Az Aradi vértanúk utolsó mondatai

Ez katasztrófa volt

Érdekes és izgalmas cikk jelent meg John Lukacs tollából a „Rubicon” történelmi magazin 2015/1 számában „Magyar katasztrófa” címmel. Idézni szeretnék a szerző bevezetőjéből: „Szülőhazánkat szemlélve elmondhatjuk, hogy a két 20. századi világháború legnagyobb vesztese, áldozata a magyar állam volt. Mindez nem csupán az ezeréves Magyarországon élő nemzetiségek kívánságain múlott - bár 1914-ben az ország lakosságának már majdnem 46 százalékát alkották -, hanem inkább a nagyhatalmak elhatározásain 1914 és 1920 között.

Szemelvények Az Est Hármas könyvéből (1933)

Híres emberek vidám történetei.

Az Est Hármas könyévéből. 1933.

Hazánk, ahogy egy náci tiszt látta 1943-ban

Érdekes cikket fedeztem fel a „RUBICON” c. történelmi magazin 2014/11 számában. A magazin közli dr. Edmund Veesenmayer SS tábornok jelentését a magyarországi állapotokról. A tanulmány belső információs céllal készült, ezért nem kívánták publikussá tenni, így különösen alkalmas a németek Magyarország-képének illusztrálására.

Érdekességek

Hitler kedvenc színes fotói (weblap) 
II. Világháború térképen 
Ritka történelmi fotók
Ritkán látható történelem
Magyar Uralkodóink (xls)

Érdekességek

Festett történelmi képek 
Régi szép idők 
Történelmi fotók

Magyar tudós útja a Nobel-díjig (részletek)

Érdeklődéssel olvastam Czeizel Endre írását a „Rubicon” történelmi magazin 2014/12 számában. A szerző bevezetőjében ezt írja: „Szent-Györgyi Albert apai ősei, de apja és fivérei is egybeírták családi nevüket. A későbbi Nobel-díjas tudós 1893. november 5-i megkeresztelését igazoló anyakönyvi kivonatán a budapesti Kálvin téri református egyházközösség lelkészi hivatalában is a Szentgyörgyi családnév szerepel. Sőt Szent-Györgyi Albert első, még medikusként írt dolgozata is Szentgyörgyi néven jelent meg. Ennek azért van jelentősége, mert a családtörténészek szerint a Szent-Györgyi család felvidéki, a Szentgyörgyi viszont erdélyi eredetű. A Nobel-díjas tudós apai ősei Erdélyből származtak. Családi nevének megváltoztatásakor Szent-Györgyi Albert erre nem volt tekintettel, és a belügyminisztériumi döntés alapján 1937-től a Szent-Györgyi családnevet használta.

Horthy Zsófia a Kiugrás napjairól

1944. október 15-18.

A Rubicon történelmi folyóirat 2014/12 száma egy izgalmas írást közöl a kiugrás napjairól Horthy Zsófia emlékei alapján. A folyóirat így ír: „Az itt közölt szöveget ifj. Horthy Miklós akkor 16 éves lánya vetette papírra. A feljegyzés keletkezésének idejét nem ismerjük pontosan, maga a történet egészen 1944. október 18-ig, a kormányzói család Bécsbe, majd a németországi Weilheimbe érkezéséig követi az eseményeket. A szöveg feltehetőleg Magyarországon, valamikor 1944. október 18-át követően született, de nem később 1945 első hónapjainál, hiszen Horthy-Károlyi Consuelo és két lánya ekkor elhagyta az országot. A közölt részlet az 1944. októberi kritikus napokat egy értelmes, gondosan nevelt fiatal lány tényszerű leírásában idézi fel, akinek nézőpontját természetesen a családi kötelékek határozzák meg,de pontos megfigyelő, és az átélt események után nem sokkal le is jegyzi élményeit, így sem a múlt köde, sem későbbi szándék nem hat torzítólag a történetre. A visszaemlékezés szerzője - későbbi asszony nevén Zsófia de Fillietaz - 2004. február 24-én hunyt el Genfben.

Ifj. Horthy Miklós

Érdeklődéssel olvastam a „Rubicon” történelmi magazin 2014/12 számában Szilágyi Ágnes Judit Ifj. Horthy Miklósról írt élvezetes tanulmányát. A kormányzó négy gyermeke (Magda:1912-1918, Paulette:1903-1940, István:19O4-1942, Miklós:1907-1993) „közül mindvégig, még halála után is István az idősebb fiú állt az érdeklődés és a családról szóló hírek középpontjában. Miklós csak ritkábban és többnyire szerencsétlen szerepben tűnt fel. A hozzá kapcsolódó legismertebb tény, hogy ő volt az, akit 1944 őszén a németek elraboltak, hogy apját megzsarolják. Ahogy 1942-ben Kállay Miklós megfogalmazta: az ifj. Horthy Miklós > soha közéleti szereplésre kedvet nem mutatott.<

Edmund Veesenmayer

A második világháborús szakirodalom régóta foglalkoztat. Most a „Rubicon” történelmi magazin 2014/11 száma újabb személyiség bemutatására vállalkozott, aminek igen megörültem. Kovács Tamás egy érdekes figura Edmund Veesenmayer¹ a Német Birodalom diplomatáját ajánlotta az olvasó figyelmébe. Ahogy Kovács Tamás írja: főhősünk „Diplomata, ügynök, teljhatalmú birodalmi megbízott, háborús bűnös, üzletember” élete „ebben az öt szóban is összefoglalható. Aki 1944-ben döntő módon befolyásolta Magyarország történelmét. Veesenmayert nem a véletlen juttatta vezető szerepbe Magyarországon: mire kiderült, már rutinos náci diplomatának és ügynöknek számított”, írja a cikk szerzője.