Kádár János úszómedencéje

Majtényi György „K-VONAL, Uralmi elit és luxus a szocializmusban” a Nyitott Könyvműhely gondozásában 2010-ben megjelent könyve érdekes és izgalmas olvasmánya lehet még azoknak is, akik életük nagyobb részét a rendszerváltás (1990) előtt élték le. A könyv valóban „lebilincselő munka”. A szerző „történelmünk egy mostanáig ismeretlen fejezetét beszéli el.” A szerkesztés a hat fejezetből álló munka, most abból is csak egy a „Káderdűlő” néhány epizódját villantja fel az olvasónak.

Villák az ötvenes években

„A budai hegyek városi forgalomtól félreeső tágas telkein, az ősfák árnyékában bontakozhatott ki a háború után az új elit nyilvánosság elől rejtett életvitele. A Rózsadombot és Pasarétet az ötvenes években a köznyelv Káderdűlőként emlegette….

A villákat az ötvenes években az új vezetők igényei szerint alakították át. Csapó Andor a Péter Gábor¹ - perben a következőképpen számolt be arról, miképp építtetett a főnökének kerti úszómedencét:>> Ez a medence már ki volt ásva és a betonmunkákhoz előkészítve voltak a vasvázak is. Ekkor a pártőrség parancsnoka kifogás tárgyává tette, hogy oda belátnak és én ekkor szereztem tudomást arról, hogy ide fognak járni fürödni a felsőbb pártvezetőség tagjai is. Utasítást adtunk, hogy a föld felmelegedését figyelembe véve úgy helyezzék el a medencét, hogy oda belátni ne lehessen. Ekkor azonban Péter Gábor még olyan utasítást is adott, hogy a medencét egyben fordítsuk is meg. Így az egész vasvázat és a kiásott gödröt át kellett fordítani és a medence azután így épült meg.<< Péter Gábor vallomása szerint a medencét Kádár János megirigyelte tőle, és rendelt magának egyet, holott, ahogy fogalmazott:>> Anyagiakban Kádár nála különb volt (…) persze Kádár is szerette a szépet és jót….<<

Kádár Jánosnak² nem sok szerencséje

volt az úszómedencével.

Mire megépítették, a belügyminisztert bebörtönözték. Később Kádár, új szerepében egy tudatos imidzsváltást követően betemettette a medencét. Kádár Jánosné férje  döntését utóbb így magyarázta:>> A vizet melegíteni kellett volna, az pedig nem kis pénz, s azt sem akarta az uram, hogy arról beszéljenek az emberek: Kádáréknál bezzeg úszómedence is van.<< Az első titkár tyúkokat vásároltatott a kertbe és a teraszról krumplihéjjal etette őket. Vendégeinek mindig megmutatta a kert nevezetességét, a rózsadombi tyúkólat. A kukoricát reggel a kormányőrök szórták ki a baromfiknak, és esténként ők is zárták vissza az állatokat az ólba.

Azonkívül, hogy - mint a visszaemlékezők mesélik - Kádár János szerette a friss tojást, ez nyilván jelképes gesztus volt a részéről. (Berecz János könyvében egy érdekes adalékkal egészíti ki a baromfiudvar legendáriumát: >>Több alkalommal élvezettel mesélte (Kádár János - a szerző), hogy szomszédja, aki Illyés Gyula volt, panaszkodik, mert a kakas korán ébreszti. Csodálkozott, hogy nem szokta meg a kukorékolást.<<

Az első titkárnak több más,

nevezetes szokása is volt

Jellegzetesnek számított például, hogy mindig Symphónia cigarettát szívott, és gyufával gyújtott rá. A halála utáni árverésen adták el azt a kis sámlit, amelyet mindig az ágya mellett tartott. Kádár Jánost a közvélemény puritán embernek könyvelte el; a legenda szerint kedvenc ételét a grízes tésztát (más források szerint) a káposztás vagy a krumplis tésztát a legszívesebben hokedliről falatozta rózsadombi villájában. Az emberek elcsodálkozta az Öreg szerénységén, egyszerűségén. Természetesen utólag sem láthatunk át a Cserje utcai villa falain, az első titkár hétköznapi szokásait így tüzetesebben nem ismerjük, ám mivel fenn maradtak fotók a lakásról tehetünk egy képzeletbeli sétát a házban.

A Kádár házaspár

A lakást döntően a két háború között készült neobarokk bútorokkal rendezte be. Kádár Jánosné így emlékezett>>…ami a bútorokat illeti , azokat szinte darabonként vettük, azután, hogy az uram kiszabadult a börtönből. Volt, amit bizományiban vásároltunk részletre. A képek többsége eredeti. Főként Szőnyi - és Egry - képek. Én vettem őket egyenként, a férjem születésnapjára, árverésen, ha megtetszett nekem valami, s van olyan is, amit ajándékba kaptunk.<<

A bútorok egy részét Kádárék bizonyosan nem vásárolták, hanem a párt raktáraiban választották ki, a képek közül, pedig sokat ajándékba kaptak. Való igaz azonban, hogy gondosan alakították ki enteriőrjét. A falakat Szőnyi István és Egry József festményein kívül még Rippl-Rónai József, Derkovits Gyula és Czóbel Béla képei díszítették. A padlót az egész lakásban mindenhol kézi, illette perzsaszőnyegek borították. A ház teraszáról panorámakilátás nyílt a városra. A személyzet (a házvezetőnő és az őrök) szobáit a ház alagsorában alakították ki. Az őrök külön életet éltek, á az elvtársnő, aki a vendégeknek a kávét, a konyakot, vagy a whyskit szolgálta fel, talán egyedüliként részese volt a Kádár család mindennapjainak.”

A ház ahol élt és barátait

fogadta

„A ház reprezentatív helyiségének a nappali szoba számított, ahová egy kis előszobán keresztül lehetett bejutni; ennek fő éke egy historizáló márványbetétes, fakeretes kandalló volt. A helyiséget a házaspár szalonszerűen rendezte be. A szalon bútorzata a századfordulós historizmust és két világháború közti neobarokkot ötvözte sajátosan; a legértékesebb bútordarab egy századfordulós historizáló szekrényke volt. Az antik berendezést nyolcágú rézcsillár világította meg. A nappaliban állt Kádár János díszes, barokk stílusú sakkasztala; a táblát rakott mívű ölelte körbe. Kevesen sakkozhattak itt. Visszaemlékezések szerint a Kádár-rendszerben a vezetésen belül >>rideg légkör<< uralkodott.

Szabadidejében

Kádár János csak a >>klubtagoknak<< mondott emberekkel találkozott; Aczél Györgygyel,³ Sándor Józseffel, Biszku Bélával⁴ Néha Szirmai István⁵ vagy Orbán László⁶ csatlakozott hozzájuk, illetve még az első időkben Marosán György⁷. Többnyire azonban nem Kádáréknál gyűltek össze. A nappali egyik szegletében helyezte el az első titkár azt a minivizor televíziót, amelyet ajándékba kapott, és állítólag csak a május elsejei közvetítések alkalmából kapcsolt be. (Ez is az egyik oka lehetett annak, hogy idős korában mindinkább bezárkózott, és eltávolodott a villa, illetve a KB székház falain túli világtól.) Ha a házba nagy ritkán hivatalos vendég érkezett, akkor az első titkár itt ültette le. Amikor például 1970-ben az Óbudai TSz elnöke látogatott el hozzá, itt kínálta meg őt Kádár János (házvezetőnője) - skót whiskyvel pálinkás pohárból.

A szalonból nyílt még két helyiség, amelyet a vendégek láthattak. Az étkezőhelyiség berendezése volt a legegyszerűbb; modern étkezőasztal hat székkel, az egyik falnál egy kanapé állt. A sarokban kis faragott ládikát helyeztek el - talán az első titkár szerény személyiségét hangsúlyozandó. A szalonból nyíl a dolgozó- vagy könyvtárszoba, ahol koloniál és modern polcokon tárolták Kádár János könyvgyűjteményét a pártvezér egyik hobbija (sakk és kártya mellett) ugyanis az olvasás volt.

Aczél visszaemlékezése szerint Kádárnak >>visszatérő könyve volt Hasek Svejkje.<< Kedvelte a krimiket és a vadász könyveket, utóbbiak közül például Széchenyi Zsigmond írásait, akivel többször együtt vadászott, s a szépírók közül szívesen forgatta a telekszomszéd Illyés Gyula⁸ alkotásait, és élete végén Keresztury Dezső⁹ könyveit. (Kádár János rengeteg kötetet kapott a legkülönbözőbb szerzőktől ajándékba mindig ellátták őt olvasnivalóval.)”

A félreeső szoba

„Az előbbi két helyiséggel ellentétben a lakás legmeghíttebb, félreeső szobájának, a hálónak egységes, elegáns berendezése volt; a helyiséget ólomkristály csillár és falikarok világították meg. A két háború között készült neobarokk garnitúra éjjeliszekrénye alatt tartották Kádárék a legendássá vált sámlit….

A házaspár franciaágyon aludt.

Aczél György visszaemlékezése szerint Kádár gyöngéd, figyelmes férjnek tűnt. A házaspár ránk maradt levelei is bizonyítják, hogy erős érzelmi kötelék fűzte őt a feleségéhez. Tamáska Mária¹⁰ egyszer így írt férjének:>> Gyerekem írjál, és gyere okvetlen, mert én nem tudom mit csinálok Veled, ha nem fogadsz szót. Gondolom, mégiscsak megverlek.<< Máskor meg így fogalmazott:>> Szervusz most már ígérem, elköszönök és megyek buncizni. Szeretettel Én.<< (Igaz Tamáska Mária egy alkalommal, amikor pártbeli rehabilitációjáról volt szó, levelében >>elvtárs<<-nak szólította férjét.

A nyolcvanas évek végére

a házaspár szinte teljesen magára maradt, és egymásra utaltan éltek az elegáns környezetben. Kádár János, miután leváltották, a pártszékházból feleségér támaszkodva távozott. Aczél György így írta le a jelenetet:..>> bukása után a lépcsőn lefelé a feleségével, már nem ugrálnak körülöttük a testőrök, már udvariasságból sem kísérik le az ajtóhoz - két magányos öregember megy le, a súlyosan beteg asszony, felnő férje fölé, és vezeti az öreget.<<

Otthon, első felindulásában Kádár állítólag így fordult feleségéhez:>> Öltözz fel, hozd magad Rendbe, elmegyünk ebből a házból.<< Végül mégiscsak maradtak.

Felhasznált irodalom:

Majtényi György

K-vonal, Uralmi elit és luxus a szocializmusban

Nyitott Könyvműhely Bp. 2010

Szövegmagyarázat:

1. Péter Gábor, 1945-ig Eisenberger Benjámin (1906-1993) politikus, eredeti foglalkozása szabósegéd. 1923-tól Az MSZDP, majd az illegális KMP tagja. A Vörös Segélyben és az Egyesült Szakszervezetek Ellenzékében is tevékenykedett. 1945 elejétől a politikai rendőrség (ÁVO, ÁVH) vezetője. 1953-ban letartóztatták és az elkövetett jogsértések miatt életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. Ezt a bíróság perújrafelvétel keretében 1957-ben 14 évre mérsékelte, majd 1959-ben egyéni kegyelemmel szabadult. Nyugdíjazásáig könyvtárosként dolgozott.

2. Kádár János,1945-ig Csermanek (1912-1989) politikus. Eredeti szakmája írógépműszerész. 1931-től a KIMSZ titkára, tevékenysége miatt két évig börtönben volt. 1935-ben pártutasításra belépett az MSZDP-be. 1945-től a KMP KB tagja, 1943 és 1945 között a Békepárt, majd az MKP KB vezető titkára. 1945-ben rövid ideig budapesti rendőrfőkapitány-helyettes. 1945-től 1951-ig az MKP majd az MDP KV és PB tagja. 1945 és 1948 között az MKP Nagy-budapesti Bizottságának titkára, 1947-ig a KV Káderosztályának élén állt. 1947-től országgyűlési képviselő, 1948-tól 1950-ig belügyminiszter, majd a KV Párt és Tömegszervezetek Osztályát vezette.

1951-ben koholt vádak alapján letartóztatták és életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. 1955-ben szabadult, 1956-ban visszakapta párttisztségeit.1956. október 28-án a KV.Elnökségének elnöke lett, november 4-ig államminiszter. Tevékeny része volt az MSZMP megalapításában: október 30-án az Intéző Bizottság tagja, majd az IIB elnöke lett. A szovjet vezetés döntése nyomán ő került az ország élére. 1957 és 1989 között az MSZMP KB és 1988-ig a PB tagja. 1956-tól a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány, 1958-tól 1965-ig a Minisztertanács Elnöke. 1964-től a Hazafias Népfront Országos Tanácsa, 1965-től az Elnöki Tanács tagja. 1957-től a KB első titkára 1985-ben pártfőtitkárrá választották. 1989 májusában lemondatták tisztségeiről.

3. Aczél György, 1946-ig Appel Henrik (1917-1991) politikus. Kezdetben építőmunkásként dolgozott és műkedvelő előadóművészként lépett fel. A KMP-be 1935-ben lépett be. 1945-től 1949-ig az MKP budapesti, majd vidéki funkcionáriusa volt. 1947-től 19949-ig országgyűlési képviselő. 1949-ben életfogytiglani fegyházra ítélték.

1954-ben kiszabadult, és még ebben az évben rehabilitálták. 1954 és 1956 között a 23.sz. Állami Építőipari Vállalat igazgatója volt. 1956 részt vett az MSZMP megalapításában. 1957-től 1958-ig művelődési miniszterhelyettes, 1958-tól 1967-ig a művelődési miniszter első helyettese. 1967-től az MSZMP Tudományos és Kulturális Osztályát felügyelő KB titkárként, 1969-től a KB Agitációs és Propaganda Bizottságának elnökeként tevékenykedett 1974-ig. 1970-től az MSZMP PB tagja (1988-ig), 1958 és 1967 között és 1971-től országgyűlési képviselő. 1974 és 1976, majd 1980 és 1982 között az Országos Közművelődési Tanács elnöke. 1974-től 1982-ig a Minisztertanács elnökhelyettese, majd 1985-ig a KB kulturális titkára. E minőségeiben a korszak Kultúrpolitikájának irányítója. 1985 és 1988 között a Társadalomtudományi Intézet igazgatója.

4. Biszku Béla (1921- ) politikus, 1937-től lakatosinasként dolgozott. 1943-tól a Vasas Szakszervezet, 1944-től a Kommunista párt tagja, részt vett az angyalföldi fegyveres ellenállásban. 1945 után a fővárosi, illetve egyes kerületi pártbizottságok funkcionáriusa. 1956 októberében fegyveres csoportot szervezett a felkelők elleni harcra. A megalakuló MSZMP KB, illetve az IIB tagja. Decemberben az MSZMP Budapesti Pártbizottsága elnöke. 1957-től belügyminiszter és a PB tagja, aforradalom utáni megtorlások egyik irányítója. 1961-től a Minisztertanács elnökhelyettese. 1962-ben előbb a KB adminisztratív ügyekért felelős titkára lett.

Majd 1963 végétől a pártszervezésért felelt. 1966-ban pártszervező és egyben adminisztratív KB titkár.

1973-tól a KB Testnevelési és Sportbizottságának a vezetője. A Pártépítési Munkaközösséget 1978-ig vezette, ekkor felmentették tisztségei alól és nyugdíjazták. 1980-tól 1989-ig a SZOT Számvizsgáló Bizottságának elnöke.

5. Szirmai István (1906-1969) politikus, 1929-től a román KP, 1943-tól a KMP tagja. 1944-től Szegeden a Dél-magyarország című lap szerkesztője, majd főszerkesztője. 1945 és 1953 között, majd 1958-tól nemzet, - illetve országgyűlési képviselő. 1945-től 1947-ig az MKP KV Tömegszervezeti Osztályát vezette. 1948 és 1953 között az MDP KV póttagja. 1949-től 1953-ig a Magyar Rádió elnöke.

1953-ban Péter Gáborral együtt a készülő cionista per kapcsán letartóztatták. 1954-ben ítélet nélkül szabadult, 1955-ben rehabilitálták. 1956-ban a Budapesti Pártbizottság tagja, az Esti Budapest főszerkesztője. 1956 végén a Tájékoztatási Hivatal elnöke lett. 1957-től haláláig az MSZMP KB tagja, 1957 és 1959 között a KB Agitációs és Propaganda Osztályának vezetője. 1959-től 1966-ig a KB ideológiai és kulturális ügyekért felelős titkára, majd 1959-től 1966-ig a KB Agitációs és Propaganda Bizottságának elnöke. 1959 és 1962 között az MSZMP PB póttagja, 1962 és 1969 között a PB tagja.

6. Orbán László (1912-1978) kommunista politikus, az MDP (Magyar Dolgozók Pártja) KV (Központi Vezetőség) Agitációs és Propaganda Osztálya vezetője, miniszterhelyettes, államtitkár, az Országos Közművelődési Tanács alelnöke, majd elnöke, az MDP K, majd az MSZMP KB és PB (Politikai Bizottság) tagja.

7. Marosán György (1908-1992) politikus. Eredeti foglalkozása péksegéd. 1927-ben belépett az MSZDP - be.

1939-től az Élelmezési Munkások Országos Szövetségének főtitkára, 1943-tól elnöke, 1941-től az SZDP Budapesti vezetőségének főtitkára, 1943-tól elnöke, 1941-től az SZDP budapesti vezetőségének tagja, 1944-1945-ben a párt országos, 1945 és 1947 között vezető titkára volt. 1948-ban a szociáldemokrata és kommunista pártok egyesülésének egyik fő támogatója. 1948-1949-ben az MDP budapesti pártbizottságának első titkára, majd könnyűipari miniszter lett. 1950-ben koholt vádak alapján letartóztatták, előbb halálra, majd életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. 1956 márciusában szabadult, majd júliustól PB tag és a Minisztertanács elnökhelyettese lett. A forradalom alatt a felkelőkkel szembeni kemény fellépés híve volt.

Novemberben tagja lett az MSZMP IIB (Ideiglenes Intéző Bizottság)-nak. 1957 elejétől a KB adminisztratív titkára, áprilistól a Budapesti Pártbizottság titkára lett. 1957 és 1960 között államminiszter. 1962-ben eltávolították a KB-ból és a PB-ből; 1965-ben kilépett a pártból. A következő években közreadta visszaemlékezéseit, majd 1972-ben ismét belépett az MSZMP (Magyar Szocialista Munkáspárt)-be és haláláig a tagja maradt. Visszaemlékezéseinek további részei az 180-as években láttak napvilágot.

8. Illyés Gyula, eredetileg Illés, (1902-1983) háromszoros Kossuth-díjas magyar költő, író, drámaíró, műfordító, lapszerkesztő, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) levelező tagja. A Digitális Irodalmi Akadémia posztumusz tagja.

9. Keresztury Dezső (1904-1996) Széchenyi-díjas író, költő, irodalomtörténész, kritikus, műfordító, az MTA tagja. Tanulmányait Eötvös-kollégistaként a budapesti és a bécsi egyetemen végezte. 1928-ban szerzett magyar-német szakos tanári diplomát. 1929-től a berlini egyetem magyar lektora, a Magyar Intézet könyvtárosa is volt. 1936-tól az Eötvös-kollégium tanára, 1945-ben a budapesti egyetem magántanára a Magyar Írók Szövetségének alapító tagja. 1945-1947 között a Nemzeti Parasztpárt tagjaként vallás és közoktatásügyi miniszter. 1945-től az Eötvös Kollégium igazgatója is volt, 1948-tól az MTA (Magyar Tudományos Akadémia) főkönyvtárosa. 1950-től egészen nyugdíjazásáig az Országos Széchenyi Könyvtár munkatársa, 1982-től az MTA tagja.

10. Tamáska Mária (1912-1992), apai ágról szlovák proletár-család gyermeke. Polgári iskolát (négy évfolyamot) végzett. Dolgozott az ÁVH (Államvédelmi Hatóság)-nál postabontóként, majd a Magyar Távirati Iroda (MTI) személyzeti osztályvezetője. 1958-tól a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának osztályvezetője. Kádár János felesége 1949-től, annak haláláig.

Forrás:

Majtényi György

K-vonal, Uralmi elit és luxus a szocializmusban

Nyitott Könyvműhely Bp.2010

Internet-wikipedia

Szerkesztette:

                                  Dr. Temesvári Tibor

2012. május