Teleki Pál (1879-1941) két alkalommal volt az ország
miniszterelnöke. Először közvetlen a trianoni békediktátum kényszerű elfogadása
után került a miniszterelnöki székbe rövid időre. Majdnem két évtized eltelte
után ismét közéleti-politikai szerepet vállalt. 1938. május 14-től Imrédy Béla
kormányában előbb elvállalta a kultuszminiszteri tárca vezetését, majd a
miniszterelnök gyors és váratlan lemondása után elvbarátai rábeszélésére 1939. febr.
16-tól ismét az ország miniszterelnöke lett egészen haláláig.
Teleki
Pál1 1941. április 2-ról 3-dikára az éjjeli órákban elkövetett
öngyilkossága nagy megrázkódtatást váltott ki annak idején az ország közvéleményében.
A tragikus esemény, és előzményei feltárásának, az öngyilkosságot kiváltó okok bemutatásának
széleskörű az irodalma. Szerkesztésem ezért nem vállalkozhat a részletek teljes
körű ismertetésére, csupán az események leglényegesebb mozzanatainak
felvillantására szorítkozhat.
Egyre nehezedő német nyomás….
A „bécsi döntésekkel” kezdődött.
A Müncheni Egyezmény
(1938.szept.29.) záradéka szerint Csehszlovákiának Magyarországgal
és Lengyelországgal fennálló területi
vitáit további tárgyalások útján kellett volna rendezni. Miután azonban a
Magyarországgal folytatott tárgyalások „zátonyra futottak” a két ország a
Müncheni Egyezményt aláíró hatalmak „döntőbíráskodását” kérte. A baj eleve ott
kezdődött, hogy Anglia és
Franciaország a későbbi két győztes
nagyhatalom „érdektelenségre” hivatkozva átengedte a bíráskodást a későbbi vesztes
nagyhatalmaknak, Németországnak és Olaszországnak.
Az első bécsi döntést (1938.nov.2.)
a német Joachim von Ribbentrop2
és az olasz Galeazzo Cianó3
külügyminiszterek „jegyezték”. A jobbára etnikai alapokon szervezett területi
vita lezárásának eredményei közismertek. „A 12400 négyzetkilométernyi
területtel több, mint egymillió lakos került vissza.”
Feljegyzés, amely 1938. június 10-én készült:
„A követ szavai szerint a
tábornagy úgy nyilatkozott, hogy mégis jó volna, ha Magyarország mennél hamarébb aktív részt tudna venni Németországnak
Csehszlovákiával való háborús konfliktusában. Jó lenne lehetőleg megelőzni
Lengyelországot, amely tudvalevőleg igényt tart egy darabka cseh
területre…..Érintve a magyar-jugoszláv viszonyt, a követ ezután visszatért az
előbbi kérdésre; szerinte a vezértábornagy fenti véleménye ellenére nem
nyilatkozott elég világosan arról, hogy ésszerű volna-e már most megkezdeni a
vezérkari tanácskozásokat a feltételezett konfliktusban való együttes vagy
párhuzamos operációk jellegére vonatkozóan, pedig a tábornagy egy megjegyzéséből ítélve, felmerült az a szükségszerűség,
hogy német csapatok magyar területen vonuljanak keresztül…”4
Az új miniszterelnök ugyanakkor „Berlinnek
is tett gesztusokat. 1939. február 24-én hivatalossá vált Magyarország
csatlakozása az antikomintern paktumhoz5.”
A szovjetunió az esemény hírére „deklarálta, hogy megszakítja a közvetlen
diplomáciai kapcsolatot Magyarországgal, követségét visszahívja Budapestről, s
hasonló lépésre szólította fel a magyar kormányzatot is.”
Magyarok Kárpátalján
„Sztójay Döme6 berlini magyar követ külön repülőgépen
hozta Hitler7 üzenetét március
13-án:
Németországnak nincs kifogása az ellen, hogy Magyarország birtokba
vegye Kárpátalját.” A németek fenyegető módon mindössze 24 órát adtak arra,
hogy a magyar katonai akció meginduljon, ellenkező esetre kilátásba
helyezték a ruszin kormány elismerését. „A sebtében riadóztatott, és jórészt
még kiképzés alatt álló újoncokból összeszedett csapatok március 14-én reggel” több
ponton átlépték a „Bécsben megállapított határt, majd másnap megkezdték
előrenyomulásukat a Kárpátok gerince felé.”
Teleki megpróbált ellenállni:
A második világháború küszöbén a
miniszterelnök 1939. július 24-én kelt Hitlerhez írt levelében utalt arra, „hogy Európa helyzete változatlanul komoly.
Az előrelátó nemzetek összegyűjtik anyagi és erkölcsi erőtartalékukat, hogy
felkészüljenek minden eshetőségre és váratlan eseményre” majd kijelentette,
„hogy egy általános konfliktus esetén Magyarország a maga politikáját a tengely
politikájával fogja összhangba hozni…..”
Hangsúlyozta, hogy „Nem lehet azonban kétséges, hogy e politikához alkalmazkodásunk semmi esetre sem ejthet
csorbát szuverenitásunkon, amely alkotmányunkban van megtestesítve és nem
emelhet akadályokat nemzeti céljaink megvalósítása felé.”
Egy ugyancsak Hitlerhez írt
soraiban, mintegy megerősítette az előbbi levélben leírtakat:
Íme a levél:
„Budapest, 1939. július 24.
Kegyelmes Uram !
Július 24-i levelem minden hamis
értelmezésének megelőzésére van szerencsém ismételten kijelenteni
Nagyméltóságodnak, hogy Magyarország amennyiben az adott körülményekben nem áll
be komoly változás, erkölcsi meggondolásokból nincs abban a helyzetben, hogy
hadműveletekbe kezdjen Lengyelország ellen
Van szerencsém kifejezni
Nagyméltóságodnak legmélyebb tiszteletemet.
Gróf TELEKI PÁL
magyar királyi miniszterelnök
Nagyméltóságú
Hitler
Adolf Úrnak
A
Német Birodalom
Führerjének
és birodalmi
kancellárjának
Berlin”
Kormánya támogatta a finnek küzdelmét…
A németektől való függetlenedés
jeleként volt értékelhető „a magyar segítségnyújtás Finnországnak a téli
háborúban”8. A 341 fős magyar zászlóalj kiküldésének tervét,
a finneknek adott magyar fegyverek ügyét Párizs és London jó néven vette és
rokonszenvvel fogadta. „A magyar kormány 1939 októberében ismét felállította
követségét Moszkvában, és a budapesti szovjet képviselet újra kezdte munkáját.”
A kiküldés szépséghibája volt, hogy a zászlóalj csak 1940 márciusában érkezett
meg Finnországba „az ellenségeskedések lezárulta után.”
Figyelme Erdély felé fordult.
Egy korabeli - 1940 tavaszán -
Hitlerhez írt levelében célzott arra, hogy az erdélyi revízió támogatásáért
Magyarország kész átengedni területéről német csapatokat feltehetően Romániába.
Egyúttal informális csatornán
tájékoztatta Londont, hogy egy Görögország elleni támadáshoz Magyarország nem
adja területét…”
Bízhatott -e Hitler ígéreteiben?
A látszat ellenére „Emlékiratokból, nem hivatalos dokumentumokból
tudható, hogy Teleki igenis bízott a
nyugati szövetségesek győzelmében, ám ez a hite nem volt töretlen, és hezitáló, töprengő lelkialkatát megzavarták a villámgyors nyugati sikerek……Nem
is Franciaország összeomlása rázta meg igazán, hanem a Magyarországgal
összehasonlítható kis országoké: Dániáé, Norvégiáé,
Hollandiáé, és Belgiumé. A Belgium és Hollandia elleni támadás napján ugyan
például azt mondta két közeli
munkatársának, Kovrig Bélának, és Thuránszky László miniszterelnökségi sajtófőnöknek, hogy Hitler most veszítette el a
háborút.”
Magyar „nyomás” a németekre
1940. június 27-én Sztójay Döme
berlini magyar követ „átnyújtotta a berlini külügyi hivatalban azt a budapesti
jegyzéket, amely jelezte: a Teleki-kormány Romániával területi kérdésekről is
tárgyalni kíván. Törekvését a magyar kormány mozgósítással is alátámasztotta,
és a hadsereg felvonult a keleti határszélen.” Míg a szovjetek kedvezően
viszonyultak a követeléshez, addig ezt Berlinben és Rómában egyenlőre
elutasították.
Július 10-én azonban a helyzet változott, amikor Hitler Ciano
jelenlétében Münchenben fogadta a magyar miniszterelnököt és külügyminiszterét.
Hitler ugyanis megígérte, hogy nyomást gyakorol majd Bukarestre.
Románia csak kisebb területi
korrekciók elfogadására volt hajlandó, ajánlataiban inkább „a lakosságcserét és
a kisebbségi kérdés megoldását szorgalmazta”.
Tárgyalások Turnu Severinben
Az 1940. aug. 16-án kezdődő
tárgyalások sikerében a magyar fél eleve nem bízott. A visszaemlékezések
szerint ezek csak arra voltak jók, hogy „megismerjék a románok gyengéit.”
A magyar közvélemény előtt pedig
a tárgyalásokkal demonstrálni lehetett a „kormány diplomáciai aktivitását.”
„A magyar fél - Teleki
álláspontja alapján - nagyjából 69000 négyzetkilométert követelt Romániától”.
Bukarest „legjobb esetben is 5812 és 20 ezer közti területet kívánt
Magyarországnak átengedni, az Alföld keleti peremén, a partiumi megyékben” A
területi engedmények román részről „nagymértékű” lakosságcserével párosultak
volna. A tárgyalások megszakadtak. Már-már
háború fenyegetett a két ország között. „A szabadságra küldött katonákat ismét
a zászlók alá hívták” mozgósítottak néhány magyar hadtestet „és felkészültek a
fegyveres összecsapásra.”
A második bécsi döntés háborúban született
Ebben a helyzetben éppen Werth9 vezérkari főnök volt az, aki a német
légügyi attasénak jelezte a magyarok készségét döntőbírósági tárgyalásra, de
hasonlóan nyilatkozott Csáky10
külügyminiszter is.
Miután Hitler nyugalmat akart
Délkelet-Európában - meghallgatva Ciano olasz külügyminisztert - „döntőbíráskodás révén akart igazságot tenni.
Állítólag a döntőbíráskodás korábban először román részről merült fel, mert azt
gondolták - mint utólag kiderült tévesen -, hogy a döntés Bukarest számára
kedvező lehet.” A magyarok ezt eleve nem is szorgalmazhatták, „hiszen Teleki a
háborús opció mellett állt.”
Már javában folyt a második
világháború a németek térdre kényszerítették Lengyelországot, Franciaország
elbukott, Európa nyugati fele Hitlerék kezén volt, amikor sor került most már háborús körülmények között a második
bécsi döntésre. A döntőbírók Olaszország és Németország halálos ellenségnek
számított - a későbbi győztes egyikének -
Anglia szemében.
„1940. augusztus 30-án a
Belvedere - palotában meghozott döntés az 1920-ban Magyarországtól elszakított
területből több mint 43 ezer négyzetkilométer került vissza, 2,5 millió
lakossal. A lakosság 52%-a (magyar statisztika) vagy 38%-a (román statisztika)
volt magyar ajkú, több mint egymillió fő, míg a Romániánál maradt dél-erdélyi
részeken körülbelül 400 ezer magyar maradt, míg Észak-Erdélyben csaknem
egymillió román.” A korábban még
kacarászó Manoilescu román külügyminiszter az új határvonalat megismerve egyszerűen elájult.
Kevésbé ismert, hogy aláirattak „a magyar küldöttséggel egy
magyar-német kisebbségi egyezményt, amely a magyarországi német népcsoport
egyedüli és kizárólagos képviselőjének a Volksbundot11 ismerte el, és
olyan jogokat juttatott e nemzetiségnek, amelyeket a Teleki-kormány addig
következetesen megtagadott.”
„Teleki a Bécsből hazafelé tartó úton mély depresszióba zuhant, sőt a
vonatnak meg kellett állnia Komáromban, hogy gyógyszert vegyenek a
miniszterelnöknek. A Keleti pályaudvaron ünneplő tömeg fogadta a magyar
küldöttséget. Az ünneplést Teleki átengedte külügyminiszterének ő maga rövid és
mindenféle diadalmámort mellőző beszédet mondott.” Egy nappal később
benyújtotta lemondását Horthynak12, amit a kormányzó nem fogadott el.
A második bécsi döntésről „Churchill13 az alsóházban
kijelentette, hogy bár sohasem értett egyet azzal, ahogy Magyarországgal bántak
a párizsi konferencián, ilyesfajta diktátumokat Nagy-Britannia nem tekinthet
véglegesnek a háború után.” Halifax14
angol külügyminiszter hasonlóan nyilatkozott a felsőházban. Eden15 a
későbbi angol külügyminiszter már arról beszélt, hogy Anglia a háború után
„méltányos és igazságos” határrendezést szeretne Európának ebben a térségében.
Moszkvában felemásan értékelték a helyzetet. Az előzetes (Turnu-Severin-i)
tárgyalásokat még támogatta, de „a háborús fellépést nem bátorította.” Az
Egyesült Államok „megértőnek” bizonyult a területszerzés ügyében.
Az erdélyi revíziós siker ára
Magyarország - a kormány korábbi
megfontolásaival ellentétben - 1940. októberében kénytelen volt „hozzájárulni
ahhoz, hogy német >>tancsapatok<< (román olajkutak biztosítására
küldött német haderő) zárt szerelvényeken, meghatározott rendben átutazhassanak
az országon. Nagy-Britanniában ez aggodalmat váltott ki, különösen azért mert,
amikor Csákytól a brit követ >>fegyveres zárt alakulatban történő<<
német átvonulás esetén várható magyar magatartás felöl érdeklődött, a
külügyminiszter közölte: >>aligha kívánhatja bárki is, hogy ezt
fegyveresen akadályozzuk meg.<<.
Barcza Gedeon londoni követ erre
így emlékezett: „Midőn ezt így Mr. Eden és Cadogan16 tudomására hoztam, válaszuk az volt, hogy Románia már
nem lévén Anglia szövetségese, az angol kormányt a dolog közvetlenül nem
érinti, csodálkoznak azonban, hogy Magyarország egy román kívánság iránt
egyszerre ilyen nagy előzékenységet mutat és a német követelésekkel szemben nem
tud vagy nem akar függetlenségének fenntartása érdekében fellépni. Ugyanakkor Mr.
Eden a legkategorikusabban közölte velem, hogy egészen más lenne az eset, ha
német csapatok magyar területen egy olyan egy olyan állam elleni harcra
vonulnának át, amely állam Nagy- Britannia szövetségese……Ez a nyilatkozat
gyakorlatilag azt jelentette, hogy ha Magyarország megengedné azt, hogy német
csapatok magyar területen Jugoszlávia ellen vonuljanak át, úgy Anglia
Magyarországgal megszakítaná a diplomáciai viszonyt, sőt talán hadat is üzenne
nekünk.”
A bécsi döntés „ellentételezéseként”
Magyarország 1940. november 20-án
csatlakozott az antikomintern paktumot felváltó
háromhatalmi egyezményhez. Teleki
Bécsben az aláírás alkalmával találkozott utoljára Hitlerrel, ezt követően
ismét depresszív hallgatásba burkolózott. A britek Magyarország
csatlakozását közömbösen vették tudomásul, azt hogy az ország „egyre közelebb sodródik
az ellenséghez.”
Magyarország londoni követe
szerint: „A két bécsi döntésben ajándékul visszakaptuk Hitlertől a Felvidéket
és Erdély nagy részét, de ezáltal kiszolgáltattuk magunkat a németeknek.
Visszakaptuk a végeket, de eladtuk magát az országot, minden erkölcsi és anyagi
értékével. Belejutottunk a németek hálójába, melyből szabadulás akkor már nem
volt.”
Az „örök” barátsági szerződés
A kormány 1940. december 12-én
„örök” barátsági szerződést kötött Jugoszláviával. A szerződés nem jelentette, hogy
Magyarország feladta volna a Jugoszláviával szembeni területi követeléseit.
Arra viszont jó volt, hogy a németek számára biztosítsa a térség „nyugalmát”,
azaz Jugoszlávia mielőbbi csatlakoztatását a háromhatalmi egyezményhez. A
belgrádi eseménynek volt még egy epizódja. A magyar külügyminiszter Csáky
István az aláírást követő vadászaton meghűlt, majd ágynak esett és 1941. január
végén elhunyt.
Egy bő negyedév múlva Jugoszlávia
1941. március 26-án, ahogy várni lehetett csatlakozott az egyezményhez. Néhány
napra rá, március 27-én angol segédlettel szervezett puccsal megdöntötték az
egyezményt aláíró Cvetkovic’-kormányt. Telekit Erdélyben érte a hír. Rossz
lelkiállapotban érkezett vissza Budapestre. Itthon már Sztójay várta Hitler
üzenetével.
A mozgástér tovább szűkült…
Berlin ugyanis „felajánlotta valamennyi, 1918-ban Jugoszlávia javára
elveszített magyar terület visszaadását, cserébe egy Jugoszlávia elleni magyar
katonai együttműködésért.”
„1939 szeptemberében Budapest még megtagadhatta a német átvonulást, egy
évvel később bizonyos feltételekkel már kénytelen volt beleegyezni, 1941
áprilisában már nem volt lehetősége kitérni a fegyveres fellépés és a német,
zárt alakzatban történő felvonulás elől.”
Amíg a kormányzó lelkesedett az
újabb területszerző lehetőségért, addig Telekit elkeserítette, hogy az
intrikáló katonákat „főleg Werth Henrik vezérkari főnököt előbbre tartja, mint
őt. A március 28-i minisztertanácson bejelentette lemondását, amit csak
miniszterei kérlelésére vont vissza.”
Ezen az ülésen az alábbi
megszorításokkal tartották lehetségesnek a katonai támadást magyar részről:
„1. a magyar csapatok csak a horvát önállóság kikiáltása után léphetnek
akcióba, amikor Jugoszlávia formailag már megszűnt létezni.
2. magyar csapatok nem
tevékenykedhetnek az ezeréves magyar határokon túl,
4. magyar csapatok nem
kerülhetnek német alárendeltségbe.”
Az április elsején összeülő
„Legfelső Honvédelmi Tanács (a vezérkari főnökkel és a kormányzóval
kiegészített minisztertanács) „Teleki
indítványát fogadta el. Ezen a kormányfő - a közhiedelemmel ellentétben - nem a
Délvidék visszaszerzésére irányuló katonai akció ténye, hanem annak módja ellen
foglalt állást.”
A miniszterelnök utolsó napja
Április 2-án reggel Teleki levelet írt Apor Gábor szentszéki
követnek. Ebben „leírta, hogy Bárdossyval17
sokat dolgoznak, hogy Horthy Hitlernek írt lelkes válaszából a kényes részeket
kioperálják…..hiszen a kormányzó is belátta >> becsületünk odalesz<<
Ugyanezen a napon „Horthy
állítólag közölte miniszterelnökével, hogy az LHT előző napi estéjén elfogadott
megszorításokat német kérésre, részben figyelmen kívül hagyja”. Ezen a napon
értesülhetett arról, „hogy mit tartalmaz a német-magyar katonai egyezmény és
rádöbbenhetett a hadművelet valós méreteire.” Délelőtt „11 körül Náray Antal
járt a miniszterelnöknél, aki az ezredes rendelkezésére bocsátotta saját
feljegyzéseit az LHT üléséről és nyomatékosan felhívta a figyelmet Horthy
vélekedéseinek rögzítésére.”
A miniszterelnök délben a parlamentbe sietett,
de nem ment be az ülésterembe.
Képviselőkkel beszélgetett a folyosón, majd háromnegyed óra múlva visszament a
miniszterelnökségre ebédelni. Délután meglátogatta feleségét a Park
Szanatóriumban, feltehetően itt érte az a telefonhívás, amelyből megtudta - talán
magától a kormányzótól -, hogy Horthy engedett a német követeléseknek.
Valamikor délután fogadta Tildy
Zoltánt18 a kisgazdapárt
vezetőjét. Délután „3-tól- ½ 5-ig a Bazilikában” részt vett a
cserkésztisztek húsvét előtti lelkigyakorlatán, ahol meggyónt és arra készült,
hogy másnap áldozni fog Gyónás után „még egy órát” beszélgetett Witz Béla
plébánossal. Majd ezt követően felment a Várba és
ekkor mehetett át a külügyminisztériumba.
Itt elolvashatta Barcza táviratát, amelyben a brit illetékesek
közölték: „Őfelsége kormánya nem nézi el, hogy Magyarország részt vegyen egy
Jugoszlávia elleni fegyveres akcióban, ez hadüzenetet jelent.19
Barcza - mint emlékiratából
kiderül - a táviratért Bárdossy külügyminisztertől megkapta a maga „fejmosását”.
Ugyanis a követ 1941 májusában idehaza Budapesten találkozott a
külügyminiszterrel. A távirat, amelyet Londonból továbbított a
külügyminisztériumba, Telekire az öngyilkosságát megelőző estén igen mély
benyomást tett - hangsúlyozta előtte Bárdossy „úgyhogy meg kell mondania, Teleki
idegösszeroppanásában s aznap éjjel elkövetett öngyilkosságában nekem is
szerepem volt” jelentette ki a külügyminiszter - írja Barcza. Majd hozzátette:
„Bárdossynak ezt a perfid inszinuációját kategórikusan azzal utasítottam
vissza, hogy nekem, mint követnek kötelességem volt az igazat és mindazt, amit
felelős vezető angol államférfiak nekem mondanak jelenteni.”
Teleki visszavonult lakosztályába
A Sándor-palotában lévő
lakosztályából „megpróbálta elérni titkárnőjét, aki éppen nem volt otthon, majd
felhívta a külügyminisztériumot. A hívás nyomán éjfél előtt valamivel Újpétery
Elemér jelent meg a miniszterelnökségen, aki a Barcza-távirat másolatát adta át
a miniszterelnöknek.”
Újpétery Elemér emlékiratában
erre így emlékezett: „A német-lengyel háború kitörése óta a KÜM
(Külügyminisztérium a szerk.) kabinetjében egy titkár mindig egész éjjel
szolgálatot tartott. Váltottuk egymást Pallavicinivel. Ezen az éjszakán én
voltam az ügyeletes. Előírásszerűen kinyitottam az ajtót a miniszter kabinetje
és a titkárság között. Ugyanis csak így lehetett hallani az ún. miniszterközi
telefont. A kormányzóság, a vezérkar és a miniszterek között közvetlen
telefonösszeköttetés volt. De éjjel ez a telefon nagyon ritkán szólt. És
Bárdossy hivatalba lépése óta egyetlenegyszer sem. De ezen az éjszakán -
április másodikáról harmadikára virradóan - körülbelül este tizenegykor
csengetett.
Meglepve vettem fel a kagylót
és szabályszerűen jelentkeztem:
- Újpétery követségi titkár.
- Elemér itt a ME (miniszterelnök
a szerk.). Van nálad kópia Barcza mai számjelsürgönyéről?
A kópia előttem feküdt.
- Van, kegyelmes uram.
- Át tudod hozni rögtön? Most! -
Teleki hangja egészen nyugodt volt.
- Két perc múlva ott leszek.
- Köszönöm. Csengess a
lakásajtómon!
A Sándor-palota első emeletén
balra volt a ME privátbejárata, jobbra a hivatalos bejárat.
Fenti beszélgetés hiteles szóról
szóra. Naplómban még aznap éjjel feljegyeztem. Még nem tudtam, hogy mi készül.
Zsebre tettem a számjeltávirat másolatát,
és körülbelül kétszáz méter - a
DISZ tértől a Sándor palotáig - sietve tettem meg. A Sándor-palota alsó
bejáratát a szolgálattevő detektív nyitotta ki. Természetesen ismertük egymást.
- Titkár úr, ilyen későn?
- A ME úr telefonált. Át kell
neki adnom azonnal valamit.
Szó nélkül meggyújtotta a
villanyt a lépcsőházban. Felmentem az első emeletre, és a privát bejáratnál
csengettem.
Teleki nyitott ajtót hálókabátban.
Egész nyugodtnak látszott.
- Kegyelmes Uram, a kívánt
számjeltávirat kópiája.
- Köszönöm Elemér.
- Kegyelmes Uram, egész éjjel
szolgálatban vagyok, ha szükséged van rám, telefonálj.
Megint egész nyugodtan rám
nézett. Egyetemi tanulmányimtól kezdve ismertem, legkedvesebb professzorom
volt.
- Nem hiszem, de ha kell
felhívlak.
- Jó éjszakát, kegyelmes uram!
- Szervusz!
Becsukta ajtaját.
A kijáratnál a detektív
kötelességszerűen beírta kilépésem időpontját, ugyanúgy, ahogy már beírta
belépésem percét. Az egész nem tartott két percig. Visszamentem a KÜM-be,
íróasztalomhoz.”
Családi körülményei is
befolyásolhatták
A miniszterelnök elhatározásában
szerepet játszhatott, hogy felesége 1940 karácsonya körül „tüdőgyulladást
kapott, majd az év elején súlyos májelégtelenséggel (mások szerint szívbajjal)
szanatóriumi ellátásra szorult. Az orvosok baját végzetesnek látták, mindössze
néhány hónapot jósoltak neki, ezt az információt állítólag március 29-én tudta
meg (Telekiné 1942 júliusában halt meg). Édesanyja egészségi állapota már régóta
aggasztotta, özvegy Teleki Gézáné állapota napról napra romlott. A közeli
hozzátartozó halála vagy súlyos betegsége a súlyos stresszkeltő események közé
tartozik, a stresszkeltő események pedig aktívan hozzájárulhatnak a depresszió
kialakulásához.”
Ebben az időben gyermekei már nem
éltek a szülőkkel, „így a miniszterelnök a sorsdöntő napokban egyedül maradt a
Sándor palotában.” Szociális elszigetelődése csak növelhette rossz közérzetét.
„A miniszterelnök hajnali kettő
és félhárom között főbe lőtte magát.”
A tragikus eseményt „az ablakokat
kinyitó inas reggel fél hét tájban vette észre.”…. „Némi zavarodottság után sietve
értesítették az orvosokat és Teleki családját továbbá a kormány tagjait, akik
délelőtt valamennyien megérkeztek a Sándor-palotába. Egy félórára a kormányzót
is magára hagyták Teleki Pál holttestével.”
A két hátrahagyott búcsúlevél
Mindkettőnek címzettje Horthy
Miklós volt. A levél „egyike a mára legendássá vált” alábbi sorokat
tartalmazta:
„Főméltóságú Úr!
Szószegők lettünk – gyávaságból - a mohácsi beszéden* alapuló örökbéke
szerződéssel** szemben. A nemzet érzi és mi odadobtuk becsületét.
A gazemberek oldalára álltunk - mert a mondvacsinált atrocitásokból***
egy szó sem igaz! Sem a magyarok ellen, de még a németek ellen sem! Hullarablók
leszünk!**** A legpocsékabb nemzet. Nem tartottalak vissza. Bűnös vagyok.
Teleki Pál
1941.ápr.3.
*
A mohácsi csata 400. évfordulója alkalmából 1926. aug.
29-én Mohácson elmondott kormányzói beszédre történik utalás. Ebben Horthy a
szerb-magyar harcok közös emlékeit elevenítette föl a török ellen, történelmi
példával hangsúlyozva a két ország közötti érdekközösség fontosságát.
**
Az „örökbéke szerződés” nem más, mint a magyar és a
Jugoszláv Királyság között 1940. dec. 12-én aláírt Megállapodás, amelynek 1. cikke
a két ország között fennálló „állandó béke és örökös barátságot” rögzíti.
***
„mondvacsinált atrocitások” a magyar és a német
kisebbség ellen elkövetett kellően alá nem támasztott üldözéseket jelenthette.
****
A „hullarabló” kifejezés a Jugoszláv Királyság
szétesésére utal arra, hogy egy „halott” valójában megszűnt Királyság „romjain”
a németekkel és olaszokkal karöltve Magyarország is kivette részét a
„feldarabolásból”.
Az ország területe Bácska, a Baranya-háromszög, a
Mura-vidék megszerzésével 10.700 km2-rel gyarapodott, közel
egymillió lakossal.
A másik levélben a miniszterelnök
azt közölte Horthyval „hogyha életben maradna kísérlete után azonnal lemond a
kormányfői posztról.
A kormányzó még aznap Bárdossy
Lászlót nevezte ki miniszterelnöknek.”
Az orvosszakértők véleménye
A szakértői véleményt „egy
rendőrorvos, és a Telekit jól ismerő orvosprofesszor, Bakay Lajos írt alá, minden kétséget kizáróan öngyilkosságot
állapított meg.
Érdemes idézni: >>
jobboldalt a nyakon a jobb kéz mutatóujjával érintkezésben egy nagy tipusú,
browning tipusú revolver fekszik. Az ágy párnája telve van véralvadékkal, amely
két oldalt lecsurgott. Jobboldalt, a halánték-tájékon hajas fejbőr szélén
találtuk a behatolási nyílást, amelyet megpörkölt és összecsapzódott haj körit.
A nyíláson át roncsolt agyvelőrészek ürültek ki.
A kimeneti nyílás a bal
halántékfalcsonti tájékon látható körülbelül két pengősnyire tátongó, szintén
véralvadékkal és agyrészekkel telt. A fej tájékának megfelelőleg (sic).
A falon fillérnyi nyílás látható,
amelynek környéke a falon tapadó agyroncsalékokkal borított.
A holttest vizsgálata azt
mutatta, hogy a halál a kora hajnali órákban következhetett be. Az öngyilkosság ténye minden kétséget kizárólag
megállapítást nyert.<<
Benne lehetett-e a németek keze?
A németeknek nem állhatott érdekében meggyilkoltatni a miniszterelnököt.
Ők ilyenre a legritkábban szánták el magukat, külföldi állam és kormányfők
esetében. „Dollfust20 az
osztrák nácik gyilkolták meg, amit a birodalomból ugyan támogattak, de a tettet
Hitler helytelenítette.
A németek hatalmába került
náciellenes politikusok 1940-1941-ben házi őrizetbe vagy börtönbe kerültek: mint
például Léon Blum21 vagy
Edouard Herriot22. Ha Teleki
valóban útjukban áll volna, elég lett volna nyomást gyakorolni Horthyra, hogy
mondassa le miniszterelnökét, ahogy 1938-ban sikerült elérni Kánya23 távozását.”
Azok a szemtanúk, akik a Sándor-palotában
„élték át”a tragikus eseményt, „soha nem
vitatták, hogy öngyilkosság történt.”
Csak vonakodva hozták nyilvánosságra
A Magyar Távirati Iroda (MTI)
1941. április 3-án reggel 9 óra 15 perckor kiadott szűkszavú jelentésben
közölte a hírt: „Széki gróf Teleki Pál m.kir.titkos tanácsos,
m.kir.miniszterelnök ma éjjel tragikus hirtelenséggel elhunyt.” A híradás azt a
látszatot keltette, mintha váratlan és természetes halálról lenne szó.
„Reggel 9 órakor a kormány rövid
ülést tartott Keresztes-Fischer24 mint
rangidős miniszter vezetésével a belügyminisztérium tanácstermében.” Az ülés
jegyzőkönyve nem került elő. Az állandó jegyzőkönyvvezető Bárczy államtitkár
szerint: „valamennyi miniszter egyöntetűen azon a véleményen volt, hogy az
öngyilkosság tényét nem szabad nyilvánosságra hozni.
Kezdetben a német követ, „Otto
von Erdmannsdorff elől is eltitkolták, hogy öngyilkosságról van szó.” A követ
Berlinbe még azt jelentette, hogy „Gróf Teleki miniszterelnök ma éjjel hirtelen
meghalt.” Csak amikor felkereste Bárdossy helyettesét, hogy tolmácsolja a
birodalmi kormány részvétét „akkor tudta meg tőle, mint szigorúan bizalmas
közlést, hogy Teleki agyonlőtte magát.”
Erdmansdorff még aznap este félhét
után Berlinbe küldött. Újabb táviratában már utalt arra, hogy Teleki
öngyilkosságában „a Jugoszlávia elleni fellépés” is szerepet játszhatott.
Nyolc és fél órával
a haláleset felfedezése után,
délután 15 óra 17 perckor adták ki a második közleményt hivatalos orvosi
nyilatkozat kíséretében:
„Alulirottak megállapították, hogy gróf Teleki Pál miniszterelnök úr
folyó hó 3-án a kora hajnali órákban öngyilkosságot követett el……”
1941. április 7-én temették
Egy 1929-ben keletkezett
levelében „azt kérte a cserkészszövetségtől, hogy temetésekor>> a gyász
minden jelét mellőzzék<< és >> senki ne kísérje<< őt.
Nem így történt. Koporsóját az
országházban ravatalozták fel. Egy igazolás szerint „miniszterelnök tettének
elkövetésekor nem volt beszámítható.”
A katolikus egyház az igazolás
alapján engedélyezte a temetést, azzal a kikötéssel, hogy „a szertartásnak a
lehető legegyszerűbben kellett lezajlania.” Korabeli híradó felvételek szerint
a temetés napján engesztelő gyászmisét tartottak „a budavári koronázó főtemplomban,”
ahol megjelent a kormányzó és Bárdossy Lászlóval az élén az új kormány. A
gyászünnepség után az Országház elől induló menet a Kerepesi temetőig kísérte a
miniszterelnök koporsóját. Az útvonal mentén végig cserkészek álltak sorfalat.
A sírt nem az esztergomi érsek, Magyarország első zászlós ura szentelte be,
hanem Witz Béla, Teleki gyóntatója, a Bazilika plébánosa. A temetésen III. Emanuel
olasz királyt Butti olasz nagykövet, Hitlert Erich Reader tengernagy
képviselte. A gyászbeszédet Bárdossy László az újdonsült miniszterelnök
tartotta. Az eseményt egy ízben légiriadó szakította félbe: előző nap kezdődtek
meg a hadműveletek és jugoszláv gépek repültek a magyar légtérbe.”
A miniszterelnök javaslatának
megfelelően a magyar csapatok csak április 11-én indultak Jugoszlávia ellen,
amikor már a Királyság valóban „hullának” számított a „karvalyok” szemében.
Halála után hat évvel…
földi maradványait - feltehetően
politikai okokból - kihantolták és Gödöllő egyik kerületében a máriabesnyői
kapucinusok temetőjében helyezték örök nyugalomra.
Hasonló sorsra jutottak Gömbös
Gyula25 hamvai is. Az ő földi
maradványait - hasonló okokból - nem egy másik temetőben, hanem a Kerepesi úti
sírkert egyik szerényebb helyére helyezték át.
Felhasznált irodalom:
Ablonczy Balázs
Teleki Pál
Osiris Kiadó Bp. 2005
Tilkovszky Loránt
Teleki Pál titokzatos halála
Helikon Kiadó Bp.
Barcza György
Diplomata emlékeim 1911-1945 2. kötet.
Európa-História Bp.1994
Újpétery Elemér
Végállomás Lisszabon
Magvető Kiadó Bp. 1987
A németek magyarországi
politikája
Titkos német diplomáciai
okmányokban (1937-1942)
Szikra Kiadás Bp. 1947
„Filmhíradók online” – internet
elérhetőséggel
Szerkesztette:
Dr. Temesvári Tibor
2010. február
Szövegmagyarázat:
1. Teleki Pál édesapja Teleki Géza (1844-1913) író és politikus
volt, aki belügyminisztere is volt Tisza Kálmán kormányának. Édesanyja Muráty
Irén (1852-1941). A későbbi miniszterelnök elemi iskoláit magántanulóként
végezte el. Kezdetben egy bp.-i evangélikus iskolában, majd a pesti piarista
gimnáziumban folytatta tanulmányait. 1897-ben beiratkozott a Bp.-i
Tudományegyetem Jog és Államtudományi Karára. Közben a Természettudományi Karon
nagyobb kedvel a földrajzzal kapcsolatos előadásokat hallgatta. Ezekben az
években a földrajzzal összefüggő tanulmányokat is publikált. A „Jog és
Államtudományi Karon” 1901-ben kapott „végbizonyítványt” és csak 1903-ban
doktorált az „államtudományokból”. 1902-től már a Természettudományi Kar
földrajz tanszékén volt gyakornok. Közéleti pályája 1904-ben kezdődött, amikor
szolgabíróvá nevezték ki. 1905-től Szatmár megye egyik országgyűlési
képviselője. 1906-1907 között szakmai jellegű utazásokat tett Nyugat-Európában
és Szudánban. 1908-ban megnősült. Házasságából két gyermeke született Mária és
Géza (utóbbi tagja volt a második világháború végén a szovjetekkel tárgyaló
magyar „fegyverszüneti” delegációnak).
1909-1913 között a Földrajzi Intézet tudományos
igazgatója, 1910-1923 között pedig a „Földrajzi Társaság” főtitkára. 1913-tól a
Magyar Tudományos Akadémia (MTA) levelező tagja. Az első világháborúban
önkéntesként vett részt. 1918-tól a párizsi béketárgyalásokra készülve
(Trianon) alapos munkával összeállította a Magyar Királyság etnikai térképét. A
Kommün (Tanácsköztársaság) idején Svájcban tartózkodott.
Miniszterelnöksége rövid ideig tartott. (1920.júl-1921.ápr.).
IV. Károly első visszatérési kísérlete után - jobbára a külső (antant)
körülmények hatására lemondott. Ezt követően, egészen 1938-ig a tudományos
pálya vonzotta. Egyetemi tanár lett, többször volt a Bp-i Közgazdaságtudományi
Kar dékánja. Még első miniszterelnökségének volt ellentmondásos „terméke” a
„numerus clausus” (1920:XXV.tc.) A törvény lényege a felsőoktatásba bekerülő
zsidó származású hallgatók létszámának korlátozása volt.
Horthy Miklós már 1922-ben kinevezte a magyar
cserkészmozgalom élére. Az első bécsi döntésnél (1938) a magyar delegáció egyik
vezetője. Teleki a húszas-harmincas években angol-barát politikusnak számított
,az angolok politikájában bízott igazán egészen haláláig. Második miniszterelnöksége
idején fogadta el a parlament az ún. „második zsidó-törvényt” (1939:IV.tc)
Kárpátalja, majd Észak-Erdély (második bécsi döntés 1940) visszacsatolása egyre
inkább a németek „karjaiba” sodorta az országot. Tetézte lelkiismereti
konfliktusát a Jugoszláv Királysággal 1940. dec. 12-én megkötött „örökbarátsági
szerződés), amelyhez tartani kívánta magát. Az a körülmény, hogy néhány hónapra
rá előbb a németek (1941.ápr.6), majd a magyar csapatok is végig gázoltak
(1941.ápr.11.) a már „hullának” számító Jugoszláv Királyság területén, csak
fokozta csüggedését és elkeseredését. Lelkiismereti válságának tetőpontját
Barcza Gedeon londoni követ távírata jelenthette, amelyben a követ az angolok
várható hadüzenetével is szembesítette a miniszterelnököt.
2. Ullrich Friedrich Willy Joachim von
Ribbentrop (1893-1946) befolyásos
náci politikus. Eredetileg pezsgő ügynök. Hitler feltétlen híve, igazi náci. 1938-1945
között a Harmadik Birodalom külügyminisztere. Életével ezen a honlapon a „Még
néhány óra és mindennel vége” c. szerkesztés szövegmagyarázata foglalkozik.
3. Galeazzo Ciano (1903-1944) Cortelazzo grófja, olasz fasiszta
politikus, külügyminiszter. Benito Mussolini veje, akit végül az apósa elleni
puccsban való részvételéért végezték ki 1944 januárjában Veronában. Életével
ezen a honlapon „Mussolini lejtmenetben” c. szerkesztés szövegmagyarázata
részletesen foglalkozik.
4. A titkos diplomáciai iratok szerint egy 1938. jan. 10-én kelt feljegyzés
rögzítette Weizsacker német külügyi államtitkár és Sztójai Döme magyar berlini
követ beszélgetésének egy részletét. A követ „újból érdeklődött, hogy mi a
helyzet a cseh kérdésben…” Majd Sztójay közölte vele annak a beszélgetésnek a
tartalmát, amelyet „nemrég folytatott Göring vezértábornaggyal ez utóbbi
kezdeményezésére.”
5. Antikomintern
Paktum. A Szovjetunió ellen irányuló
kommunistaellenes egyezményt a Hitler vezette Németország és a Japán Császárság
kötötte 1936. nov. 25-én Berlinben. A Paktum a „Kommunista Internacionálé”
ellensúlyaként jött lére, amelyhez 1937-ben Olaszország is csatlakozott.
Magyarország 1939. febr. 26-án. A szerződés nem tévesztendő össze az 1940-ben
aláírt háromhatalmi egyezménnyel, amely Olaszország, Németország, és Japán
egymás kölcsönös politikai, gazdasági és katonai támogatásáról szól.
A szerződéshez később csatlakozott Magyarország,
Románia, Szlovákia, Bulgária, Horvátország is csatlakozott.
6. Sztójay Döme (1883-1946) szerb származású (Sztojákovics) magyar
politikus, hivatásos katona. Hosszú ideig berlini követ. 1944-ben rövid ideig
miniszterelnök és külügyminiszter. Életével ezen a honlapon részletesebben a „Másodszor
is Klessheimben” c. szerkesztés szövegmagyarázata foglalkozik.
7. Adolf Hitler (1889-1945) német vezér és kancellár, náci politikus.
A náci párt a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt (NSDAP) egyik alapítója.
Hitler a német történelem leghirhedtebb és legismertebb személye. Életével ezen
a honlapon több a második világháborúval kapcsolatos szerkesztés
szövegmagyarázata foglalkozik.
8. Szovjet-finn háború (vagy téli háború) 1939. nov. 30-án indult. A háborút
szovjet részről először Kliment Jefremovics Vorosilov marsall vezette, de a
kudarcok után a csapatok irányítását Szemjon
Timosenko marsall vette át.
A
finnek védekezését Carl Gustav Emil Mannerheim marsall
irányította. A háború - bár a finnek kezdeményezte békével zárult - óriási
szovjet veszteségekkel ért véget. A szovjetek becsült személyi vesztesége
700000 sebesült és halott, míg a finneké 27000 halott és 40000 sebesült volt. A
békekötésre 1940. márc. 12-én Moszkvában került sor. A békét a szovjetek
„bábkormány” helyett a törvényesen regnáló kormánnyal kötötték. Nem sikerült
ugyanakkor „melegvizes” kikötőhöz jutniuk az Atlanti Óceán partjainál.
Megszerezték viszont a Balti-tengeren a „Hankó félsziget” környéki kikötőket. A
finnek lényegében lemondtak területük 10%-ról, mintegy félmillió finn
állampolgár kénytelenek voltak az ország más területeire telepíteni.
9. Werth Henrik (1881-1952) hivatásos katona, altábornagy vezérkari
főnök. A „hadapród” iskola elvégzése után Békéscsabán egy gyalogezredben
szolgált. Majd a hadiskolát elvégezve a székesfehérvári honvéd - kerületi
parancsnoksághoz került. Az első világháborúban már vezérkari százados, majd
vezérkari ezredes. 1919-ben a hadsereg parancsnokság képviseletében részt vett
a román megszálló erőkkel folytatott tárgyalásokon. 1920-ban a Horthy
irányítása alatt működő „Fővezérség”-nél teljesített szolgálatot. Ezt követően
a Honvédelmi Minisztérium hadműveleti osztályát vezette. 1926-tól tábornok,
1931-től altábornagy. 1936-ban nyugalomba vonult. 1938-ban „reaktiválták”. 1938-1941
között a magyar honvédség - igencsak németbarát szellemű - vezérkari főnöke
volt. Telekit, még Bárdossy Lászlót is „előzte” a német követelések
teljesítésében. Irányításával dolgozták ki a Jugoszláv Királyság és a
Szovjetunió elleni támadó akciók terveit. Beosztásából Horthy felmentette, a
háború végét 1945-ben nyugdíjasként élte meg. A szovjetek (SZEB) letartóztatták
és a Szovjetunióba hurcolták. Eközben távollétében a magyar Népbíróság halálra
ítélte. A Szovjetunióban halt meg 1952-ben.
10. Csáki István gr. (1894-1941) hivatásos diplomata, külügyminiszter az
Imrédy és Teleki kormányokban.
Németbarát politikus. Bécsben végzett konzuli iskolát,
majd Budapesten folytatott jogi tanulmányokat. 1919-től lépett a
külügyminisztérium szolgálatába. A magyar békedelegáció titkára volt a párizsi
béketárgyalásokon. Ezt követően a
Vatikánban teljesített külügyi szolgálatot. 1923-1924 között a
Külügyminisztériumban, majd 1923-1924 között a bukaresti követségen dolgozott.
1924-1926 között a Külügyminisztérium sajtóosztályának helyettes vezetője volt.
1933-1935 között a madridi, majd a lisszaboni követségeket vezette.
Megfigyelőként részt vett a müncheni négyhatalmi
értekezleten (1938.szept.29-30). Jelen volt az első bécsi döntésnél is a bécsi
Belvedere palotában. Időközi parlamenti választáson lett parlamenti képviselő.
1938. dec. 10-én az Imrédy kormány külügyminiszterévé nevezték ki.
Csáki István szerepet játszott az
„Antikomintern Paktum” és a második bécsi döntés előkészítésében. Magyarországnak
a „Háromhatalmi Egyezményhez” való csatlakozását külügyminiszterként helyeselte
és támogatta.
Teleki kormányfő nevében ő írta alá 1940. dec. 12-én
Belgrádban az „örökbarátsági szerződést” a Jugoszláv Királysággal. Az aláírás
után részt vett egy még Jugoszláviában rendezett vadászaton, ahol annyira
meghűlt, hogy betegen tért vissza az országba. Betegségéből nem gyógyult meg
1941. január végén meghalt. Nem érte meg a Jugoszláv Királyság „felbomlását” a
németek és a magyar csapatok bevonulását.
11.Volksbund
(németül: Volksbund, teljes nevén
Volksbund de Deutschen in Ungarn = Magyarországi
Németek Népi Szövetsége). A magyarországi német kisebbségnek ez a szervezete
1938-ban alakult az Imrédy kormány ideje alatt. Vezetője: Basch Ferenc, de
fontos szerepet játszott megalakulásában Huss Richárd a Debreceni „Tisza István
Egyetem” német tanszékének professzora. A Volksbund a Harmadik Birodalom érdekeinek
érvényesítője és képviselője volt. Nagy szerepet játszott a Waffen-SS
magyarországi toborzásában.
12. Vitéz Nagybányai Horthy Miklós (1868-1957) A monarchia haditengerészetének tisztje,
Ferenc József császár és király szárnysegédje. Magyarország kormányzója.
Ellentengernagyként a Monarchia flottájának utolsó parancsnoka. Életével ezen a
honlapon a „Másodszor is Klessheimben”, a „Horthy kormányzó az amerikaiak
őrizetében” c. szerkesztés szövegmagyarázata részletesen is foglalkozik.
13. Winston Leonard Spencer Churchill (1874-1965) brit újságíró, politikus, miniszterelnök (1940-1945)
(1951-1955). Életével ezen a honlapon több szerkesztés szövegmagyarázata
részletesebben is foglalkozik.
14. Halifax Lord (Edward Frederich Lindley Wood) brit politikus
(1881-1959) India alkirálya, 1938-1940 között a brit birodalom
külügyminisztere. Chamberlain miniszterelnök uát a VI. György király és a
lemondott miniszterelnök őt szerette volna látni a miniszterelnöki székben.
Halifax a felkérést azonban nem fogadta el.
1941-1946 között hazáját képviselte az Amerikai
Egyesült Államokban.
15. Anthony Eden Robert (1897-1977) brit konzervatív politikus, 1923-tól
képviselő. 1936-1938-ban külügyminiszter, miután ellenezte Chamberlain
németbarát politikáját, tiltakozásul lemondott. A második világháború kezdetekor
gyarmatügyi miniszterként visszatért a kabinetbe. Churchill kormányában
külügyminiszter (1940-1945), 1940 májusától decemberig hadügyminiszter is volt.
Külügyminiszterként sokat utazott nagy munkabírásáról és kiváló politikusi
erényeiről tett tanúbizonyságot. A „háborús miniszterelnök” egyik legbizalmasabb
munkatársa volt. A háború után 1951-1955 között ismét külügyminiszter.
1955-1957 között Anglia miniszterelnöke.
16. Cadogan Alexander a brit birodalom külügyi államtitkára, az 1930-as évek
végén.
17. Dr. Bárdossy László (1890-1946) hivatásos diplomata, politikus,
külügyminiszter, miniszterelnök.
Jogot tanult Budapesten, Berlinben és Párizsban.
Diplomáját 1912-ben szerezte. 1918-tól miniszteri segédtitkár, 1921-től
miniszteri titkár. 1922-től a Külügyminisztérium Sajtóosztályán dolgozott,
1924-től az osztály vezetője volt. 1926-tól miniszteri tanácsos, 1930-tól a
londoni magyar követség tanácsosa, 1934-től bukaresti követ. 1941-től
külügyminiszter, Teleki öngyilkosságát követően az ország miniszterelnöke és külügyminisztere.
A parlamentben 1941. júniusában terjesztette elő a „Harmadik Zsidótörvényt”
(1941:XV.tc) a parlamentbe. A törvény faji alapon határozta meg a „zsidó”
fogalmát. „Fajgyalázásnak” minősítette a zsidók és nem zsidók házasságát. Bárdossy
1941. jún. 27-én javasolta a parlamentben (Kassa állítólagos szovjet bombázása
után) annak kinyilvánítását, hogy Magyarország „hadiállapotban lévőnek” tekinti
magát a Szovjetunióval. A miniszterelnök 1941. dec. 11-én - a kormányzó
távollétében és a Minisztertanács hozzájárulása nélkül - német és olasz
nyomásra bejelentette, hogy az ország „hadiállapotban lévőnek” tekinti magát az
Egyesült Államokkal.
1942 januárjában kormánya hozzájárult a 2. magyar
hadsereg felállításához. 1942-ben a kormányzó kívánságára lemondott. 1943-ban
könyvet jelentetett meg „A magyar politika a mohácsi vész után” címmel.
Ebben az időben lett az „Egyesült Keresztény Nemzeti
Liga” elnöke. 1944 őszén Szombathelyen országgyűlési képviselő lett. 1944
októberében részt vett a „Törvényhozók Nemzeti Szövetségének” megalakításában.
1945-ben Németországba menekült családjával. 1945. ápr. 25-én beutazási vízumot
kapott Svájcba.
Egy gyűjtőtáborba került családjával együtt. Diplomata
útlevelére hivatkozva „szabad mozgást” követelt magának és hozzátartozóinak.
Űgye a rendészeti és igazságügyi miniszter elé került. Akinek a döntése nyomán
visszatoloncolták őket Németországba. Az amerikaiak letartóztatták és másokkal
együtt Magyarországra szállították. A háború után felállított Népbíróság Imrédy
Béla volt miniszterelnökkel együtt perbe fogta és háborús bűnösként kötél
általi halálra ítélte. A Nemzeti Főtanács az ítéletet kegyelemből golyó általi
halálra változtatta. Bárdossy a perben kiváló jogászi felkészültségéről tett
tanúbizonyságot. Bíráival szemben a tárgyalás minden szakaszában - szakmai
fölényét megtartva - képviselte önmaga védelmét.
18. Tildy Zoltán (1889-1961) református lelkész, politikus,
miniszterelnök, köztársasági elnök. Életével ezen a honlapon több helyen is
foglalkozom („Nagy Ferenc miniszterelnök moszkvai látogatása”, „Mindszenty
hercegprímás szabadságának néhány napja.” „Tököl 1956, szovjet szemmel”)
19. Anglia
hadüzenete erre - néhány hónappal
Teleki Pál halála után - csak 1941. dec. 8-án került sor. Előzőleg dec. 7-én
Japán hadüzenet nélkül megtámadta az Egyesült Államok egyik támaszpontját Pearl
Harbour-t. Az angol hadüzenettel egyidőben Finnország, Románia is hadiállapotba
került a brit birodalommal. Magyarország elkövette azt a további ostobaságot,
hogy dec. 12-én hadat üzent az Egyesült Államoknak.
A kormány dec. 11-i ülésén tárgyalt ennek a
lehetőségéről. Keresztes-Fischer Ferenc és mások „csak” a diplomáciai
kapcsolatok megszakítását akarták. Ugyanis a kormány előtt két lehetőség
kínálkozott az egyik a kapcsolatok megszakítása, vagy a hadüzenet. A kormány a
kettő „ötvözetét” tette magáévá. A szöveg a nem mondta ki a „hadüzenetet”, de a
nyilatkozat szükség esetén hadüzenetként is felfogható volt.
Herbert Claiborne Pell, bp.-i amerikai követ
Bárdossyék „szóbeli nyilatkozatát” nem fogadta el. Arra a kérdésére, hogy ez „háborút
jelent-e?” a miniszterelnök még határozott „nemmel” válaszolt. Később dec. 13-án
- vélhetően olasz és német nyomásra - Bárdossy szóban közölte Pellel, hogy a
nyilatkozat mégis „hadüzenetet” jelent. A követ Bárdossy szóbeli közlését nem
tartotta elégségesnek, erre est folyamán azt Írásban is átnyújtották az
Egyesült Államok bp.-i követének.
20. Engelbert Dollfus (1892-1934) osztrák politikus, szövetségi kancellár.
1927-től az alsóausztriai mezőgazdasági kamara igazgatója. 1930-ban a
szövetségi vasutak elnöke lett. 1931-től földművelésügyi miniszter 1932-től
haláláig kancellár. Ausztria ebben az időben a gazdasági csőd szélén állt. A
nemzeti szocialista mozgalom képviselői mindent elkövettek, hogy az ország
csatlakozzon a náci Németországhoz. Dollfus erős - angol francia - pénzügyi
támogatással igyekezett gátat vetni a mozgalom térhódításának. Betiltotta a
náci pártot, feloszlatta a parlamentet és egy „tekintélyelvű” kormányt
alakított (1933). Külpolitikája jobbára Olaszország és Magyarország
kapcsolatainak szorosabbá tételét célozta. Az osztrák nácik kormánya ellen
Bécsben és az ország más helységeiben zavargásokat szítottak. Kormánya
ellenállt, és sikerült helyreállítania a rendet.
1934. július 25-én rendőri és katonai ruhákba
bujtatott nácik behatoltak a kancellária épületébe, ahol meggyilkolták a
kancellárt.
21. Léon Blum (1872-1950) francia politikus, miniszterelnök. Szülei
kereskedelemmel foglalkozó zsidók voltak. Jogi tanulmányokat folytatott. Az
egyetemi évek alatt egy életre szóló barátságot kötött André Gidedel a későbbi
neves baloldali íróval (André Gide-nek a Szovjetunió harmincas éveiről szóló
munkáját még a Horthy korszakban Déry Tibor fordította magyarra). Léon Blum
szerette az irodalmat, már 17 éves korában verseket írt. Az egyetem elvégzése
után gyakornokként az „Államtanácsnál” helyezkedett el. 1896-ban kötött
házasságot Lise Bloch-sal egy zsidó nagypolgári családból származó leánnyal,
akivel annak halálig 35 éven át együtt élt. Felesége halálát követően a
politika felé fordult. Élénken foglalkoztatta a „Dreyfus ügy” is. A per kapcsán
ismerkedett meg Jean Jaurés-sel a francia szocialista mozgalom
vezéregyéniségével. A szocialista párthoz (SFIO) Léon Blum is csatlakozott. Az
első világháborús évek után, Jaurés meggyilkolása után 1919-ben a párt elnökévé
választották.
Blum elvetette a diktatórikus kormányzás minden formáját.
A harmincas években a náci Németországtól való félelem új helyzetet teremtett
Franciaországban is. 1936-ban a Blum vezette szocialisták (SFIO) a centrum - pártokkal,
valamint a kommunistákkal karöltve „népfront” jellegű szövetségre léptek
egymással. A választások után - először Európában - „népfront-kormány” alakult
Blum vezetésével Franciaországban. Zsidó származása miatt különböző politikai
támadások érték. A Vichy-i kormány későbbi minisztere Xavier Vallonat egy
parlamenti beszédében „galád talmudistának” titulálta Léon Blumot.
„Egyensúlyozó” politikája nem hozta meg a kívánt sikert, 1937-ben lemondott.
1940-ben Pétain marsall emberei letartóztatták 2 évig háziőrizetben tartották.
1943-ban a németek előbb a buchenwaldi, majd a dachaui táborba internálták.
1945-ben szabadult. A háborút követően még egyszer (1946) az ország
miniszterelnöke lett. 1950-ben hunyt el.
22. Éduard
Henriot (1872-1957) francia radikális
politikus, író, a képviselőház elnöke, miniszterelnöke.
Eredetileg irodalom és történelem szakos tanár. 1905-től
egészen haláláig Lyon polgármestere. 1912-től a radikális párt szenátora,
kiváló szónok. Franciaország veresége után (1940. május-június) Vichy-i „báb-kormány”
ellenfeleként politizált. A németek 1942-től fogságba tartották. A háború után
1947-1957 között haláláig a képviselőház elnöke volt.
23. Kánya Kálmán (1869-1945) hivatásos diplomata, politikus,
külügyminiszter. A magyar külpolitika két világháború közötti „grand old
man”-je. A Monarchia idején 1904-ben Konstantinápolyban konzul. 1905-ben a
„közös” külügyminisztériumban dolgozott. 1913-tól Mexikóban követ. 1920-1925
között a külügyminiszter állandó helyettese. 1933-1938 között (Gömbös, Darányi,
Imrédy kormányok) külügyminisztere. Bár az ország külügyminisztersége idején
csatlakozott a „tengelyhez”, mégis inkább az olasz kapcsolatokat favorizálta.
24. Keresztes-Fischer Ferenc (1881-1948) politikus, belügyminiszter. Életével ezen
a honlapon részletesebben
A „Másodszor is Klessheimben” c.
szerkesztés „szövegmagyarázata” foglalkozik.
25. Vitéz jákfai Gömbös Gyula (1886-1936) hivatásos katona, vezérkari tiszt,
gyalogsági tábornok, politikus, nemzetgyűlési képviselő, titkos tanácsos,
honvédelmi miniszter, miniszterelnök.
Gömbös Gyula a tolna megyei Murgán született
evangélikus tanítói családban. Ősei főleg (anyja révén) németek voltak, de
büszkélkedhetett magyar nemesi „felmenőkkel” is. Az elemi iskola elvégzése után
szüleivel Sopronba telepedett le (1897-1901). 1901-től a pécsi honvéd hadapród
iskola növendéke. 1905-től zászlós, a zágrábi 25. gyalogezredhez került.
1912-ben főhadnagyként a bécsi hadiiskola hallgatójaként vezérkari tiszti
képzésben részesült. Az utolsó Wekerle kormány (1918) hadügyminisztériumában
tevékenykedik. Gömbös az első világháború végén még a háború folytatásában volt
érdekelt. Ezt a célt szolgálta a Magyar országos Véderő Egylet (MOVE) általa
szorgalmazott létrehozása is. A „tanácskormány” időszakában Bécsbe emigrált. Az
osztrák fővárosban csatlakozott a Bethlen István vezette „Anti Bolsevista Comité”-hoz
(ABC). A szervezet a tanácshatalom „eltakarítását” tartotta főfeladatának. Az
„ABC” képviseletében Belgrádban is tárgyalt a megszálló francia erők
vezetőivel.
Gömbös Szegeden csatlakozott a Károlyi Gyula vezette
kormányhoz. Egyes források szerint Károlyi Gyula az ő javaslatára hívta
kormányába Horthy Miklóst, aki abban rövid ideig honvédelmi miniszter is volt,
miközben Gömbös honvédelmi államtitkárként látta el feladatát.
A tanácshatalom bukása után belépett a Nagyatádi Szabó
István vezette „Országos Kisgazdapártba” 1920-től nemzetgyűlési képviselő.
Fontos szerepet játszott a IV. Károly által szervezett második „visszatérési
kísérlet” katonai felszámolásában (budaörsi csata). 1922-től az „Egységes Párt”
(Kisgazdapárt és a Nemzeti Párt fúziójából alakult) alelnöke. Rövid idő múlva
elhagyta a pártot és 1924-től új párt szervezésébe kezdett „Magyar Nemzeti
Függetlenségi (fajvédő) Párt” elnevezéssel (Echardt Tiborral és
Bajcsy-Zsilinszky Endrével). Gömbös ezután is tagja maradt a MOVE-nek, de részt
vett az „Etelközi Vérszövetség” munkájában is. Rövid kitérő után visszatért az
„Egységes Pártba”. 1928-1929 között ismét honvédelmi államtitkár, majd 1932-ig
honvédelmi miniszter. Gömbös a „Vitézi Rend” tagja is volt. Bethlen István és
Károlyi Gyula menesztése után lett az ország miniszterelnöke (1932-1936). Kormányprogramja
a 95 pontos „Nemzeti Munkaterv”-re támaszkodott (kritikusai: „Álmoskönyvként”
emlegették Nemzeti Munkatervét). Gömbös „nyitott” Németország felé, igaz első
útja Rómába vezetett. A konzervatív-liberális bethleni politikával szemben a
„jobbra-nyitás” és bizonyos fokú autokratizmus jellemezet politikáját. 1932-ben
„átalakította” az „Egységes Pártot”, majd 1935-ben a kormányt is. Gömbös
„elérte” Horhynál, hogy a kormányzó nem az ő kedvére való 22 tábornokot
nyugdíjazzon. Ezt követően „náci szellemű” Gömböshöz lojális tisztek lepték el
honvédség vezetését. Gömbös nem tudott súlyos vesebetegségével megbírkózni
(urémia), bár Berlinben a kor legjobb orvosai kezelték, a betegség mégis
legyőzte őt. Hamvainak Berlinből történő hazahozatalát (1936) és temetését
megnézheti a „Filmhiradók-online” portálon.
Forrás:
Internet–wikipedia
Pécs
2010. február
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Legegyszerűbben a Név/URL cím használatával szólhat hozzá!