Teleki Pált a
forradalmak és az ellenforradalom emelték be a magyar politikai
élet első vonalába. Szereplésének azonban vannak homályos-
talán szántszándékkal homályban hagyott mozzanatai. A szegedi
ellenforradalmi kormányban viselt tisztsége közismert. Sokat mondó
azonban az a tény,hogy szórványos visszaemlékezéseiben mind
Károlyi Mihály, mind Teleki elhallgatta korábbi ismeretségüket.(
Károlyi egyenesen azt állította, hogy csak az októberi napokban
ismerte meg Telekit), pedig közös francia nyelvtanáruk volt,
számos egyesületben együtt szerepeltek, együtt sportoltak, és
Károlyi személyesen is jelen volt Teleki esküvőjén 1908-ban.
Írja Ablonczy Balázs
a Rubicon történelmi magazin 2016/5-6 számában.
„Teleki Pál 1918 novemberének
végén ágynak dőlt:
Ezúttal nem a szokásos
őszi betegeskedéséről volt szó. Az egész Európán végig söprő
spanyol nátha döntötte le a lábáról három hétre. Ezekben a
napokban a betegágyon született meg egy olyan néprajzi térkép
gondolata, amely- eltérően az eddig rajzoltaktól –nemcsak a
lakosság etnikai hovatartozását jelölte volna, hanem a
népsűrűséget is. Ennek érdekében a ritkábban –de javarészt
nemzetiségek által-lakott hegyvidékeket fehéren hagyta a
térképen, és a melléjük rendelt népességtömeget valamelyik
közeli völgy lakósságaként tüntette fel. Magyarország középső
vidéke lett az etalon, ez alapján állapították meg egy
négyzetmilliméter száz embert jelent. E térkép rajzolását
Nopcsa Ferenc báróval, a kalandos életű albanistával és
őslénykutatóval együtt végezte.
Károlyi Mihály
küldötte
A mappa a magyarság
színének használt vörös szín miatt kapta a „ carte rouge”
elnevezést, és középen elhelyezkedő nagy, egybefüggő vörös
folt, a városok egyértelműen magyar többsége éles kontrasztot
alkotott a peremterületek többszínű vagy nagy fehér pacákkal
tarkított térségeivel. A módszer és az elgondolás nem volt
gyökeresen új: az eljárást a nemzetközi térképészeti
irodalom ismerte és, például Emmanuel de Martonne, a francia
békedelegáció földrajzos Erdély-szakértője is hasonló
módszerrel dolgozott Kelet-Magyarországot ábrázoló térképein.
Ez a munka azonban nem valami magányos partizánharc volt: az
Iparművészeti Főiskola, a Magyar Földrajzi Társaság, a
Statisztikai Hivatal, a Kereskedelmi Minisztérium és más
intézmények bevonásával csaknem 60 rajzoló és számos térképész
készítette a béketárgyalásra szánt adatsorokat és térképeket.
Teleki előadássorozatokat
szervezett a közvélemény felvilágosítására, memorandumokat írt
és juttatott el külföldre, továbbá egyik irányítója volt a
TEVÉL-nek ( Magyarország Területi Épségének Védő Ligája), s
lelkesen részt vett minden olyan külföldi személy fogadásában,
akiről gyanítani lehetett, hogy szava számít valamennyit
Párizsban, a békekonferencián. A szociáldemokrata párt egy része
és a Népszava azonban kifogásolta Teleki személyét, és
ellenforradalmi mozgolódást sejtett aktivitásának hátterében.
Személyes helyzete sem volt könnyű: a hadigondozás területe az
őszirózsás forradalom kezdetétől a kommunista propaganda egyik
kedvelt célpontja volt. A kommunista irányítású Rokkantak
Szövetsége már 1918. november 1-jén bizalmi embert küldött a
Hadigondozó Hivatalba.1919. február 14-én 150 rokkant megszállta
a Hadigondozó Vilmos császár (Bajcsi Zsilin-szky ) úti
központját, eltávolították a tisztviselőket, és küldöttséget
menesztettek a miniszterelnökségre.
Telekit ekkor a minisztertanács
leváltotta.
Az eltávolítás egyik indokaként
azt említették a minisztertanácsban,hogy hivatali keretéből 30
ezer koronát juttatott a Honvéd Újságnak. Teleki e
ténykedését csak akkor lehet megérteni , ha tudjuk mennyire
fontosnak tekintette a propagandát és a felvilágosítást a
népbetegségek leküzdésében. Az összeg nagysága és a
támogatás felhánytorgatásának körülményei azonban azt jelzik,
hogy az eset inkább csak ürügyként szolgált. Nagy jelentőségű
az az állítás, mely szerint a Teleki által vezetett hivatalban 16
hónapra nyúlt az egyes ügyek elintézésének ideje, és csaknem
hatvanezer akta hevert elintézetlenül. Ezek súlyos vádak, s csak
részben enyhíti őket a forradalmi felfordulás, hivatal
vezetőjének más irányú elfoglaltsága , ellenben súlyosan
esik latba Telekinek a hivatali életében gyakorta
érvényesíthetetlen szempontrendszere, amely lelassította az
ügykezelést.
Ennek ellenére Teleki
1919 februárjában-márciusában is
élvezte Károlyi Mihály bizalmát , amikor a köztársasági elnök
őt is megjelölte mint a majdani magyar békedelegáció tagját
és Telekit távollétében kinevezte a Jászi Oszkár vezette
Külügyi Tanács tagjának. Sőt amikor 1919 márciusának elején
Teleki Svájcba érkezett, még egyértelműen Károlyi küldöttének
mondotta magát, aki a magyar békedelegáció párizsi utazásának
lehetőségét puhatolja ki.
Károlyi Gyula külügyminisztere
1919.március elején
úgy ítélte meg,hogy külföldön többet használhat, és Svájcba
utazott. A már ott tartózkodó magyaroknak kijelentette: fél,hogy
„nem fog használni semmit, de nem akarja a
szemrehányást vállalni,hogy súlyos időkben félreállt.”
Amikor nyilvánvaló lett, hogy Bernből nem tud tovább utazni
Párizsba, a gróf nem látta értelmét további svájci
tartózkodásának. 1919 áprilisának első napjaiban áttette
székhelyét Bécsbe, ahol új ellenforradalmi központ jött létre.
Emigráns politikusok , számos névtelen emigráns, például a
szépszámú katonatiszt összefogására alapították meg Bethlen
István vezetésével április közepén a bécsi Magyar Nemzeti
Bizottságot, amelyet az utókor Antibolsevista Comité (ABC) néven
ismer. E szervezet képviseletében Teleki, Bethlennel együtt,
megoldási javaslatokkal és feljegyzések-kel bombázta a bécsi
antantmissziókat: elsősorban a briteket és a franciákat.
Május második
felében
amikor eljutott Bécsbe
a hír,hogy az Aradon létrehozott, majd Szegeden működő új
ellenforradalmi erőközpont minél előbb felakarja venni a
kapcsolatot Béccsel, s egyesülni kíván az ABC-vel, Teleki útra
kelt Szeged felé, ahová június 2-án érkezett meg. Másnap már
részt vett a gróf Károlyi Gyula által alakított kormány ülésén,
megkapta a külügyminiszteri stallumot, és június 6-án letette
esküjét.
A szegedi kormány
külügyminisztériuma a szegedi törvényszék telekkönyvi
irattárának épületében működött, amelynek ajtaját a
külügyminiszter személyesen lakatolta ki látogatói előtt.
Dolgozószobájában egy szék karfája támasztotta ki a bejáratot,
mert a kilincseket el-lopták. A tárca személyi állománya a
minisztérium két hónapos működése alatt nem tett ki többet
harminc főnél. A szegedi külpolitikának elég szűk mozgástere
volt, és céljai is szükségképpen csak rövid távúak lehettek:
a kormány elismertetése, a magyarországi bolsevizmus legyűréséhez,
minél kedvezőbb pozíciók kiharcolása és a Magyarországra váró
béke feltételeinek enyhítése. A legintenzívebb kapcsolat
felvételi kísérletek a belgrádi kormány és a francia hadsereg
közvetítésével zajlottak. 1919. júniusának közepén a szegedi
kormány újdonsült hadügyminisztere Horthy Miklós kíséretében
Belgrádba indult, hogy szerb kormányférfiakkal és az antant
képviselőivel tárgyaljon. A két férfiúnak ez volt az első
közös ténykedése, s valószínűleg rokonszenvesnek is találták
egymást.
Teleki nemcsak
kül-, hanem belpolitikai téren is aktivizálta magát Szegeden. Már
megérkezésekor előterjesztette a bécsi komité által
kidolgozott, de valójában Teleki és Bethlen munkájának
tekinthető nyolcpontos programot. A hatékony működést azonban
hamarosan megbénította a francia katonák és politikusok növekvő
bizalmatlansága a Károlyi Gyula vezette kormány iránt. A kormány
összetételét általában is túl reakciósnak tartották.
Az elhúzódó
kormányválság után
július 12-én
megalakult P.Ábrahám Dezső kormánya, amelyben-Károlyi Gyula
ösztönzésére- Teleki megtartotta a külügyi tárcát, sőt
július 16-tól még a földművelésügyi tárca érdekeit is
képviselte. Augusztus 4-én részt vett az ellenkormány
parlamentjének szánt Magyar Nemzeti Bizottmány alakuló ülésén,
és a Peidl-kormány bukását követő napon megismételte a pártok
feletti vagy pártokat magába foglaló nemzeti tömörülés
megalakításának szükségességét a kormány lapjában. Ismét
arra szólított fel,hogy a magyarság tegyen félre minden
nézetkülönbséget, „minden izmust” és fegyelmezetten, közös
munkával vezesse ki az országot a bolsevizmus teremtette
zsákutcából. Másnap reggel Dömötör Mihály népjóléti
miniszterrel a Nemzeti Hadsereg egyetlen repülőgépén Siófokra
repült, valószínűleg azért, hogy a Budapestre és a Dunántúl
egyes részeire akkor már bevonult román csapatok kikerülésével
jusson el a fővárosba.
A belpolitika sűrűjében
Mivel a forradalmak és az
összeomlás erősen megtépázták a magyar politikai elitet, az
agilis és alig negyven éves Teleki a belpolitika sűrűjében
találta magát. Olyan sokat tapasztalt, öreg politikai rókákkal
került egy polcra, mint Popovics Sándor, Apponyi Albert vagy
Somssich László. Teleki még 1919 augusztusának végén vezetője
lett a Friedrich István politikai csoportjából létrejövő,
legitimista irányú Keresztény Nemzeti Pártnak.
Közzétett
programja szerint:
a párt állást
foglalt a demokratikus, nemzeti állam mellett, amely egyúttal
letöri a keresztény világfelfogást veszélyeztető irányzatokat.
Követelte a virilizmus eltörlését, az általános, egyenlő és
titkos választó jogot, a „sajtókérdés” megoldását
(keresztény nemzeti sajtó fórumainak intézményes
megteremtését), az egyesülési és a gyülekezési jog
biztosítását. Programjában a párt hitet tett valami féle
földreform mellett, amelyet azonban a „
belterjes termelés érdekében szükséges birtokkategóriák
fenntartásával” képzelt el. Néhány
általános pont (jó úthálózat, tisztességes vállalkozási kedv
serkentése stb.) mellett a párt elképzelései között erősen
szociális indíttatású javaslatok is szerepeltek: kötelező
nyugdíjbiztosítás, az árvák és özvegyek javadalmainak
rendezése és a nagy vagyonok progresszív megadóztatása. A
tüdővész, a nemi betegségek és a pálinkafogyasztás elleni
küzdelem hangoztatásában pedig lehetetlen nem felismerni Teleki
Pál keze nyomát, „ Szociális reformot
hirdetünk, de különösen hangsúlyozzuk,hogy addig ez az ország
nem fog boldogulni, amíg a magyar nem-zeti eszme és a keresztény
erkölcsi világnézet nem hatja át! – szögezte
le a dokumentum.
A valójában Friedrich
által kézben tartott párt inkább bázisául szolgált Teleki
számára az ekkoriban hatalmas lendülettel létrejövő keresztény
pártok összefogásához. Teleki Bethlennel való előzetes
egyeztetés és egy jövendőbeli keresztény blokk létrehozásának
gondolatával fogadta el a pártelnökségre való felkérést. A
KNP helyzetét különösen kedvező kedvezővé tette,hogy egyik
vezetője a miniszterelnökség – igaz korlátozott- lehetőségeivel
segítette a szervezkedést.
Néhány nappal a
pártalakítás megindítása után
az új formáció
összehangolta lépéseit a Keresztény Földműves párttal és
egyes keresztény-szocialista frakciókkal. Sir George Clerk-nak a
párizsi békekonferencia brit diplomata küldöttének Budapestre
érkezése és a politikai kibontakozás érdekében folytatott
tárgyalásai pedig kétségkívül megnövelték a különböző
keresztény frakciók hajlamát a közeledésre.
E kooperáció
betetőzése volt
1919.október 26-án a
Wencheim- palotában a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártjának
lét-rejötte., amelynek révén a keresztény politikusok azt
remélték, hogy a Nagyatádi Szabó István féle kisgazdapárt
növekvő befolyását, gyanúsnak tartott szimpátiáit ellenőrizni
és szükség esetén ellensúlyozni tudják. Az új párt
vezetőségében foglalt helyet Friedrich István, Huszár Károly,
Haller István, Pekár Gyula, és Csilléry András. Teleki e
keresztény blokk kép-viseletében jelent meg a Clerk által
szervezett politikai megbeszéléseken.
Bár Friedrich mindent
megtett hatalmon maradása érdekében legitimista szimpátiái,
kalandorsága miatt az országban éppen döntő szóhoz jutó
britek – a kezdeti rokonszenv elmúltával- alkalmatlanabb embert
el sem tudtak volna képzelni a posztra. Clerk váratlan
rokonszenvet mutatott a magyar politikai osztály iránt. Apponyit
és Horthyt olyan személyiségek-ként emlegette, akiknek
„bölcsessége és befolyása” segített a koalíciós kormány
megalakulásában. Teleki mint a „keresztény blokk” elnöke
–legalábbis a brit tárgyalópartnerek ennek hitték-részt vett
a koncentrációs kormányt előkészítő tárgyalásokon amelyekre
a románok kivonulása után került sor.
Figyelemre méltó,
hogy ezeken a
megbeszéléseken Teleki egyszer sem szólalt fel, pedig elég mély
ellentétek választották el egymástól a feleket. Ezekben a
napokban megelégedett azzal,hogy Clerkot és a kíséretében lévő
diplomatákat informális úton tájékoztatta a magyar nemzet
számára megalázó békeszerződés várható következményeiről
és az idegen uralom alatt maradt magyarokat érő atrocitásokról.
Teleki ilyen irányú információs előadásai nem mindig
sikerültek jól: a Budapesten átutazó bukaresti francia követ-
egyik informátorára támaszkodva- Telekiről mint a „reakciósok”
vezéréről, továbbá a háború idején Hamburgtól a Csendes
óceán-ig nyúló „pániszlám, pánturáni, pángermán”
birodalomról terveket szövő politikusról emlékezett meg
jelentésében.
A Huszár Károly
vezette koncentrációs kormány megalakulásával Teleki nem vonult
ki a politikai életből. Indulni kívánt az 1920 januárjára kiírt
választásokon. Nem elégedett meg azonban pusztán pártpolitikai
típusú szervezkedéssel: Párizsba indulása előtt 1919.december
28-án részt vett az Egyesült Keresztény Nemzeti Liga
megalapításában. Az egyesület azokat a fővárosi keresztény
férfiakat tömörítette,akik le akartak számolni végre a
városházi liberális politikával és a szerveződőben lévő
fővárosi KNEP hasznos értelmiségi háttérszervezeteként
kívántak működni. Az országos pártpolitika változásai azonban
úgy hozták,hogy erre nem volt mód: a liga bázisa lett a
Keresztény Községi Párt megszervezésének, a korszak egyik
eredeti, bár kimondottan szélsőséges városi politikusa Wolf
Károly vezérletével. Teleki más irányú politikai vonzalmai
ellenére is tagja maradt az egyesületnek, sőt Wolff halála után
át is vette az elnökséget. A sokfelé ágazó politikai
tevékenység meghozta a maga gyümölcseit: Telekit ismét csak
ellenjelölt nélkül, egyhangúlag választotta képviselőjévé
Szeged első vá-lasztó kerülete- így nem kellett szembesülnie az
általános, egyenlő és titkos választó jog következményeivel.
Simonyi-Semadam kormányában
Teleki 1920 április
elején visszatért a párizsi békekonferenciáról Budapestre,
ahol március eleje-közepe óta nyílt titok volt,hogy átveszi
Simonyi-Semadam Sándor kormányában a külügyminiszteri tárcát.
Bemutatkozó beszédét 1920. április 26-án mondta el a
parlamentben. Ezekben a napokban a Párizsból jövő hírek
hatására meglehetősen optimistán látta Magyarország helyzetét,
bár rövid távú változásokkal nem számolt „
Láttam azonban odakint hangulatváltozást , és meg kellett
ragadni. Azt hiszem már egy napig sem lehetett várni.”
írta a nagy beteg Lóczy Lajosnak,majd némi magyarázkodással
folytatta a frissiben elvállalt stallummal kapcsolatban.”
Abszolút jót senki sem csinálhat, de amiben a legjobban bízom a
complikált helyzettel szemben, az a geografus
syntheticus felfogása.”
Igyekezett
hangsúlyozni, hogy Magyarországnak be kell illeszkednie az új
európai rendbe, és ennek érdekében nemzeti egységre hívott fel.
A békedelegáció munkáját úgy állította be,mint nem a
pillanatnak,hanem a jövőnek szánt feltáró és adatgyűjtő
munkát, amely „pótolta azt, amit
évtizedeken át mulasztottunk országunk megismerése tekintetében.
Ez az idő előtt elvégzett munka az ő
szemében azért is hasznos volt ,mert, „annak
felismerése hogy ez az állapot elviselhetetlen és tarthatatlan ,
meg kell,hogy jöjjön”.Nemzeti egységre
szólított fel, és visszautasította,hogy bármely párt
irányzatának szolgálatába álljon.
A kedvezően
fogadott beszédet
azonban beárnyékolta
az elkövetkező hetekben bemutatott politikai piruett a dualizmus
politikai technikáit másolva Teleki néhány nagybirtokos társával
kilépett a KNEP-ből,hogy disszidens csoportot alkotva elvesse egy
új, többségi párt magvát. A kísérlet nem sikerült, viszont
felkorbácsolta körülötte az indulatokat. Ez a tény, párosulva
a magyar-francia tárgyalásokról kiszivárgó értesülésekkel és
a Magyarország részéről felajánlott ellenértékkel, az általa
folytatott külpolitika ellen hangolta a képviselők jelentékeny
hányadát. Telekinek személyesen is dilemmát jelentett,hogy
elutazzon-e Párizsba a békeszerződés aláírására. Világos
volt, hogy az a politikus, aki ellátja kézjegyével az okmányt,
lemondhat arról,hogy bármiféle politikai szerepet játsszon a
későbbiekben Magyarországon. Végül a francia főmegbízott
segített eloszlatni a külügyminiszter aggályait: a francia
barátnak tartott politikust ő maga beszélte le a párizsi
utazásról, és ezzel megnyitotta az utat Teleki politikai túlélése
előtt.
A békedelegátus
Teleki ugyan
hivatalosan nem volt tagja Friedrich István kormányának, de
1919.augusztus 21-én József főherceg kérésére felállította a
béketárgyalásokat előkészítő irodát, és kiterjedt szervező
munkába fogott, hogy folytassa a Tanácsköztársaság idején
megszakadt előkészületeket. Telekinek kezdetben mindössze két
munkatársa volt a Külügyminisztérium épületében megkezdett,
majd a palotában folytatott munkához: egyikük Teleki szegedi
felfedezettje , gróf Csáky István a bécsi konzuli akadémia
frissen végzett növendéke , későbbi külügyminiszter.
Hamarosan munkatársak és szakértők egész légiója csatlakozott
hozzájuk.
A román megszállás
miatt
azonban a munkákat nem
lehetett egy helyre koncentrálni, mert a megszálló hatóságok
szívesen megnehezítették volna a magyar felkészülést. Az egyes
referensek és szakértők a városban, a minisztériumokban
szétszórtan dolgoztak. Teleki egy lovas konflison ( az automobilt
elrekvirálták volna a román hatóságok) járta az egyes
hivatalokat , értekezleteken vett részt, majd visszatért a palota
krisztinavárosi szárnyába, és gyakran irodájának
munkatársaival együtt kanalazta az egykori királyi konyhán
készült üres levest.
A kultusz-,a
földművelési, a belügy, a kereskedelmi, a külügy és a
pénzügyminisztérium szak-emberei mellett a Statisztikai Hivatal és
számos más, kisebb szakigazgatási szerv munkatársai vettek részt
az anyaggyűjtésben. E szervezési munkában bukkantak fel először
azok a szak-emberek, akik Teleki pályájának fontos kísérői
lettek a későbbiekben. Csáky István mellett Csáky Imre a
Felvidékre vonatkozó anyaggyűjtést koordinálta, Bencs Zoltán a
Kultuszminisztérium részéről vett részt a munkában, Kovács
Alajos a statisztikai adatgyűjtés rendszerezését végezte, a
menekült karánsebesi tanár, Fodor Ferenc a központi irodában
dolgozott: megannyi fontos személy Teleki későbbi személyzeti
politikájában. A minisztériumokban előkészített anyagokat
államtitkári értekezleteken vitatták meg, és a
béke-előkészületek két motorja:Teleki és Bethlen, valamint az
időnként felbukkanó Apponyi politikai célszerűségi szempontból
igazított rajtuk, majd az anyagokat kiadták angol és francia
fordításra.
Nyomdai
munkálatokról
a román hadsereg
november közepi kivonulása előtt nem lehetett szó, félő volt
hogy a meg-szálló hatóságok elkobozzák az anyagot. Így december
elejére a magyar békedelegáció a mostoha körülmények ellenére
felkészülten várhatta a párizsi békekonferencia meghívását. A
minisztertanács 1919.december 29-i ülésén úgy döntött,hogy
elküldi delegátusait Párizs-ba. Ezért 1920.január 5-én reggel a
Keleti pályaudvarról útra kelt a magyar békedelegáció nyolc
vagonból álló különvonata, amelynek hetvenhárom utasa között
volt Teleki Pál a békeküldöttség egyik fődelegátusa.
A magyar békedelegációt
gyakorlatilag internálták Párizs egyik előkelő külvárosának
egy kevésbé előkelő szállodájában. Az egyik –ettől nyilván
meggyötört- diplomata vallomása a Neuillyben álló Chateau de
Madrid egyenesen garniszálló volt, mindenesetre távol esett a
Teleki által kedvelt Hotel Mirabeau eleganciájától. A magyar
küldöttség tagjai –köztük a hét fődelegátus- azt remélték
,hogy a Budapesten előkészített előzetes vagy bemutatkozó
jegyzékek átadásával kedvezően tudják majd befolyásolni a
békekonferencia döntéshozóit. Erre azonban a megérkezés után
nem volt mód. A delegáció tagjai Párizsba nem utazhattak be ,
csak a közeli Bois de Boulogneban sétálhattak. Ez azonban az
egyetlen testmozgási lehetőségük volt a politikusoknak. A
delegáció magával hozott egy kisebb kézi nyomdát, hogy a
helyszínen is tudjon dokumentumokat előállítani. A gépet a
szálloda pincéjében állították fel, és egy biciklivel
összekötött szerkezet segítségével két ember működtethette.
A delegátusoknak is részt kellett vállalniuk a munkában, amit
Teleki ilyen alkalmakkor a rá jellemző jó kedéllyel végzett sőt
a szemtanú szerint „igen jól lendített”
Csaknem egy héttel
a megérkezés után
a magyar delegáció
átadhatta az így tökéletesített előzetes jegyzékeit, amelyek
színültig megtöltöttek egy bérautót. A magyar békefeltételek
megismerése után a delegáció számot vetett azzal, hogy
szempontjaik vajmi kevés megértésre számíthatnak. Teleki volt az
aki Apponyi beszédének reggelén a néprajzi térképre tussal
berajzolta a békeszerződésben körvonalazott magyar határokat. E
térkép segítségével tudott a békedelegáció vezetője bizonyos
érdeklődést kiváltani a „négy nagy” előtt. Két nappal
később a delegáció hazautazott Magyarországra. Teleki
megszólalásaiban kiemelte,hogy a határok teljességgel irreálisak,
városokat vágnak ketté, mint amilyeneket a britek húztak
Afganisztánban.
Február 11-én a
delegáció visszatért Párizsba,
és igyekezett a
színfalak mögött is tenni a békefeltételek megváltoztatásáért.
Apponyi újbóli meghallgatását elutasította a békekonferencia,
csak a 18 válaszjegyzék átadására szorítkozhattak a küldöttek.
Így február végén a
delegátusok nagy része dolgavégezetlenül hagyta el Párizst. Ezek
a jegyzékek, amelyek összeállítását szintén Teleki
koordinálta, már hangsúlyosabban foglalkoztak az önrendelkezés
és a nemzetiségek problémájával, jóllehet a Magyarország
történelmi egységére történő hivatkozás itt is előfordult.
A negyvenegyedik
életévét taposó fődelegátusba ekkor is , később is megvolt a
készség,hogy diplomáciai műveleteihez ne a hagyományos
csatornákat, hanem saját bizalmi embereit vegye igénybe. Így
kerülhetett sor az 1920 tavaszán-nyarán zajló magyar-francia
titkos tárgyalásokra, amelyek során a magyar fél gazdasági
előnyök felkínálásáért cserébe területi engedményeket
szeretett volna elérni. Ezek a tárgyalások Teleki tudtával és
külügyminiszteri intenciói alapján zajlottak, bár roppant
pesszimista volt a békeszerződéssel kapcsolatban: „húsvétra
hazamennénk” –írta mesterének
Lóczy Lajosnak.- „Hogy
mivel az még nem bizonyos, de alig van némi kilátás is arra,
hogy ne a legrosszabb változatlan békével. És talán mégis alá
fog kelleni a kormánynak ezt írni,mert éhen vész Pest, és az
oláhok a Tiszáig bejönnek újra. Én ugyan ezen áldozatokat is
meghoznám, de a legtöbbet nem”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Legegyszerűbben a Név/URL cím használatával szólhat hozzá!