Magyar tudós útja a Nobel-díjig (részletek)

Érdeklődéssel olvastam Czeizel Endre írását a „Rubicon” történelmi magazin 2014/12 számában. A szerző bevezetőjében ezt írja: „Szent-Györgyi Albert apai ősei, de apja és fivérei is egybeírták családi nevüket. A későbbi Nobel-díjas tudós 1893. november 5-i megkeresztelését igazoló anyakönyvi kivonatán a budapesti Kálvin téri református egyházközösség lelkészi hivatalában is a Szentgyörgyi családnév szerepel. Sőt Szent-Györgyi Albert első, még medikusként írt dolgozata is Szentgyörgyi néven jelent meg. Ennek azért van jelentősége, mert a családtörténészek szerint a Szent-Györgyi család felvidéki, a Szentgyörgyi viszont erdélyi eredetű. A Nobel-díjas tudós apai ősei Erdélyből származtak. Családi nevének megváltoztatásakor Szent-Györgyi Albert erre nem volt tekintettel, és a belügyminisztériumi döntés alapján 1937-től a Szent-Györgyi családnevet használta.

Horthy Zsófia a Kiugrás napjairól

1944. október 15-18.

A Rubicon történelmi folyóirat 2014/12 száma egy izgalmas írást közöl a kiugrás napjairól Horthy Zsófia emlékei alapján. A folyóirat így ír: „Az itt közölt szöveget ifj. Horthy Miklós akkor 16 éves lánya vetette papírra. A feljegyzés keletkezésének idejét nem ismerjük pontosan, maga a történet egészen 1944. október 18-ig, a kormányzói család Bécsbe, majd a németországi Weilheimbe érkezéséig követi az eseményeket. A szöveg feltehetőleg Magyarországon, valamikor 1944. október 18-át követően született, de nem később 1945 első hónapjainál, hiszen Horthy-Károlyi Consuelo és két lánya ekkor elhagyta az országot. A közölt részlet az 1944. októberi kritikus napokat egy értelmes, gondosan nevelt fiatal lány tényszerű leírásában idézi fel, akinek nézőpontját természetesen a családi kötelékek határozzák meg,de pontos megfigyelő, és az átélt események után nem sokkal le is jegyzi élményeit, így sem a múlt köde, sem későbbi szándék nem hat torzítólag a történetre. A visszaemlékezés szerzője - későbbi asszony nevén Zsófia de Fillietaz - 2004. február 24-én hunyt el Genfben.

Ifj. Horthy Miklós

Érdeklődéssel olvastam a „Rubicon” történelmi magazin 2014/12 számában Szilágyi Ágnes Judit Ifj. Horthy Miklósról írt élvezetes tanulmányát. A kormányzó négy gyermeke (Magda:1912-1918, Paulette:1903-1940, István:19O4-1942, Miklós:1907-1993) „közül mindvégig, még halála után is István az idősebb fiú állt az érdeklődés és a családról szóló hírek középpontjában. Miklós csak ritkábban és többnyire szerencsétlen szerepben tűnt fel. A hozzá kapcsolódó legismertebb tény, hogy ő volt az, akit 1944 őszén a németek elraboltak, hogy apját megzsarolják. Ahogy 1942-ben Kállay Miklós megfogalmazta: az ifj. Horthy Miklós > soha közéleti szereplésre kedvet nem mutatott.<

Edmund Veesenmayer

A második világháborús szakirodalom régóta foglalkoztat. Most a „Rubicon” történelmi magazin 2014/11 száma újabb személyiség bemutatására vállalkozott, aminek igen megörültem. Kovács Tamás egy érdekes figura Edmund Veesenmayer¹ a Német Birodalom diplomatáját ajánlotta az olvasó figyelmébe. Ahogy Kovács Tamás írja: főhősünk „Diplomata, ügynök, teljhatalmú birodalmi megbízott, háborús bűnös, üzletember” élete „ebben az öt szóban is összefoglalható. Aki 1944-ben döntő módon befolyásolta Magyarország történelmét. Veesenmayert nem a véletlen juttatta vezető szerepbe Magyarországon: mire kiderült, már rutinos náci diplomatának és ügynöknek számított”, írja a cikk szerzője.

Horthy Miklós levele Sztálinhoz

„ Tábornagy Úr!

A végveszélyben lévő népem nevében és érdekében fordulok Önhöz. Ezt a magyar nép nevében teszem, amely nem felelős ezért a háborúért. Egy évezred és különösen az utolsó évtized során a szomszédos német kolosszus volt hatással népünk sorsára. Megint csak éppen e hatás alatt kerültünk bele ebbe a sajnálatra méltó háborúba a Szovjetunió ellen.

Külön ki kell hangsúlyoznom azt a tényt,hogy szegény országomat a német „ ötödik hadoszlop” ténylegesen megszállta. Ez a nagymértékű megszállás éppen abban az időben kezdődött amikor a német haderők Románia és Bulgária területére léptek. Végeredményben a német ügynökök Magyarországon gondosan nyomon követtek minden mozgást és minden lépést, és a legfontosabb hírek és jelentések soha nem jutottak el hozzám. Most jutott tudomásom-ra, hogy a Kassára és Munkácsra mért légitámadás után Molotov külügyminiszter a magyar követtel folytatott egyik beszélgetése során kihangsúlyozta a Szovjetunió békés szándékait Magyarország iránt. Ha ez valójában így volt, ez balsorsszerű, mert abban az időben erről nem kaptam hírt.

Az igazság érdekében közölni szeretném Önnel, hogy mi soha senkitől sem akartunk egy hüvelyknyit sem elvenni olyan területből, ami jog szerint nem lenne a mienk. Ellenkezőleg a románok foglalták el Besszarábiát a saját orosz szövetségesüktől az első világháború után, és ők akarták Szovjet-Oroszország jelentős részét elfoglalni a németek segítségével a második világháború ideje alatt. Továbbá, amikor 1940-ben szándékunkban állt a magyarok iránt Erdélyben tanúsított szörnyűséges magatartásnak véget vetni, a románok újból segítséget kértek Németországtól, megkérték Hitlert, hogy segítsen nekik megkapniuk ennek a földterületnek legalább egy részét a bécsi döntés révén.

Küldöm a teljes jogkörrel rendelkező delegációmat a béketárgyalások lefolytatására, és kérem Önt, hogy kegyelmezzen meg szerencsétlen országunknak, melynek történelmi érdemei vannak, és melynek népe az orosz néppel oly sok közös vonással rendelkezik. Legyen szíves használja fel befolyását a szövetségeseire azzal a céllal, hogy a feltételek, amelyeket kidolgoznak, összeegyeztethetők legyenek népeink érdekeivel és becsületével, és azok valóban a békés életet és a biztos jövőt szolgálják. Megragadom az alkalmat, hogy kifejezzem Ön-nek Sztálin Tábornagy Úr legmélyebb tiszteletemet.

Őszinte híve:

Horthy

P.S. Tekintettel arra,hogy hadseregeink még mindig a határokon vannak és országunkba jelentős német haderők törtek be, kérem,hogy levelemet diszkréten kezelje mindaddig, míg képesek nem leszünk úrrá lenni a helyzete. „

Sorsdöntő napok

A „Rubicon” történelmi magazin 2014/11 számában érdeklődéssel olvastam Révész Tamás részletes összefoglalóját 1944. október 14-15-16 napjainak nagy jelentőségű eseményeiről. Révész felidézi az eseményekben közreműködő személyiségek emlékeit, gondolatait, írásait. Mindezeket abban a sorrendben és szerkesztésben kívánom olvasóim elé tárni, ahogy azokkal a szerző megismertet bennünket.

Érdekességek

55 érdekes kép a történelem kevésbé ismert mozzanatairól (weblap) 
32 Sokkoló Fotó A Múltból (weblap)

Egy soproni plébános különös esete

Érdeklődéssel olvastam Kenyeres István írását a „Rubicon” c. történelmi magazin 2014/8 számában egy soproni plébános különös esetéről. „1527. február 24 Erasmus Schreyer Sopronban szolgáló kapitány letartóztatta Pacsa János soproni plébánost. Az eset nem is érdemelne különösebb figyelmet az utókor részéről, azonban ennek az aprónak tűnő intézkedésnek következményei alapjaiban határozták meg a Habsburgok Mohács utáni magyarországi berendezkedését. A történet két főszereplője: Habsburg Mária, II. Lajos király özvegye, I. Ferdinánd magyarországi helytartója és Pacsa János soproni plébános.”

MAGYAR életrajzok

Séta budapesti temetőkben 
MAGYAR ÉLETRAJZI LEXIKON 

Érdekességek

Hitler festményei 
Retró plakátok 
Ritkán látható történelem (weblap)