Edmund Veesenmayer

A második világháborús szakirodalom régóta foglalkoztat. Most a „Rubicon” történelmi magazin 2014/11 száma újabb személyiség bemutatására vállalkozott, aminek igen megörültem. Kovács Tamás egy érdekes figura Edmund Veesenmayer¹ a Német Birodalom diplomatáját ajánlotta az olvasó figyelmébe. Ahogy Kovács Tamás írja: főhősünk „Diplomata, ügynök, teljhatalmú birodalmi megbízott, háborús bűnös, üzletember” élete „ebben az öt szóban is összefoglalható. Aki 1944-ben döntő módon befolyásolta Magyarország történelmét. Veesenmayert nem a véletlen juttatta vezető szerepbe Magyarországon: mire kiderült, már rutinos náci diplomatának és ügynöknek számított”, írja a cikk szerzője.

„A karrierépítés évei:

Az egyetemi időszak különösen meghatározó volt a fiatal Veesenmayer életében, ugyanis ekkor találkozott és ismerkedett meg Wilhelm Kepplerrel, aki már 1927 óta az NSDAP tagja volt, és a párton belül elsősorban gazdasági, gazdaságpolitikai kérdésekkel foglalkozott. Keppler 1933-tól a Reichstag tagja volt, illetve ugyanebben az esztendőben belépett az SS-be is. Hitler hatalomra jutása után karrierje töretlenül ívelt felfelé egészen 1945-ig. Keppler számos gazdasági, valamint gazdaságdiplomáciai feladatot hajtott végre, mindezeket 1942-től már SS-oberggruppenführeri rendfokozatban. 1938-tól Keppler >különleges megbízatású< államtitkár lett a német külügyminisztériumban. A Wilhelmstrasszéra beköltöző újsütetű államtitkár vitte magával hűséges és kipróbált referensét, dr. Edmund Veesenmayert is. Érdemes megjegyezni, hogy Keppler nem törekedett a politikai élet első vonalába, de arra sem, hogy a különböző újságok címlapján szerepeljen.

A még mindig csak 34 éves Veesenmayer

- talán Keppler hatására, talán saját karrierje miatt - 1932. február 1-jén lett tagja az NSDAP-nak (párttagkönyvének száma:873780), majd 1936-ban ő is belépett az SS-be (SS-azonosító száma:202122). A rákövetkező évben, 1937-ben Veesenmayer belecsöppent a nemzetközi politikába. Tagja volt ugyanis a német-osztrák tárgyalásokon részt vevő német delegációnak. Ebbéli minőségében naprakész volt az osztrák belpolitikában, s rendszeresen meg is fordult az országban. Ezek az utak jó alkalmat szolgáltattak arra, hogy Veesenmayer megismerkedhessen az osztrák nácikkal, illetve Ausztriára vonatkozó elképzeléseikkel és terveikkel. Veesenmayer azonban jelentéseiben realisztikusabbnak és Németország szempontjából üdvösebbnek látta az Arthur Seyss-Inquart² nevével fémjelzett csoport elgondolásait Ausztria jövőjével kapcsolatban. Ezzel is magyarázható, hogy Berlin végül utóbbiakat preferálta az osztrák politikai csatározásokban. Az Anschlusst követően mind Kepplert, mind pedig Veesenmayert Ausztriában, illetve az ebből létrehozott Ostmarkban tartotta egy különleges megbízatás.

A bábállamépítés szakértője

A második világháború kirobbanásakor azonban mester és tanítványa útja kettévált. Veesenmayer 1939 szeptemberében a külügyminisztérium újonnan felállított információs osztályán (Informations-Abteilung) kapott beosztást. A sejtelmes nevű szervezeti egység keretében Veesenmayer körbeutazta egész Közép és Kelet-Európát. 1938-tól már preferálta, 1939-ben pedig a gyakorlatban is segítette a szlovák bábállam létrehozását: ő favorizálta például azt is, hogy Josef Tiso legyen az új állam vezetője. De szerepe volt a szlovák kormányzat zsidóüldöző politikájának kialakításában is.

1938 augusztusában

alig két héttel Lengyelország megtámadása előtt, Veesenmayer Gdan’skba (Danzigba repült, és egészen a háború kitöréséig a városban maradt titkos megbízatást teljesítve. Tudjuk, hogy a háború kitörésekor Veesenmayer foglalkozott az ún. >ír kérdéssel< is, vagyis,hogy a britek ellen Írország, illetve az IRA milyen módon lehetne felhasználható.

Veesenmayer 1941-ben járt először Magyarországon, de még ugyanebben az évben megfordult Belgrádban, Bukarestben, Athénban és Szófiában is. Gazdasági szakértőként fel kellett mérnie a kelet és közép-kelt európai államok gazdasági és politikai állapotát. Nyilvánvaló, hogy a háborús viszonyok közepette Németország számára ezek az információk kulcsfontosságúak voltak. Magyarországi tárgyalásairól meglehetősen sporadikus adatokkal rendelkezünk, de az tény, hogy tárgyalt Vörös János vezérkari ezredessel, aki ekkor a Honvédelmi Minisztérium VI., illetve a vezérkari főnökség 7/ö (híradó) osztályának volt a vezetője (Vörös 1944-ben a Honvéd Vezérkar főnöke), de találkozott Kelenffy Károllyal a Telefongyár RT. igazgatójával is.

1941 áprilisa

már Zágrábban találta Veesenmayert. Feladata szerint fel kellett mérnie, hogy milyen lehetőségei lennének egy független horvát állam létrehozásának. Annak fényében, hogy a németek Zágrábba való bevonulásával egy időben a horvát szeparatisták kikiáltották a független horvát államot, nem kétséges, hogy Veesenmayer ehhez még segítséget is adott. Veesenmayer azonban a balkáni hadjárat végeztével nem tért vissza azonnal Németországba. Feladata volt még ugyanis, hogy segítségére legyen Siegfried Kasche SA-Obergruppenführernek (1903. június 18 - 1947. június 7.) a Harmadik Birodalom zágrábi követének. 1941 szeptemberében Belgrádban, majd a megszállt Görögországban tevékenykedett. S bár 1941.május végén Veesenmayer elhagyta Zágrábot, illetve az ősz folyamán a Balkánt, így is meghatározó szerepet játszott a horvátországi és a szerbiai zsidó közösség üldöztetésében, illetve későbbi elpusztításában.

A pályafutás csúcspontja

1943 tavaszától kezdődően már egyre inkább csak Magyarországra vonatkozó feladatokat kapott Veesenmayer: Ekkor már a németek is tisztában voltak azzal, hogy Kállay Miklós vezette magyar kormány a nyugati szövetségeseknél folytat tapogatózó tárgyalásokat egy esetleges fegyverszünetről, békekötésről. Sőt, 1943 őszén Magyarország és Nagy-Britannia - ha nem is magas szinten, de-titkos tárgyalásokat folytatott, amelyek eredménye egy előzetes fegyverszüneti megállapodás lett. Ezt a németek nem nézhették ölbe tett kézzel, s a főhadiszálláson eldöntötték Magyarország megszállását. Csak a konkrét időpont, illetve a megszállás utáni berendezkedés mikéntje volt kérdés. Utóbbi miatt Veesenmayert 1943 novemberében Budapestre küldték, hogy jelentést készítsen a magyar gazdasági és politikai viszonyokról, illetve mérje fel azt is, hogy katonai megszállás esetén a németek kikre számíthatnak és kikre nem.

Kétségtelen tény,

Veesenmayer pályafutásának csúcspontja Magyarországhoz kötődik. Az ekkor már SS-Brigadeführer diplomata és kém 1944. március 19-től - vagyis a megszállás napjától - a Nagynémet Birodalom teljhatalmú megbízottja volt a megszállt Magyarországon. Már nem kerülhette el a sajtót sem, számos fénykép és filmfelvétel készült róla.

Szigorúan titkos! Edmund Veesenmayer kinevezése:

1. A birodalom érdekeit Magyarországon ezentúl a Nagynémet Birodalom teljhatalmú megbízottja oltalmazza, aki egyidejűleg a követ megnevezést is viseli.

2. A birodalom teljhatalmú megbízottja felelős minden politikai fejleményért Magyarországon, és utasításait a birodalmi külügyminiszter útján kapja. Különleges megbízatása, hogy egyengesse az utat új nemzeti kormány alakításához, amely el van szánva arra, hogy lojálisan és egészen a végső győzelemig teljesíti a háromhatalmi egyezményből kifolyólag reá háruló kötelezettségeket. A birodalom teljhatalmú megbízottja ezt a kormányt minden fontos ügyben tanáccsal látja el, és mindig a birodalom érdekeit képviseli.

3. A birodalom teljhatalmú megbízottjának biztosítania kell, hogy az ország teljes igazgatását mindaddig, amíg német csapatok vannak ott, az új nemzeti kormány az ő irányítása alatt végezze minden területen és azzal a céllal, hogy a legteljesebben kihasználja mindazokat az erőforrásokat, amelyek az országban kínálkoznak, főként a gazdasági lehetőségeket a háború közös viselése érdekében.

4.Német polgári hivatalok, melyeknek Magyarországon kell működniük, bármilyen természetűek legyenek is. Csak a birodalom teljhatalmú megbízottjának hozzájárulásával jöhetnek létre, neki vannak alárendelve és utasításainak megfelelően tevékenykednek. Az SS és a rendőrség feladatainak, melyeket magyarországi német szervek hajtanak végre és főleg zsidókéréssel kapcsolatos rendőri teendőknek a végrehajtására a birodalom teljhatalmú megbízottjának törzskarához magasabb rangú SS-és katonai vezetőt neveznek ki, aki az ő politikai utasításainak megfelelően jár el.

5. Mindaddig, amíg német katonai csapatok maradnak Magyarországon, a katonai szuverenitást ezeknek a csapatoknak a parancsnoka gyakorolja. A parancsnok alá van rendelve a haderő főparancsnokságának, és utasításait attól kapja. A csapatok parancsnoka felelős az ország belső katonai biztonságáért és külső fenyegetésekkel szembeni védelméért. Támogatja a birodalom teljhatalmú megbízottját katonai és igazgatási teendőiben, és tudomására hozza a haderő összes igényeit, különös tekintettel az országnak a német csapatok ellátása érdekében való felhasználására. A haderő igényeinek, amennyiben azok a polgári ügyek területére tartoznak, a birodalom teljhatalmú megbízottja eleget tesz. Közvetlen veszély esetén a német csapatok parancsnokának joga van polgári ügyek esetén is elrendelni oly intézkedéseket, amelyek a katonai feladatok végrehajtásához szükségesek. Ezzel kapcsolatban, amilyen hamar csak lehet, állapodjék meg a birodalom teljhatalmú megbízottjával. A birodalom teljhatalmú megbízottjának és a német csapatok parancsnokának a lehető legszorosabban együtt kell működniük mindenütt, ahol tevékenységük köre fedi egymást, és meg kell egyezniük minden intézkedésben.

6. Kinevezem dr. Edmund Veesenmayer párttagot a Nagynémet Birodalom teljhatalmú megbízottjának és követének Magyarországra.

A Führer Főhadiszállása, 1944.március 19.

Adolf Hitler³

Veesenmayer - helyzetéből adódóan - a magyar politikai élet egyik legfontosabb szereplője volt 1944 tavaszán és nyarán. Ő volt >a< kapcsolat Berlinbe, ő volt a német tervek és elképzelések tudója. Több-kevesebb rendszerességgel találkozott Sztójayval, de Horthy is nem egy alkalommal tárgyalt vele. Veesenmayer ugyanakkor tisztában volt nemcsak az ország kifosztásával, hanem a zsidók üldöztetésével, gettósításával és deportálásával is. S bár ő sem vallotta magát vad antiszemitának, ettől függetlenül rendületlenül írta jelentéseit Berlinbe, amelyekben a >zsidókérdés végleges megoldása< az egyik legfontosabb és állandóan vissza-térő téma. Rendszeresen jelentette azt is, hogy egy-egy időszakban mennyi zsidót >telepítették át a Birodalomba<, Feltételezhetjük, hogy további sorsukról is rendelkezett információval.

Magyarországi kudarcok

Ha valamit kudarcként tartottak nyilván Berlinben Veesenmayer magyarországi tevékenységét illetően, akkor talán az lehetett, hogy nem tudta megakadályozni Sztójay Döme menesztését, s bár ugyanúgy ragaszkodott Baky László és Endre László belügyi államtitkárokhoz is, őket szintén leváltották. 1944 nyarán - miközben Veesenmayer (is) tárgyalt a különböző zsidó szervezetekkel - követelte a magyar kormánytól, hogy a júliusban leállított deportálások folytatódjanak. Érdemes megjegyezni, hogy hivatalosan Veesenmayer volt az, aki 1944 nyarán - a deportálások leállítása után - 50000 >zsidófajú személy< átadását követelte a birodalom számára munkaerő gyanánt.

Amikor azonban 1944.augusztus végén

szembesült azzal, hogy Sztójayt leváltják és a deportálások sem folytatódtak, mélységesen csalódott a magyar politikában és Horthyban. Így a németek újragondolták Magyarország-politikájukat, és a korábban számításba nem vett Szálasit vették szárnyaik alá. Ne feledjük Szálasi a német követségen >bujkált<, ahol ősszel már az új kormány névsoráról folytak egyeztetések. Volt ugyan német kísérlet arra, hogy Horthyt és Szálasit személyes találkozó keretében kibékítsék egymással (1944. augusztus 29.), de ez hamvában holt vállalkozásnak bizonyult. Ugyanakkor Horthynak az a lépése, hogy a szövetségest - vagyis Németországot -, illetve annak képviselőjét előre tájékoztatta a háborúból történő kilépésről, döntő hibának bizonyult 1944. október 15-én.

Vagyis amikor minden kétséget kizáróan kiderült, hogy a kormányzó hajlandó fegyverszünetet kérni és kötni a Szovjetunióval, akkor a magyarországi német SS-és rendőri erők akcióba léptek, s hatalomra segítették Szálasi Ferencet és pártját.

Veesenmayernek itt következett be

a második nagy tévedése: Szálasi nem rendelte magát alá teljes mértékben Berlin akaratának. Tudni kell, hogy Szálasi önmagát Hitler egyenrangú partnerének gondolta, mint ahogyan a nácizmust és a hungarizmust is egyenrangú politikai eszméknek vélte. Az antiszemita Szálasi (is) munkaerőnek tekintette a magyarországi zsidó lakosságot, amelyek majd csak a háború után lehet deportálni az országból. Addig azonban inkább dolgozzanak, még pedig lehetőség szerint magyar fennhatóság és irányítás alatt. Igaz később a német nyomásnak nem tudott ellenállni, és így munkaszolgálatos századokat, illetve budapesti zsidók tízezreit indították útnak a nyugati határszélre, ahol aztán átadták őket a németeknek, hogy az ún. keleti falat építsék.

A budapesti ostromgyűrű

bezárulta előtt Veesenmayer is elhagyta a magyar fővárost. S bár továbbra is ő képviselte a birodalmat az egyre zsugorodó, nyilas fennhatóság alatt álló hungarista államban, mind gyakrabban kellett szembesülni azzal, hogy Szálasi nem feltétlenül a realitások talaján él.

A háború után

Veesenmayer a sors elé ment: önként feladta magát az amerikai hatóságoknál. Magyarországon így csak tanúként hallgatták ki a különböző népbírósági perekben, vádat Nürnbergben emeltek ellene az ún.> Wilhelmstrasse-perben< (az angolszász szakirodalomban The Ministri-es Trial néven említik ugyanezt az eljárást.) Ebben a perben vádlott-társai között volt mentora, Wilhelm Keppler, valamint Walter Schellenberg is. Az ítéleteket 1949-ben hirdették ki. Veesenmayert húszévi börtönre ítélték. Azonban ezt az ítéletét 1951 januárjában tíz év börtönre enyhítették; végül pedig 1954-ben kiengedték Veesenmayert. Ezután visszatért az üzleti életbe, s tehetős üzletemberként vonult nyugdíjba.

Szövegmagyarázat:

1. Edmund Veesemayer (1904-1977) vezető német közgazdász, a Harmadik Birodalom diplomatája, az NSDAP és az SS magas rangú tagja.

2. Arthur Seyss Inquart (1892-1946) ügyvéd, majd kancellár Ausztriában. Később Ausztria, Dél-Lengyel ország és Hollandia helytartója. A háború után a nürnbergi perek egyikében halálra ítélték és kivégezték.

3. Adolf Hitler (1889-1945) osztrák származású német politikus, a Nemzeti Szocialista Német Munkáspárt (NSDAP) vezetője, kancellár, Németország Führere egészen haláláig.

Szerkesztette:

Dr. Temesvári Tibor

2014. december