Mottó:
„A politikában csak a nők támogatását kell
megszerezni, a férfiak jönnek
maguktól.
Adolf
Hitler
A rózsa neve
„A
nők mindig azt mondják, mindent megtesznek, hogy tessenek a férfinak”
de valójában épp az ellenkezőjét csinálják annak, amivel
tetszhetnének. Kezdetben mindent elkövetnek, hogy meghódítsák a
férfit, aztán csak a divat rabszolgái, és nincs más vágyuk, csak hogy
féltékennyé tegyék barátnőiket.”
>>Hitler1
meglehetősen végletesen gondolkodik a nőkről. Nem könnyen oldódik fel
a szebbik nem társaságában. Vajon hogyan fejthetnénk meg e különös,
rideg férfi hódításainak titkát? Hogyan lehetséges, hogy az 1930-as
években nők rajongásával körülvett vezér ilyen kiábrándult keserű
megállapítást tesz velük kapcsolatban?
Stefanie
Linz,
német-osztrák határ, 1905.
A 16 éves
Adolf szerelmi élete nem indul zökkenőmentesen. Három éven át
álmodozik egyik gimnazista társáról, egy bizonyos Stefanie Isacról.
Csábítási módszere azonban nem a leghatékonyabb: A Harmadik Birodalom
majdani Führere nem próbálkozik nyilt támadással. Adolf hónapokig
csak messziről, titokban követi élete első szerelmét, gondosan
feljegyezve sétaútvonalait. Az a terve, hogy >véletlenül<
szembetalálkoznak, majd összeismerkednek. Gyermekkori barátja August
Kubizek közelről figyeli társa manővereit. A Landstrassén sétálva
Adolf megkérdezi tőle, mi a véleménye arról a karcsú szőke lányról,
aki kart karba fonva sétálgat anyjával, majd választ sem várva
hozzáfűzi:> Tudnod kell, szerelmes vagyok belé.<
A
fiatal Stefaine valóban
figyelemreméltó
szépség.
Előkelő,
nyúlánk, dús haját kontyban hordja, élénk, csillogó szemei
kifejezőek. Kivételes izléssel öltözködik, a jó házból való úrilány.
Ebben az időben Hitler is ad magára. Kezében elefántcsont markolatú
fekete sétapálcával, széles karimájú fekete kalapban, fehér ingben,
bőrkesztyűben és fekete selyembéléses felöltőben akár egy romantikus
csábító. Így követi választottját a linzi parti sétány a Chmiedtoreck
mentén…
Hitler
imádja Stefaine-t, de nem meri megszólítami. Megelégszik azzal, hogy
hébe-hóba sikerül elkapnia imádottja tekintetét. Felzaklatja, amikor
látja, hogy időnként egy fiatalember is csatlakozik a lányhoz és
mamájához. Csak akkor nyugszik meg, amikor Kubizek kideríti, hogy a
lány bátyja az ifjú. Ám Adolf továbbra sem kezdeményez, csak
kitartóan bámul, amiért cserébe Stefaine egyszer rámosolyog.
>Hirtelen minden szép és jó lett a világon, minden tökéletes<.
Adolf az apró gesztusokból valóban boldog lesz. Amikor azonban a lány
újfent nem vesz tudomást róla, búskomorságba esik, legszívesebben
megölné magát, és elpusztítaná az egész világot.
Hitler
már ekkor rajong Wagnerért.
Stefanie-ra
úgy tekint, mint egy valkűrre. Képzeletében minden létező erénnyel
felruházza és sorra írja hozzá költeményeit. A Himnusz a szeretett
nőhöz című versében, amelyet barátjának olvas fel, így festi meg
ideálját: > az előkelő családban született kisasszony lágy esésű,
sötétkék bársonytógában, hófehér csataménen vágtat a virágzó réteken,
kiengedett haja aranyszínű hullámokban omlik vállára.< A szeretett
lény tiszta, mint a hó. Ettől a képtől a fiatalembert szinte szétveti
a benne feltámadó >ragyogó öröm< .Saját verssorait olvasva
Hitler félénk költő-arca eksztázisban úszik. Terveket szövöget,
minden gondolata a lány körül forog, biztos benne, hogy ha egyszer
összeismerkednek, Stefanie kitalálja majd minden gondolatát. > A
különleges emberek megérzéseiken keresztül értik meg egymást.<
Kubizek élcelődve megkérdezi, lehetséges-e a gondolatokat néhány
lopott pillantással átadni. Hitler méregbe gurul: >Már hogyne
volna lehetséges! Vannak dolgok, amiket nem lehet szavakkal
elmondani! Ami bennem van, az Stefanie-ban is ott van!< Hogyan
kételkedhet August az érzelmek erejében? Hitler ordítva barátja
szemére veti, hogy nem ért semmit, és nem is értheti meg soha
különleges szerelmük lényegét. Nem kérdés, hogy Stefanie
viszontszereti. A lány közönyének egyértelmű jelei szerinte >
szándékos elterelések, amelyekkel tomboló érzelmeit leplezi.<
Hitler szerelmesként sem tudja másként értelmezni a világot, mint
saját elvárásai tükrében.
Az
persze szóba sem jöhet,
hogy
megismerkedjen vele.
Mit
mondana neki? > Jó napot, Adolf Hitler vagyok, munkanélküli.<
Elképzelhetetlen. Inkább húzza-halasztja a nagy pillanatot. Majd ha
festőművész lesz…Mert az nem kérdés, a lány csak arra vár,
hogy Hitler megkérje a kezét.
August
Kubizek egy szép napon azzal a hírrel érkezik, hogy Stefanie szeret
táncolni. Adolf számára azonban ez megoldhatatlan problémát jelent.
Még belegondolni is szörnyű, hogy az ő valkűrje valami jöttment
fajankóval keringőzzön. Csakhogy Hitler utál táncolni. Barátja
próbálja rábeszélni, vegyen táncleckéket, mire a félelemtől dermedt
szerelmes elbizonytalanodik. A tánc szinte rögeszméjévé válik nincs
más beszédtémája. >Képzelj magad elé egy zsúfolt tánctermet. És
most képzeld el azt is, hogy teljesen süket vagy. Nem hallod a zenét,
amire a többi ember mozog. Csak figyeled a számodra értelmetlen
mozdulataikat. Mozognak, de mozgásuk céltalan. Nem tűnnének neked
mind bolondnak?< A tánc világa Adolf Hitler számára egész életében
ismeretlen marad.. Amikor barátja tovább győzködi haragra gerjed:>
Nem és nem és nem! Soha nem fogok táncolni érted? Stefanie is csak
azért táncol, mert a társadalom, amelytől sajnos ő is függ,
rákényszeríti. Ha majd a feleségem lesz, többé a legcsekélyebb vágyat
sem fogja érezni rá, hogy táncoljon.<
A
kétségbeesett szerelmes
arra
gondol, hogy elrabolja a lányt, de fogalma sincs, hová vihetné, miből
tartaná el. Öngyilkosságot fontolgat. Biztos benne, hogy Stefanie
vele tart a halálba. Mindent részletesen kigondol, Kubizeknek
lediktálja, hogyan viselkedjen a tragédiát követően. A
beteljesületlen szerelem utolsó epizódja, amikor Linzben évente
megrendezett virágünnepen Stefanie egy rózsabimbót nyújt neki az
egyik kocsiról. Adolf még soha nem látta ilyen szépnek a világot.>
Szeret! Láttad? Szeret< A virágot relikviaként őrizgeti ládájában.
Mielőtt
1907-ben elhagyná Linzet, Hitler minden bátorságát összeszedve
levelet írt a lánynak, amelyben ünnepélyesen bejelenti, hogy az
osztrák fővárosban a Művészeti Akadémián festészeti tanulmányokba
kezd. Ám Hitlert Bécsben magával ragadja a bohémélet, és többé nem
tér vissza Linzbe. Stefanie megkapja a levelet, amelyben egy jövőbeni
festőművész feleségül kéri, ám fogalma sincs, hogy ki a levélíró.
Hitler ugyanis nem írta alá a levelét, a lány pedig nem emlékszik a
fiúra, aki kitartóan sétálgatott utána. >Neki köszönhetem életem
legnehezebb álmát.< - mondja később Hitler. Őszinte vallomás egy
túlidealizált szerelemről, a törékeny kristályépítményről, amely
aligha élte volna túl a valósággal való szembesülést… Minden
bizonnyal millió darabra tört volna már a megismerkedés pillanatában.
Még
ugyanebben az évben
három
nappal karácsony előtt Adolf édesanyja mellrák következtében meghal.
Édesanyja, aki feltétlen szeretetével és jelenlétével mindenben
támasza volt, örökre elhagyja az ekkor tizennyolc éves fiút. Hitler
szemében a nők testesítik meg a lágyságot, a férfiak a keménységet.
Hitler talán ezért keresi felnőttként is szakadatlanul a nők
társaságát – az őt ért sérelmekért a nőknél keres vigaszt.
Az ifjú
Hitlernek a háború előtti években nem sikerül a szexualitást élete
természetes részévé tenni. Szigorú katolikus erkölcsiségben
nevelkedett, szó szerint veszi, hogy a házasságon kívüli nemiség
szégyenteljes dolog, a prostitúció pedig egyenesen >vétek az
emberiség ellen< Hát nem borzalmas látni, hány >testileg
gyenge, szellemében romlott fiatalembert avat be házassága előtt
nagyvárosi prostituált?<
Azt ugyan
nem tudja biztosan, hogy Hitler a szüzességét örömlánynak adta-e oda,
de Kubizek Meséli, hogy Adolf 1918-ban elhívta egy bécsi
bordélynegyedbe. Amikor Kubizek rákérdezett, hogy mi a léha
kiruccanás oka, Adolf azt felelte:> Egyszer az életben ezt is
látni kell.< Hitler talán engedett a kísértésnek? Azt kell
feltételeznünk, hogy igen. Négy évig szolgált a fronton. Nem
valószínű, hogy a Schopenhauer szövegeit olvasó Hitler a filozófus
által hirdetett aszkétizmust magáévá téve türelmesen ki tudta volna
várni, hogy megházasodjon.
Mindenesetre
az első
világháború
után
Hitlerben
már nyoma sincs a nőkkel szembeni félelemnek. A sofőrje, Emil Maurice
arról számol be, hogy az 1920-as évek elején - még mielőtt a politika
színpadára lépett volna - Hitler gyakran fogadott csinos müncheni
nőket szerény lakásában, a Thierstrassén.> Mindig kaptam tőle
virágot, még ha egy fillérje sem volt. És elvitt magával
balett-táncosokat csodálni.< Barátnőivel néha az akadémiára is
ellátogat, hogy megnézzék az aktmodelleket. Hitlert csöppet sem
feszélyezik ezek a helyzetek. Több futó, felszínes kapcsolatot
létesít, de egyik sem fontos számára. Tudatosan készül politikai
vezérszerepére. Barátnői mind igen fiatalok, szinte kamasz szépségek,
akik ámulva hallgatják Adolf radikális nézeteit.
A jó
szándékú pártfogók
Hitler ez
idő tájt még csak egy leszerelt katona. Ambícióján kívül nincs
semmije. Felismeri, hogy semmije. Felismeri, hogy céljai elérésében
nem a festőműhelyek aktmodelljei fogják segíteni, hanem a tehetős
polgárok. Ha előrébb akar jutni karrierjében, be kell jutnia a
szalonokba, ahol elsajátíthatja a weimari polgárság jó modorát, és
kitapasztalhatja, hogyan gyakoroljon csáberőt a nőkre. Eltökéli
magában, hogy egyszer vezetővé válik, de ehhez el kell sajátítania a
meggyőzés fortélyait.
Gondolkodásmódját
elsősorban a nők formálják. Számára a nő az anyaméh, az ős-bizalom s
az önbizalom, amelyben fiatalon hiányt szenvedett. Ernst Hanfstaegl,
a korai náci párt sajtófőnöke behatóan tanulmányozza Hitler szónoki
technikáit, majd meglepő következtetésre jut: > Hitler
nárcisztikus típus volt, aki számára a tömeg egyfajta nőpótlék volt,
mert nem talált magának való nőt. A beszéd egyfajta kegyetlen és
kimerítő vágy kielégítése volt. Ahogy ezt felismertem, megértettem
szónoklatai valódi természetét. Beszédeinek utolsó nyolc-tíz perce
leginkább verbális orgazmushoz hasonlítható.<
És a
nők e verbális magömlést
hallva
nem maradnak közönyösek.
A
Münchener Post 1923. április 3-án kelt számában külön cikket
szentelnek a Hitlerért bolonduló asszonyoknak. Noha ekkor még csak
két éve vezeti a Nemzetiszocialista Német Munkáspártot (NSDAP), máris
sikerül felhívnia magára a figyelmet. Párttársai szenvedéllyel
fordulnak felé: mindenekelőtt párttársnői kerülnek a bűvkörébe.
Felnéznek rá, tisztelik, mert érzelmileg képes hatni rájuk.
A magát
politikailag semlegesnek valló Leni Riefenstahl2 így
érzékelteti Hitler erejét:>Döbbenten tapasztaltam, hogy
apokaliptikus vízió kerít hatalmába, amely egy életen át megmarad.
Szinte fizikailag éreztem, hogy - akár egy középen szétbontott
narancs - megnyílik talpam alatt a föld, és gigantikus szökőár zubog
fel belőle, erőteljesen, egészen az egekig, amelynek erejétől a föld
a legmélyéig megremeg.<
Mielőtt
azonban egész Német-
országot
hatalma alá vonná,
Hitlernek
meg kell tanulnia, hogyan bánjon a jó családból származó úrinőkkel.
Tervét sikerül megvalósítania: a volt porosz arisztokrácia és a
kiábrándult weimari polgárság hamarosan vagyonokat kínál fel neki
elkötelezettségből. Hitler rengeteg pénzt, ékszert és értékes
műtárgyakat kap, amelyekből könnyedén fedezi pártja működését. Néhány
személyes találkozó kézzel fogható eredménye: nyakláncon függő
platinamedál gyémántberakásokkal, szoliter, hatalmas briliáns, 18
karátos aranygyűrű ezüstbe ágyazott gyémántokkal, nagy öltésekkel
kivarrt régi velencei és Spanyolországból való kis asztalterítő vörös
selyemből, aranyszálas hímzéssel díszítve.”
Helen
Bechstein
„Hitler
1920 márciusában, Berlinben találkozik, azzal a nővel, aki
megváltoztatja életét. Helen Bechstein a Liszt Ferenc által híressé
tett Bechstein zongorák örökösének gazdag neje. Megismerkedésükkor
Helen már pénzügyileg támogatja az Auf gut Deutsch címen
megjelenő újságot, amelynek kiadója Hitler későbbi társa, Dietrich
Eckart. Helent lenyűgözi Hitler szónoki meggyőző ereje, ezért úgy
dönt, szárnyai alá veszi, és bevezeti a nagypolgárság köreibe. Első
lépésként felfrissíti Hitler ruhatárát. A hivatalos kampányöltözék,
ezentúl kétsoros, szaténgalléros fekete zakó és csokornyakkendő.
Megtanítja neki, miként öltözködjön alkalomnak megfelelően, mert
kedvenc kantáros rövidnadrágjában Hitler úgy nézett ki, mit egy
tiroli paraszt. Helen bézs színű vászonöltönyt ad rá, bőrnyakkendővel
és bőrcipővel.
A nő a
társasági viselkedés szabályaira is megtanítja. Hitler ezt követően
igen modorossá válik, az ismeretlen hölgyeknek például mindig kezet
csókol. Helen Bechstein azt is megmutatja, hogyan kell előkelő
asztaltársaságban illendően homárt enni, még külön fogadásokat is
rendez a kedvéért Münchenben, a Hotel Vier Jahreszeitenben. Hitler a
vacsora közbeni kellemes társalgásai során a jövőbeni bajor szélső
jobb értelmiségi körével ismerkedik. Miután mentora meggyőződött
arról, hogy Hitler kellően elsajátította a nagypolgári normákat,
1921-ben útnak indítja, hogy szerezzen pénzt a párt frissen kiadott
napilapja, a Völkischer Beobachter (Népi Figyelő) számára.
Helen még
azt is elképzelhetőnek tartja, hogy saját, alig tizenhét éves lányát
hozzáadja. A férfi hagyná is magát rábeszélni, ám a lány, Charlotte
hallani sem akar a házasságról, mert szerinte a család által
bálványozott vőlegényjelölt > nem is tud ölelkezni.< Hitlert
nem töri le a lány érdektelensége. Hamarosan megismeri azt a nőt, aki
- ha csak rövid ideig is - élete királynéjává válik. Ezt a
meghatározó kapcsolatot szintén Helen Bechsteinnek köszönheti.”
Winifred
Williams
„Winifred
Williams angol művészcsaládból származó lány. Néhány évvel az első
világháború előtt berlini középiskolába kerül, ahol zenei tehetsége
révén hamarosan kitűnik, így kerül kapcsolatba a Bechstein családdal.
Winifred 1897-ben született az angliai Hastingsban. Apja író, anyja
színésznő, ám három évesen elveszti őket, és árvaházakban nevelkedik.
Egészsége megromlik, ezért orvosa Németország szárazabb klímáját
javasolja neki. A lányt Berlinben élő távoli rokonai, Klindworthék
fogadják örökbe. Nevelőapja, a zenész Karl Klindworth a néhai Richard
Wagner jó barátja, aki jól ismeri a zeneszerző Bayreuthban élő
örököseit. A tehetséges Winifred politikai és zenei tanulmányokat
folytat Berlinben, majd nevelőszülei elviszik az impozáns Wahnfried
villába, hogy bemutassák Wagner özvegyének, Cosimának (Liszt Ferenc
lánya).
1914-ben
Winifred megismerkedik a nála harminc évvel idősebb Siegfriddel, a
mester fiával, és miközben első operája megírásában segédkezik,
összebarátkoznak, majd 1915 szeptemberében házasságot kötnek.
Szenvedélyes szerelemről azonban szó sincs. A Wagner család azért
szorgalmazza a frigyet, mert a tizennégy éves kora óta félárva
Siegfried túlságosan csapodár, és attól tartanak, elherdálja a
családi vagyont. Siegfried egymás után falta a szeretőket, nőket és
férfiakat egyaránt. A látszatházasság egyetlen célja, hogy a
Wagner-birtoknak örökösei legyenek. Winifred serényen teljesíti is
kötelességét: négy unokát ajándékoz az elégedett Cosimának.
Winifredet, a négy gyermekes anyát nagy tekintély övezi, gyermekei
révén a fiatalasszony roppant befolyást szerez a családban.
Hitlert
a tekintélyes Wagner birtok
teljhatalmú
úrnője teljesen elbűvöli.
Hitler
fiatal kora óta rajong Wagner operáiért. Legkedvesebb darabjai A
bolygó hollandi és A nürnbergi mesterdalnokok. Hitler
számára óriási megtiszteltetés, hogy a Wagner család egyik tagjával
közeli kapcsolatot ápolhat. Winifred lánya, Friedelind szerint anyja
a Bechsteinéknél tett egyik látogatása során >fertőződött meg a
hideglázzal, amit úgy hívnak: nácizmus.<
Ebből az
időszakból nincsenek adataink Hitler és Winifred kapcsolatáról. 1923
októberében egy családi összejövetelen már nyilvánosan együtt
mutatkoztak a Wahnfried-házban. Hitler Bayreuthban több ezres tömeg
előtt tart beszédet, és ragaszkodik hozzá, hogy másnap ellátogasson
a>szent földre< , melyen a Hitler által legnagyobb németként
tisztelt zeneszerző töltötte utolsó napjait. Hitlert Winifred fogadja
a kapunál, majd a családtagok a kertben, Wagner sírjánál gyűlnek
össze.
Az
asszonyt lenyűgözi Hitler tekintete
és
kisugárzása, ám néhány idős német rokon hölgy felháborodik a különc
figura meghökkentő öltözetén.> Bajor bőrnadrág volt rajta, vastag
gyapjú zoknival. Csontsovány testén piros-kék kockás ing és rövid,
kék zakó lógott. Kemény arccsontjai kiálltak sápadt beesett arcából,
kék szemei különösen csillogtak. Sóvárgón kiéhezettnek tűnt, és volt
benne valami fanatikus megszállottság.<- tudjuk meg Friedelind
beszámolójából.
A
nagypolgárság körében szokatlan öltözéket Hitler öntudatosan viseli.
Hosszasan, fellengzősen írja le, mit viselt aznap, meggyőződve arról,
hogy öltözéke egy szabad férfié, aki bízik saját férfiasságában. >
A világ legegészségesebb ruhadarabja kétségtelenül a rövidnadrág, a
félcipő és a gyapjú zokni. Mindig is gyötrelem volt számomra a hosszú
nadrág. Régebben még mínusz tíz fokban is rövidnadrágban mentem ki
sétálni. A rövidnadrág csodálatos szabadságérzést ad viselőjének.
Rövidnadrágom elhagyása életem legnagyobb áldozata volt. csak és
kizárólag Észak-Németországért tettem.<
Hitler
harcai
1923.
november 9. a müncheni sörpuccs. Hitler tüzes beszédet mond egy
gyűlésen, majd kijelenti, elérkezett a pillanat a náci
hatalomátvételre. Tartva a független Bajorország megalakulásától,
Hitler a náci párttagokkal egy müncheni sörpincében túszul ejti
Gustav Ritter von Kahrt, a bajor miniszterelnököt. Az épület köré
Hitler parancsára az SA és a fegyveres szabadcsapatok is felvonulnak.
A puccsot a hitlerizmus újonnan csatlakozó hívei is támogatják, a
katonaság és a rendfenntartók azonban nem. A rendőrség tüzet nyit a
puccsistákra. A támadást Hitler csodával határos módon épségben
megússza: Hermann Göring, az első világháborús hős repülőtiszt menti
meg, miközben ő maga súlyosan megsebesül.
Az őrült
nap lelkesültsége Winifredet is magával ragadja. Egy szemtanú
állítása szerint eksztázisba esve áradozik Hitlerről a Lieb panzióban
egy asztal tetején állva. A sörpuccsot a bajor rendőrség ugyan hamar
leveri, Hitlert letartóztatják, de Winifred továbbra is kiáll a náci
párt mellet.> Kertelés nélkül bevallom, mindannyian a személyisége
hatása alá kerültünk. Vele voltunk a boldog napokban és mellette
maradunk a nehéz időkben is.< - nyilatkozta egy helyi lapnak.
A
hűséges Winifred
igyekszik
kellemessé tenni szellemi vezetője börtönben töltött napjait.>
Lélekben maga most is velünk van.< - üzeni az ételcsomagok mellé.
Papírt és íróeszközt is küld, hogy elkészülhessen a Mein Kampf
(Harcom), amely kitárulkozó önvallomás és politikai propaganda
különös egyvelege. Börtönideje alatt Hitler kényelméről Helen
Bechstein is gondoskodik. Szórakoztatására fonográfot vitet be
lemezekkel, amelyekről Hitler kedvenc melódiái, katonai indulók,
keringők, és természetesen Wagner-művek szólnak. Az 1924-ben
szabaduló Hitler egyáltalán nincs megtörve - nem egy megbélyegzett
bűnöző benyomását kelti, amikor a börtönkapu előtt vadonatúj Mercedes
várja sofőrrel. Helen gondosan ügyel rá, hogy az általa elvetett mag
szárba szökkenjen.
Adolf
és Winifred között
szorosabbra
fonódnak a szálak,
már
pletykálnak róluk, a férfi szívesen átvenné a Wagner-birtok
irányítását. Nem meglepő hát hogy Siegfried és a felesége közötti
viszony egyre feszültebb, a férj az asztalnál egyszer így szól
hozzá:> Winni, ne zabálj már annyit.< Hitler mesterkedését
látva Siegfried végül rafinált lépést tesz: végrendeletben köti ki,
hogy felesége csak abban az esetben örökli a Wagner-vagyont, ha nem
megy újra férjhez. Ellenkező esetben a bayreuthi ingatlan a
fenntartáshoz szükséges pénzzel együtt a gyerekeket illeti. A férj
tehát egyetlen sorral sikeresen távol tartja Hitlert a wagneri
örökségtől. A házasság gondolata azonnal szertefoszlik, Hitler pedig
kifejti Winifrednek, hogy igazi hitvesének amúgy is Németországot
tekinti.
Az
1927-es évben már más nő foglalja el Hitler gondolatait. Ráadásul nem
is egy, hanem mindjárt kettő…”
Maria
Reiter
Bajorország,
1927. Maria (Mitzi) Reiter régóta vár híreket Hitler felől. Egy évvel
azelőtt találkoztak Berchtesgadenben. Azóta a lány - aki szülei
textilboltjában dolgozik - nap mint nap abban reménykedik, hogy Adolf
betoppan. Vagy legalább ír. Hisz az ő >farkasának< nem messze,
az Alpokban van háza, a Berghof. Hitler látogatásai
kiszámíthatatlanok, mint ahogyan a viselkedése is. Vajon legközelebb
szenvedélyes lesz vagy tartózkodó? A lány újra olvassa a levelét,
amelyet legutóbbi randevújukon csúsztatott oda neki:
>Édes
gyermekem!
Bárcsak
itt lenne előttem bájos kis pofikád, hogy személyesen elmondhassam,
amit leírni nem lehet…Úgy szeretnék veled lenni, kedves
szemeidbe nézni, és elfelejteni minden mást!
A
te farkasod <
A
pótanyák által kiművelt Hitler megtanulta, hogyan csavarja el a nők
fejét. Csak egy kis vágyakozással vegyített romantika, és a bódult,
tizenhat éves csitri máris az első csókról álmodozik…Ami nem
is marad el, bár kissé máshogy alakul, mint ahogy a lány képzelte.
Hitler sétálni viszi a lányt a vízpartra. Ő 37 éves, a lány 17.
Leülnek egymás mellé. Meghitt pillanat. Ám a férfi - a
villámtámadások majdani mestere - nem sokat teketóriázik. A lány
ellenkezik vagy legalábbis úgy tesz. Az ellenállás megtízszerezi
Adolf vágyát: > Megszorított és szenvedélyesen azt suttogta:
>>Most legszívesebben széttépnélek.<< Kissé erős kezdés a
szinte még kamasz Máriának. A férfi egyszerre vonzza és taszítja.
Hitler a
Mein Kampf két dedikált példányát küldi neki
megnyugtatásképpen. >Olvasd el elejétől a végéig, és szerintem
máris jobban értesz majd.< Ám nem biztos, hogy éppen ez a könyv
nyugtatná meg a lányt. Különben sincs sok kedve hozzá, hogy a zavaros
önéletrajzi-politikai deklarátumot végig nyálazza. Hitler mélyebb
személyisége továbbra is rejtve marad előtte. Minden napjai állandó
várakozásban telnek. Jön már? Nem még mindig nem. Írt? Dehogy!
Biztosan másokkal van elfoglalva - legalábbis ez a hír járja
Berchtesgadenben.
1927
nyarán azonban újabb pletykák
kelnek
lábra, amelyek reménységgel töltik el a lányt. Azt rebesgetik
ugyanis, hogy Hitler egy falubeli leányzót akar elvenni feleségül. Az
a hír is járja, hogy a lány kiskorú, ezért a börtön büntetéséből
feltételesen szabadon bocsátott férfi könnyen újra börtönbe
találhatja magát. Hitler nem kockáztathat. A náci párt propaganda
újságja, a Völkischer Beobachter gyorsan cáfolja a hírt. A>
Leipziger Neuesten Nachrichten állítása szerint eljegyzést
készülök tartani. A hír első betűjétől az utolsóig színtiszta
kitaláció.< Mariának jegyző által hitelesítve kell kijelentenie,
hogy nem létesítettek szexuális viszonyt, és házasságot sem
terveznek. Hidegzuhany a szerelmes lánynak.
A
kétségbeesett Maria a családi birtok hátsó udvarában az egyik tartó
gerendához csomóz egy szárítókötelet, és hurkot vet rá. Inkább
meghal, mint hogy Adolf nélkül éljen. Szülei az utolsó pillanatban
rátalálnak és megmentik. Maria tehát tovább él, ha nem is szabad
akaratából, hát kötelességből. Tizennyolc évesen férjhez megy egy
falubélihez, de titokban levelet ír Adolfnak. Hitler azonban egyikre
sem válaszol, túlságosan lefoglalja a politika és nőügyei. 1928
karácsonyán Mitzi ajándékot küld neki, mire Hitler, távolságtartóan
ugyan. de válaszol.
>
Édes, kedves gyermekem!
Csak
most, megható leveled olvasván döbbentem rá, mekkora hiba volt, hogy
nem írtam neked korábban…
Mielőtt
utolsó leveledre érdemben válaszolnék, először is hadd köszönjem meg
a figyelmes ajándékot, amellyel Megleptél. Örülök, hogy gyengéd
barátságodat így fejezed ki irántam. Ajándékod mindig eszembe fogja
juttatni szemtelen pofikádat és tekinteted.
Ami
benső kételyeidet illeti, mélyen együtt érzek veled, de kérlek, ne
hagyd, hogy szép kis fejecskédben, ilyen szomorú gondolatok
kavarogjanak!(…) Bármekkora is az öröm, amit szerelmed ad
nekem, a te érdekedben, könyörgöm hallgass apádra.
Édes
kincsem, a te farkasod szeretettel gondol rád most és mindig:
Adolf
Hitler<
Maria
házassága boldogtalan, 1930-ban húszévesen elválik. Még mindig odavan
Adolfért, sikerül is kapcsolatba lépnie vele. Felnőtt nőként már
tudja, hogyan csavarja el egy férfi fejét. Günter Peis újságírónak
bevallja, ekkor van Hitlerrel először szexuális kapcsolata. Ám a
forró éjszakákat hűvös nappalok követik, Hitler nem jelentkezik.
Mitzi farkasa 1938-ban még egyszer kitünteti a lányt figyelmével:
száz szál vörös rózsát küld régi szerelmének, akinek olyan szemtelen
a pofija.”
Angelica
Raubal
Mitzi
félelmei Adolf kalandjait illetően megalapozottak. Hitler 1927 ősze
óta együtt él valakivel. A lány, akinek még a> szeme is nevet<
nem más, mint Hitler unokahúga, Geli, azaz Angelica Raubal. Geli
Münchenbe költözik a nagybátyjához, hogy a város egyetemén orvosi
tanulmányokat folytasson. Meglehet az orvosi pálya csak ürügy arra,
hogy a lány távolabb kerüljön a fojtó anyai gondoskodástól. Anyja, a
kemény erkölcsű tanítónő uralkodik a lányán, úgy bánik vele, mintha
még mindig kisgyermek lenne. Az orvosi egyetemet Geli hamarosan
abbahagyja, de bácsikájánál marad.
Hitler
először a Landsberg börtönben látja meg az akkor tizenhat éves Gelit,
aki bátyjával, Leóval és anyjával tesz nála látogatást. Nem is sejti,
hogy a gömbölyded, életvidám, kamasz lány évekkel később a
legfontosabb lesz számára. 1927 áprilisában találkoznak másodszor.
Amikor Geli politikai karrierről álmodozó történelem tanára megtudja,
hogy tanítványa Hitler, a nagy példakép unokahúga, osztálykirándulást
szervez Münchenbe. Angelicát is elbűvöli a nagybácsi, bár sokkal
inkább személye, mint politikai programja. Y Geli az égvilágon semmit
nem értett. Ő Hitlerben csak a szeretett nagybácsit látta, aki
mellesleg kiemelkedő politikus.< - véli a kiránduláson szintén
résztvevő Alfred Maleta, az Osztrák Nemzeti Tanács későbbi elnöke.
Gelit
a kirándulás idejére
Hitler
lelkes pártfogója, Helen Bechstein szállásolja el. A kislány elámul
nagybátyja nagystílű életén: Alf bácsi előkelő társaságba jár, saját
sofőrje és testőre van. Hat hónappal később középiskolai
bizonyítványával a zsebében a nagybácsihoz költözik. Az egyetemista
lányt azonban elsősorban nem Adolf, hanem egy vonzó fiatalember, Emil
Maurice nyűgözi le. A nyitott tetejű, csillogó luxus Mercedes
sofőrje, rövidre nyírt, gondosan ápolt szakállával, melankólikus
arckifejezésével mindenkit elbűvöl. A francia származású fiatalember
szórakoztató társaság, Münchenben gyakran reggeliznek hármasban a
szabad ég alatt kockás pléden, piknikkosárral. Emil gitározik és
fülbemászó ír dalokat énekel. > Mi lányok félrehúzódtunk a bokrok
mögé, egy rejtett zugba, és meztelenül úszkáltunk, aztán kifeküdtünk
szárítkozni a napra. Egyszer egy pillangóraj szállt a csupasz
Gelire…< Az unokahúg a két férfi mellett fedezi fel
érzékiségét. Ezek a bukolikus, gondtalan napok nemcsak a lánynak, de
Hitler életének is az egyik legszebb időszaka:> A nők hidegen
hagynak. Semmit nem érzek irántuk, sőt sokszor bosszantanak. De a
lányok mellett, mint amilyen kis (…) Geli, vidám leszek és
élénk. Órákig elhallgatom csacsogását, bármíly felszínes is - nekem
az is elég, hogy a közelében vagyok, minden gondom elfelejtem,
felszabadulok, megszűnik unott közönyöm.<
Hamarosan
rivalizálás feszíti szét
hármasukat.
Hitler már jó ideje győzködi Emilt, hogy nősüljön meg: > Ha
egyszer megházasodsz, minden nap eljövök hozzátok ebédelni.< De a
>hozzátok< alatt Hitler távolról sem Emilt és az unokahúgát
érti. A sofőr azonban bátorításként értelmezi Hitler szavait, és egy
szép napon megkéri Angelica kezét.> Számomra csakis róla lehetett
szó< - írja. A lány azonnal igent mond. A jó hírt már csak Alf
bácsikával kell tudatni. Az eddig jóindulatú Adolf erre dühbe gurul,
leteremti régi barátját, unokahúgának pedig megtiltja, hogy a sofőr
közelébe menjen.
1927
karácsonyán Geli így ír szeretett Emiljének:
>
Két napig úgy szenvedtem, mint még soha (…) Úgy érzem, ezek a
napok örökre összekötnek bennünket. Egyet mindkettőnknek meg kell
emésztenünk: Adolf bácsikám azt akarja, hogy még várjunk két évet.
Gondoly bele, Emil, két teljes évig még lopva sem ölelhetjük meg
egymást. Folyton Adolf bácsi felügyelete alatt leszünk! Nem tehetek
mást, csak neked ajánlom szerelmem, és ígérem, feltétlenül hű leszek
hozzád. Végtelenül szeretlek…<
Ezentúl
Hitler unokahúga mindennapjainak és érzelmi életének mindenható ura.
Hogy Emil közelében maradhasson Münchenben, Geli lemond a
szabadságáról, és Adolf fennhatósága alatt marad.> A bácsikám
borzasztóan kedves mostanában. Szeretnék neki valamivel örömet
szerezni, csak tudnám, hogyan.< Adolf nemcsak párttársait képes
manipulálni, de azt is tudja, hogyan vegye rá a környezetében élőket
lelki áldozatokra.
Hitler
müncheni törzshelyei
lassanként
unokahúga kedvenceivé is válnak. Ilyen például a születő náci rezsim
két szellemi központja, a Café Heck és Hitler kedvenc étterme, az
Osteria bavaria. Geli a későbbi náci elől járók dédelgetett kedvence
lesz. Amikor a lány jelen van, mindenki körülötte forog. Hitler sem
törekszik rá, hogy magára vonja a figyelmet. Geli minden kacérságot
nélkülöző természetessége révén puszta jelenlétével feldobja a
hangulatot.> Mindannyian odavoltunk érte.< - emlékszik Heinrich
Hoffmann, Hitler hivatalos fotográfusa.
Geli viszont csupa
olyan helyre viszi Adolfot, ahová egy férfinek eszébe sem jutna
elmenni:
Hitler
üzletről üzletre kísérgeti vásárolgató unokahúgát, türelmesen kivárja
a végtelen ruhapróbákat, mosolyogva nézi végig, ahogy Geli egy
szalonban felpróbálja az összes kalapot, végül egy pajkos svájcisapka
mellett dönt.
Hat
hónappal az összeveszés után
nyíltan
nem beszélnek ugyan a sofőrről, de Göbbels3 naplójából
ismerjük a keringő pletykákat:
>
Őrült dolgokat mesélnek a főnökről. Hogy ő, Geli és Maurice…A
tragédia a nőkből fakad. El kell-e veszteni a reményt? Miért kell
szenvednünk a nők miatt? Álhatatosan hiszek Hitlerben. És mindent
értek. Az igazat és a hamisat is.<
Hitler
nem viseli el szó nélkül, ha rágalmakat terjesztenek róla. Inkább
megszabadul Emiltől, elbocsátja a férfit. A törvény előtt azonban nem
számít bűntettnek, ha valaki elcsábítja munkaadója unokahúgát, így
Emil Maurice pert indít Hitler ellen, amit meg is nyer. Csinos
kártérítési összeg üti a markát, amitől Alf bácsi végképp dühbe
gurul. A volt sofőr a kapott pénzből órásműhelyt alapít. Hitler azzal
magyarázza cselekedetét, hogy nem akarta, hogy Geli méltatlan kezekbe
kerüljön. Valójában azonban azt szeretné, hogy Geli csak az övé
legyen.>Szeretőt, furcsa szerelemmel, de ezt még önmagának sem
vallotta be” - írja Maurice, aki talán tisztábban látja egykori
főnöke szándékait, mint maga.
Geli
vérfertőző viszonya
egyre
szorosabb Hitlerrel, bár biztosat nem tud az utókor. Adolf rajzokat
készít meztelenül pózoló unokahúgáról, ám nem szignózza grafikáit, és
nem datálja. A kompromittáló képeket rábízza Franz Schwartzra, az
NSDAP kincstárnokára, hogy helyezze azokat biztonságba.
Gelit
magával ragadja a könnyű élet, operaénekes pályáról álmodozik,
színpadi szereplésekre készül. 1929-ben Hitler kiterjedt
kapcsolatrendszerét megmozgatva először Adolf Vogen zenekarvezetőt,
majd Hans Strecket kéri fel, hogy unokahúgának magánórákat adjon.
Angelica ez idő tájt hol nagybátyját kíséri kampányútjaira, ahol az
Osteriában szórakozik, hol a müncheni művészelit énekleckéin
skálázik.> Ha fodrászról, öltözködésről, táncról vagy színházról
van szó, könnyen megfeledkezik, komolyabb teendőiről. Nem olvas mást,
csak újságokat és regényeket. Geli egyszerre akár 12 magazin
folytatásos regényét is képes olvasni!< - számol be unokahúga
gondtalan életéről Hitler. Ebben az 1929-es évben egyébként ő is
kellemesen érzi magát a bőrében: nem csak számtalan jóakarója -
pontosabban jóakaró nője - kényezteti adományaival, de a Mein
Kampf ünnepelt szerzőjeként is jelentős jövedelmet tehet zsebre.
Geli
végleg felbontja
bérelt
szobáját,
a
Königstrasse 47.szám alatti leányszálláson, és minden holmiját
nagybátyjához telepíti át. Hitler a legszebb szobáját tartja fent
Geli számára a Prinzregentenplatz melletti szép és tágas lakásában. A
század eleji komfortos sarokszobát Geli Salzburgból hozatott
parasztbútorokkal rendezi be. Pipereholmija, ruhái kényelmesnek
elférnek a szekrényekben, ládákban, rusztikus komódokban. Bútorait
halvány halványzöldre festeti, igyekszik stílusosan összeválogatni a
színeket. A falra gondosan kiválasztott kép kerül: egy belgiumi tájat
ábrázoló akvarell - Adolf Hitler aláírásával. A mű az amatőr festő
katonakorából való, a lövészárok ihlette.
Bécsi nőként
Geli
számára azonban a legnagyobb élmény a Bajor-Alpokban megbúvó
rezidencia, a Berghof. A Hitler ízlése alapján kialakított >kis
Versailles< úrnője élvezi az épület pompás tetőzete alatt
kialakított tágas verandát, a friss hegyi levegőt, a nyugalmat. A
házban rusztikus bútorokkal berendezett tágas fagerendás étkező,
nappali és három lakószoba, aranyozott kalitkában kanári, kaktusz,
horogkeresztes dísztárgyak. Hitler ide, a világtól elzárt hegyi
kőfalak közé költözteti unokahúgát, akibe ekkor már teljesen
belehabarodott. Az alkalmazottaknak meghagyja, hogy lessék a lány
minden kívánságát, és amikor csak akarja, vigyék el Münchenbe vagy
Bécsbe vásárolni. Geli örömmel él a lehetőséggel, sorra szerzi be a
legújabb divatcikkeket. > Ő a legnagyobb kincsem< - mondja
Hitler ebben az időben Heinrich Hoffmann-nak.
Münchenben
a népszerűséggel járó előnyöket élvezik, a Berghofban a szabadságot
.Hitler az Operába szmokingban jár, de a hegyekben térdgatyában érzi
jól magát. Gelit Gyakran viszi magával kedvenc Wagner-operáira, és
majd szétveti a büszkeség.> Itt a főnök a szép unokahúgával, akibe
legszívesebben azonnal beleszeretne az ember. A Rajna kincse…<-
szól Göbbels naplója. Előadása után a színészekkel együtt mennek
vacsorázni:> A telizsúfolt Mercedes mindenkit elkápráztatott.<
1930-1931-ben
egekbe szökik
a náci
párt népszerűsége
eszmerendszere
már a német hétköznapokat is átitatja. Hitler érzi, valóban csak
karnyújtásnyira van a hatalomtól. Eközben sem ellenfelei, sem hívei
nem sejtik, hogy családi fészkét saját unokahúgával osztja meg. A
sikeres választásokat követően a náci párt megállíthatatlanul menetel
előre, Hitlert lefoglalják politikai teendői, így kevesebb idő jut
Gelire. Ritkulnak Berghofban tett látogatásai, gyakrabban tagadja meg
a lány apró-cseprő kéréseit, kevésbé nyitott szeszélyeire, miközben
még keményebben fogja minden lépését ellenőriztetni.
1930.
szeptember 15-én
a
müncheni lakásban bekövetkezik a tragédia. Geli azt kéri Hitlertől,
hadd utazzon el Bécsbe újabb énekleckéket venni egy jó nevű
zenetanártól. Nyilván szeretne szórakozni is, szabadulni a mindenről
tudni akaró nagybácsi gyámkodása alól, aki azonban makacsul
elutasítja a kérést. Csúnyán összevesznek. Geli radikális lépésre
szánja el magát.
Szeptember
18-án
reggel
észrevétlenül beoson nagybátyja dolgozószobájába és az asztali
fiókból elemeli revolverét, egy 6.35 milliméteres Waltert. Délután
három körül a ház alkalmazottai, valami zajt hallanak, de ügyet sem
vetnek rá. Este tízkor Geli szobáját zárva találják. Mivel másnap
reggel még mindig nem észlelnek mozgást, felfeszítik az ajtót. Hitler
épp elutazni készül Münchenből, amikor egy taxi éri utol a hírrel:
sürgősen forduljon vissza, súlyos dolog történt. Telefonon keresztül
annyit közölnek csak vele, Gelinek baja esett. Hitler száguld haza a
Mercedesével, még a rendőrök is elkapják, gyorshajtásért büntetést
fizet. Hazatértekor mondják el neki, hogy unokahúga meghalt.
A rendőrségi
jelentésből
tudjuk meg
a
tragédia részleteit. Müller doktor, a törvényszéki orvos
megállapítja, hogy a lány halálát tüdőlövés okozta. A hullamerevség
több órával azelőtt állt be, hogy megtalálták. A golyó ruhája
kivágásában érte, a szíve fölé fúródott, még kitapintható volt a bőr
alatt hátának bal oldalán. Müller doktor szerint a halál oka
öngyilkosság, minden más kizárva. Geli szíven akarta lőni magát, de
néhány centivel elvétette. A golyó kilyukasztotta a tüdőt, ami
megtelt vérrel, így a lány lassan megfulladt. Gyors halált akart,
haláltusája mégis órákig tartott. Ha időben észreveszik, talán
segíthettek volna rajta, vagy legalább a kínszenvedéstől megmenekült
volna. Halálakor piros rózsákkal szegélyezett kék hálóinget viselt. A
tanúk a durranást három óra körül hallották, a boncolás alapján a
halál délután öt és hat óra között állt be. Senki sem sejtette mire
készül.
Az
öngyilkosság indokai
Jelentéktelennek
tűnnek. Annie Winter, az egyik szolgáló így emlékezik:> (Geli) azt
mesélte, Hitler nem engedte meg neki, hogy megvegye azt a ruhát, amit
kiszemelt magának, és azt sem, hogy Bécsbe utazzon: Ő pedig csakis
Bécsben vagy Salzburgban vásárolt.< Geli egy barátnőjét is
felhívja a végzetes napon, és elpanaszolja, milyen csalódott. Azt egy
szóval sem említi, hogy mire készül. Egy helyi újság így számol be az
eseményekről:> Öngyilkosság. A rendőrségtől tudjuk, hogy
Bogenhausen-negyedbeli otthonában egy 23 éves diáklány revolverrel
szíven lőtte magát(…) Péntek délután a háztulajdonosok
kiáltást hallottak, de nem feltételezték, hogy a bérlő szobájából
jött.< „Egy újságíró feltételezi, hogy a lány Hitlerrel való
dulakodássá fajuló veszekedése szerepet játszott Geli
öngyilkosságában. Mindezt azonban a vizsgáló orvos Müller doktor,
továbbá két tanú kategorikusan cáfolta. Hitler ugyanis a végzetes
pillanatban nem tartózkodott a tett színhelyén.
Éva
Braun
„1929
szeptembere, München Schelling utca, Heinrich Hoffmann műterme. A
fotográfus jó barátságot ápol Hitlerrel. Azon buzgólkodik, hogy minél
előnyösebb beállítások készüljenek a vezérről, aki gyakran beugrik
hozzá ebédidőben, hogy az új negatívok beállításait próbálgassák,
kikísérletezzék, melyik megvilágítás áll legjobban a Führernek.
Hoffmann laborasszistense a fiatal Éva Braun.
Egy szép
napon belép a főnök, mellette egy > már nem egészen fiatal férfi,
furcsa bajusszal, világos színű angol felöltőben, jókora posztó
kalappal a kezében.< A 17 éves lány félig hátat fordítva nekik,
egy hokedlin állva érzi, a férfi őt figyeli. De nem a tekintetét
keresi, hanem a lábait bámulja.> Épp aznap vettem rövidebbre a
szoknyámat. Kissé feszengtem is miatta…nem voltam egészen
biztos benne , szép lett-e a szegélye.< A férfi bemutatkozik: Herr
Wolf.
Éva 1912.
február 6-án született München egyik külvárosában. Családja szerény
körülmények között él, de nem szegény. Apja ellenérzéssel szemléli az
új náci eszmék térhódítását, varrónő anyja buzgó katolikus. A három
lánygyermek közül Éva a legkisebb a papa kedvence. A Braun lányokat
konzervatív gondolkodású szüleik vallásos iskolába járatják. Éva nem
különösebben jeleskedik a tanulásban, inkább a csábítás érdekli.
Tanárainak nem könnyű fejébe vésni a francia szavakat, valamint némi
gépírást, számvitelt és házvezetési alapokat.
A
legidősebb lány, Ilse élénken érdeklődik a tanulmányok iránt, Éva
tudásbéli hiányosságait viszont bájával igyekszik ellensúlyozni –
nem is eredménytelenül.> Egész életét az érzelmek világában
töltötte, teljesen elzárkózott a tudás elől< - emlékezik Ilse.
Évát
nagyon érdekli a sport és a divat,
minden
gondolata ezek körül forog. Arról álmodozik, hogy egyszer
filmszínésznő lesz belőle. Gyűjti a színes képeslapokat, a kor
színészeinek és színésznőinek fotóit, rajong a romantikus filmekért.
A hozzá közelállók arról számolnak be, hogy már kamaszkorától
rengeteg időt fordít külsejére, bodor hajtincseinek tökéletes
beállítása szinte már rögeszméje.
De
kanyarodjunk most vissza a hokedlis jelenethez! Wolf úr alaposan
szemrevételezi, majd a lányt kolbászért és sörért szalajtják a
legközelebbi kocsmába.> Nagyon éhes voltam. Rögtön megettem a
kolbászt és kétujjnyi sört is ittam udvariasságból. Az idősebb
úriember bókolgatott. Jól elbeszélgettünk…zenéről és egy
színdarabról, amely a Nemzeti Színházban ment. Közben majd felfalt a
szemével. Aztán, mivel későre járt, hazaindultam. Felajánlotta, hogy
elvisz Mercedesén, de visszautasítottam. Képzelheted, milyen képet
vágott volna a papa.<- írta nővérének. Mielőtt Éva hazaindulna.
Hoffmann félrevonja és megkérdezi tőle:
- Tudod te egyáltalán, ki ez az úr?
- Nem.
- Hitler! Adolf Hitler!
- Aha.
Csakhogy
Évának ekkor még
fogalma
sincs róla, ki az a Hitler.
A Führer
azonban tesz róla, hogy felejthetetlenné tegye magát a >
Hoffmann-műterem szép szirénje< emlékezetében. Hitlert mágnesként
vonzza a nála húsz évvel fiatalabb kamaszlány naivitása. 1929
karácsonyán adja neki az első szál virágot, egy sárga orchideát,
amelyet Éva haláláig áhítattal őriz.
A
műteremben Éva laborasszistensként segédkezik a felvételek
készítésénél. Albumában egy olyan képet is őriz, amelyen éppen kezet
fog a vezérrel.> Ha tudnák az emberek, milyen jól ismer engem…<
- szól a sokat sejtető képaláírás…Hitler azonban ekkor még
unokahúgához, Gelihez kötődik érzelmileg, akivel együtt lakik
Münchenben. Az Éva és Hitler közötti kapcsolat hónapokig csak plátói
vonzalom, kétértelmű szavakkal, Hitler egyik szolgálója, Annie Winter
1931. szeptember közepe táján már elég nyilvánvaló levélként talál
Hitlernél:
>
Kedves Hitler Úr!
Újra
megköszönöm a csodás színházi invitálást. Nem felejtem el egyhamar
ezt az estét. Nagyon hálás vagyok a kedvességéért. Számolom az órákat
a boldog pillanatig, míg viszontláthatom Önt.
Az
Ön Évája<
Geli
ekkor lett öngyilkos. Vajon elképzelhető, hogy féltékeny volt Adolf
bácsi újabb szerelmes rajongójára? Talán úgy érezte, hogy elszeretik
mellőle?
Egyértelmű,
hogy Hitler és az ifjú Éva között ekkor még nincs testi viszony, noha
már csaknem két éve ismerik egymást. Hitler csak unokahúga elvesztése
után kerül közelebb Évához, aki elragadtatottan hallgatja szóáradait.
Igaz, a lány bevallja egyik barátnőjének, hogy a beszédek >rettentően
untatják< , és sokszor a szótárban kell utánanéznie egy-egy
szónak, hogy megértse.
A Geli által hagyott
űrt Éva tölti ki. Hoffmann készségesen tüsténkedik körülöttük, akár
egy kerítő.> Éva Braunt ezüsttálcán kínálta fel neki, az meg
ráharapott.< - jegyzi meg Döhring.
Hitler személyzete
arról
számol be, hogy 1932-től Éva egyre sűrűbben jelenik meg Hitlernél >
kis bőröndjével, melyben éjszakai holmiját tartja.< Hitler ki is
jelenti:> A nőknek megvan a maguk technikája: először roppant
kedvesek a férfival, hogy megszerezzék bizalmát, aztán kezdik
meghúzni a kantárszárat, aztán alaposan megmarkolják, és a férfi úgy
menetel előttük, ahogy ők kívánják.< Hitlerben tehát ilyen
érzelmeket kelt az ifjú hölgy társasága, miközben annak már lassan
nincs más életcélja, csak hogy az ő Alfiját minél előbb viszontlássa.
Éva
arra vágyik, hogy a Führer
elismert
társa legyen.
A lány
1932. november 1-jén elkeseredett lépésre szánja el magát: Geli
példáját követve ő is golyót röpít a szívébe. Öngyilkossági kísérlete
azonban sikertelenül végződik, ő maga hívja fel nővérét. A golyó a
torkába fúródik, amelyet az orvos könnyedén eltávolít. Hitler - amint
értesül a történtekről - azonnal a helyszínre siet. Már semmi kétsége
nem lehet afelől, hogy Éva szenvedélye önpusztító, és súlyos árat
fizet, ha a rá irányuló figyelme kicsit is lankad.
Geli
szelleme ott lebeg felettük. Hitler közismert személyiségként nem
engedhet meg, hogy karrierje csúcsán az a kép alakuljon ki róla, hogy
ölik magukat körülötte a nők.
Öngyilkossági
kísérlete után
két
hónappal az eddig kirekesztett Évának bejárása van a kancelláriára.
Mindezek fényében érthetjük meg csak meg igazán Hitler megjegyzését:
> A jövőben jobban kell majd törődnöm vele, már csak azért is,
hogy ne kövessen el többször ilyen butaságot.< Vajon mit ért
butaság alatt? Hogy Éva meghalhat? Vagy inkább azt, hogy az >ügy<
foltot ejthet politikai karrierjén? Éva öntudatlanul is érzékeny
területre téved. Meggondolatlan viselkedésével veszélybe sodorhatja a
Führer jól felépített imázsát. És a zsarolás célt ér: a madárka
biztos eszközt talált rá, hogy Hitlert élete végéig magához kösse.
Három évvel később újra beveti az öngyilkos módszert, igaz ezúttal
nem lőfegyverrel, hanem gyógyszerekkel próbálkozik. Ugyanaz az
eljárás, ugyanaz az eredmény: Hitler, aki immár birodalmi kancellár,
a második öngyilkossági kísérlet után még kedvesebb Évával, több időt
szán rá, a látszat kedvéért felveszi titkárnőnek. Nem vállalja ugyan
hivatalosan, de a Berghofban a ház asszonyaként járkel, intézkedik.
A
személyzettől végre megkapja azt a figyelmet és elismerést, amelyet
eddig hiányolt. Egy dologban azonban Hitler továbbra sem enged:
Évának távol kell tartania magát a politikától és a kollégáitól.
Kilétéről még a vezérkar tagjai sem tudnak….
Amikor
Hitler fontos vendégeket fogad,
Évának el
kell tűnnie a színről, szobájába száműzik, ahonnan nem jöhet ki. Így
például Galeazzo Ciano4 olasz külügyminiszter
látogatásakor, 1936 októberében. Éva szokása szerint felvételeket
készít szobája ablakából, a diplomata gépkocsi megérkezésének
pillanatát szeretné megörökíteni. Ciano, Mussolini5 vonzó
külsejű minisztere felpillant és észreveszi Évát az ablakban, mire
Hitler azonnal elrendeli, hogy a zsalugátereket csukják be. Annyi baj
legyen! Éva az árnyékolón át is folytatja a fotózást. Eddig is
kirekesztett volt - az, hogy redőny mögé dugják, csak egy újabb
megalázó aktus. Erről a napról fényképalbumában egy zsalugáter mögül
készített képet őriz. Alatta a képaláírás: > Utasítás: ablakot
becsukni! Avagy: hogyan fordítsuk meg a dolgokat?< Ugyanerre az
oldalra beteszi azt a fotót is, amelyet hivatalos fényképészként
Hoffmann készít a felfelé nézelődő Cianoról.> Odafenn van valami
tilos látnivaló< - szól a csíntalan megjegyzés a képhez.
A világméretű
háborús konfliktus
első napjaiban
Évának
sikerül elérnie, hogy Hitler kis lakást rendezzen be neki Berlinben,
a birodalmi kancellárián. A győzelem azonban keserédes: Évának a
személyzeti bejáraton át kell közlekednie, és egyedül étkezik a
szobájában. Ám alig melegszik meg Berlinben, Hitler meggondolja
magát:> Éva, te nem erre a nagyvilági életre lettél rendelve, túl
becses vagy számomra, meg kell óvnom tisztaságodat, Berlin a bűnök
városa. A külvilág mocskos és közönséges.< A tisztaság
fénykoszorújával bevont Éva tehát visszavonul a Berghof magányába.
Gyarapítgatja ruhakatalógusát és háború utáni életét tervezi.
Éva
alig érzi, hogy háború van.
A
Berghofban ugyanúgy feltálalják neki a különleges fogásokat, mint
eddig, akkor sem mond le semmi inyencségről, amikor a népnek már
fejadag jár. Élelemhez egész Németországban csak államilag
kibocsátott jegy ellenében lehet hozzájutni. A Berghofban is
fejadagokat mérnek, kivéve Évának. Ő narancsot rendel magának, a
döbbent személyzettel préselteti ki a levét. Több más egzotikus fogás
mellett a teknőcleves is kedvenc étele marad…..
Hitlerrel
való kapcsolata ez idő tájt kevésbé szoros, a Berghofot irányító
Döhring szerint a háború kezdetén Hitler úgy érezte, jobb, ha a nőket
kiiktatja az életéből. A pár háziorvosa azonban azt vallotta utólag,
a szövetségesek kihallgatásán, hogy Hitlernek szexuális stimulánsokat
írt fel ebben az időszakában.
Évát
szándékosan tartják tudatlanságban, a Führer parancsára semmiféle
kapcsolata nincs a külvilággal. Egyszer az egyik szolgálótól
véletlenül tudja meg, hogy egy müncheni bombázás során 250 ember
meghalt. Hitler azzal az átlátszó hazugsággal próbálja nyugtatni,
hogy figyelmetlenségből talán elírtak egy nullát:> Téved Éva, csak
25 halott volt, Bormann6 is megmondta.< Azt azonban nem
sokáig tudják titkolni előle, hogy fordult a katonai szerencse. Éva
egyre többet faggatja a makacsul hallgató berghofi személyzetet.>
Maguk szerint mi fog kisülni ebből az egészből?
Az
1942-es év végén váratlanul tör be életébe a valóság:> Persze, nem
feleltem neki egyenesen. Egyik nap azt mondtam neki:> Ami igaz, az
igaz, megint nem sikerült a katonailag kitűzött célt teljesítenünk.
Elszomorodott. Aztán jött a sztálingrádi vereség, és teljesen magába
zuhant.< - emlékezik Döhring.
A német
csapatok fokozatosan húzódnak vissza a szovjet területekről. Ilse,
Éva nővére többek füle hallatára kijelenti, hogy a háborút
Németország elveszíti, mire Éva leken neki egy pofont. Ki meri
megkérdőjelezni, hogy összeomolhat a mindenség, ami az ő Sasfészke?
Esténként a betiltott Elfújta a széllel vigasztalódik….”
Göbbels
– aki húsz éve nap mint nap
Hitlerrel együtt
dolgozik
–„csak
1943. június 25-ét követően említi először Évát naplójában. > A
szünetben alkalmam nyílt hosszasan elbeszélgetni Éva Braunnal. A
lehető legjobb benyomást tette rám. Igen művelt, művészeti
kérdésekben jártas, véleménye kiforrt, minden bizonnyal értékes
támasza lesz a Führernek.< Ezek szerint Hitler jobbkeze csak két
évvel a háború vége előtt fedezi fel azt a nőt, aki már tizennégy éve
Hitler párja, és nyolc éve fenn él a hegyekben.
A
végső összeomlás előtti
utolsó
boldog pillanat:
Éva
nővére, Gretl hozzámegy Hermann Fegelin SS-Gruppenführerhez. Éva
nagyszabású esküvőt rendez a Berghofban.> Azt akarom, hogy minden
úgy történjen, mintha saját esküvőm lenne.< - teszi a sokat
sejtető megjegyzést Hitlernek. 1944. június 3-át írunk, küszöbön áll
a normandiai partraszállás, de Évának minderről fogalma sincs. Neki
nem számít semmi más, csak a Berghof elzárt világában élők érzelmi
élete.> Nővérkém mától fogva feleség, bezzeg én még tizenhat év
után is csak barátnő vagyok.< - panaszkodik az esküvő végén
unokatestvérének, Gertrrud Weiskernek. Az utolsó évben felgyorsulnak
az események, az esküvő után nem sokkal kezdetét veszi a Valkűr
Hadművelet, a Hitler elleni összeesküvés.
1944.
július 20-án Hitler ellen
merényletet
követnek el.
Gróf
Stauffenberg7 vezérkari ezredes bombát helyez el a Führer
főhadiszállásán. A robbanást Hitler karcolásokkal megússza. Éva a
Königsseeben lubickolva értesül a hírről. Gyorsan hazasiet és
utasítja házvezetőnőjét, hogy készítse össze úti holmiját.
- Berlinbe utazom,
- Ki van zárva asszonyom. A Führer azt az utasítást adta, hogy bármi is történjék, maradjon itt a Berghofban! - szól az ellentmondást nem tűrő felelet.
Hitler
szándéka világosabb nem is lehetne. Hegyi szeretőjét - ameddig csak
lehetséges - távol akarja tartani komoly dolgoktól. Éva ezt az
üzenetet küldi neki:
>
Szerelmem, már nem is vagyok önmagam. Belehalok az aggodalomba, majd
megőrülök. Itt olyan gyönyörű az idő, minden olyan békés, szinte már
szégyellem magam…
Tudod,
hogy csak a te szerelmedért élek.
A Te
Évád.<
Az
ébredés kegyetlen. Hitler még mindig próbálja megnyugtatni.
>
Drága kis madárkám!
Jól
vagyo, ne aggódj. Talán egy kissé fáradt vagyok. Remélem, hamarosan
hazatérhetek és a karjaidban megpihenhetek.<
Hitler
megnyugtatásképp a merénylet napján viselt egyenruháját is elküldi
Évának. Az eset után naponta tájékoztatja őt hogylétéről, továbbra is
megtiltva neki az utazást. 1945 januárjától a szovjetek veszedelmesen
közelednek a német főváros felé, majd megszállják. Éva ekkor már nem
hajlandó engedelmeskedni, elindul Berlinbe. Barátnője, Margarete
meséli el elindulásának körülményeit: > Éva tudta, hogy Berlin
megszállás alatt van, mégis odautazott 1945. március 7-én
vonattal.(…) A rémült Hitler azonnal próbálta hazaküldeni, de
már nem lehetett szándékától eltántorítani.<
Albert
Speer8 feljegyzéseiből tudjuk, hogyan viselkedett Éva az
utolsó két gyászos hónapban.>
Éva Braun
igazi nagyságként viselkedett a bunkerban. Nem félt szembenézni a
halállal.<
Éva
csodálatra méltó nyugalomról és megfontoltságról tesz
tanúbizonyságot. Göbbelst hősieskedő lelkesültség ragadja magával,
több tisztnek - köztük Bormannak - csak azon jár az esze hogyan
mentse a bőrét, Hitler apátiába süllyed, Éva Braun azonban vidám
könnyedséggel viseli sorsát…..
Eközben
már a berlini bunker mélyén is
hallani a
szovjet gépfegyverropogást. A légitámadások mindennaposak: nyugatról,
keletről, mindenünnen. A bunkerlakók kialvatlanok, a bezártság
kikezdi testüket-lelküket. >Én mégis nagyon boldog vagyok. Főleg
azért, mert ebben a nagy pillanatban is mellette lehetek. Nem telik
el anélkül nap, hogy ne mondaná, menjek biztonságba a Sasfészekbe, de
eddigt még mindig az én akaratom győzött.< - írja Éva átéléssel. A
nőket lőni tanítják, ha arra kerülne a sor, legyen esélyük
védekezni.> Igazi lövőbajnokká váltunk, lepipáljuk a férfiakat
is!<
Mintha
Braun kisasszonyban a sportszellem felülkerekedne a józan észen…Bár
az is, hogy magányos hegyi évei során a többiektől eltérően ő már
megszokta az elszigeteltséget. A fél világ romokban hever, a bunker
recseg-ropog, de Éva Braun derűsebb, mint valaha.
>
lehet, hogy tegnap telefonáltam
innen
utoljára.
Mától
nincs vonal. Mégis, szilárdan hiszem, hogy minden jóra fordul.
Erősebb bennem a remény, mint valaha.< Eljut hozzájuk a hír, hogy
Mussolinit és szeretőjét kivégezték. Egyre nő a rettegés a bunker
mélyén. Nyilvánvaló, hogy a német nép már nem áll mögöttük,
életveszélyes lenne elhagyniuk a rejtekhelyüket. Éva még ekkor is
elsősorban a szeretett férfira gondol. Szegény Adolf, mindenki
elhagyott, mindenki elárult.< Három nappal később azonban is kezd
tudatára döbbenteni, hogy nincs kiút. Egy héttel a vég előtt, április
22-én írásban rendelkezik gondosan őrzött ékszergyűjteményéről és
egyéb értéktárgyairól.
>
Drága kis Herta!
Ezek
az utolsó sorok tőlem. Az utolsó életjel. Gretlnek nem merek írni,
tudasd vele, kérlek, hogy csak az ő biztonsága érdekében teszem.
Elküldöm nektek az ékszereimet. Kérlek, osszátok szét a
Wasserbürgerstrasszéban található végrendeletem utasítássai szerint.<
Éva
ezekben a tragikus pillanatokban is váratlan lelkierőt tanúsít.
Bátran szembenéz sorsával:
>Mindvégig
kitartunk a harcban. Attól tartok, veszélyesen közel már a vég. Hogy
mennyire szenvedek a Führert látva, ki sem tudom fejezni.(…)
El sem hiszem, hogy mindez megtörténhetett. Már Istenben sem
bízhatunk… Itt egy ember várja a levelem. Minden szépet és jót
kívánok Neked, kedves hű barátnőm.
Üdvözöld
nevemben anyámat, apámat és a barátaimat is. Úgy halok meg, hogy
éltem. Könnyedén.
Teljes
szívemből ölellek, csókollak benneteket:
A ti
Évátok<
Április
23-án írja nővérének
címzett
utolsó levelét, melyben kifejezi elszánt akaratát:> Úgy
döntöttünk, nem hagyjuk, hogy élve kapjanak el bennünket.< Megírja
azt is, élete utolsó pillanatában azt a zöld köves aranykarkötőt
fogja viselni, amelyet Hitler adott neki kapcsolatuk kezdetén, és
nővérére hagyja a legutóbbi születésnapjára kapott gyémánt karkötőt
és topázfüggőt.
Egymást
követik a rossz hírek.
Hitler és
Éva előtt már csak egy kiút marad. 1945. április 28-án Hitler egy
politikai és egy magánjellegű közleményt bocsát ki. Az egyik az
utolsó vádirat a >nemzetközi judaizmussal< szemben, a másik
azonban Évával kapcsolatos:> A háborús években úgy ítéltem meg,
nem vagyok képes a házasság felelősségét magamra vállalni. Most úgy
döntöttem, kevéssel életem utolsó felvonása előtt elveszem feleségül
a nőt, akivel sokéves igaz barátság köt össze, és aki utánam jött a
szinte teljesen körülzárt Berlinbe, hogy osztozzon sorsomban.
Házasságkötésünket követően saját akaratából követ a halálba is.<
Polgári
házasságkötésük
csak a
kötelező formaságokra korlátozódik. Április 28-a estéjén az egyik
utolsó, Berlinben állomásozó egységből anyakönyvvezetőt hivatnak a
bunkerbe, a két tanú Göbbels és Bormann. Egyikük alig két éve ismeri
Évát, a másik szívből utálja.
A
meghatott Éva zavarában lánykori nevén kezd aláírni a házassági
dokumentumon, majd a B betűt áthúzza és új vezetéknevét kanyarítja
alá: Éva Hitler, született Braun. Alig szárad meg a papiron a tinta,
Hitler máris szóba hozza másnapra tervezett öngyilkosságukat. Alfi és
Effie szerelmi története végül két nappal később, április 30-án,
délután fél négy tájban ér véget, amikor egy-egy ciánkapszulát
vesznek be, majd Hitler a biztonság kedvéért fejbe is lövi magát.
Amikor tíz perccel később az utolsó náci hívek kinyitják a bunker
hálószobájának ajtaját, ott találják őket a kanapén. Hitler enyhén
előredőlt felsőtesttel, hátrahanyatló fejjel, a balján összegörnyedve
felesége. Arcán sem félelem, sem szomorúság. Mintha csak aludna.”
Felhasznált
irodalom:
Diane
Ducret
Hirhedt
diktátorok asszonyai
Kossuth
Kiadó Bp.2012
Szövegmagyarázat:
1.
Adolf Hitler (1889-1945) osztrák származású
német diktátor (Führer), birodalmi kancellár. Az első világháborúban
a bajor hadsereg tizedese, 1921-től a nemzetiszocialista Német
Munkáspárt (NSDAP) első számú vezetője. Életével a
www.historiamozaik.blogspot.c.
honlap több szerkesztése részletesebben is foglalkozik.
2.
Leni Riefensthal - teljes nevén Helene,
Bertha, Amalie, Riefensthal (1902-2003) hosszú életkort megélt német
filmrendező. Eredetileg balettet tanult, majd az 1920-as évek
közepétől színésznő lett. Első filmszerepe a Korda Sándor rendezte
„Tragédia a Habsburgházban” c. filmben volt.
Filmrendezőként a Balázs Bélával - akihez szerelmi kapcsolat fűzte -
közösen írt és rendezett „Kék fény” c. filmmel debütált.
Hitlert lenyűgözte a filmrendezőnő személye és tehetsége. Ő szintén
el volt ragadtatva Hitlertől. A rendezőnő a Führer propaganda
filmesévé vált. Első ilyen filmje: „A hit győzelme” c.
film volt (1933), amelyet az 1934-es nürnbergi náci pártnapot
megörökítő „Az akarat diadala” c. film követett. Filmet
készített az 1936-os berlini olimpiáról is. A második világháború
után filmet nem készíthetett, a fényképezéshez fordult. Leni
Riefensthal 101 éves korában halt meg.
3.
Joseph Goebbels (1897-1945) német náci
propagandaminiszter. Életével a www.historiamozaik.blogspot.com
c. honlap több szerkesztése részletesebben is foglalkozik.
4.
Galeazzo Ciano gróf (1903-1944) olasz
fasiszta politikus, külügyminiszter, Mussolini veje. Életével a
www.historiamozaik.blogspot.com
c. honlap több szerkesztése részletesen is foglalkozik.
5.
Benito Mussolini (1922-1945) olasz fasiszta
diktátor (Duce) Olaszország „egyszemélyes” vezetője,
csaknem 23 évig. Életével a www.historiamozaik.blogspot.com
c. honlap több szerkesztése így a „Mussolini lejtmenetben”
c. is, részletesen foglalkozik.
6.
Martin Bormann (1900-1945) a
Nemzetiszocialista Német Munkáspárt (NSDAP) „pártkancelláriájának”
vezetője. Életével a www.historiamozaik.blogspot.com
c. honlap több szerkesztése így a „Variációk Martin Bormann
halálára” c. szerkesztés is részletesebben is foglalkozik.
7.
Claus Schenk von Stauffenberg (1907-1944)
német előkelő családból szármató hivatásos katona, ezredes. Az 1944.
július 20.-i Hitler elleni merénylet kísérlet végrehajtója. Életével
a www.historiamozaik.blogspot.com
c. szerkesztés részletesebben is foglalkozik, így a „Goebbels a
Hitler elleni merényletről” című is részletesebben is.
8.
Albert Speer (1905-1981) eredetileg
építészmérnök, Hitler főépítésze később fegyverkezési miniszter,
háborús bűnös. Életével a www.historiamozaikblogspot.com
c.honlap több szerkesztése így az „Albert Speer húsz éve”
is részletesebben foglalkozik.
Forrás:
Internet
–wikipedia
Szerkesztette:
Dr. Temesvári Tibor
2013. január
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése
Legegyszerűbben a Név/URL cím használatával szólhat hozzá!