Vas Zoltán „írói vénával” megáldott kommunista volt. Nyolcvan
éves korában halt meg jómódú polgári család gyermekeként (eredetileg:
Weinberger:1903-1983) élhetett volna, de lázadó természete már korán a
baloldali mozgalomhoz, így a KMP-hez sodorta. Összesen 16 évet ült fegyházban,
Rákosival együtt 1940 őszén - a 48-as magyar zászlókért cserébe - a
Szovjetunióba távozhatott. A háború után - számos nem „az első vonalhoz”
tartozó politikusként tevékenykedett. 1945 tavaszán Budapest közellátási
kormánybiztosa, később a „Gazdasági Főtanács” főtitkáraként a forint
bevezetésénél bábáskodott. Hosszú pályafutása alatt az ötvenes évek elején az MDP
Politikai Bizottsága póttagságáig vitte, de volt 1953/1954-ben a Komlói
Szénbányák igazgatója is. Rákosi ellenében Nagy Imre híve, a forradalom alatt a
Közellátási Kormánybiztosság elnöke. 1956. nov. 4-e után a jugoszláv követségen
található, majd a romániai Snagovba internáltak. Egyike azoknak, akik
„szánták-bánták bűneiket”, ezért már 1958-ban hazatérhetett. Ezt követően sokat
irogatott egészen haláláig. A nyolcvanas években „Akkori önmagunkról” című 694
oldalas munkájában az 1947-es „kékcédulás” választások részleteiről is ír. A
szerkesztés ennek feldolgozására vállalkozott.2011. október 1., szombat
„Kékcédulás” választások Magyarországon egy kommunista emlékei szerint
Vas Zoltán „írói vénával” megáldott kommunista volt. Nyolcvan
éves korában halt meg jómódú polgári család gyermekeként (eredetileg:
Weinberger:1903-1983) élhetett volna, de lázadó természete már korán a
baloldali mozgalomhoz, így a KMP-hez sodorta. Összesen 16 évet ült fegyházban,
Rákosival együtt 1940 őszén - a 48-as magyar zászlókért cserébe - a
Szovjetunióba távozhatott. A háború után - számos nem „az első vonalhoz”
tartozó politikusként tevékenykedett. 1945 tavaszán Budapest közellátási
kormánybiztosa, később a „Gazdasági Főtanács” főtitkáraként a forint
bevezetésénél bábáskodott. Hosszú pályafutása alatt az ötvenes évek elején az MDP
Politikai Bizottsága póttagságáig vitte, de volt 1953/1954-ben a Komlói
Szénbányák igazgatója is. Rákosi ellenében Nagy Imre híve, a forradalom alatt a
Közellátási Kormánybiztosság elnöke. 1956. nov. 4-e után a jugoszláv követségen
található, majd a romániai Snagovba internáltak. Egyike azoknak, akik
„szánták-bánták bűneiket”, ezért már 1958-ban hazatérhetett. Ezt követően sokat
irogatott egészen haláláig. A nyolcvanas években „Akkori önmagunkról” című 694
oldalas munkájában az 1947-es „kékcédulás” választások részleteiről is ír. A
szerkesztés ennek feldolgozására vállalkozott.
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)

