Szakadék szélén táncolva

Mottó:

„Nincs több területi követelésem”

Adolf Hitler

 Paul Schmidt „Hitler tolmácsa voltam” címmel Magyarországon is 1971-ben megjelent könyvében „testközelből” figyelhette Adolf Hitler megalkuvást nem tűrő tárgyalási stílusát, agresszív, minden kompromisszumot nélkülöző módszereit. Hosszúra nyúló „monológjai” arra utaltak, hogy különösebben nem érdekelte partnerének véleménye. Mussolini szűk körben többször is panaszkodott, hogy nem igen jutott szóhoz megbeszéléseiken. Hitler tolmácsa szemléletesen mutatja be olvasóinak azt a tárgyalás sorozatot, amit a Führer 1938 őszén Neville Chamberlain¹ brit miniszterelnökkel a szudéta-válságról, háborúról és békéről folytatott. A sorozat első állomása Berchtesgaden volt, majd Godesbergben folytatódott és Münchenben fejeződött be. Könyve alapján azt a zsarolási folyamatot szeretném bemutatni, ami elvezette Európát a háborús szakadék szélére.

Látszólag nagy volt a barátság 1940 novemberében

Winston S. Churchill¹ brit miniszterelnök és Paul Schmidt² Hitler tolmácsa emlékirataikban szemléletesen örökítették meg a német vezetők: Ribbentrop külügyminiszter, és Hitler valamint Vjacseszláv Molotov szovjet külügyminiszter berlini találkozását és tárgyalásait. A németek és a szovjetek „barátságát” a köztük létrejött megnemtámadási szerződés és a titkos megállapodás alapozta meg, amit 1939. augusztus 23-án a késő esti órákban írtak alá Moszkvában. A szerződés, amely „Ribbentrop-Molotov Paktum”-ként híresült el, érdekszférákra osztotta fel Európát döntött Lengyelország felosztásáról. A szerződést tíz évre kötötték. A konferenciaasztal körül nagy volt az ünneplés, és egymást követték a pohárköszöntők. Sztálin váratlanul a Führerre emelte poharát: >> Tudom, mennyire szereti Führerét a német nemzet. Ezért szeretném egészségére üríteni poharamat.<< Molotov 1940. november 12-13 közötti berlini látogatását ez az esemény alapozta meg. A beszégetések feldolgozására vállalkoztam.

Vészes napok....

A szerkesztés címét Edvard Radzinszkíj „Sztálin” c. könyvéből kölcsönöztem. A szerző - hála a kiváló fordításnak is - eleven erővel, hiteles forrásokra támaszkodva rajzolja meg a diktátor portréját, „aki mesteri sakkjátékosként irányította azt a kegyetlen véres játékot, amelyben a > Nagy Ábránd < , a kommunista világforradalom nevében sok millió embert áldozott fel, megteremtve a totális rettegés és hazugság társadalmát.”

Sztálin életében mégis volt egy olyan pillanat, amikor nagyot kellett csalódnia egy másik diktátorban személy szerint Hitlerben, mert amaz megtámadta országát. Egyes források szerint csüggedés vett erőt rajta, és a visszavonulással is foglalkozott, még arra is gondolhatott, hogy elvbarátai - mert nem készítette fel országát a támadás elhárítására - letartóztatják őt. Radzinszkíj a felkutatott források alapján állítja ennek nem sok köze volt a valósághoz. Ezt a kritikusnak tartott időszakot dolgoztam fel a szerző könyve alapján.

Szovjet dokumentumok 1956 novemberéből

A kilencvenes évek első felében nagy érdeklődést váltott ki Vjacseszlav Szereda és Alekszandr Sztikalin történészeknek az SZKP KB (Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága) Külügyi Osztálya gyűjteményéből, az 1956-os magyar eseményekkel kapcsolatos válogatása. Az összeállítás „Hiányzó lapok 1956 történetéből - Dokumentumok a volt SZKP KB levéltárából” címmel nálunk a Móra Ferenc Könyvkiadó gondozásában jelent meg 1993-ban. A 78 iratból mindössze néhány bemutatására vállalkozom, jobbára olyanokra, amelyek a nov. 4-e után hatalomra került Kádár János vezette Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány teljes szovjet alávetettségét mutatják be.

Szocreál festmények

Érdekes:Szocreál festmények (PPS)

Konferencia Teheránban 1943

Mi történt a tárgyalások szüneteiben?

 

A második világháború még javában tartott, amikor a „három nagy” Churchill angol miniszterelnök, Roosevelt az Egyesült Államok elnöke, valamint Sztálin a Szovjetunió első számú vezetője együtt először vitatták meg a háború további menetét, a világ, benne Európa jövőjét. Elfogadtak egy nyilatkozatot „a Németország elleni háborúban folytatandó közös tevékenységről és a három hatalom háború utáni együttműködéséről, valamint egy nyilatkozatot Iránról.” A konferencia a Teheráni szovjet nagykövetségen zajlott 1943. nov. 28 - dec. 1 között. A szerkesztés a „Teherán, Jalta Potsdam” c. könyv 1972-es magyar kiadása és „Tolmács voltam Teheránban” ugyancsak 1972-ben megjelent könyvre támaszkodva a tárgyalások szüneteire koncentrálva igyekszik bemutatni a plenáris ülések közötti eseményeket.

Bárdossy László végnapjai

Bárdossy László még egy évet sem töltött el a miniszterelnöki bársonyszékben. Igaz az ország egyik legkényesebb időszakában állt a kormányrúdnál, Teleki Pál halála után 1941 áprilisától - 1942 márciusáig volt miniszterelnök. Kormánya ebben a rövid időszakban olyan döntéseket hozott - ide tartoznak a hadüzenetek is - amelyekért neki az életével kellett fizetnie. Más források mellett a „Híres politikai perek” sorozatban a „Kossuth Kiadó” gondozásában 2001-ben jelent meg Pritz Pál „A Bárdossy-per” c. könyve, amelyben a szerző összefoglalta a miniszterelnök életútját. Könyve alapján a szerkesztés a leváltásától a népbírósági ítéletig terjedő időszakot öleli fel.

Királyi koronák

Érdekes:Királyi koronák (PPS)

Nagy Ferenc miniszterelnök moszkvai látogatása

Nagy Ferenc (1903-1979) politikus, a Független Kisgazda-Földmunkás és Polgári Párt elnöke, miniszterelnök.

Kormánya tagjainak egyetértésével 1947. júniusában - legkisebbik fiát itthon hagyva a család többi tagjával szabadságát Svájcban töltötte. Távollétét kihasználva - miközben idehaza folytatódott az ún. „Köztársaság ellenes összeesküvés” politikai koncepció alapján történő felgöngyölítése, azaz a FKgP vezetőinek likvidálása. Válaszút elé állították, vagy hazajön és válaszol az „összesküvéssel” vele kapcsolatban felmerült kérdésekre, vagy aláírja lemondását és külföldön marad. Nagy Ferenc - akit itthon hagyott gyermekével is zsarolhattak - ez utóbbit választotta.

Ezek után az FKgP 1947. június 3-án még a pártból is kizárta, október 7-én pedig még az állampolgárságától is megfosztották. Életével bővebben¹ - ide értve az ún. „Köztársaság ellenes összeesküvés”-t² is - a „szövegmagyarázat” foglalkozik. Nagy Ferenc moszkvai útjával emlékirataiban is foglalkozik. A miniszterelnök kormányküldöttség élén 1946. április 9-én érkezett a szovjet fővárosba. A szerkesztés arra vállalkozik, hogy a látogatás történetét, a küldöttség Sztálinnal való találkozását az emlékiratok alapján most bemutassa.

Mindszenty hercegprímás szabadságának néhány napja

Mindszenty József¹, eredeti nevén Péhm József (1892-1975) Esztergom érseke, Magyarország hercegprímása.

1945. után nem tudja elfogadni a köztársasági államformát, az ún. jogfolytonosság híve. A koalíciós kormányzáson alapuló hatalom súlyos támadást intézve elsősorban a katolikus egyház ellen előkészítette az iskolák államosítását. Ez ellen - mozgósítva az ország katolikus hívőit - Mindszenty bíboros erőteljesen tiltakozott. 1948. dec. 26-án a rendszer alkalmat talált a letartóztatására. Egy „kirakatperben”, ahol akaratát az arra illetékesek, gyógyszerekkel és más „tudatmódosító” korabeli szerekkel befolyásolták 1949. febr. 8-án első fokon, majd július 6-9-én másodfokon is a Népbíróság illetékes tanácsa életfogytiglan tartó börtönbüntetésre ítélte. Az ellene lefolytatott per „konstruált” az abban az időben „divatos” koncepciós perek egyike volt. A bíborost „köztársaság ellenességgel” „hűtlenséggel”, „fizetőeszközökkel elkövetett üzérkedéssel” vádolták. A per tárgyalását az Államvédelmi Hatóság (ÁVH) készítette elő. Rákosi és mások is közvetlenül - persze a háttérből - részt vettek a „koncepció kimunkálásában.” A nyugati világ, maga XII. Pius pápa erőteljes tiltakozásának hatására később Nagy Imre „új szakasz” politikájának eredményeként háziőrizetben tartották a baranya megyei Püspökszentlászlón, illetve a nógrád megyei Felsőpetényben. Innen szabadult 1956. okt. 30-án