2013. január 27., vasárnap

Hitler, a nők bálványa

Hitler, a nők bálványa
Mottó: „A politikában csak a nők támogatását kell
megszerezni, a férfiak jönnek maguktól.

Adolf Hitler


Érzelmek iskolája

A rózsa neve

„A nők mindig azt mondják, mindent megtesznek, hogy tessenek a férfinak” de valójában épp az ellenkezőjét csinálják annak, amivel tetszhetnének. Kezdetben mindent elkövetnek, hogy meghódítsák a férfit, aztán csak a divat rabszolgái, és nincs más vágyuk, csak hogy féltékennyé tegyék barátnőiket.”

>>Hitler1 meglehetősen végletesen gondolkodik a nőkről. Nem könnyen oldódik fel a szebbik nem társaságában. Vajon hogyan fejthetnénk meg e különös, rideg férfi hódításainak titkát? Hogyan lehetséges, hogy az 1930-as években nők rajongásával körülvett vezér ilyen kiábrándult keserű megállapítást tesz velük kapcsolatban?

Stefanie

Linz, német-osztrák határ, 1905.

A 16 éves Adolf szerelmi élete nem indul zökkenőmentesen. Három éven át álmodozik egyik gimnazista társáról, egy bizonyos Stefanie Isacról. Csábítási módszere azonban nem a leghatékonyabb: A Harmadik Birodalom majdani Führere nem próbálkozik nyilt támadással. Adolf hónapokig csak messziről, titokban követi élete első szerelmét, gondosan feljegyezve sétaútvonalait. Az a terve, hogy >véletlenül< szembetalálkoznak, majd összeismerkednek. Gyermekkori barátja August Kubizek közelről figyeli társa manővereit. A Landstrassén sétálva Adolf megkérdezi tőle, mi a véleménye arról a karcsú szőke lányról, aki kart karba fonva sétálgat anyjával, majd választ sem várva hozzáfűzi:> Tudnod kell, szerelmes vagyok belé.<

A fiatal Stefaine valóban
figyelemreméltó szépség.

Előkelő, nyúlánk, dús haját kontyban hordja, élénk, csillogó szemei kifejezőek. Kivételes izléssel öltözködik, a jó házból való úrilány. Ebben az időben Hitler is ad magára. Kezében elefántcsont markolatú fekete sétapálcával, széles karimájú fekete kalapban, fehér ingben, bőrkesztyűben és fekete selyembéléses felöltőben akár egy romantikus csábító. Így követi választottját a linzi parti sétány a Chmiedtoreck mentén…
Hitler imádja Stefaine-t, de nem meri megszólítami. Megelégszik azzal, hogy hébe-hóba sikerül elkapnia imádottja tekintetét. Felzaklatja, amikor látja, hogy időnként egy fiatalember is csatlakozik a lányhoz és mamájához. Csak akkor nyugszik meg, amikor Kubizek kideríti, hogy a lány bátyja az ifjú. Ám Adolf továbbra sem kezdeményez, csak kitartóan bámul, amiért cserébe Stefaine egyszer rámosolyog. >Hirtelen minden szép és jó lett a világon, minden tökéletes<. Adolf az apró gesztusokból valóban boldog lesz. Amikor azonban a lány újfent nem vesz tudomást róla, búskomorságba esik, legszívesebben megölné magát, és elpusztítaná az egész világot.

Hitler már ekkor rajong Wagnerért.

Stefanie-ra úgy tekint, mint egy valkűrre. Képzeletében minden létező erénnyel felruházza és sorra írja hozzá költeményeit. A Himnusz a szeretett nőhöz című versében, amelyet barátjának olvas fel, így festi meg ideálját: > az előkelő családban született kisasszony lágy esésű, sötétkék bársonytógában, hófehér csataménen vágtat a virágzó réteken, kiengedett haja aranyszínű hullámokban omlik vállára.< A szeretett lény tiszta, mint a hó. Ettől a képtől a fiatalembert szinte szétveti a benne feltámadó >ragyogó öröm< .Saját verssorait olvasva Hitler félénk költő-arca eksztázisban úszik. Terveket szövöget, minden gondolata a lány körül forog, biztos benne, hogy ha egyszer összeismerkednek, Stefanie kitalálja majd minden gondolatát. > A különleges emberek megérzéseiken keresztül értik meg egymást.< Kubizek élcelődve megkérdezi, lehetséges-e a gondolatokat néhány lopott pillantással átadni. Hitler méregbe gurul: >Már hogyne volna lehetséges! Vannak dolgok, amiket nem lehet szavakkal elmondani! Ami bennem van, az Stefanie-ban is ott van!< Hogyan kételkedhet August az érzelmek erejében? Hitler ordítva barátja szemére veti, hogy nem ért semmit, és nem is értheti meg soha különleges szerelmük lényegét. Nem kérdés, hogy Stefanie viszontszereti. A lány közönyének egyértelmű jelei szerinte > szándékos elterelések, amelyekkel tomboló érzelmeit leplezi.< Hitler szerelmesként sem tudja másként értelmezni a világot, mint saját elvárásai tükrében.

Az persze szóba sem jöhet,
hogy megismerkedjen vele.

Mit mondana neki? > Jó napot, Adolf Hitler vagyok, munkanélküli.< Elképzelhetetlen. Inkább húzza-halasztja a nagy pillanatot. Majd ha festőművész lesz…Mert az nem kérdés, a lány csak arra vár, hogy Hitler megkérje a kezét.
August Kubizek egy szép napon azzal a hírrel érkezik, hogy Stefanie szeret táncolni. Adolf számára azonban ez megoldhatatlan problémát jelent. Még belegondolni is szörnyű, hogy az ő valkűrje valami jöttment fajankóval keringőzzön. Csakhogy Hitler utál táncolni. Barátja próbálja rábeszélni, vegyen táncleckéket, mire a félelemtől dermedt szerelmes elbizonytalanodik. A tánc szinte rögeszméjévé válik nincs más beszédtémája. >Képzelj magad elé egy zsúfolt tánctermet. És most képzeld el azt is, hogy teljesen süket vagy. Nem hallod a zenét, amire a többi ember mozog. Csak figyeled a számodra értelmetlen mozdulataikat. Mozognak, de mozgásuk céltalan. Nem tűnnének neked mind bolondnak?< A tánc világa Adolf Hitler számára egész életében ismeretlen marad.. Amikor barátja tovább győzködi haragra gerjed:> Nem és nem és nem! Soha nem fogok táncolni érted? Stefanie is csak azért táncol, mert a társadalom, amelytől sajnos ő is függ, rákényszeríti. Ha majd a feleségem lesz, többé a legcsekélyebb vágyat sem fogja érezni rá, hogy táncoljon.<

A kétségbeesett szerelmes

arra gondol, hogy elrabolja a lányt, de fogalma sincs, hová vihetné, miből tartaná el. Öngyilkosságot fontolgat. Biztos benne, hogy Stefanie vele tart a halálba. Mindent részletesen kigondol, Kubizeknek lediktálja, hogyan viselkedjen a tragédiát követően. A beteljesületlen szerelem utolsó epizódja, amikor Linzben évente megrendezett virágünnepen Stefanie egy rózsabimbót nyújt neki az egyik kocsiról. Adolf még soha nem látta ilyen szépnek a világot.> Szeret! Láttad? Szeret< A virágot relikviaként őrizgeti ládájában.

Mielőtt 1907-ben elhagyná Linzet, Hitler minden bátorságát összeszedve levelet írt a lánynak, amelyben ünnepélyesen bejelenti, hogy az osztrák fővárosban a Művészeti Akadémián festészeti tanulmányokba kezd. Ám Hitlert Bécsben magával ragadja a bohémélet, és többé nem tér vissza Linzbe. Stefanie megkapja a levelet, amelyben egy jövőbeni festőművész feleségül kéri, ám fogalma sincs, hogy ki a levélíró. Hitler ugyanis nem írta alá a levelét, a lány pedig nem emlékszik a fiúra, aki kitartóan sétálgatott utána. >Neki köszönhetem életem legnehezebb álmát.< - mondja később Hitler. Őszinte vallomás egy túlidealizált szerelemről, a törékeny kristályépítményről, amely aligha élte volna túl a valósággal való szembesülést… Minden bizonnyal millió darabra tört volna már a megismerkedés pillanatában.

Még ugyanebben az évben

három nappal karácsony előtt Adolf édesanyja mellrák következtében meghal. Édesanyja, aki feltétlen szeretetével és jelenlétével mindenben támasza volt, örökre elhagyja az ekkor tizennyolc éves fiút. Hitler szemében a nők testesítik meg a lágyságot, a férfiak a keménységet. Hitler talán ezért keresi felnőttként is szakadatlanul a nők társaságát – az őt ért sérelmekért a nőknél keres vigaszt.
Az ifjú Hitlernek a háború előtti években nem sikerül a szexualitást élete természetes részévé tenni. Szigorú katolikus erkölcsiségben nevelkedett, szó szerint veszi, hogy a házasságon kívüli nemiség szégyenteljes dolog, a prostitúció pedig egyenesen >vétek az emberiség ellen< Hát nem borzalmas látni, hány >testileg gyenge, szellemében romlott fiatalembert avat be házassága előtt nagyvárosi prostituált?<

Azt ugyan nem tudja biztosan, hogy Hitler a szüzességét örömlánynak adta-e oda, de Kubizek Meséli, hogy Adolf 1918-ban elhívta egy bécsi bordélynegyedbe. Amikor Kubizek rákérdezett, hogy mi a léha kiruccanás oka, Adolf azt felelte:> Egyszer az életben ezt is látni kell.< Hitler talán engedett a kísértésnek? Azt kell feltételeznünk, hogy igen. Négy évig szolgált a fronton. Nem valószínű, hogy a Schopenhauer szövegeit olvasó Hitler a filozófus által hirdetett aszkétizmust magáévá téve türelmesen ki tudta volna várni, hogy megházasodjon.

Mindenesetre az első
világháború után

Hitlerben már nyoma sincs a nőkkel szembeni félelemnek. A sofőrje, Emil Maurice arról számol be, hogy az 1920-as évek elején - még mielőtt a politika színpadára lépett volna - Hitler gyakran fogadott csinos müncheni nőket szerény lakásában, a Thierstrassén.> Mindig kaptam tőle virágot, még ha egy fillérje sem volt. És elvitt magával balett-táncosokat csodálni.< Barátnőivel néha az akadémiára is ellátogat, hogy megnézzék az aktmodelleket. Hitlert csöppet sem feszélyezik ezek a helyzetek. Több futó, felszínes kapcsolatot létesít, de egyik sem fontos számára. Tudatosan készül politikai vezérszerepére. Barátnői mind igen fiatalok, szinte kamasz szépségek, akik ámulva hallgatják Adolf radikális nézeteit.




A jó szándékú pártfogók

Hitler ez idő tájt még csak egy leszerelt katona. Ambícióján kívül nincs semmije. Felismeri, hogy semmije. Felismeri, hogy céljai elérésében nem a festőműhelyek aktmodelljei fogják segíteni, hanem a tehetős polgárok. Ha előrébb akar jutni karrierjében, be kell jutnia a szalonokba, ahol elsajátíthatja a weimari polgárság jó modorát, és kitapasztalhatja, hogyan gyakoroljon csáberőt a nőkre. Eltökéli magában, hogy egyszer vezetővé válik, de ehhez el kell sajátítania a meggyőzés fortélyait.
Gondolkodásmódját elsősorban a nők formálják. Számára a nő az anyaméh, az ős-bizalom s az önbizalom, amelyben fiatalon hiányt szenvedett. Ernst Hanfstaegl, a korai náci párt sajtófőnöke behatóan tanulmányozza Hitler szónoki technikáit, majd meglepő következtetésre jut: > Hitler nárcisztikus típus volt, aki számára a tömeg egyfajta nőpótlék volt, mert nem talált magának való nőt. A beszéd egyfajta kegyetlen és kimerítő vágy kielégítése volt. Ahogy ezt felismertem, megértettem szónoklatai valódi természetét. Beszédeinek utolsó nyolc-tíz perce leginkább verbális orgazmushoz hasonlítható.<

És a nők e verbális magömlést
hallva nem maradnak közönyösek.

A Münchener Post 1923. április 3-án kelt számában külön cikket szentelnek a Hitlerért bolonduló asszonyoknak. Noha ekkor még csak két éve vezeti a Nemzetiszocialista Német Munkáspártot (NSDAP), máris sikerül felhívnia magára a figyelmet. Párttársai szenvedéllyel fordulnak felé: mindenekelőtt párttársnői kerülnek a bűvkörébe. Felnéznek rá, tisztelik, mert érzelmileg képes hatni rájuk.
A magát politikailag semlegesnek valló Leni Riefenstahl2 így érzékelteti Hitler erejét:>Döbbenten tapasztaltam, hogy apokaliptikus vízió kerít hatalmába, amely egy életen át megmarad. Szinte fizikailag éreztem, hogy - akár egy középen szétbontott narancs - megnyílik talpam alatt a föld, és gigantikus szökőár zubog fel belőle, erőteljesen, egészen az egekig, amelynek erejétől a föld a legmélyéig megremeg.<

Mielőtt azonban egész Német-
országot hatalma alá vonná,

Hitlernek meg kell tanulnia, hogyan bánjon a jó családból származó úrinőkkel. Tervét sikerül megvalósítania: a volt porosz arisztokrácia és a kiábrándult weimari polgárság hamarosan vagyonokat kínál fel neki elkötelezettségből. Hitler rengeteg pénzt, ékszert és értékes műtárgyakat kap, amelyekből könnyedén fedezi pártja működését. Néhány személyes találkozó kézzel fogható eredménye: nyakláncon függő platinamedál gyémántberakásokkal, szoliter, hatalmas briliáns, 18 karátos aranygyűrű ezüstbe ágyazott gyémántokkal, nagy öltésekkel kivarrt régi velencei és Spanyolországból való kis asztalterítő vörös selyemből, aranyszálas hímzéssel díszítve.”


Helen Bechstein

„Hitler 1920 márciusában, Berlinben találkozik, azzal a nővel, aki megváltoztatja életét. Helen Bechstein a Liszt Ferenc által híressé tett Bechstein zongorák örökösének gazdag neje. Megismerkedésükkor Helen már pénzügyileg támogatja az Auf gut Deutsch címen megjelenő újságot, amelynek kiadója Hitler későbbi társa, Dietrich Eckart. Helent lenyűgözi Hitler szónoki meggyőző ereje, ezért úgy dönt, szárnyai alá veszi, és bevezeti a nagypolgárság köreibe. Első lépésként felfrissíti Hitler ruhatárát. A hivatalos kampányöltözék, ezentúl kétsoros, szaténgalléros fekete zakó és csokornyakkendő. Megtanítja neki, miként öltözködjön alkalomnak megfelelően, mert kedvenc kantáros rövidnadrágjában Hitler úgy nézett ki, mit egy tiroli paraszt. Helen bézs színű vászonöltönyt ad rá, bőrnyakkendővel és bőrcipővel.

A nő a társasági viselkedés szabályaira is megtanítja. Hitler ezt követően igen modorossá válik, az ismeretlen hölgyeknek például mindig kezet csókol. Helen Bechstein azt is megmutatja, hogyan kell előkelő asztaltársaságban illendően homárt enni, még külön fogadásokat is rendez a kedvéért Münchenben, a Hotel Vier Jahreszeitenben. Hitler a vacsora közbeni kellemes társalgásai során a jövőbeni bajor szélső jobb értelmiségi körével ismerkedik. Miután mentora meggyőződött arról, hogy Hitler kellően elsajátította a nagypolgári normákat, 1921-ben útnak indítja, hogy szerezzen pénzt a párt frissen kiadott napilapja, a Völkischer Beobachter (Népi Figyelő) számára.
Helen még azt is elképzelhetőnek tartja, hogy saját, alig tizenhét éves lányát hozzáadja. A férfi hagyná is magát rábeszélni, ám a lány, Charlotte hallani sem akar a házasságról, mert szerinte a család által bálványozott vőlegényjelölt > nem is tud ölelkezni.< Hitlert nem töri le a lány érdektelensége. Hamarosan megismeri azt a nőt, aki - ha csak rövid ideig is - élete királynéjává válik. Ezt a meghatározó kapcsolatot szintén Helen Bechsteinnek köszönheti.”

Winifred Williams

„Winifred Williams angol művészcsaládból származó lány. Néhány évvel az első világháború előtt berlini középiskolába kerül, ahol zenei tehetsége révén hamarosan kitűnik, így kerül kapcsolatba a Bechstein családdal. Winifred 1897-ben született az angliai Hastingsban. Apja író, anyja színésznő, ám három évesen elveszti őket, és árvaházakban nevelkedik. Egészsége megromlik, ezért orvosa Németország szárazabb klímáját javasolja neki. A lányt Berlinben élő távoli rokonai, Klindworthék fogadják örökbe. Nevelőapja, a zenész Karl Klindworth a néhai Richard Wagner jó barátja, aki jól ismeri a zeneszerző Bayreuthban élő örököseit. A tehetséges Winifred politikai és zenei tanulmányokat folytat Berlinben, majd nevelőszülei elviszik az impozáns Wahnfried villába, hogy bemutassák Wagner özvegyének, Cosimának (Liszt Ferenc lánya).
1914-ben Winifred megismerkedik a nála harminc évvel idősebb Siegfriddel, a mester fiával, és miközben első operája megírásában segédkezik, összebarátkoznak, majd 1915 szeptemberében házasságot kötnek. Szenvedélyes szerelemről azonban szó sincs. A Wagner család azért szorgalmazza a frigyet, mert a tizennégy éves kora óta félárva Siegfried túlságosan csapodár, és attól tartanak, elherdálja a családi vagyont. Siegfried egymás után falta a szeretőket, nőket és férfiakat egyaránt. A látszatházasság egyetlen célja, hogy a Wagner-birtoknak örökösei legyenek. Winifred serényen teljesíti is kötelességét: négy unokát ajándékoz az elégedett Cosimának. Winifredet, a négy gyermekes anyát nagy tekintély övezi, gyermekei révén a fiatalasszony roppant befolyást szerez a családban.

Hitlert a tekintélyes Wagner birtok
teljhatalmú úrnője teljesen elbűvöli.

Hitler fiatal kora óta rajong Wagner operáiért. Legkedvesebb darabjai A bolygó hollandi és A nürnbergi mesterdalnokok. Hitler számára óriási megtiszteltetés, hogy a Wagner család egyik tagjával közeli kapcsolatot ápolhat. Winifred lánya, Friedelind szerint anyja a Bechsteinéknél tett egyik látogatása során >fertőződött meg a hideglázzal, amit úgy hívnak: nácizmus.<
Ebből az időszakból nincsenek adataink Hitler és Winifred kapcsolatáról. 1923 októberében egy családi összejövetelen már nyilvánosan együtt mutatkoztak a Wahnfried-házban. Hitler Bayreuthban több ezres tömeg előtt tart beszédet, és ragaszkodik hozzá, hogy másnap ellátogasson a>szent földre< , melyen a Hitler által legnagyobb németként tisztelt zeneszerző töltötte utolsó napjait. Hitlert Winifred fogadja a kapunál, majd a családtagok a kertben, Wagner sírjánál gyűlnek össze.

Az asszonyt lenyűgözi Hitler tekintete

és kisugárzása, ám néhány idős német rokon hölgy felháborodik a különc figura meghökkentő öltözetén.> Bajor bőrnadrág volt rajta, vastag gyapjú zoknival. Csontsovány testén piros-kék kockás ing és rövid, kék zakó lógott. Kemény arccsontjai kiálltak sápadt beesett arcából, kék szemei különösen csillogtak. Sóvárgón kiéhezettnek tűnt, és volt benne valami fanatikus megszállottság.<- tudjuk meg Friedelind beszámolójából.

A nagypolgárság körében szokatlan öltözéket Hitler öntudatosan viseli. Hosszasan, fellengzősen írja le, mit viselt aznap, meggyőződve arról, hogy öltözéke egy szabad férfié, aki bízik saját férfiasságában. > A világ legegészségesebb ruhadarabja kétségtelenül a rövidnadrág, a félcipő és a gyapjú zokni. Mindig is gyötrelem volt számomra a hosszú nadrág. Régebben még mínusz tíz fokban is rövidnadrágban mentem ki sétálni. A rövidnadrág csodálatos szabadságérzést ad viselőjének. Rövidnadrágom elhagyása életem legnagyobb áldozata volt. csak és kizárólag Észak-Németországért tettem.<

Hitler harcai

1923. november 9. a müncheni sörpuccs. Hitler tüzes beszédet mond egy gyűlésen, majd kijelenti, elérkezett a pillanat a náci hatalomátvételre. Tartva a független Bajorország megalakulásától, Hitler a náci párttagokkal egy müncheni sörpincében túszul ejti Gustav Ritter von Kahrt, a bajor miniszterelnököt. Az épület köré Hitler parancsára az SA és a fegyveres szabadcsapatok is felvonulnak. A puccsot a hitlerizmus újonnan csatlakozó hívei is támogatják, a katonaság és a rendfenntartók azonban nem. A rendőrség tüzet nyit a puccsistákra. A támadást Hitler csodával határos módon épségben megússza: Hermann Göring, az első világháborús hős repülőtiszt menti meg, miközben ő maga súlyosan megsebesül.
Az őrült nap lelkesültsége Winifredet is magával ragadja. Egy szemtanú állítása szerint eksztázisba esve áradozik Hitlerről a Lieb panzióban egy asztal tetején állva. A sörpuccsot a bajor rendőrség ugyan hamar leveri, Hitlert letartóztatják, de Winifred továbbra is kiáll a náci párt mellet.> Kertelés nélkül bevallom, mindannyian a személyisége hatása alá kerültünk. Vele voltunk a boldog napokban és mellette maradunk a nehéz időkben is.< - nyilatkozta egy helyi lapnak.

A hűséges Winifred

igyekszik kellemessé tenni szellemi vezetője börtönben töltött napjait.> Lélekben maga most is velünk van.< - üzeni az ételcsomagok mellé. Papírt és íróeszközt is küld, hogy elkészülhessen a Mein Kampf (Harcom), amely kitárulkozó önvallomás és politikai propaganda különös egyvelege. Börtönideje alatt Hitler kényelméről Helen Bechstein is gondoskodik. Szórakoztatására fonográfot vitet be lemezekkel, amelyekről Hitler kedvenc melódiái, katonai indulók, keringők, és természetesen Wagner-művek szólnak. Az 1924-ben szabaduló Hitler egyáltalán nincs megtörve - nem egy megbélyegzett bűnöző benyomását kelti, amikor a börtönkapu előtt vadonatúj Mercedes várja sofőrrel. Helen gondosan ügyel rá, hogy az általa elvetett mag szárba szökkenjen.


Adolf és Winifred között
szorosabbra fonódnak a szálak,

már pletykálnak róluk, a férfi szívesen átvenné a Wagner-birtok irányítását. Nem meglepő hát hogy Siegfried és a felesége közötti viszony egyre feszültebb, a férj az asztalnál egyszer így szól hozzá:> Winni, ne zabálj már annyit.< Hitler mesterkedését látva Siegfried végül rafinált lépést tesz: végrendeletben köti ki, hogy felesége csak abban az esetben örökli a Wagner-vagyont, ha nem megy újra férjhez. Ellenkező esetben a bayreuthi ingatlan a fenntartáshoz szükséges pénzzel együtt a gyerekeket illeti. A férj tehát egyetlen sorral sikeresen távol tartja Hitlert a wagneri örökségtől. A házasság gondolata azonnal szertefoszlik, Hitler pedig kifejti Winifrednek, hogy igazi hitvesének amúgy is Németországot tekinti.
Az 1927-es évben már más nő foglalja el Hitler gondolatait. Ráadásul nem is egy, hanem mindjárt kettő…”

Maria Reiter

Bajorország, 1927. Maria (Mitzi) Reiter régóta vár híreket Hitler felől. Egy évvel azelőtt találkoztak Berchtesgadenben. Azóta a lány - aki szülei textilboltjában dolgozik - nap mint nap abban reménykedik, hogy Adolf betoppan. Vagy legalább ír. Hisz az ő >farkasának< nem messze, az Alpokban van háza, a Berghof. Hitler látogatásai kiszámíthatatlanok, mint ahogyan a viselkedése is. Vajon legközelebb szenvedélyes lesz vagy tartózkodó? A lány újra olvassa a levelét, amelyet legutóbbi randevújukon csúsztatott oda neki:

>Édes gyermekem!

Bárcsak itt lenne előttem bájos kis pofikád, hogy személyesen elmondhassam, amit leírni nem lehet…Úgy szeretnék veled lenni, kedves szemeidbe nézni, és elfelejteni minden mást!

A te farkasod <

A pótanyák által kiművelt Hitler megtanulta, hogyan csavarja el a nők fejét. Csak egy kis vágyakozással vegyített romantika, és a bódult, tizenhat éves csitri máris az első csókról álmodozik…Ami nem is marad el, bár kissé máshogy alakul, mint ahogy a lány képzelte. Hitler sétálni viszi a lányt a vízpartra. Ő 37 éves, a lány 17. Leülnek egymás mellé. Meghitt pillanat. Ám a férfi - a villámtámadások majdani mestere - nem sokat teketóriázik. A lány ellenkezik vagy legalábbis úgy tesz. Az ellenállás megtízszerezi Adolf vágyát: > Megszorított és szenvedélyesen azt suttogta: >>Most legszívesebben széttépnélek.<< Kissé erős kezdés a szinte még kamasz Máriának. A férfi egyszerre vonzza és taszítja.
Hitler a Mein Kampf két dedikált példányát küldi neki megnyugtatásképpen. >Olvasd el elejétől a végéig, és szerintem máris jobban értesz majd.< Ám nem biztos, hogy éppen ez a könyv nyugtatná meg a lányt. Különben sincs sok kedve hozzá, hogy a zavaros önéletrajzi-politikai deklarátumot végig nyálazza. Hitler mélyebb személyisége továbbra is rejtve marad előtte. Minden napjai állandó várakozásban telnek. Jön már? Nem még mindig nem. Írt? Dehogy! Biztosan másokkal van elfoglalva - legalábbis ez a hír járja Berchtesgadenben.



1927 nyarán azonban újabb pletykák

kelnek lábra, amelyek reménységgel töltik el a lányt. Azt rebesgetik ugyanis, hogy Hitler egy falubeli leányzót akar elvenni feleségül. Az a hír is járja, hogy a lány kiskorú, ezért a börtön büntetéséből feltételesen szabadon bocsátott férfi könnyen újra börtönbe találhatja magát. Hitler nem kockáztathat. A náci párt propaganda újságja, a Völkischer Beobachter gyorsan cáfolja a hírt. A> Leipziger Neuesten Nachrichten állítása szerint eljegyzést készülök tartani. A hír első betűjétől az utolsóig színtiszta kitaláció.< Mariának jegyző által hitelesítve kell kijelentenie, hogy nem létesítettek szexuális viszonyt, és házasságot sem terveznek. Hidegzuhany a szerelmes lánynak.

A kétségbeesett Maria a családi birtok hátsó udvarában az egyik tartó gerendához csomóz egy szárítókötelet, és hurkot vet rá. Inkább meghal, mint hogy Adolf nélkül éljen. Szülei az utolsó pillanatban rátalálnak és megmentik. Maria tehát tovább él, ha nem is szabad akaratából, hát kötelességből. Tizennyolc évesen férjhez megy egy falubélihez, de titokban levelet ír Adolfnak. Hitler azonban egyikre sem válaszol, túlságosan lefoglalja a politika és nőügyei. 1928 karácsonyán Mitzi ajándékot küld neki, mire Hitler, távolságtartóan ugyan. de válaszol.

> Édes, kedves gyermekem!

Csak most, megható leveled olvasván döbbentem rá, mekkora hiba volt, hogy nem írtam neked korábban…
Mielőtt utolsó leveledre érdemben válaszolnék, először is hadd köszönjem meg a figyelmes ajándékot, amellyel Megleptél. Örülök, hogy gyengéd barátságodat így fejezed ki irántam. Ajándékod mindig eszembe fogja juttatni szemtelen pofikádat és tekinteted.
Ami benső kételyeidet illeti, mélyen együtt érzek veled, de kérlek, ne hagyd, hogy szép kis fejecskédben, ilyen szomorú gondolatok kavarogjanak!(…) Bármekkora is az öröm, amit szerelmed ad nekem, a te érdekedben, könyörgöm hallgass apádra.
Édes kincsem, a te farkasod szeretettel gondol rád most és mindig:

Adolf Hitler<

Maria házassága boldogtalan, 1930-ban húszévesen elválik. Még mindig odavan Adolfért, sikerül is kapcsolatba lépnie vele. Felnőtt nőként már tudja, hogyan csavarja el egy férfi fejét. Günter Peis újságírónak bevallja, ekkor van Hitlerrel először szexuális kapcsolata. Ám a forró éjszakákat hűvös nappalok követik, Hitler nem jelentkezik. Mitzi farkasa 1938-ban még egyszer kitünteti a lányt figyelmével: száz szál vörös rózsát küld régi szerelmének, akinek olyan szemtelen a pofija.”

Angelica Raubal

Mitzi félelmei Adolf kalandjait illetően megalapozottak. Hitler 1927 ősze óta együtt él valakivel. A lány, akinek még a> szeme is nevet< nem más, mint Hitler unokahúga, Geli, azaz Angelica Raubal. Geli Münchenbe költözik a nagybátyjához, hogy a város egyetemén orvosi tanulmányokat folytasson. Meglehet az orvosi pálya csak ürügy arra, hogy a lány távolabb kerüljön a fojtó anyai gondoskodástól. Anyja, a kemény erkölcsű tanítónő uralkodik a lányán, úgy bánik vele, mintha még mindig kisgyermek lenne. Az orvosi egyetemet Geli hamarosan abbahagyja, de bácsikájánál marad.
Hitler először a Landsberg börtönben látja meg az akkor tizenhat éves Gelit, aki bátyjával, Leóval és anyjával tesz nála látogatást. Nem is sejti, hogy a gömbölyded, életvidám, kamasz lány évekkel később a legfontosabb lesz számára. 1927 áprilisában találkoznak másodszor. Amikor Geli politikai karrierről álmodozó történelem tanára megtudja, hogy tanítványa Hitler, a nagy példakép unokahúga, osztálykirándulást szervez Münchenbe. Angelicát is elbűvöli a nagybácsi, bár sokkal inkább személye, mint politikai programja. Y Geli az égvilágon semmit nem értett. Ő Hitlerben csak a szeretett nagybácsit látta, aki mellesleg kiemelkedő politikus.< - véli a kiránduláson szintén résztvevő Alfred Maleta, az Osztrák Nemzeti Tanács későbbi elnöke.


Gelit a kirándulás idejére

Hitler lelkes pártfogója, Helen Bechstein szállásolja el. A kislány elámul nagybátyja nagystílű életén: Alf bácsi előkelő társaságba jár, saját sofőrje és testőre van. Hat hónappal később középiskolai bizonyítványával a zsebében a nagybácsihoz költözik. Az egyetemista lányt azonban elsősorban nem Adolf, hanem egy vonzó fiatalember, Emil Maurice nyűgözi le. A nyitott tetejű, csillogó luxus Mercedes sofőrje, rövidre nyírt, gondosan ápolt szakállával, melankólikus arckifejezésével mindenkit elbűvöl. A francia származású fiatalember szórakoztató társaság, Münchenben gyakran reggeliznek hármasban a szabad ég alatt kockás pléden, piknikkosárral. Emil gitározik és fülbemászó ír dalokat énekel. > Mi lányok félrehúzódtunk a bokrok mögé, egy rejtett zugba, és meztelenül úszkáltunk, aztán kifeküdtünk szárítkozni a napra. Egyszer egy pillangóraj szállt a csupasz Gelire…< Az unokahúg a két férfi mellett fedezi fel érzékiségét. Ezek a bukolikus, gondtalan napok nemcsak a lánynak, de Hitler életének is az egyik legszebb időszaka:> A nők hidegen hagynak. Semmit nem érzek irántuk, sőt sokszor bosszantanak. De a lányok mellett, mint amilyen kis (…) Geli, vidám leszek és élénk. Órákig elhallgatom csacsogását, bármíly felszínes is - nekem az is elég, hogy a közelében vagyok, minden gondom elfelejtem, felszabadulok, megszűnik unott közönyöm.<

Hamarosan rivalizálás feszíti szét

hármasukat. Hitler már jó ideje győzködi Emilt, hogy nősüljön meg: > Ha egyszer megházasodsz, minden nap eljövök hozzátok ebédelni.< De a >hozzátok< alatt Hitler távolról sem Emilt és az unokahúgát érti. A sofőr azonban bátorításként értelmezi Hitler szavait, és egy szép napon megkéri Angelica kezét.> Számomra csakis róla lehetett szó< - írja. A lány azonnal igent mond. A jó hírt már csak Alf bácsikával kell tudatni. Az eddig jóindulatú Adolf erre dühbe gurul, leteremti régi barátját, unokahúgának pedig megtiltja, hogy a sofőr közelébe menjen.

1927 karácsonyán Geli így ír szeretett Emiljének:

> Két napig úgy szenvedtem, mint még soha (…) Úgy érzem, ezek a napok örökre összekötnek bennünket. Egyet mindkettőnknek meg kell emésztenünk: Adolf bácsikám azt akarja, hogy még várjunk két évet. Gondoly bele, Emil, két teljes évig még lopva sem ölelhetjük meg egymást. Folyton Adolf bácsi felügyelete alatt leszünk! Nem tehetek mást, csak neked ajánlom szerelmem, és ígérem, feltétlenül hű leszek hozzád. Végtelenül szeretlek…<

Ezentúl Hitler unokahúga mindennapjainak és érzelmi életének mindenható ura. Hogy Emil közelében maradhasson Münchenben, Geli lemond a szabadságáról, és Adolf fennhatósága alatt marad.> A bácsikám borzasztóan kedves mostanában. Szeretnék neki valamivel örömet szerezni, csak tudnám, hogyan.< Adolf nemcsak párttársait képes manipulálni, de azt is tudja, hogyan vegye rá a környezetében élőket lelki áldozatokra.




Hitler müncheni törzshelyei

lassanként unokahúga kedvenceivé is válnak. Ilyen például a születő náci rezsim két szellemi központja, a Café Heck és Hitler kedvenc étterme, az Osteria bavaria. Geli a későbbi náci elől járók dédelgetett kedvence lesz. Amikor a lány jelen van, mindenki körülötte forog. Hitler sem törekszik rá, hogy magára vonja a figyelmet. Geli minden kacérságot nélkülöző természetessége révén puszta jelenlétével feldobja a hangulatot.> Mindannyian odavoltunk érte.< - emlékszik Heinrich Hoffmann, Hitler hivatalos fotográfusa.
Geli viszont csupa olyan helyre viszi Adolfot, ahová egy férfinek eszébe sem jutna elmenni:
Hitler üzletről üzletre kísérgeti vásárolgató unokahúgát, türelmesen kivárja a végtelen ruhapróbákat, mosolyogva nézi végig, ahogy Geli egy szalonban felpróbálja az összes kalapot, végül egy pajkos svájcisapka mellett dönt.

Hat hónappal az összeveszés után

nyíltan nem beszélnek ugyan a sofőrről, de Göbbels3 naplójából ismerjük a keringő pletykákat:
> Őrült dolgokat mesélnek a főnökről. Hogy ő, Geli és Maurice…A tragédia a nőkből fakad. El kell-e veszteni a reményt? Miért kell szenvednünk a nők miatt? Álhatatosan hiszek Hitlerben. És mindent értek. Az igazat és a hamisat is.<
Hitler nem viseli el szó nélkül, ha rágalmakat terjesztenek róla. Inkább megszabadul Emiltől, elbocsátja a férfit. A törvény előtt azonban nem számít bűntettnek, ha valaki elcsábítja munkaadója unokahúgát, így Emil Maurice pert indít Hitler ellen, amit meg is nyer. Csinos kártérítési összeg üti a markát, amitől Alf bácsi végképp dühbe gurul. A volt sofőr a kapott pénzből órásműhelyt alapít. Hitler azzal magyarázza cselekedetét, hogy nem akarta, hogy Geli méltatlan kezekbe kerüljön. Valójában azonban azt szeretné, hogy Geli csak az övé legyen.>Szeretőt, furcsa szerelemmel, de ezt még önmagának sem vallotta be” - írja Maurice, aki talán tisztábban látja egykori főnöke szándékait, mint maga.

Geli vérfertőző viszonya

egyre szorosabb Hitlerrel, bár biztosat nem tud az utókor. Adolf rajzokat készít meztelenül pózoló unokahúgáról, ám nem szignózza grafikáit, és nem datálja. A kompromittáló képeket rábízza Franz Schwartzra, az NSDAP kincstárnokára, hogy helyezze azokat biztonságba.
Gelit magával ragadja a könnyű élet, operaénekes pályáról álmodozik, színpadi szereplésekre készül. 1929-ben Hitler kiterjedt kapcsolatrendszerét megmozgatva először Adolf Vogen zenekarvezetőt, majd Hans Strecket kéri fel, hogy unokahúgának magánórákat adjon. Angelica ez idő tájt hol nagybátyját kíséri kampányútjaira, ahol az Osteriában szórakozik, hol a müncheni művészelit énekleckéin skálázik.> Ha fodrászról, öltözködésről, táncról vagy színházról van szó, könnyen megfeledkezik, komolyabb teendőiről. Nem olvas mást, csak újságokat és regényeket. Geli egyszerre akár 12 magazin folytatásos regényét is képes olvasni!< - számol be unokahúga gondtalan életéről Hitler. Ebben az 1929-es évben egyébként ő is kellemesen érzi magát a bőrében: nem csak számtalan jóakarója - pontosabban jóakaró nője - kényezteti adományaival, de a Mein Kampf ünnepelt szerzőjeként is jelentős jövedelmet tehet zsebre.





Geli végleg felbontja
bérelt szobáját,

a Königstrasse 47.szám alatti leányszálláson, és minden holmiját nagybátyjához telepíti át. Hitler a legszebb szobáját tartja fent Geli számára a Prinzregentenplatz melletti szép és tágas lakásában. A század eleji komfortos sarokszobát Geli Salzburgból hozatott parasztbútorokkal rendezi be. Pipereholmija, ruhái kényelmesnek elférnek a szekrényekben, ládákban, rusztikus komódokban. Bútorait halvány halványzöldre festeti, igyekszik stílusosan összeválogatni a színeket. A falra gondosan kiválasztott kép kerül: egy belgiumi tájat ábrázoló akvarell - Adolf Hitler aláírásával. A mű az amatőr festő katonakorából való, a lövészárok ihlette.


Bécsi nőként

Geli számára azonban a legnagyobb élmény a Bajor-Alpokban megbúvó rezidencia, a Berghof. A Hitler ízlése alapján kialakított >kis Versailles< úrnője élvezi az épület pompás tetőzete alatt kialakított tágas verandát, a friss hegyi levegőt, a nyugalmat. A házban rusztikus bútorokkal berendezett tágas fagerendás étkező, nappali és három lakószoba, aranyozott kalitkában kanári, kaktusz, horogkeresztes dísztárgyak. Hitler ide, a világtól elzárt hegyi kőfalak közé költözteti unokahúgát, akibe ekkor már teljesen belehabarodott. Az alkalmazottaknak meghagyja, hogy lessék a lány minden kívánságát, és amikor csak akarja, vigyék el Münchenbe vagy Bécsbe vásárolni. Geli örömmel él a lehetőséggel, sorra szerzi be a legújabb divatcikkeket. > Ő a legnagyobb kincsem< - mondja Hitler ebben az időben Heinrich Hoffmann-nak.

Münchenben a népszerűséggel járó előnyöket élvezik, a Berghofban a szabadságot .Hitler az Operába szmokingban jár, de a hegyekben térdgatyában érzi jól magát. Gelit Gyakran viszi magával kedvenc Wagner-operáira, és majd szétveti a büszkeség.> Itt a főnök a szép unokahúgával, akibe legszívesebben azonnal beleszeretne az ember. A Rajna kincse…<- szól Göbbels naplója. Előadása után a színészekkel együtt mennek vacsorázni:> A telizsúfolt Mercedes mindenkit elkápráztatott.<

1930-1931-ben egekbe szökik
a náci párt népszerűsége

eszmerendszere már a német hétköznapokat is átitatja. Hitler érzi, valóban csak karnyújtásnyira van a hatalomtól. Eközben sem ellenfelei, sem hívei nem sejtik, hogy családi fészkét saját unokahúgával osztja meg. A sikeres választásokat követően a náci párt megállíthatatlanul menetel előre, Hitlert lefoglalják politikai teendői, így kevesebb idő jut Gelire. Ritkulnak Berghofban tett látogatásai, gyakrabban tagadja meg a lány apró-cseprő kéréseit, kevésbé nyitott szeszélyeire, miközben még keményebben fogja minden lépését ellenőriztetni.

1930. szeptember 15-én

a müncheni lakásban bekövetkezik a tragédia. Geli azt kéri Hitlertől, hadd utazzon el Bécsbe újabb énekleckéket venni egy jó nevű zenetanártól. Nyilván szeretne szórakozni is, szabadulni a mindenről tudni akaró nagybácsi gyámkodása alól, aki azonban makacsul elutasítja a kérést. Csúnyán összevesznek. Geli radikális lépésre szánja el magát.

Szeptember 18-án

reggel észrevétlenül beoson nagybátyja dolgozószobájába és az asztali fiókból elemeli revolverét, egy 6.35 milliméteres Waltert. Délután három körül a ház alkalmazottai, valami zajt hallanak, de ügyet sem vetnek rá. Este tízkor Geli szobáját zárva találják. Mivel másnap reggel még mindig nem észlelnek mozgást, felfeszítik az ajtót. Hitler épp elutazni készül Münchenből, amikor egy taxi éri utol a hírrel: sürgősen forduljon vissza, súlyos dolog történt. Telefonon keresztül annyit közölnek csak vele, Gelinek baja esett. Hitler száguld haza a Mercedesével, még a rendőrök is elkapják, gyorshajtásért büntetést fizet. Hazatértekor mondják el neki, hogy unokahúga meghalt.

A rendőrségi jelentésből
tudjuk meg

a tragédia részleteit. Müller doktor, a törvényszéki orvos megállapítja, hogy a lány halálát tüdőlövés okozta. A hullamerevség több órával azelőtt állt be, hogy megtalálták. A golyó ruhája kivágásában érte, a szíve fölé fúródott, még kitapintható volt a bőr alatt hátának bal oldalán. Müller doktor szerint a halál oka öngyilkosság, minden más kizárva. Geli szíven akarta lőni magát, de néhány centivel elvétette. A golyó kilyukasztotta a tüdőt, ami megtelt vérrel, így a lány lassan megfulladt. Gyors halált akart, haláltusája mégis órákig tartott. Ha időben észreveszik, talán segíthettek volna rajta, vagy legalább a kínszenvedéstől megmenekült volna. Halálakor piros rózsákkal szegélyezett kék hálóinget viselt. A tanúk a durranást három óra körül hallották, a boncolás alapján a halál délután öt és hat óra között állt be. Senki sem sejtette mire készül.

Az öngyilkosság indokai

Jelentéktelennek tűnnek. Annie Winter, az egyik szolgáló így emlékezik:> (Geli) azt mesélte, Hitler nem engedte meg neki, hogy megvegye azt a ruhát, amit kiszemelt magának, és azt sem, hogy Bécsbe utazzon: Ő pedig csakis Bécsben vagy Salzburgban vásárolt.< Geli egy barátnőjét is felhívja a végzetes napon, és elpanaszolja, milyen csalódott. Azt egy szóval sem említi, hogy mire készül. Egy helyi újság így számol be az eseményekről:> Öngyilkosság. A rendőrségtől tudjuk, hogy Bogenhausen-negyedbeli otthonában egy 23 éves diáklány revolverrel szíven lőtte magát(…) Péntek délután a háztulajdonosok kiáltást hallottak, de nem feltételezték, hogy a bérlő szobájából jött.< „Egy újságíró feltételezi, hogy a lány Hitlerrel való dulakodássá fajuló veszekedése szerepet játszott Geli öngyilkosságában. Mindezt azonban a vizsgáló orvos Müller doktor, továbbá két tanú kategorikusan cáfolta. Hitler ugyanis a végzetes pillanatban nem tartózkodott a tett színhelyén.

Éva Braun

„1929 szeptembere, München Schelling utca, Heinrich Hoffmann műterme. A fotográfus jó barátságot ápol Hitlerrel. Azon buzgólkodik, hogy minél előnyösebb beállítások készüljenek a vezérről, aki gyakran beugrik hozzá ebédidőben, hogy az új negatívok beállításait próbálgassák, kikísérletezzék, melyik megvilágítás áll legjobban a Führernek. Hoffmann laborasszistense a fiatal Éva Braun.
Egy szép napon belép a főnök, mellette egy > már nem egészen fiatal férfi, furcsa bajusszal, világos színű angol felöltőben, jókora posztó kalappal a kezében.< A 17 éves lány félig hátat fordítva nekik, egy hokedlin állva érzi, a férfi őt figyeli. De nem a tekintetét keresi, hanem a lábait bámulja.> Épp aznap vettem rövidebbre a szoknyámat. Kissé feszengtem is miatta…nem voltam egészen biztos benne , szép lett-e a szegélye.< A férfi bemutatkozik: Herr Wolf.

Éva 1912. február 6-án született München egyik külvárosában. Családja szerény körülmények között él, de nem szegény. Apja ellenérzéssel szemléli az új náci eszmék térhódítását, varrónő anyja buzgó katolikus. A három lánygyermek közül Éva a legkisebb a papa kedvence. A Braun lányokat konzervatív gondolkodású szüleik vallásos iskolába járatják. Éva nem különösebben jeleskedik a tanulásban, inkább a csábítás érdekli. Tanárainak nem könnyű fejébe vésni a francia szavakat, valamint némi gépírást, számvitelt és házvezetési alapokat.

A legidősebb lány, Ilse élénken érdeklődik a tanulmányok iránt, Éva tudásbéli hiányosságait viszont bájával igyekszik ellensúlyozni – nem is eredménytelenül.> Egész életét az érzelmek világában töltötte, teljesen elzárkózott a tudás elől< - emlékezik Ilse.

Évát nagyon érdekli a sport és a divat,

minden gondolata ezek körül forog. Arról álmodozik, hogy egyszer filmszínésznő lesz belőle. Gyűjti a színes képeslapokat, a kor színészeinek és színésznőinek fotóit, rajong a romantikus filmekért. A hozzá közelállók arról számolnak be, hogy már kamaszkorától rengeteg időt fordít külsejére, bodor hajtincseinek tökéletes beállítása szinte már rögeszméje.
De kanyarodjunk most vissza a hokedlis jelenethez! Wolf úr alaposan szemrevételezi, majd a lányt kolbászért és sörért szalajtják a legközelebbi kocsmába.> Nagyon éhes voltam. Rögtön megettem a kolbászt és kétujjnyi sört is ittam udvariasságból. Az idősebb úriember bókolgatott. Jól elbeszélgettünk…zenéről és egy színdarabról, amely a Nemzeti Színházban ment. Közben majd felfalt a szemével. Aztán, mivel későre járt, hazaindultam. Felajánlotta, hogy elvisz Mercedesén, de visszautasítottam. Képzelheted, milyen képet vágott volna a papa.<- írta nővérének. Mielőtt Éva hazaindulna. Hoffmann félrevonja és megkérdezi tőle:
  • Tudod te egyáltalán, ki ez az úr?
  • Nem.
  • Hitler! Adolf Hitler!
  • Aha.

Csakhogy Évának ekkor még
fogalma sincs róla, ki az a Hitler.

A Führer azonban tesz róla, hogy felejthetetlenné tegye magát a > Hoffmann-műterem szép szirénje< emlékezetében. Hitlert mágnesként vonzza a nála húsz évvel fiatalabb kamaszlány naivitása. 1929 karácsonyán adja neki az első szál virágot, egy sárga orchideát, amelyet Éva haláláig áhítattal őriz.
A műteremben Éva laborasszistensként segédkezik a felvételek készítésénél. Albumában egy olyan képet is őriz, amelyen éppen kezet fog a vezérrel.> Ha tudnák az emberek, milyen jól ismer engem…< - szól a sokat sejtető képaláírás…Hitler azonban ekkor még unokahúgához, Gelihez kötődik érzelmileg, akivel együtt lakik Münchenben. Az Éva és Hitler közötti kapcsolat hónapokig csak plátói vonzalom, kétértelmű szavakkal, Hitler egyik szolgálója, Annie Winter 1931. szeptember közepe táján már elég nyilvánvaló levélként talál Hitlernél:

> Kedves Hitler Úr!

Újra megköszönöm a csodás színházi invitálást. Nem felejtem el egyhamar ezt az estét. Nagyon hálás vagyok a kedvességéért. Számolom az órákat a boldog pillanatig, míg viszontláthatom Önt.
Az Ön Évája<

Geli ekkor lett öngyilkos. Vajon elképzelhető, hogy féltékeny volt Adolf bácsi újabb szerelmes rajongójára? Talán úgy érezte, hogy elszeretik mellőle?

Egyértelmű, hogy Hitler és az ifjú Éva között ekkor még nincs testi viszony, noha már csaknem két éve ismerik egymást. Hitler csak unokahúga elvesztése után kerül közelebb Évához, aki elragadtatottan hallgatja szóáradait. Igaz, a lány bevallja egyik barátnőjének, hogy a beszédek >rettentően untatják< , és sokszor a szótárban kell utánanéznie egy-egy szónak, hogy megértse.
A Geli által hagyott űrt Éva tölti ki. Hoffmann készségesen tüsténkedik körülöttük, akár egy kerítő.> Éva Braunt ezüsttálcán kínálta fel neki, az meg ráharapott.< - jegyzi meg Döhring.


Hitler személyzete

arról számol be, hogy 1932-től Éva egyre sűrűbben jelenik meg Hitlernél > kis bőröndjével, melyben éjszakai holmiját tartja.< Hitler ki is jelenti:> A nőknek megvan a maguk technikája: először roppant kedvesek a férfival, hogy megszerezzék bizalmát, aztán kezdik meghúzni a kantárszárat, aztán alaposan megmarkolják, és a férfi úgy menetel előttük, ahogy ők kívánják.< Hitlerben tehát ilyen érzelmeket kelt az ifjú hölgy társasága, miközben annak már lassan nincs más életcélja, csak hogy az ő Alfiját minél előbb viszontlássa.

Éva arra vágyik, hogy a Führer
elismert társa legyen.

A lány 1932. november 1-jén elkeseredett lépésre szánja el magát: Geli példáját követve ő is golyót röpít a szívébe. Öngyilkossági kísérlete azonban sikertelenül végződik, ő maga hívja fel nővérét. A golyó a torkába fúródik, amelyet az orvos könnyedén eltávolít. Hitler - amint értesül a történtekről - azonnal a helyszínre siet. Már semmi kétsége nem lehet afelől, hogy Éva szenvedélye önpusztító, és súlyos árat fizet, ha a rá irányuló figyelme kicsit is lankad.
Geli szelleme ott lebeg felettük. Hitler közismert személyiségként nem engedhet meg, hogy karrierje csúcsán az a kép alakuljon ki róla, hogy ölik magukat körülötte a nők.

Öngyilkossági kísérlete után

két hónappal az eddig kirekesztett Évának bejárása van a kancelláriára. Mindezek fényében érthetjük meg csak meg igazán Hitler megjegyzését: > A jövőben jobban kell majd törődnöm vele, már csak azért is, hogy ne kövessen el többször ilyen butaságot.< Vajon mit ért butaság alatt? Hogy Éva meghalhat? Vagy inkább azt, hogy az >ügy< foltot ejthet politikai karrierjén? Éva öntudatlanul is érzékeny területre téved. Meggondolatlan viselkedésével veszélybe sodorhatja a Führer jól felépített imázsát. És a zsarolás célt ér: a madárka biztos eszközt talált rá, hogy Hitlert élete végéig magához kösse. Három évvel később újra beveti az öngyilkos módszert, igaz ezúttal nem lőfegyverrel, hanem gyógyszerekkel próbálkozik. Ugyanaz az eljárás, ugyanaz az eredmény: Hitler, aki immár birodalmi kancellár, a második öngyilkossági kísérlet után még kedvesebb Évával, több időt szán rá, a látszat kedvéért felveszi titkárnőnek. Nem vállalja ugyan hivatalosan, de a Berghofban a ház asszonyaként járkel, intézkedik.

A személyzettől végre megkapja azt a figyelmet és elismerést, amelyet eddig hiányolt. Egy dologban azonban Hitler továbbra sem enged: Évának távol kell tartania magát a politikától és a kollégáitól. Kilétéről még a vezérkar tagjai sem tudnak….
Amikor Hitler fontos vendégeket fogad,

Évának el kell tűnnie a színről, szobájába száműzik, ahonnan nem jöhet ki. Így például Galeazzo Ciano4 olasz külügyminiszter látogatásakor, 1936 októberében. Éva szokása szerint felvételeket készít szobája ablakából, a diplomata gépkocsi megérkezésének pillanatát szeretné megörökíteni. Ciano, Mussolini5 vonzó külsejű minisztere felpillant és észreveszi Évát az ablakban, mire Hitler azonnal elrendeli, hogy a zsalugátereket csukják be. Annyi baj legyen! Éva az árnyékolón át is folytatja a fotózást. Eddig is kirekesztett volt - az, hogy redőny mögé dugják, csak egy újabb megalázó aktus. Erről a napról fényképalbumában egy zsalugáter mögül készített képet őriz. Alatta a képaláírás: > Utasítás: ablakot becsukni! Avagy: hogyan fordítsuk meg a dolgokat?< Ugyanerre az oldalra beteszi azt a fotót is, amelyet hivatalos fényképészként Hoffmann készít a felfelé nézelődő Cianoról.> Odafenn van valami tilos látnivaló< - szól a csíntalan megjegyzés a képhez.

A világméretű háborús konfliktus
első napjaiban

Évának sikerül elérnie, hogy Hitler kis lakást rendezzen be neki Berlinben, a birodalmi kancellárián. A győzelem azonban keserédes: Évának a személyzeti bejáraton át kell közlekednie, és egyedül étkezik a szobájában. Ám alig melegszik meg Berlinben, Hitler meggondolja magát:> Éva, te nem erre a nagyvilági életre lettél rendelve, túl becses vagy számomra, meg kell óvnom tisztaságodat, Berlin a bűnök városa. A külvilág mocskos és közönséges.< A tisztaság fénykoszorújával bevont Éva tehát visszavonul a Berghof magányába. Gyarapítgatja ruhakatalógusát és háború utáni életét tervezi.

Éva alig érzi, hogy háború van.

A Berghofban ugyanúgy feltálalják neki a különleges fogásokat, mint eddig, akkor sem mond le semmi inyencségről, amikor a népnek már fejadag jár. Élelemhez egész Németországban csak államilag kibocsátott jegy ellenében lehet hozzájutni. A Berghofban is fejadagokat mérnek, kivéve Évának. Ő narancsot rendel magának, a döbbent személyzettel préselteti ki a levét. Több más egzotikus fogás mellett a teknőcleves is kedvenc étele marad…..
Hitlerrel való kapcsolata ez idő tájt kevésbé szoros, a Berghofot irányító Döhring szerint a háború kezdetén Hitler úgy érezte, jobb, ha a nőket kiiktatja az életéből. A pár háziorvosa azonban azt vallotta utólag, a szövetségesek kihallgatásán, hogy Hitlernek szexuális stimulánsokat írt fel ebben az időszakában.
Évát szándékosan tartják tudatlanságban, a Führer parancsára semmiféle kapcsolata nincs a külvilággal. Egyszer az egyik szolgálótól véletlenül tudja meg, hogy egy müncheni bombázás során 250 ember meghalt. Hitler azzal az átlátszó hazugsággal próbálja nyugtatni, hogy figyelmetlenségből talán elírtak egy nullát:> Téved Éva, csak 25 halott volt, Bormann6 is megmondta.< Azt azonban nem sokáig tudják titkolni előle, hogy fordult a katonai szerencse. Éva egyre többet faggatja a makacsul hallgató berghofi személyzetet.> Maguk szerint mi fog kisülni ebből az egészből?
Az 1942-es év végén váratlanul tör be életébe a valóság:> Persze, nem feleltem neki egyenesen. Egyik nap azt mondtam neki:> Ami igaz, az igaz, megint nem sikerült a katonailag kitűzött célt teljesítenünk. Elszomorodott. Aztán jött a sztálingrádi vereség, és teljesen magába zuhant.< - emlékezik Döhring.
A német csapatok fokozatosan húzódnak vissza a szovjet területekről. Ilse, Éva nővére többek füle hallatára kijelenti, hogy a háborút Németország elveszíti, mire Éva leken neki egy pofont. Ki meri megkérdőjelezni, hogy összeomolhat a mindenség, ami az ő Sasfészke? Esténként a betiltott Elfújta a széllel vigasztalódik….”


Göbbels – aki húsz éve nap mint nap
Hitlerrel együtt dolgozik

–„csak 1943. június 25-ét követően említi először Évát naplójában. > A szünetben alkalmam nyílt hosszasan elbeszélgetni Éva Braunnal. A lehető legjobb benyomást tette rám. Igen művelt, művészeti kérdésekben jártas, véleménye kiforrt, minden bizonnyal értékes támasza lesz a Führernek.< Ezek szerint Hitler jobbkeze csak két évvel a háború vége előtt fedezi fel azt a nőt, aki már tizennégy éve Hitler párja, és nyolc éve fenn él a hegyekben.


A végső összeomlás előtti
utolsó boldog pillanat:

Éva nővére, Gretl hozzámegy Hermann Fegelin SS-Gruppenführerhez. Éva nagyszabású esküvőt rendez a Berghofban.> Azt akarom, hogy minden úgy történjen, mintha saját esküvőm lenne.< - teszi a sokat sejtető megjegyzést Hitlernek. 1944. június 3-át írunk, küszöbön áll a normandiai partraszállás, de Évának minderről fogalma sincs. Neki nem számít semmi más, csak a Berghof elzárt világában élők érzelmi élete.> Nővérkém mától fogva feleség, bezzeg én még tizenhat év után is csak barátnő vagyok.< - panaszkodik az esküvő végén unokatestvérének, Gertrrud Weiskernek. Az utolsó évben felgyorsulnak az események, az esküvő után nem sokkal kezdetét veszi a Valkűr Hadművelet, a Hitler elleni összeesküvés.

1944. július 20-án Hitler ellen
merényletet követnek el.

Gróf Stauffenberg7 vezérkari ezredes bombát helyez el a Führer főhadiszállásán. A robbanást Hitler karcolásokkal megússza. Éva a Königsseeben lubickolva értesül a hírről. Gyorsan hazasiet és utasítja házvezetőnőjét, hogy készítse össze úti holmiját.

  • Berlinbe utazom,
  • Ki van zárva asszonyom. A Führer azt az utasítást adta, hogy bármi is történjék, maradjon itt a Berghofban! - szól az ellentmondást nem tűrő felelet.

Hitler szándéka világosabb nem is lehetne. Hegyi szeretőjét - ameddig csak lehetséges - távol akarja tartani komoly dolgoktól. Éva ezt az üzenetet küldi neki:

> Szerelmem, már nem is vagyok önmagam. Belehalok az aggodalomba, majd megőrülök. Itt olyan gyönyörű az idő, minden olyan békés, szinte már szégyellem magam…
Tudod, hogy csak a te szerelmedért élek.

A Te Évád.<

Az ébredés kegyetlen. Hitler még mindig próbálja megnyugtatni.

> Drága kis madárkám!

Jól vagyo, ne aggódj. Talán egy kissé fáradt vagyok. Remélem, hamarosan hazatérhetek és a karjaidban megpihenhetek.<

Hitler megnyugtatásképp a merénylet napján viselt egyenruháját is elküldi Évának. Az eset után naponta tájékoztatja őt hogylétéről, továbbra is megtiltva neki az utazást. 1945 januárjától a szovjetek veszedelmesen közelednek a német főváros felé, majd megszállják. Éva ekkor már nem hajlandó engedelmeskedni, elindul Berlinbe. Barátnője, Margarete meséli el elindulásának körülményeit: > Éva tudta, hogy Berlin megszállás alatt van, mégis odautazott 1945. március 7-én vonattal.(…) A rémült Hitler azonnal próbálta hazaküldeni, de már nem lehetett szándékától eltántorítani.<
Albert Speer8 feljegyzéseiből tudjuk, hogyan viselkedett Éva az utolsó két gyászos hónapban.>
Éva Braun igazi nagyságként viselkedett a bunkerban. Nem félt szembenézni a halállal.<

Éva csodálatra méltó nyugalomról és megfontoltságról tesz tanúbizonyságot. Göbbelst hősieskedő lelkesültség ragadja magával, több tisztnek - köztük Bormannak - csak azon jár az esze hogyan mentse a bőrét, Hitler apátiába süllyed, Éva Braun azonban vidám könnyedséggel viseli sorsát…..

Eközben már a berlini bunker mélyén is

hallani a szovjet gépfegyverropogást. A légitámadások mindennaposak: nyugatról, keletről, mindenünnen. A bunkerlakók kialvatlanok, a bezártság kikezdi testüket-lelküket. >Én mégis nagyon boldog vagyok. Főleg azért, mert ebben a nagy pillanatban is mellette lehetek. Nem telik el anélkül nap, hogy ne mondaná, menjek biztonságba a Sasfészekbe, de eddigt még mindig az én akaratom győzött.< - írja Éva átéléssel. A nőket lőni tanítják, ha arra kerülne a sor, legyen esélyük védekezni.> Igazi lövőbajnokká váltunk, lepipáljuk a férfiakat is!<
Mintha Braun kisasszonyban a sportszellem felülkerekedne a józan észen…Bár az is, hogy magányos hegyi évei során a többiektől eltérően ő már megszokta az elszigeteltséget. A fél világ romokban hever, a bunker recseg-ropog, de Éva Braun derűsebb, mint valaha.

> lehet, hogy tegnap telefonáltam
innen utoljára.

Mától nincs vonal. Mégis, szilárdan hiszem, hogy minden jóra fordul. Erősebb bennem a remény, mint valaha.< Eljut hozzájuk a hír, hogy Mussolinit és szeretőjét kivégezték. Egyre nő a rettegés a bunker mélyén. Nyilvánvaló, hogy a német nép már nem áll mögöttük, életveszélyes lenne elhagyniuk a rejtekhelyüket. Éva még ekkor is elsősorban a szeretett férfira gondol. Szegény Adolf, mindenki elhagyott, mindenki elárult.< Három nappal később azonban is kezd tudatára döbbenteni, hogy nincs kiút. Egy héttel a vég előtt, április 22-én írásban rendelkezik gondosan őrzött ékszergyűjteményéről és egyéb értéktárgyairól.


> Drága kis Herta!

Ezek az utolsó sorok tőlem. Az utolsó életjel. Gretlnek nem merek írni, tudasd vele, kérlek, hogy csak az ő biztonsága érdekében teszem. Elküldöm nektek az ékszereimet. Kérlek, osszátok szét a Wasserbürgerstrasszéban található végrendeletem utasítássai szerint.<

Éva ezekben a tragikus pillanatokban is váratlan lelkierőt tanúsít. Bátran szembenéz sorsával:

>Mindvégig kitartunk a harcban. Attól tartok, veszélyesen közel már a vég. Hogy mennyire szenvedek a Führert látva, ki sem tudom fejezni.(…) El sem hiszem, hogy mindez megtörténhetett. Már Istenben sem bízhatunk… Itt egy ember várja a levelem. Minden szépet és jót kívánok Neked, kedves hű barátnőm.
Üdvözöld nevemben anyámat, apámat és a barátaimat is. Úgy halok meg, hogy éltem. Könnyedén.
Teljes szívemből ölellek, csókollak benneteket:

A ti Évátok<

Április 23-án írja nővérének

címzett utolsó levelét, melyben kifejezi elszánt akaratát:> Úgy döntöttünk, nem hagyjuk, hogy élve kapjanak el bennünket.< Megírja azt is, élete utolsó pillanatában azt a zöld köves aranykarkötőt fogja viselni, amelyet Hitler adott neki kapcsolatuk kezdetén, és nővérére hagyja a legutóbbi születésnapjára kapott gyémánt karkötőt és topázfüggőt.


Egymást követik a rossz hírek.

Hitler és Éva előtt már csak egy kiút marad. 1945. április 28-án Hitler egy politikai és egy magánjellegű közleményt bocsát ki. Az egyik az utolsó vádirat a >nemzetközi judaizmussal< szemben, a másik azonban Évával kapcsolatos:> A háborús években úgy ítéltem meg, nem vagyok képes a házasság felelősségét magamra vállalni. Most úgy döntöttem, kevéssel életem utolsó felvonása előtt elveszem feleségül a nőt, akivel sokéves igaz barátság köt össze, és aki utánam jött a szinte teljesen körülzárt Berlinbe, hogy osztozzon sorsomban. Házasságkötésünket követően saját akaratából követ a halálba is.<

Polgári házasságkötésük

csak a kötelező formaságokra korlátozódik. Április 28-a estéjén az egyik utolsó, Berlinben állomásozó egységből anyakönyvvezetőt hivatnak a bunkerbe, a két tanú Göbbels és Bormann. Egyikük alig két éve ismeri Évát, a másik szívből utálja.
A meghatott Éva zavarában lánykori nevén kezd aláírni a házassági dokumentumon, majd a B betűt áthúzza és új vezetéknevét kanyarítja alá: Éva Hitler, született Braun. Alig szárad meg a papiron a tinta, Hitler máris szóba hozza másnapra tervezett öngyilkosságukat. Alfi és Effie szerelmi története végül két nappal később, április 30-án, délután fél négy tájban ér véget, amikor egy-egy ciánkapszulát vesznek be, majd Hitler a biztonság kedvéért fejbe is lövi magát. Amikor tíz perccel később az utolsó náci hívek kinyitják a bunker hálószobájának ajtaját, ott találják őket a kanapén. Hitler enyhén előredőlt felsőtesttel, hátrahanyatló fejjel, a balján összegörnyedve felesége. Arcán sem félelem, sem szomorúság. Mintha csak aludna.”

Felhasznált irodalom:

Diane Ducret
Hirhedt diktátorok asszonyai
Kossuth Kiadó Bp.2012

Szövegmagyarázat:

1. Adolf Hitler (1889-1945) osztrák származású német diktátor (Führer), birodalmi kancellár. Az első világháborúban a bajor hadsereg tizedese, 1921-től a nemzetiszocialista Német Munkáspárt (NSDAP) első számú vezetője. Életével a www.historiamozaik.blogspot.c. honlap több szerkesztése részletesebben is foglalkozik.





2. Leni Riefensthal - teljes nevén Helene, Bertha, Amalie, Riefensthal (1902-2003) hosszú életkort megélt német filmrendező. Eredetileg balettet tanult, majd az 1920-as évek közepétől színésznő lett. Első filmszerepe a Korda Sándor rendezte „Tragédia a Habsburgházban” c. filmben volt. Filmrendezőként a Balázs Bélával - akihez szerelmi kapcsolat fűzte - közösen írt és rendezett „Kék fény” c. filmmel debütált. Hitlert lenyűgözte a filmrendezőnő személye és tehetsége. Ő szintén el volt ragadtatva Hitlertől. A rendezőnő a Führer propaganda filmesévé vált. Első ilyen filmje: „A hit győzelme” c. film volt (1933), amelyet az 1934-es nürnbergi náci pártnapot megörökítő „Az akarat diadala” c. film követett. Filmet készített az 1936-os berlini olimpiáról is. A második világháború után filmet nem készíthetett, a fényképezéshez fordult. Leni Riefensthal 101 éves korában halt meg.

3. Joseph Goebbels (1897-1945) német náci propagandaminiszter. Életével a www.historiamozaik.blogspot.com c. honlap több szerkesztése részletesebben is foglalkozik.









4. Galeazzo Ciano gróf (1903-1944) olasz fasiszta politikus, külügyminiszter, Mussolini veje. Életével a www.historiamozaik.blogspot.com c. honlap több szerkesztése részletesen is foglalkozik.







5. Benito Mussolini (1922-1945) olasz fasiszta diktátor (Duce) Olaszország „egyszemélyes” vezetője, csaknem 23 évig. Életével a www.historiamozaik.blogspot.com c. honlap több szerkesztése így a „Mussolini lejtmenetben” c. is, részletesen foglalkozik.








6. Martin Bormann (1900-1945) a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt (NSDAP) „pártkancelláriájának” vezetője. Életével a www.historiamozaik.blogspot.com c. honlap több szerkesztése így a „Variációk Martin Bormann halálára” c. szerkesztés is részletesebben is foglalkozik.






7. Claus Schenk von Stauffenberg (1907-1944) német előkelő családból szármató hivatásos katona, ezredes. Az 1944. július 20.-i Hitler elleni merénylet kísérlet végrehajtója. Életével a www.historiamozaik.blogspot.com c. szerkesztés részletesebben is foglalkozik, így a „Goebbels a Hitler elleni merényletről” című is részletesebben is.








8. Albert Speer (1905-1981) eredetileg építészmérnök, Hitler főépítésze később fegyverkezési miniszter, háborús bűnös. Életével a www.historiamozaikblogspot.com c.honlap több szerkesztése így az „Albert Speer húsz éve” is részletesebben foglalkozik.







Forrás:

Internet –wikipedia


Szerkesztette:
Dr. Temesvári Tibor

2013. január

-->

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Legegyszerűbben a Név/URL cím használatával szólhat hozzá!