„Részlet az 1958.június 9-i
népbírósági
tárgyalás jegyzőkönyvéből
NAGY
IMRE1: Engedelmet kérek, nem arról van szó, hogy a
nyomozás befejezése után odaadták /nekem/ az iratokat. Hanem a vizsgálat során,
amikor én azt mondtam, hogy kérem szépen, itt van /pl/ ez a dokumentum, önök
idézik ezt, /és/ ebben a dokumentumban nem az van, /amit „idéznek”/, vagy nem
csak ez van, hanem /más is/, /ezért/ tegyék lehetővé a megtekintését, ezt soha,
egyetlen esetben sem tették.
ELNÖK2: Kérem, a bíróság előtt mindenkor
lehetnek bizonyítási igényei.
NAGY IMRE: A másik, amit szóvá teszek, - annak ellenére, hogy
semmit nem érintő dolog, - nem jogi kérdés, de a bíróság elbírálására bízom,
azért, hogy úgy mondjam, nem tartom a szocialista törvényességgel összeegyeztethetőnek,
/az a következő/: Nem egyszer, azt hiszem két esetben is előfordult, hogy a /”másod”/
vizsgálótiszt, egy őrnagy /pontosítva: Kapitány
István r. őrnagy - D.F./, - tehát nem
az alezredes /pontosítva: Ferencsik
József r. ezredes, korábban az ÁVH-nál Péter Gábor altábornagy helyettese/ az
ellen semmi panaszom nincs, - engem az egyszerűen
disznónak nevezett (kiemelés: a szerkesztőtől). Azt hiszem, nem jól van
ez így. Egy másik kihallgatáson során azt mondta nekem, hogy vegyem tudomásul, nekem
ő halálos ellenségem, ő engem gyűlöl és legjobban szeretné az én torkomat ketté
harapni.
ELNÖK:
Ön a bíróság előtt áll, amely annak alapján ítélkezik, ami itt elhangzik. Se az
ön helyzetét, sem a mi ítélkezésünket nem befolyásolja, hogy valamelyik nyomozó
valóban, vagy nem valóban /sic!/ ilyen helytelen kijelentést tett.
NAGY IMRE: Köszönöm szépen az
olyan embernek az objektivitását, aki így viszonylik a vádlotthoz.
ELNÖK: Vegye tudomásul, hogy mi
annak alapján ítélkezünk, amit ön mond, meg a tanuk mondanak.
NAGY IMRE: Kérem én a vizsgálat
nyomán, annak eredményeként kerültem ide /a bíróság elé/. Ott /a vizsgálat
során/ nekem azt mondták, hogy ezeket a panaszokat én adjam elő a bíróságnak.
Nem /is a/ gorombáskodásról van szó, /ami/ a nyomozás „objektivitását” illeti,
ez nem egyszerűen gorombaság. Figyelmeztettek /is/, csak úgy „barátságosan”, hogy
ennél kisebb bűncselekményekért, /mint amilyenekkel engem vádolnak/,
kivégeztek embereket és hogy a magatartásom nem csak az én sorsomat, hanem a
családomat is érinti. Én több kérdést tennék /még/ szóvá, amely a
bírósággal kapcsolatos. Így az itteni tárgyalással és a védő úrral
kapcsolatban. A tegnap folyamán tudtam első ízben az /1957. április 4-i snagovi letartóztatása óta - F. D./ a tárgyalást
megelőzően a védőmmel pár óra hosszat beszélni. Más lehetőségem nem volt. Én
ezt kifogásolom, ez az egyik….
ELNÖK: A legfőbb ügyész
gyorsított eljárást indítványozott, így a törvények szerint is előfordulhat,
hogy /akár/ vádiratot sem ad, csak úgy állítja a bíróság elé a vádlottat.
NAGY IMRE: „Köszönöm” ezt a
felvilágosítást. Nem tudtam… A másik /kérdés: amit szóvá teszek/, hogy tegnap,
amikor a védő úrral beszélgettem, a nyomozóhatóság egyik tagja jelen volt.
ELNÖK: Most is a tárgyalás
folyamán, mindig joga van érintkezni a védőjével.
NAGY IMRE: Köszönöm szépen, én
ezt nem tudtam. A védő úrral való beszélgetésem során jelen volt a nyomozó
hatóság képviselője. Én ezt kifogásoltam, mert a védőmmel nem a nyomozó hatóság
jelenlétében akarok beszélni.
Azt mondta a nyomozó, hogy ez így
van és ennek így kell lenni. Hát én ezt kifogásoltam, mert most már nekem a
nyomozóhatósághoz semmi közöm nincs, /csak/ a bírósághoz. Igen. Ha én ezt /a
nyomozói jelenlétet/ elutasítom, akkor egyáltalán nem tudtam volna a védőmmel
beszélni. Szóval, ezzel kapcsolatban nekem más közölni valóm nincs. A váddal
kapcsolatban /viszont/ van. Az egyik ilyen kérdés….a kormány felelősségének a
kérdése, amely a vádiratban foglaltak szerint nem helyesen feltüntetett…
ELNÖK: Ön arra céloz, hogy a
kormányelnöknek és a minisztereknek miként oszlik meg a felelőssége, mi
jellemzi azokat?
NAGY IMRE: Igen /…/
A
Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságának
Népbírósági
Tanácsa
I.B.
Nb. 003/1958/5
A Népbírósági Tanács, mint
elsőfokú bíróság Budapesten, 1958. január 30. napján tartott zárt ülésben
meghozta a következő
végzést:
I.r. Nagy Imre /szül: 1896,
anyja Szabó Rozália/,
II.r.dr.Donáth Ferenc3 /szül. 1903, anyja Vitál Mária/,
III.r. Gimes Miklós4 /szül. 1917.anyja dr. Hajdú Lívia/,
IV.r.Tildy Zoltán5 /szül: 1889 anyja Fabriczki Emma/,
V.r. Maléter Pál6 /szül. 1917, anyja Lakner Margit/,
VI.r.Kopácsi Sándor7 /szül. 1922, anyja Simon Ilona/,
**
VIII.r.dr.Szilágyi József8 /szül, 1917, anyja Szilágyi Julianna/
IX.r.Jánosi Ferenc9 /szül 1916, anyja Szueta Erzsébet/,
X.r.Vásárhelyi Miklós10 /szül 1917, anyja Róth Irén/,
Vádlottakkal szemben a nyomozás
során elrendelt előzetes letartóztatást a tárgyaláson hozandó érdemleges
határozatig fenntartja.
I n d o k o l á s:
A vádlottak terhére rótt
cselekmény büntetésének súlyosságánál fogva szökésüktől tartani kell. /Bp.97§
1.bek. b.pont./
Budapest, 1958. január 30.
(Lakatos Péterné népbíró)
(Bíró Mihály)
(dr. Radó Zoltán tanácsvezető)
(Sulyán György népbíró)
(Fehér Kálmán népbíró)
L.I.
Végzés kiadandó vádirattal és
idézéssel fent I-X. r. vádlottaknak börtönparancsnokság útján.”
* A
legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsa nem
tévesztendő össze az 1945-1950 között működő Népbíróságok Országos Tanácsával. A
Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsát az 1957. évi 25 sz. tvr. hozta létre a forradalomban
elkövetett ún. „fennálló társadalmi és állami rend megdöntésére irányuló”
bűncselekmények állami megtorlására. A tanács egy hivatásos bíróból és négy
népbíróból állt. Utóbbiakat az MSZMP Intézőbizottsága jelölte ki. Első fokon is
eljárhatott, gyorsított eljárásban a Legfőbb ügyész indítványára vádirat mellőzésével
is hozhatott ítéleteket. Az 1957. évi 34 sz. tvr. lehetővé tette, hogy néhány
megyében is működjön a megyei bíróságok mellett különbíróság (Győr, Bp., Pécs,
Szeged, Miskolc).
**Losonczy
Géza nem szerepel a vádlottak között. A romániai Snagovban 1957. áprilisában őt
is letartóztatták és
Nagy Imréékkel együtt Magyarországra
szállították. Máig tisztázatlan körülmények között a börtönben halt meg 1957. dec.
21-én. Valószínűleg még aznap éjjel - a boncolást követően - a 301-es
parcellába temették. Eredetileg „őt szánták” a Nagy Imre per 2. r.
vádlottjának.
„Ítélethozatal előtt az utolsó szó jogán
1958. június 14.
NAGY IMRE:
Igen tisztelt Legfelsőbb Bíróság
Népbírósági Tanács!
Elnök Úr!
Bűnperemben sajnálatosan elmaradt
a bizonyításkiegészítés és csak a vád
tanúit hallgatták meg, a vád bizonyítékait vizsgálták. Szerény véleményem
szerint a bűnpernek a bűnösség megállapítása mellett az igazság felderítése is
fontos feladata. A bizonyításkiegészítés elmaradása tükröződik a vádiratban is
éppúgy, mint a vádbeszédben, amelyek nem az objektív tények és nem a történelmi
igazság szellemében világítják meg tevékenységemet, felelősségemet.
Ezen az általános
megállapításomon túl részletekbe én nem kívánok bocsátkozni, bízom abban, hogy
a Tisztelt Bíróság az ügy és az anyag ismeretében vizsgálja meg az ellenem
emelt vádakat és felelősségemet is, és ezt a legjobb ismerete szerint teszi:
Igen tisztelt Népbíróság! Igen
tisztelt Elnök Úr!
Az ügyész úr vádbeszédében reám a
legsúlyosabb, tehát a halálbüntetés kiszabását javasolta. Ezt többek között
azzal indokolta, hogy a nemzet nem tud elfogadni olyan ítéletet, amely
könyörületes lenne. Sorsomat tehát a
nemzet kezébe teszem. Védőm felszólalása után, az utolsó szó jogával
elhangzott megjegyzéseimen túl nem kívánok élni. Védelmemre semmit felhozni nem
kívánok, várom a Tisztelt Népbírósági Tanács igazságos ítéletét.
Ítélethirdetés után, az utolsó szó jogán
1958. június 15.
ELNÖK: A Legfelső Bíróság
Népbírósági Tanácsa Nagy Imre és társai bűnügyében a tárgyalást folytatjuk.
Számba veszem a megjelenteket. Vádlottak megjelentek. Védők valamennyien jelen
vannak.
Kihirdetem a Legfelső Bíróság
Népbírósági Tanácsának ítéletét a Népköztársaság nevében.
Nagy Imre elsőrendű vádlott, aki
1896-ban Kaposváron született, apja Nagy József, anyja Szabó Rozália, nős,
Égető Máriával egy felnőtt gyermeke van, egyetemi tanár, havi jövedelme 3600 Ft
nyugdíj, vagyontalan, büntetlen előéletű, magyar állampolgár, budapesti, Orsó
utca 43. szám alatti lakos, bűnös a népi demokratikus államrend megdöntésére
irányuló szervezkedés vezetésében elkövetett bűntettben, valamint hazaárulás
büntettében, és ezért őt a Népbírósági Tanács halálra, valamint teljes
vagyonelkobzásra ítéli.
/Az elnök ismerteti a további
vádlottak ítéletét, majd az ítéletek indokolását/
Lényegében ez a Népbírósági
Tanács ítéletének rövid összefoglalója. Nagy Imre, kegyelmet kér-e?
NAGY IMRE: Engedje meg az igen
tisztelt Népbírósági Tanács, pár szóval indokoljam a kegyelmi kérdéssel
kapcsolatos álláspontomat.
A halálos ítéletet, amelyet rám
az igen tisztelt Népbírósági Tanács kirótt, én a magam részéről igazságtalannak
tartom, indoklását nem tartom megalapozottnak és ezért a magam részéről - bár
tudom azt, hogy fellebbezésnek helye nincs, - elfogadni nem tudom. Egyetlen vigaszom ebben a helyzetben az a
meggyőződésem, hogy előbb, vagy utóbb a magyar nép és a nemzetközi
munkásosztály majd felment azok alól a súlyos vádak alól, amelyeknek súlyát
most nekem kell viselnem, és amelyeket nekem vállalnom kell.
Úgy érzem eljön az idő, amikor ezekben a kérdésekben, nyugodtabb
légkörben, világosabb látókörrel, a tények jobb ismerete alapján igazságot
lehet szolgáltatni az én ügyemben is. Úgy érzem, súlyos tévedés, bírósági
tévedés áldozata vagyok.
Kegyelmet nem kérek.
ELNÖK: Megértettem.
Budapesti Fővárosi Bíróság Népbírósági Tanácsa
TB Nb 003/1958/19-II. /Legfelsőbb Bír.szám./
J e g y z ő k ö n y v
Készült a népi demokratikus
államrend megdöntésére irányuló szervezkedés vezetése büntette miatt N a g y I
m r e és társai ellen indított bűnügyben
a Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bírósága Népbírósági Tanácsa TB.Nb.
003/1958-18. számú,1958. évi június hó 15. napján kelt ítélettel… megállapított
halálbüntetés végrehajtásáról, 1958. június hó 16. napján reggel 5 órakor.
J e l e n v o l t a k
dr.Bimbó
István dr.Kelemen
Endre
kiküldött
bíró bírósági
orvos
dr.Balogh
János dr.Szabó
Ernő
fogalmazó börtön
orvos
dr.Doktor
János Tihanyi
Miklós alez.
ügyész Orsz.Bört.pk.részéről
Nagy
Imre Bogár
János
Maléter
Pál ítéletvégrehajtó
Gimes
Miklós Csúcs
Mátyás
elitéltek* Fülöp
István
ítéletvégrehajtó
segéde
A kiküldött bíró megállapítja,
hogy a megjelenésre kötelezettek valamennyien megjelentek.
Kiküldött bíró az elitélteket
elővezetteti.
Kiküldött
bíró megállapítja Nagy Imre, Maléter Pál, Gimes Miklós személyazonosságát, majd
felolvassa a Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsa
TB.Nb. 003/1958-18.sz. ítélet rendelkező részét, valamint a Népbírósági Tanács
kegyelmi tanácskozásának eredményét, mely szerint a halálos ítélet vádlottakon
végrehajtható.
Kiküldött bíró az elitélteket az
ítélet végrehajtása céljából átadja az ítéletvégrehajtónak azzal, hogy
teljesítse kötelességét.
Az ítéletvégrehajtó és segédei
Nagy Imre elitélt kivégzését 5
óra 9 perckor,
Maléter Pál elitélt kivégzését 5
óra 12 perckor,
Gimes Miklós elitélt kivégzését 5
óra 14 perckor - megkezdték és annak befejezését a kiküldött bírónak
jelentették.
Kiküldött bíró felhívja az
orvosokat, hogy a halál beálltáról győződjenek meg.
Az orvosok jelentik,hogy
Nagy Imre elitélt szíve 5 óra 16
perckor,
Maléter Pál elitélt szíve 5 óra
24 perckor,
Gimes Miklós elitélt szíve 5 óra
28 perckor - megszűnt dobogni.
Az ítélet végrehajtásánál
jelenlévők fél órára visszavonulnak.
Fél óra múlva a kiküldött bíró
utasítására az orvosok az elitélteket újra megvizsgálták és jelentik, hogy a
halál bekövetkeztét ismételten megállapították.
Kiküldött bíró az ítélet
végrehajtási eljárást befejezettnek nyilvánítja azzal, hogy az ítélet
végrehajtás során felmerült 120 Ft-fill orvosi költség, -Ft-fill útiköltség a
/pót/költségjegyzék 1 tétele alatt nyertek feljegyzést.
Kmft.
Bimbó
István dr. Kelemen
Endre
Kiküldött
bíró bírósági
orvos
dr.Balogh
János dr.
Szabó Ernő
fogalmazó börtönorvos
dr. Doktor
János Tihanyi
Miklós alez.
ügyész Orsz.
Bört.Pk.részéről
*dr.
Szilágyi József az előzetes letartóztatás alatt kihallgató tisztjeivel szemben
megtagadott minden együttműködést. Éhségsztrájkot folytatott, vallomást nem
tett, annak megtételét erkölcsi okokra, illetve a jugoszláv kormány által
nyújtott menedékjogra hivatkozva megtagadta.
Ezért
ügyét elkülönítették a Nagy Imre per többi vádlottjáétól. Perében két
tárgyalást tartottak. Az elsőt 1958. febr. 6-án, a másodikat 1958. ápr. 16-án.
Halálos ítéletét ezen a tárgyaláson hozták meg. A Legfelsőbb Bíróság
Népbírósági Tanácsa a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló
szervezkedés büntettében bűnösnek találta és halálra ítélte.
A
Népbírósági Tanács a benyújtott kegyelmi kérvényt 1958. ápr. 23-án
elutasította. Az ítéletet 1958. ápr. 24-én 6 óra 39 perckor hajtották végre. A
kirendelt orvosok szerint a halál beálltának ideje 6 óra 51 perc.
Nagy Imre börtönhagyatéka a kivégzés után
BM.
II.! 8-D.osztály Szigorúan
titkos!
Leltár Nagy Imre értéktárgyainak
átvételéről.
1 db Marvin gyártmányú 1 db barna
öltöny
arany karóra 1
barna zakó, mellény
5 db ing 1
szürke lovaglónadrág
1 db hálóing 1
melegítő alsó-felső
7 db alsónadrág 1
pár női szandál
1 db törülköző 1
világosszürke kardigán
1 db
pizsamanadrág 1
sötétszürke kardigán
1 db nyaksál 1
világosszürke átmeneti kabát
3 db zsebkendő 1
pár csizma
8 pár zokni 1
pár papucs
1 pár bőrkesztyű 1
pár gumitalpú félcipő
1 db sapka 1
bőrkabát
1 pár zoknitartó 1
fésű
1 db szemüveg
tokkal 1
barna nyakkendő
1 fekete téli
kabát 1
sapka
1 sapka
1 szürke ffi.sál
3 nyári női ruha
Budapest, 1959. január 13.
Átvette:
Nagy Imréné /aláírás/”
Felhasznált irodalom:
NAGY IMRE
Egy magyar miniszterelnök
Szerkesztette és össze állította
Dr. Dér Ferenc
Régió Kiadó Pécs 1993
Szövegmagyarázat:
1. Nagy Imre
(1896-1958) politikus, egyetemi
tanár, az MTA rendes tagja. 1953-1955 között a Minisztertanács Elnöke, az
1956-os forradalom és szabadságharc miniszterelnöke, a forradalom mártírja.
Életével részletesebben ezen a honlapon „A kocka el volt vetve”, „Tököl 1956
szovjet szemmel” c. szerkesztés szövegmagyarázata foglalkozik.
2. dr. Vida
Ferenc (1911-1990) ügyvéd, bíró,
tanácsvezető bíró. Életével részletesebben ezen a honlapon „Déry Tibor a sajtó
szabadságáról 1956-ban” c. szerkesztés szövegmagyarázata foglalkozik.
3. dr. Donáth
Ferenc (1913-1986) politikus,
történész, a Nagy Imre per 2. r. vádlottja. Életével „A kocka el volt vetve” c.
szerkesztés szövegmagyarázata részletesebben foglalkozik, ezen a honlapon.
4. Gimes
Miklós (1917-1958) újságíró,
politikus, az 1956-os forradalom és szabadságharcot követő megtorlások
vértanuja. Unitárius hitre tért zsidó családból származott. Budapesten
érettségizett. Ezt követően Szegeden, az Orvostudományi Egyetemen folytatta
tanulmányait, amit nem fejezett be. 1942-ben bekapcsolódott az illegális
kommunista mozgalomba. 1945-ben egy ifjúsági lapnál, majd a kommunista „Szabad
Nép” c. napilap újságírója lett. Itt ismerkedett meg későbbi élettársával Halda
Alizzal. Komunista hite, erős meggyőződése a cseh Rudolf Slánsky’ 1952-es
kivégzésekor megingott, kétkedővé vált. 1954-ben Zürichben, Bécsben, Párizsban
volt a „Szabad Nép” tudósítója. Távollétében helyezték át a „Magyar Nemzet” c.
napilaphoz. Külföldön megtapasztalta a magasabb életszínvonalat, az ember
politikai szabadságát. Hazatérve mind ennek az ellenkezőjét élhette meg. 1955
májusában a Lapkiadó Vállalat gyűlésén Rajk rehabilitálását követelte, kizárták
az MDP (Magyar Dolgozók Pártja)-ből.
1956-ban Gimes Miklós Nagy Imre feltétlen híve, a
miniszterelnök legradikálisabb követője. 1956 okt. 23-án egyike volt azoknak,
akik a későbbi miniszterelnököt megpróbálta rábeszélni, hogy álljon a
tüntetések élére.
Nagy Imre erről hallani sem akart, ragaszkodott a „pártszerűség”
szabályainak betartásához, tartott Gerő Ernő provokációjától, attól, hogy Gerő
az ürügyet kihasználva lecsapna a pártellenzékre.
A forradalom napjaiban a „Magyar Szabadság” c. lap
szerkesztője Kende Péterrel, Kornai Jánossal, Lőcsei Pállal. 1956. nov. 4-e
után nem ismerte el a Kádár-kormányt. „Október Huszonhatodika” címmel illegális
Lapot adott ki, függetlenségi mozgalom szervezésébe kezdett. 1956. dec. 5-én
letartóztatták. A Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsa a Nagy Imre perben
1958. jan. 15-én halálraítélték és kivégezték.
5. Tildy
Zoltán (1889-1961) református lelkész,
kisgazda politikus. Életéről ezen a honlapon „Nagy Ferenc moszkvai útja” a
„Mindszenty hercegprímás szabadságának néhány napja” c. szerkesztés
szövegmagyarázata részletesebben foglalkozik.
6. Maléter
Pál (1917-1958) hivatásos katona,
honvédelmi miniszter, az 1956-os forradalom és szabadságharc mártírja.
Értelmiségi családban született. Apja jogakadémiai tanár. Maléter Pál a prágai
egyetem orvoskarán folytatott tanulmányokat, anyagi okok miatt azonban
tanulmányait abbahagyta. 1939-ben önként katonának jelentkezett. 1940-ben a
Ludovika Akadémia hallgatója lett. Elvégzése után hivatásos tisztként először
Kassán szolgált. 1944-ben megsebesült és szovjet hadifogságba esett. 1944
nyarán harcra jelentkezett a németek ellen.
Az erdélyi partizánharcokban is részt vett. 1945 januárjában
a debreceni Ideiglenes Kormányt védő őrzászlóalj parancsnoka. 1945-ben belépett
az MKP (Magyar Kommunista Párt)-ba. Megnősült, házasságából három gyermek
született. Később elvált, 1954-ben Gyenes Juditot vette feleségül. 1956
tavaszán ezredes lett. 1956. okt. 24-én a Honvédelmi Minisztériumban dolgozott.
„Rendcsinálás” miatt a „Kilián laktanyához” küldték. Később átállt az ellenálló
katonák oldalára. A „Corvin Közben” részt vett a fegyverletételi
megbeszéléseken. Október 31-én főszerepet játszott a Nemzetőrség
megszervezésében.
Nov. 1-én honvédelmi miniszterhelyettes, majd nov. 2-tól
vezérezredesi rangban honvédelmi miniszter.
Miniszteri kinevezését Pongrátz Gergely a Korvin Köz
parancsnoka ellenezte, mert nem bízott Maléterben.
1956. nov. 3-án a magyar tárgyaló küldöttség vezetője
a szovjetekkel folytatott tárgyalásokon. Tökölön a küldöttség többi tagjával
együtt letartóztatták. A Nagy Imre perben halálraítélték és kivégezték.
7. Kopácsi
Sándor (1922-2001) rendőrtiszt, az
1956-os forradalom és szabadságharc idején Budapest rendőrkapitánya. A Nagy
Imre perben életfogytiglani szabadságvesztésre ítélték. Szerov tábornok a KGB
Budapesten tartózkodó vezetője tartóztatta le Budapesten. A Nagy Imre perben
„bűnbánó” magatartást tanusított. Életfogytiglani börtönre ítélték. Ügyében
állítólag Kádár János személyesen is közbejárt. A per után (1958) még két évet
magánzárkában töltött. Ezt követően Vásárhelyi Miklós cellatársa volt. 1963-ban
szabadult. Idehaza jogi tanulmányokat is folytatott, diplomájával azonban nem
tudott elhelyezkedni. 1975-ben kivándorolt Kanadába. A rendszerváltás idején
visszatért Magyarországra. Nem politizált, pártnak nem lett tagja. „Ingázott”
Kanada és Magyarország között. 2000-ben végleg elhagyta Magyarországot és
visszaköltözött gyermekeihez Kanadába. 2001-ben halt meg.
8. dr. Szilágyi
József (1917-1958) Debrecenben született 1917-ben. A református gimnáziumban
érettségizett, majd a „Tisza István Tudományegyetem” Jogi karán szerzett
diplomát. 1938 óta a KMP (Kommunisták Magyarországi Pártja) tagja. 1940-ben
letartóztatták. Három évi szabadságvesztésre ítélték. 1944-ben szabadult.
1944 végén Debrecen város rendőrkapitánya lett, majd
megbízták az Országos Rendőrkapitányság megszervezésével. 1948-tól az MDP (Magyar
Dolgozók Pártja) KV (Központi vezetőség)-nak tagja. 1949-ben megkérdőjelezte
Rajk László és társai elleni vádak megalapozottságát. 1953 után Nagy Imre „új
szakasz” politikájának elkötelezett híve. 1956-ban kizárták a pártból. Fizikai
munkásként is dolgozott, miközben a Bp.-i Műszaki Egyetem gépészmérnöki szakán
tanult. 1956-os forradalmi események idején Kopácsi Sándor mellett, illetve a
Kormány titkárságán tevékenykedett. 1956. nov. 4-e után a jugoszláv követségen
talált menedéket. Nagy Imréékkel nov. 22-én a romániai Snagovba hurcolják. A
Kádár kormányt nem ismerte el. Éhségsztrájkot is folytatott. A végsőkig
ellenállt. Vallomást nem tett. 1957 áprilisában külön perben ítélték halálra és
végezték ki.
9. Jánosi
Ferenc (1917-1958) református lelkész,
katona, tanár, miniszterhelyettes. Nagy Imre veje. Életével ezen a honlapon a „Kocka
el volt vetve” c. szerkesztés szövegmagyarázata foglalkozik.
10. dr. Vásárhelyi
Miklós (1917-2001) jogász, újságíró,
politikus, a Nagy Imre per X. r. vádlottja. A perben ő is „megbánást” tanúsított.
Életével ezen a honlapon a „Kocka el volt vetve” c. szerkesztés
szövegmagyarázata részletesebben foglalkozik.
Forrás:
Internet
– Wikipedia
Szerkesztette:
Dr. Temesvári Tibor
2010. február
Érdekes!
VálaszTörlés