Nosztalgia

Érdekes:Nosztalgia (PPS)

Malév in Memoriam

Érdekes:Malév in Memoriam (PPS)

Véletlenek?

Érdekes:Véletlenek? (PPS)

A Titanic

Érdekes:A Titanic (PPS)

Livadia Kastély Ukrajna

Érdekes:Livadia Kastély Ukrajna (PPS)

Sztálin beáldozza Buharint

A „párt kedvence” csapdahelyzetben

A párt lapja a „Pravda” először 1936. februárjában fogalmazott meg éles kritikát Buharin¹ nézeteivel szemben. A „jobboldaliként” aposztrofált Buharin ugyanis ellenezte a sztálinisták tempóváltását a mezőgazdaság erőszakos kollektivizálását, a gyorsított ütemű iparosítást, Sztálin egyre növekvő - egy kézben összpontosított - hatalmát.

A „Pravda” éles kritikája után két héttel később mégis külföldre utazhatott feleségével, annak a küldöttségnek a tagjaként, amelynek feladata, hogy megszerezze a Hitlerék által szétvert német szociáldemokrata párt archívumát. Az archívumot a mensevik B. Nyikolajevszkij őrizte Párizsban. Azzal, hogy külföldre engedték Buharint, Sztálinék lehetőséget adtak neki, hogy kint maradjon. Ebben az esetben a „jobboldaliak” vezére disszidenssé, vagyis nyílt ellenségé válhatott volna.

Titokzatos vendégek Titó villájában 1956. november elején

Jugoszlávia és a Szovjetunió közötti viszonyban az 50-es évek közepétől kedvező változások tanúi lehettünk. Sztálin halála, különösen a XX. szovjet pártkongresszus után a két ország politikai kapcsolatai javulást mutattak. A mi korosztályunk még emlékszik Bulganyin és Hruscsov látványos belgrádi „canossa-járására” (1955. május), majd Nagy Britannia, Franciaország a Szovjetunió az Egyesült Államok 1955. július végi genfi csúcstalálkozójára. Adenauer nyugatnémet kancellár moszkvai látogatása (1955. szept.) - ugyancsak ebben az évben - lehetővé tette az utolsó német hadifoglyok visszatérését is hazájukba. Figyelemre méltó volt az osztrák államszerződés aláírása (1955. május), valamint a Varsói Szerződés létrejötte (1955. május).

Várt rájuk az Ipatyev-ház…

II. Miklós (eredeti nevén: Nyikolaj Alekszandrovics Romanov) orosz cár és családja életének utolsó hónapjait, maga a cár örökítette meg naplójában. Naplót vezetett a felesége Alekszandra Fjodorovna, de Alekszej Nyikolajevics fiúgyermekük is. Edvard Radzinszkíj „Az utolsó cár - II. Miklós élete és halála” c. könyvében jórészt a naplókra hagyatkozva, de egyéb kutatásai alapján is feltárt adatok alapján részletesen feldolgozta a család életének és halálának megrázó történetét. Némi támpontot adott a szerkesztés összeállításához Gudrun Ziegler „A Romanovok titka - Az orosz cárok története és végzete” c. magyarul is megjelent könyve. Ha az olvasót a téma bővebben érdekli, további információkhoz juthat a www.romanov.lap.hu honlapon.

Albert Speer húsz éve

Albert Speer (1905-1981) a III. Birodalom főépítésze, fegyverkezési miniszter.

Pályaválasztásában nagy szerepet játszott, hogy apja és nagyapja is építész volt. A húszas évek elejétől Karlsruhéban, Münchenben, majd Berlinben tanult. Építészmérnöki diplomát 1928-ban szerzett. Az egyetemen rövid ideig a kor neves építésze Heinrich Tessenow professzor tanársegédje volt.

A professzor bíztatására - bár ő nem politizált - részt vett egy náci gyűlésen, ahol Hitlert hallotta szónokolni. Ekkor 1930. december 30. - volt. Néhány nap múlva - a lelkesedés hatása alatt - belépett a Nemzetiszocialista Német Munkáspártba (NSDAP). Építészként pártfelvonulások építményeit tervezte és kivitelezte stábjával. Neve akkor vált ismertté a pártban, amikor Goebbelstől (1933) megkapta a propaganda minisztérium renoválásának munkáit. Itt ismerkedett meg közelebbről Hitlerrel, aki maga is vonzódott a festészethez és csodálta Speer szaktudását. Egy év múlva 1934-ben a birodalom első építésze lett. Munkakapcsolata Hitlerrel szinte mindennapossá vált. Berlin átalakításának részeként 1938-ban megkapta az új birodalmi kancellária tervezését és építését. Ettől kedve a Führer legszűkebb környezetéhez tartozott. Nevéhez fűződött az ún. „Nürnbergi Pártnapok” koreográfiájának tervezése majd kivitelezése. Ő rendezte Leni Riefensthallal a nácikat dicsőítő „Az akarat diadala” c. filmet, amely a pártnapoknak kívánt emléket állítani.

Már a háború alatt - 1942-ben - repülőszerencsétlenség áldozata lett dr. Fritz Todt fegyverkezési miniszter. Todt feladatai közé tartozott a fegyverkezés, a lőszerellátás, irányítása, de a közút és víziutak, erőművek felügyelete is. Halála után - sokak meglepetésére - Hitler Speert nevezte ki helyére. Hitler ugyanis már korábban megismerhette Speer szervezési kvalitásait és abban bízott, hogy az új miniszter ezt a feladatát is kitűnően megoldja. Irányítása alatt a német hadiipar - a bombázások ellenére -, 1944-re elérte teljesítőképességének csúcsát.

Speer tudta, hogy mindezt foglyok és kényszermunkások tömeges alkalmazása nélkül nem lehetett volna elérni.

A háború vége felé az ún. „csodafegyverek” bevetésének előkészítése is Speerhez tartozott. A háború végén kihallgatóinak azt hangsúlyozta, hogy Németország 1947-ig nem jutott volna atombombához.

A második világháború vége felé fokozatosan szembekerült Hitlerrel. Bár ő is azok közé tartozott, akik 1944. április végi napok egyikén meglátogatta és érzékeny búcsút vett a bunkerben Führerétől. Speer már 1944. novemberében arról informálta Goebbelst: ha így folytatódik, Németország elveszti a háborút. Szembehelyezkedett a totális megsemmisítést előíró „Néró-programmal”, kegyvesztetté vált. Egyik helyen arról is megemlékezik, hogy megfordult a fejében a bunker lakói - többek között Hitler - életének kioltása. Állítólag mérgező gázt tervezett bevezetni a bunker szellőző nyílásán keresztül.

Érdekes: Pécs belváros II. (1950-es évek) (Video)