Molotov a „kőseggű”

Radzínszkíj „Sztálin” c. könyvében „a Gazda árnyékaként” jellemezte. Vjacseszlav Mihajlovics Szkrjabin néven egy bolti eladó gyermekeként látta meg a napvilágot. Oroszország Kukarka falujában (kirovi terület) 1890. március 9-én született.

Középiskoláit Kazanyban végezte és már 16 évesen csatlakozott az Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspárt Bolsevik frakciójához. Mozgalmi névként vette fel a Molotov nevet (molot, magyarul kalapácsot jelent). 1909-ben letartóztatták. Szibériában két évet töltött száműzetésben.

1911-ben beiratkozott a szentpétervári műszaki főiskolára, miközben a „Pravda” nevű illegális bolsevik újság szerkesztőségéhez került, amit Sztálin¹ vezetett. 1913-ban ismét letartóztatták és Irkutszkba deportálták, onnan 1915-ben megszökött és visszatért a fővárosba.

A karrier kezdetei:

Molotov 1916-ban a bolsevik párt szentpétervári bizottságának tagja lett. Az 1917-es februári forradalom idején a fővárosba tartózkodott és irányításával a Pravda balos fordulatot véve az ideiglenes kormány heves ellenzéki sajtójává vált. Bár Sztálin vitatta a lap újfajta szerepfelfogását, mégis kiállt Molotov mellett, aki ekkor a fővárosi Szovjet tagja lett.

A polgárháború idején Ukrajnába küldték, a harcokban nem vett részt, mert nem volt katona.

1920-ban az Ukrán Bolsevik Párt Központi bizottságának titkára, nem sokáig, mert Lenin már 1921-ben visszahívta Moszkvába, ahol 1922-ben ugyancsak Sztálin javaslatára a párt Titkárságának helyettes vezetője lett.

Lenin nevezte kőseggűnek.

Radzinszkíj: „A másodtitkár, Koba (Sztálin - a Szerk.) javaslatára, régi ismerőse, Vjacseszlav Molotov lesz, akit Lenin² azért a képességéért, hogy huszonnégy órákon keresztül meg tud ülni és dolgozni, kedveskedve >> kőseggűnek” nevezett. A Titkárság és a Koba által megkaparintott Szervező Iroda (amelynek vezetője a hűséges Molotov), ellenőrzése alá von minden pártfunkciót.

Lenin halála (1924) után a párt XV. Kongresszusán Sztálin hívei követelték „Trockíj³, Zinovjev⁴, Kamenyev⁵ és még vagy tucat ellenzéki személyiség kizárását a pártból.” Száműzték Trockijt - aki Molotovot „a megszemélyesült középszerűségnek” nevezte. „Trockíjt kézben viszik ki a lakásából.

Ketten vitték:>> Az egyik az én személyi őrségem parancsnoka, a nagy piás Pogugyil volt.>> - írta később Molotov. A hatalmi harcokban ő, Vorosilov⁶, Kaganovics⁷ Ordzsonikidze⁸ és Kirov⁹ Sztálint támogatta. 1926-ban már a Politikai Bizottság tagja.

Főleg a színfalak mögött dolgozott, szürke tipikus bürokrata külseje megtévesztő volt. Az orrán viselt csiptetős szemüvege, - a többi vezetőtől eltérő - rendszerint öltönyös és nyakkendős megjelenése mögött egy éles észjárással megáldott, szolga-lélek lakozott.

Ezt írták róla 1938 táján: „..Finom homloka van, és úgy néz ki, úgy cselekszik, mint egy francia orvosprofesszor - rendezett, precíz, pedáns. Első rangú intelligenciájú és befolyású ember. Molotov vegetáriánus és nem iszik. Ő kapja Sztálintól a piszkos munka javát.”

A Népbiztosok Tanácsának elnöke

A legnagyobb szociális kísérlet

az ő lelkén is szárad.

>>Kisöpörtük a gabonát mindenkitől, akinek csak volt<< - emlékezett Molotov >>1928. január 1-jén Ukrajnában voltam, gabonát begyűjteni..<< >> Legszívesebben megcsókolnálak, olyan remekül dolgoztál<< - mondta Sztálin.

„1931-1932 telén Fjodor Raszkolnyikov egykori fedélzetmester a forradalmi Kronstadt hőse, akiből sikeres diplomata lett, hazajött pihenni a szülőföldjére. A felesége így írta le élményeit.>> Az élelmiszerboltok üresek. Csak néhány káposztás hordót látni. 1929 óta jegyre adják a kenyeret…<< Ukrajnában, a Volga-vidéken, a Kaukázusban és Kazahsztánban „iszonyú éhinség tört ki. Az éhezők milliói megpróbáltak bemenekültek a városokba, de ott jegyre adták a kenyeret, és csak a városiaknak. Az aszott testű, éhségtől támolygó parasztok a városok peremét járták, és kenyérért könyörögtek…”

Radzinszkíj: „Molotov a Gazda árnyéka”, aki nem felejti el, hogy „annak idején Molotov elsőként becsülte meg a Pétervárott felbukkant kevéssé ismert ragyás arcú grúzt, és szó nélkül átengedte neki a Pravdát. Amikor Kobát (Sztálint - a Szerk.) kinevezték a Központi Bizottság titkárságába, Molotov a >>felelős titkár<< posztját töltötte be. Az ő kezében volt a Központi Bizottság apparátusa, amelyet ismét szó nélkül, Sztálin fennhatósága alá helyezett.

A ragyogó Trockíj tökfilkónak tartotta Molotovot. Buharin¹⁰ is panaszkodott Kamenyevnek:>>

Itt ez a tökfilkó Molotov, akit csak > kőseggűnek< nevezünk. Ez akar engem marxizmusra tanítani.

Igaz-e - kérdezte Csujev Molotovot -, hogy Lenin >>kőseggűnek” nevezte önt?

>> Ha tudná, hogy miknek nevezte Lenin a többieket.<< - felelte nevetve Molotov.”

Radzinszkíj: „Nem, nem volt tökfej.>>Nagyon lelkiismeretes, nem csillogó, de rendkívül tehetséges bürokrata…szívélyes, jóindulatú.<< - így írt róla Sztálin egykori titkára Bazsanov. Hihetetlen munkabírású gép, amely azonnal végrehajtja a Gazda minden utasítását. A >> kőseggű<< , az udvarias Molotov, orrán a forradalom előtti csiptetővel, háttérben a csizmadia Kaganoviccsal, a lakatos Vorosilovval is a többi proletárral, akiket Sztálin a Politikai Bizottságban maga köré gyűjtött, igazi értelmiséginek hat.

Eljött a >>felvilágosulatlan abszolutizmus<< kora.

A Gazda délvidéki pihenés közben,

 minden nap utasításokkal látja el Molotovot” így irt neki 1930.október 22-én:>> Azt hiszem őszre végképp meg kell oldani a szovjet legfelső réteg kérdését. Először: fel kell menteni Rikovot¹¹, és szét kell zavarni az egész apparátusát. Másodszor: kénytelen leszel te helyettesíteni Rikovot a Népbiztosok Tanácsa és a Munka és Védelem Tanácsa elnökének posztján. Mindez egyelőre köztünk marad, majd ősszel részletesen megbeszéljük. Egyelőre gondold át a dolgot a legközelebbi barátainkkal. Most ennyit. Kézszorítással, Sztálin<<

Amikor 1930 decemberében

Buharin szövetségesét Rikovot elmozdították a Népbiztosok Tanácsa éléről helyére ő került. Ebben a beosztásban felügyelte a sztálini korszak legnagyobb szociális kísérletét: a mezőgazdaság erőszakos kollektivizálását. A középparasztság, a nagyobb gazdasággal rendelkezők az ún kulákok földtől való megfosztását és teljes likvidálását.

Ukrajnában személyesen vezette a „Gabonabegyűjtési Bizottságot”, amely a statisztikák szerint több mint négy millió tonna gabonát vett el erőszakosan a tulajdonosaiktól. Miniszterelnöksége idején vezették be az erőltetett iparosítást elindító első ötéves tervet.

Létrehozták a kolhozokat (mezőgazdasági termelőszövetkezeteket) és a szovhozokat (állami gazdaságokat). „A helyi pártvezérek tudták>> Vagy százszázalékos kollektivizálás - vagy add le a párttagkönyvedet.<< Az öreg Molotov felidéz egy korabeli népszerű viccet: >>Megkérdik a parasztot, hogyan lehet megszabadulni a tetvektől. Írd a fejedre:kolhoz - erre szerte fut mind amerre lát…<<

Részt vett a „tisztogatásokban”

A Kirov halálát (1934) megtorló pereket a harmincas évek végéig Jagoda, Jezsov, Berija népbiztosok szervezték és irányították, de ezekből ő sem maradhatott ki.

Egyike volt annak a három személynek (Kliment Jefremovics Vorosilov, Anasztasz Ivanovics Mikojan¹² mellett), akik 1940 tavaszán aláírásukkal hagyták jóvá több ezer lengyel fogoly katonatiszt kivégzését a Szmolenszk melletti Katyn környékén.

Egy hatalmas ország külügyminisztere lesz

A „Molotov- Ribbentrop paktum”

A müncheni egyezmény (1938) és Csehszlovákia bekebelezése után (1939) Sztálin feladta a nyugati hatalmakkal (Anglia, Franciaország, ideértve Lengyelországot is) folytatott „megbékélés” politikáját. A diktátor úgy döntött, hogy célszerűbb Hitlerrel szövetkezni és nyugat felé fordulni, hogy országa „lélegzetvételhez” jusson.

Ezért 1939 májusában a zsidó származású Makszim Litvinov külügyminisztert menesztették és helyére Molotovot nevezték ki, aki 1941 májusáig a miniszterelnöki tisztét is megőrizte, amit ekkor Sztálin vett a kezébe.

1939. augusztus 18-án Németország és a Szovjetunió kereskedelmi egyezményt kötött.

Augusztus 22-én Joachim von Ribbentrop¹³ Moszkvába repült, hogy aláírja a két ország közötti megnemtámadási szerződést.” Jókorát veszekedtünk, igaz-e? E szavakkal fogadja Ribbentropot a Kremlben Sztálin. Aztán három órán át teljes egyetértésben felosztották Ribbentroppal Kelet-Európát…Az egész ceremónia a Gazda kedvenc módján, dús lakomával és ékes pohárköszöntőkkel ért véget. Molotov, aki alaposan megedződött a Gazda lakomáin, valósággal elképesztette a vendégeket, hogy mennyit tud inni, anélkül, hogy lerészegedne.” Az egyezmény „Molotov-Ribbentrop paktum” néven vált ismertté, bár az aláírók Hitler és Sztálin akaratának végrehajtói voltak. A paktum legfontosabb része a „titkos záradék” volt, amelyben felosztották egymás között Lengyelországot és a balti államokat. A németek tudomásul vették, hogy a román Besszarábia a Szovjetunióhoz kerüljön.

A szerződést Németország csak 1941. június 22-ig tartotta be, amikor is megtámadta a Szovjetuniót. A második világháború alatti nagy diplomáciai tanácskozásokon háttérbe szorult, a címlapok első oldalára a „három nagy” Churchill, Roosevelt és Sztálin került.

Feleségének különös története

Molotovné, Polina Zsemcsuzsina:

Radzinszkíj írásából kitűnik, hogy Sztálin felesége - aki sajnálatos módon öngyilkos lett - Nagyesda Szergejevna és a Molotov-házaspár meghitt baráti kapcsolatba álltak. Nagyesda Sztálinnal folytatott levelezéséből kiderül, hogy a házaspárral, így Polinával rendszeresen is találkoztak. Közvetlenül az öngyilkosság előtt is együtt voltak egy összejövetelen… „Nagyesda Szergejevna elrohan az esetről. Polina, Molotov felesége utoléri.” Később, ahogy Polina elmeséli „egy darabig ott sétáltak a Kremlben, és ő igyekezett megnyugtatni Nagyezsdát.”

„Polina Molotova egyike egy rettenetes kor forradalmárainak. 1949-ben amikor a Gazda parancsára letartóztatják, a kihallgatáson így mondja el életrajzát:>>Nevem: Karpovszkaja Perl Szemjonovna. Pártbeli nevem: Gyöngyszem.<<

>> Részt vett az illegális munkában?<<Igen, Ukrajnában, abban az időszakban, amikor Gyenyikin csapatai ott állomásoztak. Részt vettem egy nemzetközi nőkongresszus munkájában, ott ismerkedtem meg Molotovval. 1921 végén lettem a felesége.<< - vallotta.

1948. szeptember 3-án megérkezett a Szovjetunióba az új Izrael Állam első nagykövete, Golda Meir¹⁴. Parádés fogadtatásban részesítették.

„Molotov felesége, Polina a külügyminisztériumi fogadáson odament Goldához, és jiddis nyelven megszólította.

-          Maga zsidó? - ámult el Golda

-          Én a zsidó nép gyermeke vagyok - felelte jiddisül Polina.”

Aztán röviddel ezután megkezdődött a zsidók elleni hajsza. A Zsidó Antifasiszta Bizottság tagjait hamarosan letartóztatják és mindannyiukat agyonlövik.”

Radzinszkíj: „A sakkjátszma egyre-jobban kibontakozik…a Gazda meghúzhatja a következő lépést: letartóztathatja Molotov feleségét, Polina Zsemcsuzsinát.

Molotov a következőket mondta el Csujevnek:>>  Amikor Sztálin a Politikai Bizottság ülésén felolvasta azt az anyagot, amit a csekisták Polina ellen gyűjtöttek, a térdem remegni kezdett…

Hogy mivel vádolták? Hogy kapcsolatban állt cionista szervezetekkel, Golda Meir izraeli nagykövettel, hogy a Krimben zsidó köztársaságot akartak létrehozni. Polina jó viszonyban volt Mihoelsszel. Persze jobban meg kellett volna válogatnia kapcsolatait. Kitették a munkahelyéről, de egy darabig még nem tartóztatták le. De Sztálin megmondta: el kell válnom a feleségemtől.<<

A mondat pontosabban így kellett, hogy hangozzék:>> Polina letartóztatása előtt Sztálin megmondta: el kell válnom a feleségemtől.<<

Polina természetesen mindent megértett.

Molotov így emlékezett:>> Polina azt mondta:> Ha a pártnak erre van szüksége, akkor elválunk.< Negyvennyolc végén elváltunk. Negyvenkilencben pedig letartóztatták.<< Molotov megint nem mond el mindent….Kiderült, hogy a Politikai Bizottságnak azon az ülésén, ahol az ő tökéletesen ártatlan feleségét kizárták a pártból, Molotov hősiesen tartózkodott a szavazástól.

Nem sokkal később azonban már alázatosan így ír a Gazdának:>> 1949. január 20. Szigorúan titkos. Sztálin elvtársnak. Amikor a Központi Bizottságban szavazásra került sor P.Sz.Zsemcsizsinának a pártból való kizárásáról, én tartózkodtam, amit most utólag politikailag helytelennek ismerek el, és kijelentem, hogy miután átgondoltam a kérdést, én is a KB határozata mellett szavazok, amely megfelel a párt és az állam érdekeinek, és a kommunista pártosság helyes felfogására tanít. Ezenkívül elismerem, hogy súlyosan hibáztam, amikor nem tartottam vissza egy hozzám közel álló személyt a hibás lépésektől és az olyasfajta szovjetellenes nacionalista személyekkel fenntartott kapcsolatoktól, mint Mihoelsz. Molotov<< Ahhoz, hogy szabadlábon maradhasson el kellett árulnia a feleségét. És ő elárulta. Betartotta a szabályokat.

E közben a feleségét már vallatták,

hogy megtörjék.

Zsemcsuzsina kihallgatásának és szembesítéseinek jegyzőkönyvét ma is őrzik a KGB archivumában.

Azzal vádolták, hogy hosszú ideje kapcsolatokat tart fenn a zsidó nacionalistákkal. Ettől fogva Molotov neve is ott szerepel a zsidó ügyben. Zsemcsuzsina mindent tagadott. Még azt is, hogy járt a zsinagógában. Vajon miért?

Azt hiszem, mert az igazságot nem volt joga feltárni a vizsgáló előtt. Zsemcsuzsina mindig méltó felesége volt Molotovnak….

A Gazda most megelégedett a száműzetésével…..Száműzetésben élt a távoli kusztanaji területen. A titkos rendőrség aktáiban a 12. sz. célszemély fedőnevet kapta. A mellé kirendelt Spiclik gondosan jelentették a központnak az asszony beszélgetéseit. De a fegyelmezett Polina egyetlen szentségtörő kijelentést sem engedett meg magának. Molotov még 1949-ben elveszíti a külügyminiszteri posztot. A Gazda már nem hívja vendégségbe a dácsájára. A tapasztalt Molotov már várja mikor üt az órája.”

A háború utáni belső terror tovább folytatódott. Az ötvenes évek elején előkészítés alatt állt egy zsidó-orvos csoport pere is. „1953 januárjában az NKVD egy operatív csoportja kiszállt az Urickíj körzetbe: Polina Zsemcsuzsinát a >>12. számú célszemélyt<< a száműzetésből börtönbe szállították. Az a >> célszemély<<- az ügy iratai szerint - annyit mondott:>>Ahogy a kormány határozott, úgy lesz.<<…A Molotov kérdés megoldása küszöbön állt.

Molotov és felesége csak a Vezér váratlan halála jóvoltából maradt életben. De mindketten dicsőíteni fogják őt.>> Az asszony nemcsak,hogy nem volt hajlandó szidni, de még csak hallani sem akarta, amikor szidták.<< - emlékezett Molotov.

Churchill Molotovról

Winston S. Churchill¹⁵ a második világháború történetéről írt munkájában foglalkozik a személyével. Molotov külügyminiszterré történő kinevezését és a zsidó származású Makszim Litvinov menesztését (1939. május első napjai - a Szerk.) az orosz politika „hirtelen és természetellenes pálfordulásának” tartotta, olyan „átváltozásnak”, amelyre csak totalitárius államok „képesek.”

Idézet a miniszterelnök írásából: „A brit és a francia kormány akkor még nem tudhatta, miféle ember az, akit Sztálin a szovjet külügyek élére állított. Pedig érdemes rá, hogy bemutassuk. Vjacseszlav Molotov rendkívüli képességekkel rendelkező, hidegvérű és kíméletlen férfi volt. Sértetlenül került ki azokból az iszonytató veszedelmekből és megpróbáltatásokból, amelyekkel a forradalom győzelme után valamennyi bolsevik vezetőnek szembe kellett néznie. Olyan társadalomban élt, sőt töret egyre magasabbra, amelyben mindig más alakot öltött az intrika, és állandó volt az életveszély.

Ágyúgolyó formájú feje,

fekete bajusza, megértő pillantása, rezzenéstelen, lapos arca, ügyes beszéde híven tükrözte jellemét és rátermettségét. Mindenkinél alkalmasabb volt rá, hogy egy kiszámíthatatlan gépezet politikájának eszköze legyen.

Jómagam csak egyenlő félként találkoztam vele, olyan beszélgetések alkalmával, amikor néha a humornak is jutott egy csekélyke szerep, vagy banketteken, amelyeken zavartalanul mondta egyre újabb banális és semmitmondó pohárköszöntőit. Sohasem láttam embert, aki nála tökéletesebben testesítette volna meg a robot fogalmát. Mindennek ellenére azonban mégiscsak szemlátomást józan és kínosan csiszolt modorú diplomata volt. Hogy milyen volt a beosztottjaihoz, nem tudhatom. Hogy milyen volt a japán nagykövethez éveken át, miután a teheráni konferencián megígérte, hogy megtámadja Japánt, ha egyszer a német hadsereget legyőzzük, az kiderült a beszélgetéseikről készült feljegyzésekből. Egymást követték az óvatos faggatózások, a félénk kérdezősködések, de ő végig rendíthetetlen nyugalommal burkolta áthatolhatatlan homályba és semmitmondó, hivatalos korrektségbe kormányának céljait.

Egy résnyi fényt sem engedett rájuk vetődni. Egyetlen felesleges hangot sem adott ki.

Mosolya maga volt a szibériai tél,

Szavait, mintha patikamérlegen mérte volna ki, de közben előzékenyen viselkedett, s mindez együtt a szovjet politika tökéletes végrehajtójává avatta azokban a halálos években. Vitás kérdésekről hasztalan levelezett vele az ember, és ha erőltette a dolgot, mindenféle hazugság és sértés volt az eredmény, mint hamarosan néhány példából látható is lesz. Egyetlen alkalommal éreztem úgy, hogy természetesen viselkedik, emberi lény gyanánt.

1942 tavaszán történt.

Az Egyesült Államokból hazafelé tartva megállt Nagy-Britanniába. Alá volt írva a brit-szovjet egyezmény, és Molotovra veszélyes repülőút várt még. A titoktartás kedvéért a kerti kijáraton át távoztunk a Downing streetről. A kapuban megmarkoltam a karját, egymás szemébe néztünk. Úgy láttam, hirtelen meghatottság vesz erőt rajta. A maszk mögött megjelent az ember. Viszonozta kézszorításomat. Szótlanul kezet ráztunk. Igaz, akkoriban életre-halálra összefonódott a sorsunk. Molotov, mióta az eszét tudta testközelből ismerte a teljes felfordulást és a pusztulást. Az biztos, hogy a szovjet gépezet Molotovban tehetséges és sok szempontból jellegzetes képviselőjére talált, aki mindig hű pártember és hithű kommunista volt. Nagy szerencse, hogy idős koromra nem kellett olyan idegi megterheléssel szembenéznem, mint neki; inkább meg se szülessék az ember. Mazarin¹⁶, Talleyrand¹⁷, Metternich¹⁸ örömmel fogadták volna be társaságukba, ha ugyan van olyan másvilág, ahová bolseviknak nem eretnekség belépnie.” - fejezte be gondolatait Churchill.

Az ötvenes és nyolcvanas évek

A második világháborús események után, a negyvenes évek második felében pozíciója meggyengült. 1949-ben Andrej Visinszkíj¹⁹ váltotta a külügyminiszteri székben, bár még miniszterelnök-helyettes volt és a párt legfelsőbb szűkebb testületének, a Politikai Bizottságnak is tagja maradt.

Helyzetének megrendülése, politikai pályájának hanyatlása szorosan összefüggött feleségének Polina Zsemcsuzsinának letartóztatásával, majd deportálásával. Sztálin halála (1953.márc.5) után ismét külügyminiszter lett. Igazi „csapás” akkor érte, amikor az SZKP XX. kongresszusán (1956.febr.) Ny.Sz.Hruscsov²⁰ pártvezető egy titkos beszédben feltárta Sztálin és a sztálinizmus bűneit, elítélte a személyi kultuszt. Molotov kiállt Sztálin és kultusza mellett, emiatt 1956 nyarán felmentették külügyminiszteri beosztásából. Néhány „elvbarátjával” 1957-ben puccsot szerveztek Hruscsov ellen. Egy rövid ideig nagykövet volt Mongóliában.

Később még a pártból is kizárták. 1961-ben minden funkciójától megfosztották. Hruscsov bukása után L.I.Brezsnyev²¹ pártfőtitkár „országlása” idején részben rehabilitálták, a pártba is visszavették.

Neve a mai napig is „él” legalábbis a „molotov-koktél”* léte utcai „harcokban” való bevetése ezt igazolja.

* A molotov-koktél: egy házilag elkészíthető, gyúlékony folyadékkal, vagy benzinnel részben alkohollal megtöltött palack. A palack nyakára rongyot erősítenek, majd azt meggyújtva a megsemmisíteni kívánt tárgyra (1956-os forradalom idején, T34, T55 harckocsiknál a légszűróre) hajítanak, a tárgy megrongálása ,esetleg megsemmisítése céljából.

Molotovval Radzinszkíj a „Sztálin”c.

könyv szerzője is találkozott.

Radzinszkíj: „A hetvenes évek Moszkvája. Kora délelőtt az akkoriban Lenin nevét viselő Könyvtárban. Alighogy kinyitott a könyvtár, megjelent egy kistermetű, vékony nyakú bácsika, akinek legkülönösebb tartozéka egy olyasfajta csíptető volt, amilyet valamikor a cári Oroszországban viseltek. Egyébként ezt a csiptetőt és ezt az arcot akkoriban még a könyvtár minden látogatója jól ismerte. Vjacseszlav Molotov volt.

Egyszer alkalmam volt adódott, hogy megismerkedjem vele. A Jermolova Színház egy bemutatóján történt. Az előadás után lementem a kabátomért az ügyelői szobába, mert ott tettem le. Az ajtó előtt megpillantottam egy fel-alá sétáló csíptetős öregembert.

Ő volt az. Molotov.

Bementem a szobába.>>Látta Molotovot? - kérdezte az ügyelő. - Itt tette le a kabátját nálam. Kénytelen voltam megkérni az öreget, hogy várjon egy kicsit. Ma fontos vendégem van: a kerületi pártbizottság titkára. Öltözzön csak fel előbb ő, és menjen el. Nem szeretnék valami kellemetlen helyzetet.<<

A kellemetlen helyzetet az okozta volna, hogy Molotovot a Hruscsovval való összeütközése után kizárták a pártból. Most aztán az öreg, aki valamikor a kezében tartotta a háború utáni Európa sorsát, arra várt, hogy valami kis kerületi pártitkár felöltözzön. Így múlik el a világ dicsősége.

Fogtam Molotov kabátját, sárcipőjét meg a társaságában lévő idős asszony ruháit, és kivittem nekik. (A felesége akkor már meghalt, az asszony a házvezetőnője volt.) Így ismerkedtünk össze.

A Jermolova Színház közelében lakott, a Granovszkíj utcában. Ezért is kedvelte a színházat, és nem akart kellemetlenséget okozni az ügyelőnek. Felajánlottam, hogy hazakísérem őket.

Csendes téli este volt.

Ostoba fejjel türelmetlen voltam, és mindjárt Sztálinról kezdtem kérdezni. Éreztem, hogy nyomban feszültté vált. Ártatlan kérdésekkel kezdtem:

-          Miért viselt Sztálin még nyáron is csizmát? Sok furcsa magyarázatot hallottam erről.

-          Meséljen el egyet - kért nagyon udvariasan.

-          A félkatonai zubbony, a katonai csizma célzás a világforradalomért vívott harcra. Lenin is ilyen félkatonai zubbonyt hordott.

Molotov szkeptikusan elmosolyodott.

-          Költői. Egyébként Sztálin ifjúkorában verseket írt. Ami a világforradalmat illeti, mi csakugyan nem feledkeztünk meg a világ proletáriátusa iránti kötelességünkről…De a világforradalomról harsogó trockistákkal ellentétben, mi csakugyan csináltuk is. És megcsináltuk. Így jött létre a szocialista tábor. Mi nem járattuk a szánkat az iparosításról, mint a trockisták, hanem megcsináltuk. Vagy vegyük a kollektivizálást. Ők is arról fecsegtek - de Sztálin volt az, aki a parasztokat bevitte a kolhozokba. Bár eleinte mintha még védte volna a kulákot. Egyébként mintha Lenin maga is hitt volna a NEP-ben (új gazdaságpolitika, oroszul Novaja Ökonomicseszkaja Politika a Szerk.)

Máig emlékszem fakó hangjára és arra a gunyoros >> mintha<< szóra.

Ekkor én ostoba, közbevágtam: - Azért tett úgy, mintha hinne a NEP-ben, hogy megnyugtassa a >>süketnémákat<<?

Emlékszem erre nem felelt. Aztán szárazon azt mondta:

-          Nem értem, miről beszél.

-          Hát Lenin végrendeletéről. Tudja, azt beszélik, hogy létezett egy nagy végrendelet….

-          Leninnek nem volt semmiféle >>nagy végrendelete<< - mondta ugyanazon a fakó egyenletes hangon.

Később olvastam a költő Csujev könyvét Molotovval folytatott hosszú beszélgetésekről. Ott találtam egy epizódot. Csujev azt kérdezi Molotovtól:

-          Léteztek-e a Baltikumra vonatkozó titkos jegyzőkönyvek?

És Molotov, aki maga készítette azokat a jegyzőkönyveket, azt feleli:

-          Semmiféle titkos jegyzőkönyv nem létezett.

Azt hiszem, ugyanezen a jeges hangon mondta. Ettől fogva egész hazáig hallgatott. Később felhívtam, de nem tudtunk megállapodni egy újabb találkozóban. Talán megsértettem valami tabut.”

A Gazda „árnyékának” hosszú életet adott a sors, 1986 novemberében 96 évesen a fővárosban halt meg. A moszkvai novogyevicsi temetőben helyezték örök nyugalomra.

Felhasznált irodalom:

Edvard Radzinszkíj

Sztálin

Európa Könyvkiadó Bp.1998

Winston S. Churchill

A második világháború első kötet,

Európa Könyvkiadó Bp. 1995

Internet - Wikipedia

Szövegmagyarázat:

1. Joszif Visszarionovics Dzsugasvili, Sztálin (1879-1953) grúz származású orosz-szovjet politikus. Később Lenin halála után (1924) a bolsevik párt korlátlan ura. Miniszterelnök, legfőbb katonai vezető, diktátor, generalisszimusz. Életének és tevékenysége elemzésének óriási az irodalma.

2. Vladimir Iljics Uljanov, Lenin (1870-1924) orosz nemzetiségű szovjet kommunista politikus. A szovjet típusú kommunizmus „kitalálója”. Teoretikus, a leninizmus nevéhez kötődik. Az utána következő szovjet politikusok, bármelyik oldalon álltak is, nevét hivatkozásként alkalmazták.

3. Lev Davidovics Trockij, (eredetileg Bronstein, 1879-1940) bolsevik forradalmár. Lenin után az 1917-es Oroszországi forradalom legtekintélyesebb vezetője. Kíváló szónok, külügyi, majd hadügyi népbiztos. A „világforradalom” kivívásának elkötelezett híve, Sztálin egyik legnagyobb „ellenlábasa”. A hatalmi harcok egyik főszereplője. Fokozatosan „szabadították meg” a hatalomtól, a végén belső, majd külső száműzetésben élt. Mexikóban ölte meg 1940-ben az NKVD felbérelt embere.

4. Grigoríj Jevszejevics Zinovjev (1883-1936) kommunista szovjet politikus Lenin harcostársa, annak halála után Sztálin pártbeli szerepét, vezetési módszereit kritizálta. A hatalmi harcokban hol Trockijt, hol pedig Sztálint támogatta. Politikai - Sztálintól eltérő - nézeteiért életével fizetett.

5. Lev Boriszovics Kamenyev (1883-1936) kommunista, bolsevik forradalmár, Lenin közvetlen munkatársa. A diktátor első agyérzése után (1922) a Népbiztosok Tanács elnöke. Zinovjevvel és Sztálinnal „szövetkezve” a hatalmi harcokban Trockij „kikapcsolására” törekedett. Később - ugyancsak Zinovjevvel - de már Trockijjal Sztálin ellen fordult. 1936-ban koholt vádak alapján kivégezték.

6. Kliment Jefremovics Vorosilov (1881-1969) lakatosból lett a Szovjetunió marsallja. 1925-1934 több esetben népbiztos. A második világháború idején (1940-től) rövid ideig hadügyi népbiztos. Leningrád védelmét - nem a legsikeresebben - látta el. A háború után 1945-1947 között a Szövetséges Ellenőrző Bizottság (SZEB) elnöke Magyarországon. Az ország „szovjetesítésének” vezető „személyisége” volt. Sztálin halála után államelnöki feladatokat is ellátott.

7. Lazar Mojszejevics Kaganovics (1893-1991) csizmadiából lett a Szovjetunió egyik legbefolyásosabb vezetője. Sztálin hűséges követője. Jelentős szerepe volt az Ukrán Kommunista Párt irányításában. 1930-ban Molotovval együtt, erőszakosan lépett fel a mezőgazdaság kollektivizálása érdekében. Nevéhez köthető Ukrajna népének kiéheztetése. Több esetben volt népbiztos, magas funkciókat betöltő pártvezető. Sztálin halála után fokozatosan kiszorították a hatalomból.

8. Grigoríj Konsztantyinovics Ordzsonikidze (1886-937) grúz származású szovjet kommunista politikus. A polgárháborúban Grúzia egyik sanyargatója. 1936 körül a sztálini tisztogatások „célkeresztjébe” került. Nem tudta „megemészteni”, hogy a túlzó iparosítást, miért kellett összekapcsolni harcostársai, elvbarátai fizikai megsemmisítésével. Az NKVD nála is házkutatást tartott, emiatt telefonon felhívta Sztálint és segítségét kérte, aki válaszában jelezte, hogy az NKVD ellen még ő sem tud tenni semmit. Főbelőtte magát.

 

 9. Szergely Mironovics Kirov (1886-1934) Sztálin „kedvence”. Leningrád első számú pártvezetője. Kirov nemcsak Leningrádban, hanem a pártvezető testületei tagjai körében is igen népszerű politikus volt. Állítólag Sztálin „keze is” benne volt Kirov 1934 decemberében történő meggyilkolásában. Halála ürügyet szolgáltatott a terror további fokozására, a politikai ellenfelekkel való leszámolásra.

10. Nyikolaj Ivanovics Buharin (1888-1938) bolsevik forradalmár. Szovjet politikus, ideológus. Lenin a párt „kedvencének” tartotta Buharint. Tagja volt a legfelsőbb párttestületeknek. A hatalmi harcok idején először Sztálinnal, Kamenyevvel, Zinovjevvel, „szövetkezve” Trockij likvidálását támogatta, majd velük „karöltve” Sztálin ellen fordult. Buharin a NEP folytatását akarta, szemben az erőteljes iparosítással és a kollektivizálás erőltetésével. Jelentős szerepet vállalt az 1936-os szovjet alkotmány („sztálini alkotmány”) kidolgozásában. Összesküvés vádjával halálra ítélték. Sorsát a www.historiamozaik.atw.hu részletesebben is bemutatja.

11. Alekszej Ivanovics Rikov (1881-1938) orosz nemzetiségű bolsevik politikus, a mezőgazdaság egyik szakértője. 1917 tavaszán szembehelyezkedett Lenin „áprilisi téziseivel”, amely az azonnali szocialista forradalomra való áttérést támogatta. Ennek ellenére Rikov a „hadikommunizmus” egyik ötletgazdája. Később mégis a NEP mellett foglalt állást. Rikov a Népbiztosok Tanácsának elnöke is volt, őt Molotov váltotta ezen a poszton. Fokozatosan szembefordult Sztálinnal, a pártból is kizárták. 1937 elején letartóztatták és a „harmadik moszkvai perben” az ún. „huszonegyek perében” halálra ítélték és kivégezték.

12. Anasztasz Ivanovics Mikojan (1895-1978) örmény származású szovjet kommunista politikus. Már Lenin idején is magas állami és párttisztségeket töltött be a szovjet vezetésben. Haláláig „túlélt” minden hatalomváltást. Azon politikusok egyike, aki 1956 tavaszán és nyarán többször járt Magyarországon. Az 1956-os októberi események idején ismét Magyarországon tartózkodott. A nov. 4-i szovjet megszállást állítólag ellenezte.

13. Ullrich Friedrich Joachim von Ribbentrop (18993-1946) eredetileg pezsgő ügynök az első világháború idején a „Kaiser” megbízottjaként külföldön telesített szolgálatot. Hitler hatalomra jutásakor a nemzetiszocialistákkal szimpatizált és vált Hitler emberévé. Rövid ideig Londonban volt nagykövet, majd 1938-tól külügyminiszter. A „Molotov-Ribbentrop paktum” egyik aláírója. A háború végén a nürnbergi perben halálra ítélték és 1946. okt. 16-án kivégezték.

14. Golda Meir (1898-1978) Izrael állam alapítóinak egyike. Golda Mobovits néven Kijevben született, ahol a családja üldöztetésnek volt kitéve. Ezért szüleivel és testvéreivel 1906-ban az Egyesült Államokba vándorolt.

Az USA-ban különböző zsidó szervezetek aktivistája. A negyvenes évek végén Izrael állam létrehozásán fáradozott. 1969-1974 között az ország miniszterelnöke lett, előtte azonban 1949-1956 között külügyminiszter. Ben Gurion későbbi miniszterelnök mondta róla: „Golda az egyetlen férfi kormányomban.” (ebben a kormányban munkaügyi miniszter volt)

15. Winston S. Churchill (1874-1965) brit politikus, két alkalommal miniszterelnök (1940-1945, 1951-1955) Életével a www.historiamozaik.atw.hu c. honlap „Potsdam - a három nagy utolsó találkozása” c. szerkesztés részletesebben is foglalkozik.

16. Jules Mazarin (1602-1661) olasz „gyökerekkel” rendelkező francia diplomata, egyházfi, államférfi. A korabeli Franciaország főminisztere. XIV. Lajos nevelőjeként nagy hatást gyakorolt a későbbi „Napkirály” személyiségére és politikájára. Kedvelte a pompát, kapzsi ember hírében állva, hatalmas vagyont gyűjtött, aminek nagy részét rokonságára hagyományozta.

17. Charles Maurice de Talleyrand (1754-1838) francia politikus, diplomata, herceg, Autun püspöke. Külügyminiszterként szolgálta Bonaparte Napóleont a Császárt, majd annak bukása után XVIII. Lajos királyt. Az ún „Bécsi Kongresszuson” 1814-1815) ő képviselte Franciaországot.

18. Klemens Wenzel von Metternich (1773-1859) herceg, osztrák politikus, kancellár. Kancellársága idején gyakorlatilag a Habsburg Birodalom irányítója. A monarchia legelszántabb egyben leghatékonyabb védelmezője. Kora konzervativizmusának megalapozója és teoretikusa.

19. Andrej Januárjevics Visinszkíj (1883-1954) lengyel származású szovjet jogász. Később a hírhedt koncepciós perek fővádlója. Az Orosz Szociáldemokrata Munkáspárt (OSZDMP) szakadása (1903) után a mensevikekhez csatlakozott. Az 1917-es forradalom győzelme után ezért cselekedeteit „megfelelési kényszer” motiválhatta. A kijevi egyetemen szerzett jogi diplomát. 1920-ban már a bolsevik párt tagja. 1931-ben az Orosz Föderáció főügyésze, később igazságügyi népbiztos helyettese. 1933-tól a Szovjetunió főügyészének helyettese, 1935-től főügyész. A sztálini koncepciós perek fővádlója. Az ún. „nagy” perekben, (Kamenyev- Zinovjev, Pjatakov-Radek, majd Buharin pere) halálbüntetéseket indítványozott. 1947-ben „munkásságát” Sztálin-díjjal ismerték el. Alaptétele szerint: „A bizonyítékok királynője a vádlott beismerő vallomása.” A háború után a Szovjetunió ENSZ-missziójának vezetője, majd 1949-1953-ig külügyminiszter.

20. Nyikita Szergejevics Hruscsov (1894-1971) orosz nemzetiségű szovjet kommunista politikus. Fiatalabb korában már Sztálin köreihez tartozott. Közelről figyelhette a rendszer működését. Malenkovval és másokkal személyesen is figyelemmel kísérte - nagy titokkal övezve - a diktátor haldoklását. Sztálin halála után az ellene képletesen „kardot rántók” élére állt. 1953 tavaszától lassú „olvadás” következett be, megkezdődött az ún. „desztalinizáció az országban. A folyamat néhány évvel később csúcsosodott ki, amikor a párt XX. Kongresszusán (1956.febr.) Hruscsov egy „titkos beszédben” - amit néhány nap múlva a világ számos országában ismertek - leleplezte a sztálinizmus törvénytelenségeit, elítélte a „személyi kultuszt” (a vezetők, de maga Sztálin kritikátlan dicsőítése a Szerk.) Megnyiltak a gulágok (internáló táborok - a Szerk.) elkezdődött a rehabilitáció. Jellemző, hogy ez utóbbi csak Gorbacsov idején fejeződött be. Hruscsov vezetése idején döntött a szovjet pártelnökség Magyarország katonai megszállásáról. 1956. nov. 3-án elindult Zsukov parancsára az ún. „Forgószél hadművelet.” Közvetlen vezető társai (a sztálinisták Bulganyin, Molotov és mások - a Szerk.) puccsot kíséreltek meg ellene. Végül leváltása L.I Brezsnyev vezetésével 1964-ben vált sikeressé, ekkor végleg eltávolították a hatalomból. Haláláig háziőrizetben tartották. Hruscsov erőltette a szibériai „szűzföldek” feltörését. Kukoricatermelésben is elakarta hagyni az Egyesült Államokat. Volt pártfőtitkár és miniszterelnök. Járt az Egyesült Államokban, az ő idejében fokozódott a feszültség a világban, különösen az ún. „kubai válság” (1961) idején. Tárgyalt Bécsben J.F.Kennedyvel az USA akkori elnökével, aki határozottan állt ki a nyugati világ, az emberi szabadságjogok védelme mellett. Nevéhez is köthető a „berlini válság” a németeket elválasztó „fal” építése (amihez előzetesen hozzájárult - a Szerk.). A „Szutnyik program, Jurij Gagarin fellövése a világűrbe jelzi, hogy versenyre keltek az Egyesült Államokkal.

21. Leonyid Iljics Brezsnyev (1907-1982) szovjet kommunista politikus. Kezdetben Ukrajna területén különböző pártfunkciókat töltött be. A második világháború idején politikai tisztként szolgált (ezért tábornoki rangot is kapott - a szerk.) 1945. májusában ismerkedett meg Ny.Sz.Hruscsovval. Később a Moldáviai Kommunista Párt első titkára. 1957-től haláláig a pártelnökség (politikai bizottság - a Szerk) tagja. Két alkalommal a Legfelsőbb Tanács Elnökségének elnöke (államfő), mindkét esetben K.J. Vorosilovot váltotta. (1960-1964,1977-1982) Három alkalommal is a párt főtitkára volt. „Érdemei” között tarják számon Hruscsov leváltását. (1964) és a „Prágai Tavasz” (1968) felszámolását. Nevéhez köthető az ún. „Brezsnyev Doktrina (azaz a szovjet pozíciók területi védelme).

Forrás:

Internet – Wikipedia

Winston S. Churchill

A második világháború 2.-ik kötet

Európa Könyvkiadó Bp. 1995

Szerkesztette:

Dr. Temesvári Tibor

2011. augusztus