredményben ki parancsol a németek vonalán? Fontosnak tartana egy deklarációt is a nemzet részére. Szerencsétlen hazánknak valamit kellene mondani.

A kormányzó úr őfőméltósága ezután bezárja az elnöklete alatt megtartott koronatanács ülését.

Kelt mint fent

Ezen koronatanács tartalmát tudomásul vettem

Horthy

Bárczy István”

Felhasznált irodalom:

Horthy Miklós titkos iratai

Kossuth Könyvkiadó Bp.1965

Szövegmagyarázat

1. A klessheimi kastély az ausztriai Salczburg mellett található, ma szállodaként működik. Kezdetben I. Ferenc József legkisebb öccsének Habsburg-Lotaringiai Lajos, Viktor osztrák főhercegnek volt hivatalos lakhelye.

2. A „koronatanács” a monarchia idejéből a „királyság nélküli királyságra” maradt tanácsadó, véleményező testület. Tagjai a király (a kormányzó) feltétlen bizalmát élvező, nagy tapasztalatokkal rendelkező politikusok és katonai vezetők voltak. Lakatos Géza miniszterelnök visszaemlékezéseiben beszámol az 1944. okt.15-i ülésről, ahol Horthy bejelentette, hogy fegyverszünetet kér az oroszoktól. Az ülés igen rövid volt, 11-kor kezdődött és 12 órakor már be is fejeződött. Nyilván azzal a céllal, hogy a németbarát miniszterek (Jurcsek Béla, és Reményi-Schneller Lajos) ellenvetései ne hangozhassanak el. A hivatalos magyarázat az volt, hogy a német teljhatalmú megbízott Edmund Veesenmayer már várta Horthy Miklóst a kormányzó dolgozószobájában. A tanács ülései Szálasyék „országlása” alatt sem szűntek meg.

Az ülésen 1944. március 19-én Bárczy István államtitkár által készített jegyzőkönyvet a honlap látogatója eredeti szövegkörnyezetben ismerheti meg. Horthy ugyanis a szöveget - tintával - több helyen javította, majd a javítottat írta csak alá.

A koronatanács ülésén résztvevő személyek neve utáni jelölések: m.kir.t.t., m.kir = magyar királyi titkos tanácsos, magyar királyi kifejezések rövidítései.

3. Vitéz Nagybányai Horthy Miklós (1868-1957) Magyarország kormányzója. Az Osztrák-Magyar Monarchia tengerész tisztje. Kezdetben Ferenc József császár és király szárnysegéde. Ellentengernagyként a monarchia flottájának utolsó parancsnoka. Az I. világháború végén ő adta át a flottát a horvát nemzeti tanács képviselőinek. Életével ezen a honlapon többször foglalkoztam (Horthy kormányzó az amerikaiak őrizetében, A miniszterelnök menekülni kényszerül, Kormányzóválasztás 1920).

4. Rudolf Rahn (1900-1975) német diplomata, követ (Párizs: 1940-1943, 1943-1944 Bp., Salói olasz fasiszta bábállam 1944-1945).

5. Paul Schmidt követ, Hitler tolmácsa. 1923-ban lépett külügyi szolgálatba. A nácik hatalomra jutása óta a Führer tárgyalásain tolmácsolt. A második világháború végét követően 1949-ben jelentette meg „Hitler tolmácsa voltam” címmel. A könyv Magyarországon a Gondolat Kiadó gondozásában 1971-ben jelent meg.

6. dr. Kállay Miklós (1887-1967) politikus, miniszterelnök. Kállay András szabolcsi főispán és Eördöghfalvi Csuha Vilma nyolcadik gyermeke. Életével ezen a honlapon „A miniszterelnök menekülni kényszerül” c. szerkesztés „szövegmagyarázata” részletesen foglalkozik.

7. Szent-Györgyi Albert (1893-1986) magyar Nobel-díjas biofizikus. Szent-Györgyi a harmincas években szegedi laboratóriumában izolálta a „C” vitamint, 1936-ban pedig a „P” vitamint. Munkásságát 1937-ben orvosi-élettani Nobel-díjjal ismerték el. Magyarországon felfedezéseiért „Corvin-lánccal” jutalmazták.

Világhírét a „szegedi fűszerpaprika” „C” vitaminja alapozta meg. 1938-tól tagja lett a Magyar Tudományos Akadémiának. A második világháború vége felé a „Kállay-kormány” a szövetségesekkel történő kapcsolatfelvétel céljából - „tudományos előadás tartása” fedő címen - Isztambulba küldte. 1944. március 19-én országon belül „az illegalitást” választotta. A németek elől a svéd követségre menekült.

A háború után hozzálátott az akadémia újjászervezéséhez. Amikor a magyar hatóságok - legjobb barátját - Zilahi Lajost letartóztatták, elhatározta, hogy külföldre távozik. Az USA-ban telepedett le, kutatásait ott folytatta.

8. Pietro Badoglio (1871-1956) olasz hivatásos katona, marsall, politikus. Életével ezen a honlapon a „Mussolini lejtmenetben” c. szerkesztés „szövegmagyarázata” részletesebben foglalkozik.

9. Szvatkó Pál újságíró, író. A „Magyarország” c. lapban írt akkori cikkére utalhattak a németek.

10. dr. Imrédy Béla (1891-1946) gazdasági szakember, politikus, parlamenti képviselő, miniszterelnök. Többször volt miniszter. Imrédy 1938. májusától-1939 februárig volt az ország miniszterelnöke. Az első és második „zsidótörvény” elfogadtatásában nagy szerepe volt. Kezdetben az „angolszász-orientáció” híve. 1938-tól viszont „megszállottként” Németország követőjévé vált. Veesenmayer 1944. márc. 19-e után Imrédyt „szerette volna látni” a miniszterelnöki székben. A háború után háborús bűnösként elítélték és 1946-ban felakasztották.

11. Dörnberg báró Hitler protokoll-főnöke.

12. Csatay Lajos (1886-1944) hivatásos katona, tüzértábornok, honvédelmi miniszter. Harcolt az első világháborúban. 1919-ben a „Tanácsköztársaság” oldalára állt. 1919-1921. között hadiakadémiai tanár volt. A 30-as 40-es években különböző katonai egységeknél teljesített szolgálatot. Rövid ideig a 2. magyar hadsereg majd később a 3. magyar hadsereg parancsnoka. A Kállay és a Sztójay kormányban honvédelmi miniszter volt. 1944. okt. 16-án mielőtt a Gestapo letartóztatta volna, feleségével öngyilkosságot követett el.

13. Szombathelyi Ferenc (1887-1946) hivatásos katona, vezérkari főnök. Katonai pályáját hadapródőrmesterként kezdte (1906), később hadnagy lett (1907), 1915-től vezérkari százados, 1922-től vezérőrnagy, 1926-től hadiakadémiai tanár. 1929-től vezérkari ezredes, 1937-től tábornok, 1938-tól a honvéd vezérkar főnökének helyettese, 1939-től altábornagy, 1941-től a vezérkar főnöke. 1941-től vezérezredes. A német megszállás (1944.márc.19.) után nyugdíjba vonult. Korábban az „újvidéki vérengzés” katonai felelősei ellen hadbírósági eljárást kezdeményezett. 1946-ban - a háború után - a népbíróság életfogytiglani szabadságvesztésre ítélte. Ries István akkori igazságügyi miniszter (SZDP) kellő jogi alap nélkül „kiadta” Tító Jugoszláviájának.

Jugoszláviában bíróság elé állították halálra ítélték és kivégezték. A Legfelsőbb Bíróság 1994-ben hozott ítéletében „bűncselekmény hiányában” rehabilitálta.

14. Wilhelm Keitel (1882-1946) hivatásos katona, német vezértábornok, marsall. Életével ezen a honlapon „Goebbels a Hitler elleni merényletről” és a „Néhány óra és mindennek vége” c. szerkesztés szövegmagyarázata részletesebben foglalkozik.

15. Joachim von Ribbentrop (1893-1946), kezdetben pezsgőügynök, később diplomáciai szolgálatban lépett bár nem volt hivatásos diplomata. Hitler egyik leghűségesebb híve, külügyminiszter. Életével részletesebben a „Még néhány óra és mindennek vége” c.szerkesztés szövegmagyarázata foglalkozik.

16. Ion Antonescu (1882-1946) román hivatásos katona, politikus, conducator (diktátor). Részt vett az első világháborúban. „Ázsiója” a román átállás után (1916) emelkedett, amikor országa területe majdnem kétszeresére nőtt. 1922-ben Párisban volt katonai attasé, 1923-1926. között Londonban teljesített szolgálatot.

1934-től tábornok, később a román hadsereg vezérkari főnöke. 1940-től a Horia Sima vezette „Vasgárda” segítségével és a németek hathatós támogatásával országa a németek oldalára állt. Ő maga pedig kormányt alakított Hitler egyik legmegbízhatóbb és leghűbb szövetségesévé vált. 1941-től diktátori jogokkal ruházta fel önmagát (államfő, miniszterelnök, a hadsereg főparancsnoka volt egy személyben). A keleti fronton csaknem egymillió katonát állomásoztatott. Kb. 420000 beszarábiai, moldvai zsidó kivégzése szárad a lelkén.

Románia 1944. aug. 23-i sikeres „kiugrása” után letartóztatták, majd a Szovjetunióba hurcolták. Később kiadták az új rezsimnek. Háborús bűnösként golyó általi halálra ítélték és kivégezték.

Személye nem tévesztendő össze Mihai Antonescu külügyminiszterrel, névrokonával, Románia akkori második emberével.

17. Edmund Veesenmayer (1904-1977) német közgazdász, náci diplomata. 1943-ban hosszabb „tanulmányt” írt Magyarország társadalmi, gazdasági, politikai helyzetéről. A tanulmány felölelte a Felvidék és Erdély állapotait is. A tanulmány elsősorban a „németek szempontjából” igyekszik bemutatni Magyarország akkori viszonyait.

Veesenmayer, mint a német külügyminisztérium szakértője Hitler rendkívüli felhatalmazásával érkezett 1944. március 19-én Magyarországra, azon a vonaton, amelyen Horthy Miklós Klessheimből Budapest felé hazafelé tartott. Horthy Miklós a vonaton találkozott először Veesenmayerrel, akit a leköszönő Ráhn követ mutatott be a kormányzónak és a küldöttség többi tagjának. A „teljhatalmú megbízott” ettől kezdve Magyarország belpolitikai életének „elsőszámú” alakítójává vált. A Whermachton kívül, minden az országban tartózkodó német szervezet (SS, gestapo) felett rendelkezhetett. A „nürnbergi perek” egyikében 1949-ben húsz év szabadságvesztést szabtak ki rá. Büntetését később „megfelezték”. 1951-ben került szabadlábra.

Haláláig Darmstadtban élt, egy német vállalkozás gazdasági szakértője volt.

18. Ghiczy Jenő (1893-1982) hivatásos diplomata, már a monarchia idejében, annak összeomlásától pedig hosszú éveken át diplomáciai területen dolgozott. 1939-től a magyar külügyminisztérium politikai osztályának vezetője, majd a külügyminiszter állandó helyettese. 1943-1944. között külügyminiszter.

19. Sztójay Döme (1883-1946). Eredeti nevén Sztojakovics, szerb származású hivatásos katona, politikus.

Kezdetben a honvédelmi minisztérium kémelhárítási osztályán dolgozott. 1927-től Berlinben katonai attasé. 1935-től altábornagy. 1936-1944. között követként teljesít külügyi szolgálatot Berlinben. 1944. márc. 22 - aug. 29. között miniszterelnök, külügyminiszter. 1946-ban a népbíróság kötél általi halálbüntetéssel sújtotta.

20. Benito Mussolini (1883- 1945) olasz politikus, fasiszta diktátor. Olaszország teljhatalmú miniszterelnöke 1922-1943. között. 1943-1945. áprilisáig az észak-olaszországi bábállam vezetője (Salói Köztársaság). Életével ezen a honlapon a „Mussolini lejtmenetben” c. szerkesztés „szövegmagyarázata” foglalkozik.

21. démenti = valótlan hír, hivatalos cáfolata (francia nyelven)

22. Keresztes-Fischer Ferenc (1881-1948) politikus, hosszú ideig belügyminiszter. Pécsett született.

Budapesten járt egyetemre. A jogi diploma megszerzése után a Pécs Takarékpénztár Rt. jogtanácsosa volt. Pécs szerb megszállása idején (1918) a nemzeti mozgalom helyi szervezője. 1921-től Baranya és Pécs, 1925-től Somogy-vármegye főispánja. Először a Gömbös kormányban belügyminiszter (1931-1935), miközben országgyűlési képviselő is. 1936-től a felsőház tagja. 1938-1944. között több kormányban is belügyminiszter (Imrédy, Teleki, Bárdossy, Kállay kormányok) - Keresztes Fischer Ferenc a „Bethlen- Kállay” féle konzervatívok közé tartozott. A német megszállás idején (1944. márc. 19.) a gestapo letartóztatta és koncentrációs táborba hurcolta. Bécsben halt meg a háború után 1948-ban.

23. Gestapo a német „Geheime Staatspolizei” rövidítése. Titkos Államrendőrség. A hitleri Németország biztonsági szerveinek legkegyetlenebb formája. A szervezet 1933-től a Porosz Titkosrendőrségből „nőtt ki”.

Hírhedt vezetői voltak: Rudolf Diesl, Hermann Göring, Heinrich Himmler, Heinrich Müller, Ernst Kaltenbrunner).

24. gr. Bethlen István (1874-1946) jogász, mezőgazdász végzettségű politikus, miniszterelnök. Horthy Miklós egyik legbizalmasabb tanácsadója. 1919-ben a bécsi magyar „antikomité” vezetője, 1920-ban a magyar békedelegáció tagjaként részt vett a párisi béketárgyalásokon. 1921-1931. között a legnehezebb időkben Magyarország miniszterelnöke. Bel- és külpolitikában „sokat” köszönhetett neki az ország akkori lakossága. Életét részletes igen alapos munkával politikai életrajz formájában Romsics Ignác dolgozta fel. „Bethlen István” második kiadás Osiris Kiadó Bp. 2005.

25. Zsilinszky Andor, nem más, mint Bajcsy Zsilinszky Endre. (1886-1944) jogász, újságíró, politikus.

Ezen a honlapon életével részletesen is foglakozom a „Bajcsy-Zsilinszky Endre utolsó stációja” c. szerkesztés „szövegmagyarázatában”.

26. Hans von Greiffenberg német gyalogsági tábornok. A német megszállás idején (1944. márc. 19.) a Magyarországon állomásozó német katonai erők (Wehrmacht) főparancsnoka.

27. propozíció = előterjesztés, indítvány (latin kifejezés)

Forrás:

Internet: Wikipedia, www.historiamozaik.atw.hu ,

Szerkesztette:

Dr. Temesvári Tibor

2010. január