Tragikus mozaikok

„Részlet az 1958.június 9-i népbírósági

tárgyalás jegyzőkönyvéből

NAGY IMRE¹: Engedelmet kérek, nem arról van szó, hogy a nyomozás befejezése után odaadták /nekem/ az iratokat. Hanem a vizsgálat során, amikor én azt mondtam, hogy kérem szépen, itt van /pl/ ez a dokumentum, önök idézik ezt, /és/ ebben a dokumentumban nem az van, /amit „idéznek”/, vagy nem csak ez van, hanem /más is/, /ezért/ tegyék lehetővé a megtekintését, ezt soha, egyetlen esetben sem tették.

ELNÖK²: Kérem, a bíróság előtt mindenkor lehetnek bizonyítási igényei.

NAGY IMRE: A másik, amit szóvá teszek, - annak ellenére, hogy semmit nem érintő dolog, - nem jogi kérdés, de a bíróság elbírálására bízom, azért, hogy úgy mondjam, nem tartom a szocialista törvényességgel összeegyeztethetőnek, /az a következő/: Nem egyszer, azt hiszem két esetben is előfordult, hogy a /”másod”/ vizsgálótiszt, egy őrnagy /pontosítva: Kapitány István r. őrnagy - D.F./, - tehát nem az alezredes /pontosítva: Ferencsik József r. ezredes, korábban az ÁVH-nál Péter Gábor altábornagy helyettese/ az ellen semmi panaszom nincs, - engem az egyszerűen disznónak nevezett (kiemelés: a szerkesztőtől). Azt hiszem, nem jól van ez így. Egy másik kihallgatáson során azt mondta nekem, hogy vegyem tudomásul, nekem ő halálos ellenségem, ő engem gyűlöl és legjobban szeretné az én torkomat ketté harapni.

ELNÖK: Ön a bíróság előtt áll, amely annak alapján ítélkezik, ami itt elhangzik. Se az ön helyzetét, sem a mi ítélkezésünket nem befolyásolja, hogy valamelyik nyomozó valóban, vagy nem valóban /sic!/ ilyen helytelen kijelentést tett.

NAGY IMRE: Köszönöm szépen az olyan embernek az objektivitását, aki így viszonylik a vádlotthoz.

ELNÖK: Vegye tudomásul, hogy mi annak alapján ítélkezünk, amit ön mond, meg a tanuk mondanak.

NAGY IMRE: Kérem én a vizsgálat nyomán, annak eredményeként kerültem ide /a bíróság elé/. Ott /a vizsgálat során/ nekem azt mondták, hogy ezeket a panaszokat én adjam elő a bíróságnak. Nem /is a/ gorombáskodásról van szó, /ami/ a nyomozás „objektivitását” illeti, ez nem egyszerűen gorombaság. Figyelmeztettek /is/, csak úgy „barátságosan”, hogy ennél kisebb bűncselekményekért, /mint amilyenekkel engem vádolnak/, kivégeztek embereket és hogy a magatartásom nem csak az én sorsomat, hanem a családomat is érinti. Én több kérdést tennék /még/ szóvá, amely a bírósággal kapcsolatos. Így az itteni tárgyalással és a védő úrral kapcsolatban. A tegnap folyamán tudtam első ízben az /1957. április 4-i snagovi letartóztatása óta - F. D./ a tárgyalást megelőzően a védőmmel pár óra hosszat beszélni. Más lehetőségem nem volt. Én ezt kifogásolom, ez az egyik….

ELNÖK: A legfőbb ügyész gyorsított eljárást indítványozott, így a törvények szerint is előfordulhat, hogy /akár/ vádiratot sem ad, csak úgy állítja a bíróság elé a vádlottat.

NAGY IMRE: „Köszönöm” ezt a felvilágosítást. Nem tudtam… A másik /kérdés: amit szóvá teszek/, hogy tegnap, amikor a védő úrral beszélgettem, a nyomozóhatóság egyik tagja jelen volt.

ELNÖK: Most is a tárgyalás folyamán, mindig joga van érintkezni a védőjével.

NAGY IMRE: Köszönöm szépen, én ezt nem tudtam. A védő úrral való beszélgetésem során jelen volt a nyomozó hatóság képviselője. Én ezt kifogásoltam, mert a védőmmel nem a nyomozó hatóság jelenlétében akarok beszélni.

Azt mondta a nyomozó, hogy ez így van és ennek így kell lenni. Hát én ezt kifogásoltam, mert most már nekem a nyomozóhatósághoz semmi közöm nincs, /csak/ a bírósághoz. Igen. Ha én ezt /a nyomozói jelenlétet/ elutasítom, akkor egyáltalán nem tudtam volna a védőmmel beszélni. Szóval, ezzel kapcsolatban nekem más közölni valóm nincs. A váddal kapcsolatban /viszont/ van. Az egyik ilyen kérdés….a kormány felelősségének a kérdése, amely a vádiratban foglaltak szerint nem helyesen feltüntetett…

ELNÖK: Ön arra céloz, hogy a kormányelnöknek és a minisztereknek miként oszlik meg a felelőssége, mi jellemzi azokat?

NAGY IMRE: Igen /…/

A Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának

Népbírósági Tanácsa

I.B. Nb. 003/1958/5

A Népbírósági Tanács, mint elsőfokú bíróság Budapesten, 1958. január 30. napján tartott zárt ülésben meghozta a következő

végzést:

I.r.  Nagy Imre /szül: 1896, anyja Szabó Rozália/,

II.r.dr.Donáth Ferenc³ /szül. 1903, anyja Vitál Mária/,

III.r. Gimes Miklós⁴ /szül. 1917.anyja dr. Hajdú Lívia/,

IV.r.Tildy Zoltán⁵ /szül: 1889 anyja Fabriczki Emma/,

V.r. Maléter Pál⁶ /szül. 1917, anyja Lakner Margit/,

VI.r.Kopácsi Sándor⁷ /szül. 1922, anyja Simon Ilona/,

**

VIII.r.dr.Szilágyi József⁸ /szül, 1917, anyja Szilágyi Julianna/

IX.r.Jánosi Ferenc⁹ /szül 1916, anyja Szueta Erzsébet/,

X.r.Vásárhelyi Miklós¹⁰ /szül 1917, anyja Róth Irén/,

Vádlottakkal szemben a nyomozás során elrendelt előzetes letartóztatást a tárgyaláson hozandó érdemleges határozatig fenntartja.

I n d o k o l á s:

A vádlottak terhére rótt cselekmény büntetésének súlyosságánál fogva szökésüktől tartani kell. /Bp.97§ 1.bek. b.pont./

Budapest, 1958. január 30.

(Lakatos Péterné népbíró)

(Bíró Mihály)

(dr. Radó Zoltán tanácsvezető)

(Sulyán György népbíró)

(Fehér Kálmán népbíró)

L.I.

Végzés kiadandó vádirattal és idézéssel fent I-X. r. vádlottaknak börtönparancsnokság útján.”

* A legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsa nem tévesztendő össze az 1945-1950 között működő Népbíróságok Országos Tanácsával. A Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsát az 1957. évi 25 sz. tvr. hozta létre a forradalomban elkövetett ún. „fennálló társadalmi és állami rend megdöntésére irányuló” bűncselekmények állami megtorlására. A tanács egy hivatásos bíróból és négy népbíróból állt. Utóbbiakat az MSZMP Intézőbizottsága jelölte ki. Első fokon is eljárhatott, gyorsított eljárásban a Legfőbb ügyész indítványára vádirat mellőzésével is hozhatott ítéleteket. Az 1957. évi 34 sz. tvr. lehetővé tette, hogy néhány megyében is működjön a megyei bíróságok mellett különbíróság (Győr, Bp., Pécs, Szeged, Miskolc).

**Losonczy Géza nem szerepel a vádlottak között. A romániai Snagovban 1957. áprilisában őt is letartóztatták és

   Nagy Imréékkel együtt Magyarországra szállították. Máig tisztázatlan körülmények között a börtönben halt meg 1957. dec. 21-én. Valószínűleg még aznap éjjel - a boncolást követően - a 301-es parcellába temették. Eredetileg „őt szánták” a Nagy Imre per 2. r. vádlottjának.

„Ítélethozatal előtt az utolsó szó jogán

1958. június 14.

NAGY IMRE:

Igen tisztelt Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanács!

Elnök Úr!

Bűnperemben sajnálatosan elmaradt a bizonyításkiegészítés és csak a vád tanúit hallgatták meg, a vád bizonyítékait vizsgálták. Szerény véleményem szerint a bűnpernek a bűnösség megállapítása mellett az igazság felderítése is fontos feladata. A bizonyításkiegészítés elmaradása tükröződik a vádiratban is éppúgy, mint a vádbeszédben, amelyek nem az objektív tények és nem a történelmi igazság szellemében világítják meg tevékenységemet, felelősségemet.

Ezen az általános megállapításomon túl részletekbe én nem kívánok bocsátkozni, bízom abban, hogy a Tisztelt Bíróság az ügy és az anyag ismeretében vizsgálja meg az ellenem emelt vádakat és felelősségemet is, és ezt a legjobb ismerete szerint teszi:

Igen tisztelt Népbíróság! Igen tisztelt Elnök Úr!

Az ügyész úr vádbeszédében reám a legsúlyosabb, tehát a halálbüntetés kiszabását javasolta. Ezt többek között azzal indokolta, hogy a nemzet nem tud elfogadni olyan ítéletet, amely könyörületes lenne. Sorsomat tehát a nemzet kezébe teszem. Védőm felszólalása után, az utolsó szó jogával elhangzott megjegyzéseimen túl nem kívánok élni. Védelmemre semmit felhozni nem kívánok, várom a Tisztelt Népbírósági Tanács igazságos ítéletét.

Ítélethirdetés után, az utolsó szó jogán

1958. június 15.

ELNÖK: A Legfelső Bíróság Népbírósági Tanácsa Nagy Imre és társai bűnügyében a tárgyalást folytatjuk. Számba veszem a megjelenteket. Vádlottak megjelentek. Védők valamennyien jelen vannak.

Kihirdetem a Legfelső Bíróság Népbírósági Tanácsának ítéletét a Népköztársaság nevében.

Nagy Imre elsőrendű vádlott, aki 1896-ban Kaposváron született, apja Nagy József, anyja Szabó Rozália, nős, Égető Máriával egy felnőtt gyermeke van, egyetemi tanár, havi jövedelme 3600 Ft nyugdíj, vagyontalan, büntetlen előéletű, magyar állampolgár, budapesti, Orsó utca 43. szám alatti lakos, bűnös a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés vezetésében elkövetett bűntettben, valamint hazaárulás büntettében, és ezért őt a Népbírósági Tanács halálra, valamint teljes vagyonelkobzásra ítéli.

/Az elnök ismerteti a további vádlottak ítéletét, majd az ítéletek indokolását/

Lényegében ez a Népbírósági Tanács ítéletének rövid összefoglalója. Nagy Imre, kegyelmet kér-e?

NAGY IMRE: Engedje meg az igen tisztelt Népbírósági Tanács, pár szóval indokoljam a kegyelmi kérdéssel kapcsolatos álláspontomat.

A halálos ítéletet, amelyet rám az igen tisztelt Népbírósági Tanács kirótt, én a magam részéről igazságtalannak tartom, indoklását nem tartom megalapozottnak és ezért a magam részéről - bár tudom azt, hogy fellebbezésnek helye nincs, - elfogadni nem tudom. Egyetlen vigaszom ebben a helyzetben az a meggyőződésem, hogy előbb, vagy utóbb a magyar nép és a nemzetközi munkásosztály majd felment azok alól a súlyos vádak alól, amelyeknek súlyát most nekem kell viselnem, és amelyeket nekem vállalnom kell.

Úgy érzem eljön az idő, amikor ezekben a kérdésekben, nyugodtabb légkörben, világosabb látókörrel, a tények jobb ismerete alapján igazságot lehet szolgáltatni az én ügyemben is. Úgy érzem, súlyos tévedés, bírósági tévedés áldozata vagyok.

Kegyelmet nem kérek.

ELNÖK: Megértettem.

Budapesti Fővárosi Bíróság Népbírósági Tanácsa

TB Nb 003/1958/19-II. /Legfelsőbb Bír.szám./

J e g y z ő k ö n y v

Készült a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés vezetése büntette miatt N a g y I m r e  és társai ellen indított bűnügyben a Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bírósága Népbírósági Tanácsa TB.Nb. 003/1958-18. számú,1958. évi június hó 15. napján kelt ítélettel… megállapított halálbüntetés végrehajtásáról, 1958. június hó 16. napján reggel 5 órakor.

J e l e n  v o l t a k

dr.Bimbó István                                       dr.Kelemen Endre

kiküldött bíró                                               bírósági orvos

dr.Balogh János                                           dr.Szabó Ernő

fogalmazó                                                      börtön orvos

dr.Doktor János                                       Tihanyi Miklós alez.

ügyész                                                    Orsz.Bört.pk.részéről

Nagy Imre                                                     Bogár János

Maléter Pál                                                  ítéletvégrehajtó

Gimes Miklós                                               Csúcs Mátyás

elitéltek*                                                        Fülöp István

                                                              ítéletvégrehajtó segéde

A kiküldött bíró megállapítja, hogy a megjelenésre kötelezettek valamennyien megjelentek.

Kiküldött bíró az elitélteket elővezetteti.

Kiküldött bíró megállapítja Nagy Imre, Maléter Pál, Gimes Miklós személyazonosságát, majd felolvassa a Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsa TB.Nb. 003/1958-18.sz. ítélet rendelkező részét, valamint a Népbírósági Tanács kegyelmi tanácskozásának eredményét, mely szerint a halálos ítélet vádlottakon végrehajtható.

Kiküldött bíró az elitélteket az ítélet végrehajtása céljából átadja az ítéletvégrehajtónak azzal, hogy teljesítse kötelességét.

Az ítéletvégrehajtó és segédei

Nagy Imre elitélt kivégzését 5 óra 9 perckor,

Maléter Pál elitélt kivégzését 5 óra 12 perckor,

Gimes Miklós elitélt kivégzését 5 óra 14 perckor - megkezdték és annak befejezését a kiküldött bírónak jelentették.

Kiküldött bíró felhívja az orvosokat, hogy a halál beálltáról győződjenek meg.

Az orvosok jelentik,hogy

Nagy Imre elitélt szíve 5 óra 16 perckor,

Maléter Pál elitélt szíve 5 óra 24 perckor,

Gimes Miklós elitélt szíve 5 óra 28 perckor - megszűnt dobogni.

Az ítélet végrehajtásánál jelenlévők fél órára visszavonulnak.

Fél óra múlva a kiküldött bíró utasítására az orvosok az elitélteket újra megvizsgálták és jelentik, hogy a halál bekövetkeztét ismételten megállapították.

Kiküldött bíró az ítélet végrehajtási eljárást befejezettnek nyilvánítja azzal, hogy az ítélet végrehajtás során felmerült 120 Ft-fill orvosi költség, -Ft-fill útiköltség a /pót/költségjegyzék 1 tétele alatt nyertek feljegyzést.

Kmft.

Bimbó István dr.                                    Kelemen Endre

Kiküldött bíró                                          bírósági orvos

dr.Balogh János                                      dr. Szabó Ernő

fogalmazó                                                 börtönorvos

dr. Doktor János                                 Tihanyi Miklós alez.

ügyész                                               Orsz. Bört.Pk.részéről

*dr. Szilágyi József az előzetes letartóztatás alatt kihallgató tisztjeivel szemben megtagadott minden együttműködést. Éhségsztrájkot folytatott, vallomást nem tett, annak megtételét erkölcsi okokra, illetve a jugoszláv kormány által nyújtott menedékjogra hivatkozva megtagadta.

Ezért ügyét elkülönítették a Nagy Imre per többi vádlottjáétól. Perében két tárgyalást tartottak. Az elsőt 1958. febr. 6-án, a másodikat 1958. ápr. 16-án. Halálos ítéletét ezen a tárgyaláson hozták meg. A Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsa a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés büntettében bűnösnek találta és halálra ítélte.

A Népbírósági Tanács a benyújtott kegyelmi kérvényt 1958. ápr. 23-án elutasította. Az ítéletet 1958. ápr. 24-én 6 óra 39 perckor hajtották végre. A kirendelt orvosok szerint a halál beálltának ideje 6 óra 51 perc.

Nagy Imre börtönhagyatéka a kivégzés után

BM. II.! 8-D.osztály                                                              Szigorúan titkos!

Leltár Nagy Imre értéktárgyainak átvételéről.

1 db Marvin gyártmányú                                     1 db barna öltöny

arany karóra                                                       1 barna zakó, mellény

5 db ing                                                              1 szürke lovaglónadrág

1 db hálóing                                                        1 melegítő alsó-felső

7 db alsónadrág                                                  1 pár női szandál

1 db törülköző                                                    1 világosszürke kardigán

1 db pizsamanadrág                                            1 sötétszürke kardigán

1 db nyaksál                                                       1 világosszürke átmeneti kabát

3 db zsebkendő                                                  1 pár csizma

8 pár zokni                                                          1 pár papucs

1 pár bőrkesztyű                                                 1 pár gumitalpú félcipő

1 db sapka                                                          1 bőrkabát

1 pár zoknitartó                                                  1 fésű

1 db szemüveg tokkal                                         1 barna nyakkendő

1 fekete téli kabát                                               1 sapka

1 sapka

1 szürke ffi.sál

3 nyári női ruha

Budapest, 1959. január 13.

Átvette:

Nagy Imréné /aláírás/”

Felhasznált irodalom:

NAGY  IMRE

Egy magyar miniszterelnök

Szerkesztette és össze állította

Dr. Dér Ferenc

Régió Kiadó Pécs 1993

Szövegmagyarázat:

1. Nagy Imre (1896-1958) politikus, egyetemi tanár, az MTA rendes tagja. 1953-1955 között a Minisztertanács Elnöke, az 1956-os forradalom és szabadságharc miniszterelnöke, a forradalom mártírja. Életével részletesebben ezen a honlapon „A kocka el volt vetve”, „Tököl 1956 szovjet szemmel” c. szerkesztés szövegmagyarázata foglalkozik.

2. dr. Vida Ferenc (1911-1990) ügyvéd, bíró, tanácsvezető bíró. Életével részletesebben ezen a honlapon „Déry Tibor a sajtó szabadságáról 1956-ban” c. szerkesztés szövegmagyarázata foglalkozik.

3. dr. Donáth Ferenc (1913-1986) politikus, történész, a Nagy Imre per 2. r. vádlottja. Életével „A kocka el volt vetve” c. szerkesztés szövegmagyarázata részletesebben foglalkozik, ezen a honlapon.

4. Gimes Miklós (1917-1958) újságíró, politikus, az 1956-os forradalom és szabadságharcot követő megtorlások vértanuja. Unitárius hitre tért zsidó családból származott. Budapesten érettségizett. Ezt követően Szegeden, az Orvostudományi Egyetemen folytatta tanulmányait, amit nem fejezett be. 1942-ben bekapcsolódott az illegális kommunista mozgalomba. 1945-ben egy ifjúsági lapnál, majd a kommunista „Szabad Nép” c. napilap újságírója lett. Itt ismerkedett meg későbbi élettársával Halda Alizzal. Komunista hite, erős meggyőződése a cseh Rudolf Slánsky’ 1952-es kivégzésekor megingott, kétkedővé vált. 1954-ben Zürichben, Bécsben, Párizsban volt a „Szabad Nép” tudósítója. Távollétében helyezték át a „Magyar Nemzet” c. napilaphoz. Külföldön megtapasztalta a magasabb életszínvonalat, az ember politikai szabadságát. Hazatérve mind ennek az ellenkezőjét élhette meg. 1955 májusában a Lapkiadó Vállalat gyűlésén Rajk rehabilitálását követelte, kizárták az MDP (Magyar Dolgozók Pártja)-ből.

1956-ban Gimes Miklós Nagy Imre feltétlen híve, a miniszterelnök legradikálisabb követője. 1956 okt. 23-án egyike volt azoknak, akik a későbbi miniszterelnököt megpróbálta rábeszélni, hogy álljon a tüntetések élére.

Nagy Imre erről hallani sem akart, ragaszkodott a „pártszerűség” szabályainak betartásához, tartott Gerő Ernő provokációjától, attól, hogy Gerő az ürügyet kihasználva lecsapna a pártellenzékre.

A forradalom napjaiban a „Magyar Szabadság” c. lap szerkesztője Kende Péterrel, Kornai Jánossal, Lőcsei Pállal. 1956. nov. 4-e után nem ismerte el a Kádár-kormányt. „Október Huszonhatodika” címmel illegális Lapot adott ki, függetlenségi mozgalom szervezésébe kezdett. 1956. dec. 5-én letartóztatták. A Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsa a Nagy Imre perben 1958. jan. 15-én halálraítélték és kivégezték.

5. Tildy Zoltán (1889-1961) református lelkész, kisgazda politikus. Életéről ezen a honlapon „Nagy Ferenc moszkvai útja” a „Mindszenty hercegprímás szabadságának néhány napja” c. szerkesztés szövegmagyarázata részletesebben foglalkozik.

6. Maléter Pál (1917-1958) hivatásos katona, honvédelmi miniszter, az 1956-os forradalom és szabadságharc mártírja. Értelmiségi családban született. Apja jogakadémiai tanár. Maléter Pál a prágai egyetem orvoskarán folytatott tanulmányokat, anyagi okok miatt azonban tanulmányait abbahagyta. 1939-ben önként katonának jelentkezett. 1940-ben a Ludovika Akadémia hallgatója lett. Elvégzése után hivatásos tisztként először Kassán szolgált. 1944-ben megsebesült és szovjet hadifogságba esett. 1944 nyarán harcra jelentkezett a németek ellen.

Az erdélyi partizánharcokban is részt vett. 1945 januárjában a debreceni Ideiglenes Kormányt védő őrzászlóalj parancsnoka. 1945-ben belépett az MKP (Magyar Kommunista Párt)-ba. Megnősült, házasságából három gyermek született. Később elvált, 1954-ben Gyenes Juditot vette feleségül. 1956 tavaszán ezredes lett. 1956. okt. 24-én a Honvédelmi Minisztériumban dolgozott. „Rendcsinálás” miatt a „Kilián laktanyához” küldték. Később átállt az ellenálló katonák oldalára. A „Corvin Közben” részt vett a fegyverletételi megbeszéléseken. Október 31-én főszerepet játszott a Nemzetőrség megszervezésében.

Nov. 1-én honvédelmi miniszterhelyettes, majd nov. 2-tól vezérezredesi rangban honvédelmi miniszter.

Miniszteri kinevezését Pongrátz Gergely a Korvin Köz parancsnoka ellenezte, mert nem bízott Maléterben.

1956. nov. 3-án a magyar tárgyaló küldöttség vezetője a szovjetekkel folytatott tárgyalásokon. Tökölön a küldöttség többi tagjával együtt letartóztatták. A Nagy Imre perben halálraítélték és kivégezték.

7. Kopácsi Sándor (1922-2001) rendőrtiszt, az 1956-os forradalom és szabadságharc idején Budapest rendőrkapitánya. A Nagy Imre perben életfogytiglani szabadságvesztésre ítélték. Szerov tábornok a KGB Budapesten tartózkodó vezetője tartóztatta le Budapesten. A Nagy Imre perben „bűnbánó” magatartást tanusított. Életfogytiglani börtönre ítélték. Ügyében állítólag Kádár János személyesen is közbejárt. A per után (1958) még két évet magánzárkában töltött. Ezt követően Vásárhelyi Miklós cellatársa volt. 1963-ban szabadult. Idehaza jogi tanulmányokat is folytatott, diplomájával azonban nem tudott elhelyezkedni. 1975-ben kivándorolt Kanadába. A rendszerváltás idején visszatért Magyarországra. Nem politizált, pártnak nem lett tagja. „Ingázott” Kanada és Magyarország között. 2000-ben végleg elhagyta Magyarországot és visszaköltözött gyermekeihez Kanadába. 2001-ben halt meg.

8. dr. Szilágyi József (1917-1958) Debrecenben született 1917-ben. A református gimnáziumban érettségizett, majd a „Tisza István Tudományegyetem” Jogi karán szerzett diplomát. 1938 óta a KMP (Kommunisták Magyarországi Pártja) tagja. 1940-ben letartóztatták. Három évi szabadságvesztésre ítélték. 1944-ben szabadult.

1944 végén Debrecen város rendőrkapitánya lett, majd megbízták az Országos Rendőrkapitányság megszervezésével. 1948-tól az MDP (Magyar Dolgozók Pártja) KV (Központi vezetőség)-nak tagja. 1949-ben megkérdőjelezte Rajk László és társai elleni vádak megalapozottságát. 1953 után Nagy Imre „új szakasz” politikájának elkötelezett híve. 1956-ban kizárták a pártból. Fizikai munkásként is dolgozott, miközben a Bp.-i Műszaki Egyetem gépészmérnöki szakán tanult. 1956-os forradalmi események idején Kopácsi Sándor mellett, illetve a Kormány titkárságán tevékenykedett. 1956. nov. 4-e után a jugoszláv követségen talált menedéket. Nagy Imréékkel nov. 22-én a romániai Snagovba hurcolják. A Kádár kormányt nem ismerte el. Éhségsztrájkot is folytatott. A végsőkig ellenállt. Vallomást nem tett. 1957 áprilisában külön perben ítélték halálra és végezték ki.

9. Jánosi Ferenc (1917-1958) református lelkész, katona, tanár, miniszterhelyettes. Nagy Imre veje. Életével ezen a honlapon a „Kocka el volt vetve” c. szerkesztés szövegmagyarázata foglalkozik.

10. dr. Vásárhelyi Miklós (1917-2001) jogász, újságíró, politikus, a Nagy Imre per X. r. vádlottja. A perben ő is „megbánást” tanúsított. Életével ezen a honlapon a „Kocka el volt vetve” c. szerkesztés szövegmagyarázata részletesebben foglalkozik.

Forrás:

Internet – Wikipedia

www.historiamozaik.atw.hu

Szerkesztette:

Dr. Temesvári Tibor

2010. február