Oldalak

2012. január 5., csütörtök

Mozaikok Joseph Goebbels Naplójából

Mozaikok Joseph Goebbels Naplójából
Goebbels1 - mint ismeretes az 1920-as évek elejétől, majdnem a pályája csúfos befejezéséig naplót vezetett. Ahogy Ormos Mária írja a magyarul megjelent - korántsem a teljes feljegyzés tömeget felölelő napló előszavában; a különböző részletek már jóval az 1992-es „Joseph Goebbels Tagebücher” c. Ralf Reuth által megjelentetett kiadvány előtt, így az 1925-26-os, az 1942-43-as és az 1945-ös bejegyzések, már napvilágra kerültek. Az „1932-33-ra vonatkozó kivonatokat még maga Goebbels” jelentette meg. „A Gobbels-napló javarésze kézírással készült, 1941-től azonban a szerző diktálta a szöveget, majd az anyag egy részét mikrofilmre vitték. Midőn a Goebbels család 1945. április 22-én, Hitler kérésére bevonult a kancellária bunkerjébe, Goebbels a nagy tömeg anyagot ugyanoda vitette, másodpéldány azonban maradt a minisztériumban is, illetve a mikorfilmeket elásták” - írja Ormos Mária. A háború után a szövegek egy része az amerikaiakhoz, nagyobb része azonban a szovjetek kezére került. Az 1992-es megjelenés, mindenesetre az eddigi legterjedelmesebb Goebbels-napló. Bár a 2186 nyomtatott oldalnyi német szöveg így sem foglalja magában a teljes anyagot. „A magyar válogatás még kevésbé teszi ezt. A magyarul megjelent kötetben „jó néhány bejegyzés - a válogatás szempontjaiból adódóan - kihagyásokkal szerepel. A kiadói kihagyásokat „zárójelbe tett három pont: (…) jelzi.
Magam is ebből a kötetből válogattam, a feljegyzéseket külön is szerkesztettem.



Amikor még emelkedőben voltak.

„1940. június 15.

Tegnap: nem sok mondanivaló maradt. Győzelmet győzelem követ. Jelentés a norvégiai hadjárat sikeres befejezéséről. Csapataink bevonultak Párizsba. A Saar-fronton eröltetjük a támadást a Maginot2 vonal ellen. A franciák reménytelen helyzetben vannak. Reynaud3 drámai felhívását - melyet Roosevelthez4 intézett - utolsó lélegzetvételnek értékeli az egész világ. Washington hűvös, elutasító magatartása is hozzájárul Franciaország kétségbeesett helyzetéhez. Új propagandajelszavak: Párizs eleste után inkább a francia vidéket célozzuk meg kommunista propagandával. Két titkos adó továbbra is maradjon Párizsban, hogy fokozatosan nekünk sugározzon. Egyáltalán, alapjaiban megváltoztatjuk a Franciaországba irányuló propagandát. Jelszavunk:>> Le a fegyverekkel!<<, és a leghatározottabban követeljük Reynaud lemondását. A Nagy hírverés Párizs elestéről (…) A Führer5 telefonál: nagyon örül a győzelemnek. Beszámol a hadihelyzetről: az északi fronton teljesen megtörtük a franciák ellenállását.

Átkelés a Szajnán

A franciák teljes visszavonulásban. Bevettük Vitry le Francois-t. Elfoglaltuk a Toter Mannt, Montmédyt. A Saar-fronton frontális támadásba mentünk át a Maginot-vonal ellen. Ezenkívül elsüllyesztettünk sok hadihajót és szállítóhajót. Most kezdjük meg a Maginot-vonalnál a franciák körülzárását. Elérkeztünk katonai diadalunk tetőpontjára. A Führer addig veri a franciákat, amíg békéért nem könyörögnek. Ők üzentek hadat, most szűköljenek csak a békéért. Milyen boldog a Führer! Lehet is ilyen történelmi tettek után. Beszámolok neki a nép példátlan hangulatáról. A külföld csodálkozva vagy összetörten szemléli győzelmeinket. A Führer elrendeli a három napig tartó harangszót és zászlódíszt. Együtt örülök a Führerrel. Micsoda győzelmek, mekkora sikerek! Mindannyian legyünk hálásak a Führernek, hogy részesei, alakítói lehetünk ennek a sikernek. A világsajtó tele van csodálkozással és csodálattal. Franciaország esélyére már egy fillért sem adnak. A végleges összeomlás előtt áll. A Lebrun6 és Reynaud közti viszály katasztrófához kell, hogy vezessen. De egyelőre várjuk ki a végét. A Reuter is felismeri a Maginot-vonalnál fenyegető halálos veszélyt. Elég sok időbe telt neki. Kimegyek Lankébe dolgozni. Egy sor ügyet nyugodtan és gyorsan elintéztem. Egymás után futnak be az újabb és újabb hírek.
Az angol királynő beszédében bátorítja a francia asszonyokat. Bizonyára örülnek neki és elégedetté teszi őket. Polemikus harc bontakozik ki Párizsból. London szerint Párizs bevétele szerencsétlenséget hoz számunkra. Még ilyet! Ilyen szerencsétlenségeket még szívesen veszünk.

1940. június 16.

Tegnap: Párizs elfoglalása mély sokk a túloldal számára. Az egész világ ennek a hatása alatt. Franciaország ellenálló ereje kezd megtörni. Kapitulációkról és különbékékről szóló híresztelések járják be az egész világot. Nálunk is elterjednek. Megcáfolom ezeket, nehogy hátrányos következményük legyen. Anglia bejelenti, hogy a háborút akár Franciaország nélkül is folytatja ellenünk. Lebrun különbékét akar, Reynaud azonban a háború folytatását szorgalmazza. Langyos béke nem érdekel bennünket. Franciaországnak először a padlóra kell kerülnie, s akkor majd mi fogunk a békéről beszélni. Franciaország helyzetét illetően Amerika teljesen borúlátó. Reynaud onnan legfeljebb csak vigasztaló szavakat várhat. Franciaországot ott egyszerűen feladják. Ezzel véglegesen el is intézik.
A világot határtalan csodálattal tölti el fegyvereink sikere.

Most az egész világot meghódíthatnánk.

Litvánia elfogadta az oroszok ultimátumát, hogy vörös csapatok vonulhassanak be az országba. Mindenki a mi győzelmeinkből él. Sor kerül a világ újrafelosztására, és aki nem tart lépést vele, az rosszul jár. A békelehetőségekről szóló cáfolatomat a Führer nagyon felerősíti. Azonnal közöljük a hírt, ami politikai szenzációként hat. A titkos adókon is visszafogjuk a békepropagandát.

Franciaországot meg kell semmisíteni.

Hadihelyzet: súlyos harcok a Maginot-vonalnál. A franciák nagyon szívósan védekeznek. Ennek ellenére számos megerősített állást foglalunk el. A Szajna túloldalára űzzük az ellenséget. Június 5-től mostanáig 200 000 hadifoglyot ejtettünk. Versailles felett német zászló lobog. Győzelem! Az ember szíve szaporábban dobog ilyen hírek hallatán. Ezért küzdöttem huszonegy éven át. Dicsőség és győzelem! Olaszország egyelőre csak a tengeren és a levegőben harcol, de ott sikerrel (…) A litván válasz nem elégíti ki Moszkvát. Az orosz csapatok bevonulnak Litvániába. Kownóban megbukik a kormány. Délután záporoznak a sikerek: Saarbrückentől délre egy jelentős szakaszon áttörtük a Maginot-vonalat. Először Verdun két erődjét rohamoztuk meg, majd a citadellát és a várost is elfoglaltuk. Ezért a világháborúban több százezer katona életét kellett áldoznunk. Az ember egész ünnepélyesen érzi magát, amikor ilyen történelmi győzelmekről hall. Egy forradalmi kormány ünnepli nagy diadalát.

A Baltikumban továbbra is nagy a zsivaj.

Úgy tűnik, mintha Moszkva tabula rasát szeretne teremteni. A legokosabb, amit most tehet. Este Alfieri7 jön Schwanenwerderbe. Néhány órára látogat meg. A pápáról beszél, akivel jó viszonyban van

A pápa szorosabban fel szeretne zárkózni hozzánk, de még gátlásai vannak. Ha túl sokáig várt is, most kedvező fordulatot sejt. Alfierit lenyűgözik a sikereink. Kit nem! A Führer telefonál: boldog és lelkes. Nem akar most békehíresztelésekről hallani. Először térdere kell kényszeríteni a franciákat. Négy-hat héten belül erre is sor kerül. Akkor majd meglátjuk, mit mond Anglia. Túl sok mondanivalója már úgysem lehet. Először a szárazföldi fegyvert kell kiütni a kezéből. Új, nagy katonai győzelmekre számíthatunk. A Führer részletesen felsorolja. Még egyszer áttanulmányozta a fegyverszünet és a versailles-i békekötés ceremóniáját. Ez legyen számunkra is a példa. Így helyes. Csodálatos a Führer. Annyira józan és hajthatatlan. Minden beszélgetés vele, új erőforrás számomra. Roosevelt táviratot küld Reynaudnak: annyi anyagi segítséget küld, amennyit csak lehet. És Amerika nem fog semmiféle franciaországi területrablást elismerni. Ez nem fog nekünk álmatlan éjszakákat okozni. Reynaud este már béketapogatózásokba kezd. Franciaország hajlandó lenne elfogadni Németország feltételeit - jut el hozzánk a Havas hírügynökségi jelentés Amerikán keresztül. Ezt követio a United Press esedékes cáfolata. Ez a kísérlet tehát éjfélkor kimúlt. Alfieri sokáig marad nálam. Sok a megbeszélni valónk. Alfieri nagyon okos és megértő. Attól szenved, hogy Olaszország még nem igazán tudja megtenni a szükséges lépéseket. De erre is sor kerül még. Remélhetőleg Róma felnő a feladathoz.

1940. június 18.

Tegnap: döntő nap! Pétain8 átveszi a francia kormányt. Weygand9 honvédelmi miniszter. Most már tudjuk, hogy küszöbön áll a kapituláció. A gyáva parlamenti képviselők elmenekülnek. Még egy óra bizonytalanság. Várakozunk és a legélesebben vitatkozunk. Időközben összeomlik az egész francia front. Az ellenséges csapatok feloszlóban. Elfoglaljuk Orleans-t. Átlépjük a Loire folyót. Az orleans-i szűz tehát nem segített a franciáknak. Besanconnál elérjük a svájci határt. Bezárult a gyűrű a Maginot-vonal körül. Tengeralattjáróink az angol flottát pusztítják. Százezer tonnát süllyesztettek el. Kiadom a jelszavakat a rádiónak és a sajtónak; Őrizzük meg tartásunkat.

Semmit sem áruljunk el.

Továbbra is visszaütünk. Főleg a népnek ne áruljunk el semmi újat. Lettország és Észtország elfogadja az orosz ultimátumot. Gyorsan ellenőrzöm a heti filmhiradót. Nagyon jól sikerült. Franciaországban elkezdődik a vad menekülés. Pétain megrázó hangú beszédben fordul a francia néphez: fegyverszünetet kér, és a feltételeket. A Führer telefonál és közli velem a kapitulációt. Egészen elérzékenyült. Most még tárgyalni kell. Az angolok továbbra is szemtelenek, bejelentik, hogy egyedül is folytatják a harcot. Majd kiderül. A Führer azt akarja, hogy a kapitulációról folyó tárgyalások helyszíne Compiégne10 legyen. Teljesen meg vagyok hatva, és alig tudom kifejezni szerencse kívánataimat a Führernek.

Történelmi óra ez!

A hírt nagy szertartás keretében közöljük a rádióban. Óriási lelkesedést vált ki az egész német népből. Tömegek várakoznak a Wilhelmplatzon és éneklik a Deutschlandliedet. Képtelen vagyok tovább dolgozni. Az óra súlya alatt szinte fuldoklunk a boldogságtól. Este Churchill11 beszédet mond: tovább akar harcolni a végső győzelemig. Majd meglátjuk. (…)


1940. június 22.

Tegnap: forró nap. Eldől a franciák sorsa. Compiégne-ben mindent előkészítettek. Telefonon keresztül Berlinből megadom az utolsó utasításokat. Egy nagy munkacsoport képvisel bennünket. Franciaország szemmel láthatóan az összeomlás előtt áll. A kitelepítettek problémája a katonainál is katasztrófálisabb. Ebbe végleg belepusztul az ország. A háborúpárti képviselők mozdítható vagyonukkal a határon túlra menekülnek. Franciaország sok részében anarchia vagy pánik uralkodik. Mekkora istenítélet ez egy olyan nép felett, amely átadta magát az élvhajhászásnak és nem ismerte fel tulajdonképpeni feladatát! (…)
Mindenki arra vár, hogy megtámadjuk Angliát. Ki tudja, ki tudja! Még sok a tennivaló Compiégne-ben.

Örökös telefonálgatás!

A lényeget egyenként, részleteiben határozzuk meg. Kerülni kell a látványos megaláztatást, de 1918. november 11-e szégyenét ki kell oltani. Hadi helyzet: politikai okok miatt viszonylagos szünet a harcokban Lyon is a miénk lett. A Maginot-vonalon még folynak a harcok. Már a Hartmannsweilerkopf is a birtokunkban van. Bombatámadás Bordeaux, azaz a Gironde-torkolat ellen. Az angolok nyugaton és északnyugaton egyformán bombázzák a városokat. A válaszra nem kell sokáig várni. Utasítom a sajtót: tartsák vissza a háborús híreket, míg Compiégne-ből nem érkezik jelentés.

A tárgyalások időpontját 15.30-ra tűzték ki.

A Führer személyesen akarja megnyitni. Nagy kérdés: elfogadja-e Franciaország a feltételeinket?
Ebben a pillanatban senki nem tud erre véglegesen válaszolni. Roosevelt néhány németellenes politikussal bővíti ki kormányát. Hadat üzenne nekünk, ha már újra választották volna. Zsidóbérenc a tőkés demokrácia híve. De most nem sokat tehet. Ez a fontos. A nap lázas munkával és feszültséggel telik el. 15.30-kor kezdődnek a tárgyalások Compiégne-ben, abban a szalonkocsiban, amelyben 1918. november 11-én megalázták Németországot.
A Führer személyes jelenlétével nyitja meg a tárgyalást. Keitel12 olvassa fel a német feltételekről szóló bevezető részt. Sem gyűlölet, sem bosszú nem vezethet bennünket, de 1918 szégyenét feledtetni kell. Ezért ez a nagy szertartás. A feltételeket kizárólag a német biztonság diktálja, és az a tény határozza meg, hogy Franciaországnak többé nem szabad - és ne is legyen képes rá - Anglia harcát Németország ellen támogatnia.
Ezt követően a Führer elhagyja a szalonkocsit. Keitel átadja a feltételeket a franciáknak. Jelentéstételre Bordeaux-ba akarnak repülni. Ezt visszautasítjuk. Csak egy telefonvonalat kaphatnak.


Hosszan tárgyalnak a sátrukban

Ezalatt továbbítjuk Berlinbe a rádión érkezett compiégne-i híreket. Fárasztó, idegtépő tevékenység. Bár a vonalak rendben vannak mégis állandóan megszakad a közlés. Végül azonban mégiscsak sikerül. A tárgyalások egész délután folynak. A franciák kézzel-lábbal ellenkeznek, állandóan Bordeaux-t hívják, de mindez nem segít rajtuk. Este tizennyolc órakor megszakadnak a tárgyalások. A franciák ma 11-kor akarják megadni a választ. Vajon elfogadják-e feltételeinket vagy sem? A Führer, aki késő este még felhív, úgy gondolja, hogy igen. Nincs más választásuk. Igaza van. Részletesen beszámol a jelenetről: a francia delegáció, majd hanyatt esett, amikor hirtelen megjelent előttük maga a Führer. Ő egy szót sem szólt. Az egész helyzet izgalmasan drámai. A Führer ismét a lehetséges legjobbat tudta kihozni belőle. Foch13 marsall emlékművét nem bántjuk. A hatalmas kő, a diadalkapu és a szalonkocsi azonban Berlinbe kerül. Vége a szégyennek (…)


És amikor közeledett a vég

Néhány héttel Hitler halála előtt.

„1945. március 28.

Tegnap: (…) A Führer ragaszkodik ahhoz a parancsához, hogy teljes egészében üritsük ki az ellenség által fenyegetett nyugati területeket, és teljesen semmisítsük meg az ottani ipart. Ezt a parancsot valamennyi nyugati Gauleiter egybehangzó véleménye szerint nem lehet végrehajtani. Mit tehettünk volna például Würzburg környékén, ahová az amerikaiak egészen váratlanul törtek be?
Ki vezethette volna ki a lakosságot és hogyan, ki semmisíthette volna meg az ipart és hogyan? Hadvezetésünk ma már bizonyos esetekben légüres térben dolgozik. Berlinben parancsokat adunk ki, amelyek nem érkeznek meg a frontra, arról nem is szólva, hogy végrehajtják-e őket. Szerintem ez tekintélyünk nagymértékű csökkenését okozhatja.(…) Délben a Führer hosszabb megbeszélésre kéret a birodalmi kancelláriára.

Előtte röviden beszélek Burgdorf14 tábornokkal

Burgdorf is meglehetősen lehangolt. Jelenleg nem lát lehetőséget, hogy a Majna vidékén ellenálljunk az angol-amerikai erőknek. Most mindenki a politikától várja a megmentést. Olcsó kibúvó, hiszen politikailag semmit sem tehetünk, ha katonailag ilyen kétségbeejtő helyzetben vagyunk.(…) A birodalmi kancellária kertje siralmas látvány. Romhalmaz romhalmaz mellett. Jelenleg a Führer bunkerének megerősítésén dolgoznak. A Führer elszánta magát, hogy Berlinben marad, akkor is, ha a helyzet kritikussá válik. A Führer katonai környezetében valamiféle válsághangulat tapasztalható, ami bizonyítja, hogy csupa gyenge jellemű embert gyűjtött maga köré, akikre vészhelyzetben nem számíthat. Ezután kerül sor a Führer által kért részletes megbeszélésre.

A birodalmi kancellária kertjében sétálunk

miközben beszélgetünk. A Führer, hála istennek, jó egészségi állapotban van, mint mindig, ha a helyzet kritikus. Ebből a szempontból is csodálnivaló. Csak azt állapítom meg fájdalommal, hogy egyre görnyedtebben jár. Arckifejezése ugyanakkor nyugodt: egyedül ez méltó a jelenlegi helyzethez. Ennek ellenére érzem, hogy hihetetlen feszültségben él. Elsősorban a háborús események okoznak nagy gondot neki. Egy órát sétálunk a dolgozószobája előtt a teraszon, s közben kihasználom a lehetőséget, hogy előadjam véleményemet a helyzetről. A végzetesen kritikus hadi helyzet miatt a morál mind az országban, mind a hadseregben jelentősen romlott. Ezt valahogy meg kellene állítanunk, különben az a veszély fenyeget, hogy az egész nyugati front összeomlik.


1945. március 31.

Szerintem itt a pillanat,

hogy a Führer rádióbeszédben - elég tíz-tizenöt perc - a nemzethez fordul, méghozzá mind az országhoz, mind a fronthoz. Példaként hozom fel Churchillt az angol, Sztálint15 a szovjet válság idején. Ők is megtalálták a megfelelő hangot, hogy népüket újra fellelkesítsék. Így jártunk el korábban mi is, a párt harcai során. A párt sosem élt át úgy súlyos válságot, hogy a Führer ne szólt volna hozzá, hogy újra talpra állítsa. Most is ütött az óra, amikor a Führernek meg kell adnia a jelt a nép számára. Hajlandó és elszánt vagyok, hogy ebből hatalmas propagandakampányt szervezzek. A jelszót azonban a Führernek kell kiadnia (…) A Führer lényegében egyetért javaslatommal. Az a véleménye,hogy az ország morálja önmagában nem olyan rossz; a hadsereg morálja fertőzte meg. Az ország a legkeményebb csapásokat is elviselte; abban a pillanatban azonban, amikor érintkezésbe került a hadsereggel, szellemisége megváltozott.

A Führernek még mindig az a véleménye,

hogy a nyugati front helyzetének kritikus alakulását felülről jövő árulás okozta. Trierben ugyanaz a hadsereg mondott csődöt, amelyik csődöt mondott már Avranches-nál is. A parancsnokokat ugyan leváltották, de a szellem a régi maradt. Másként nem lehet magyarázni, hogy egy olyan jól kiépített erődítményrendszert, mint a Trier körülit harc nélkül feladták.
Az erődítményrendszert ma már szinte gyerekesnek tűnő indoklással adták fel: nyílt csatatéren akartak harcolni, mert ott jobban fel lehet fejlődni, és ehhez hasonlók. Ezt az indoklást komolyan adták elő. Ma már megállapítható, mennyire helytelenek voltak az indokok. A Führer dühöng az árulás miatt. Jelen pillanatban azonban még nem tudja, hol követték el az árulást.
Úgy gondolja, a nyugati front főparancsnokságán. Ismét megállapítható, hogy a Führernek ugyan igaza van, de csak ritkán vonja le a megfelelő következtetéseket. (…) Akár a morál hanyatlása, akár konkrét árulás az ok, most semmiképp sem az a feladatunk, hogy az okokat keressük, hanem, hogy rögzítsük a tényeket, mert a nemzetet a legnagyobb veszedelem fenyegeti, s ennek megfelelően kell cselekednünk.

A Führer nem érti,

hogyan történhetett előre az ellenség Würzburgig. Most megkísérli tömegesen bevetni azokat az alakulatokat, amelyek a laktanyákban még rendelkezésünkre állnak, s annyi légierőt, amennyi még egyáltalán van. Természetesen némi időt vesz igénybe, amíg ezek a rendszabályok elkezdik a hatásukat éreztetni. Közben szörnyű területi és ennek megfelelő emberi, anyagi és katonai veszteségeink lesznek. Kérdés, vajon a háború hátralévő részében pótolni tudjuk-e ezeket. Az a benyomásom, hogy ezt a kérdést a Führer túlságosan köünnyedén fogja fel. Legalábbis így mutatja nekem; a lelke mélyén valószínűleg mást gondol. (…) Nagyon örülök, hogy a Führer hangsúlyozza: én voltam az egyetlen, akinek igaza volt, hogy ki kell lépni a genfi egyezményből. Mindenki ellenezte. Ők azonban megvadult polgárok, akiknek fogalmuk sincs a forradalmi hadvezetésről, ezért nem is tudják képviselni azt. Egyenesen tragikus a Führert, ezt a legnagyobb formátumú forradalmárt ilyen középszerű emberektől körülvéve látni

Olyan katonai munkatársakat választott,

akik minden kritikán aluliak. Most már ő maga is öregapónak nevezi Keitelt és Jodlt16, akik fáradtak és elhasználtak, s a jelenlegi vészhelyzetben képtelenek nagyformátumú javaslatokat tenni.
Csak két parancsnokunk felel meg a modern népi háborúnak, Model17 és Schörner18. Model, mint már említettem, intellektuális alkat. Schörner inkább szíve és érzelmei parancsát követi. Kétségtelenül neki voltak a legnagyobb eredményei. Ezzel azonban ki is merítettük jelentős parancsnokaink sorát. Az SS-ben sem mutatkozott markáns stratégia; Himmler sem tudott ilyet találni saját emberei sorában. Rámenős fickók, de nem nagy formátumúak.

Részletesen előadom a Führernek,

hogy 1934-ben, amikor erre lehetőségünk volt, sajnos elmulasztottuk a Wehrmacht megreformálását. Amit Rőhm19 akart, abban természetesen lényegében igaza volt, de az akciót egy homoszexuális anarchista a gyakorlatban nem tudta végrehajtani. Ha Rőhm valóban feddhetetlen és kiemelkedő személyiség lett volna, akkor június 30-án valószínűleg több száz tábornokot, s nem több száz SA-vezetőt lőttek volna agyon. Ez az egész folyamat mélységesen tragikus, s ma érezzük a következményeit. Akkoriban forradalmasíthattuk volna a hadsereget. Az adott körülmények között a Führer nem használhatta ki az alkalmat. Az a kérdés, vajon ma még pótolhatjuk-e, amit akkor elmulasztottunk.

Nagyon kétlem.

Mindenesetre meg kell próbálni. Most azonban nem lehetnek hosszú távú elképzeléseink, azt kell tennünk, amit a pillanat parancsol, s ebből a szempontból szerintem a legfontosabb a Führer beszéde. A Führer először nem ért egyet, elsősorban azért, mert pillanatnyilag semmi pozitívat nem tud mondani. Oly erővel beszélem rá, hogy végül is beadja a derekát. Ezen a ponton nem engedhettem. Nemzeti kötelességem volt kikövetelni, hogy a Führer kiadja a jelszót az élethalálharcra. Hangsúlyozom, hogy tizenöt perc a rádióban minden bizonnyal elég lesz. Tudom, hogy nehéz lesz ez a beszéd. Mégis vannak olyan pozitív tényezők, amelyeket felsorolhat, elsősorban a légiháború remélhető változását. Ebben aFührer is nagyon bízik, elsősorban új vadászgépeinkben (…) Az új vadászgépekre vadászpilóták helyett harci repülőink kerülnek.
Derekasabbak, tisztességesebbek, nem olyan elkényeztetettek. A Führer minden reményét az új sugárhajtású gépekbe helyezi. Ezek ellen az ellenség nem vethet be semmit, hiszen a sugárhajtású gépek az üzemanyag fogyasztás nem repülhetnek Angliából német terület fölé.

Emiatt a Führer elszánta magát,

hogy a légierőt gyökeresen újjászervezi. Teljesen egyetért reformprogramommal. Szerinte a légierő morálja még nem olyan rossz, hogy ne lehetne megjavítani. Vadászpilótáink morálja azért romlott ennyire, mert rossz gépeken kellett repülniük, az ellenség toronymagas fölényben volt. Speer is felelős azért, hogy továbbra is gyártottuk ezeket a régi, használhatatlan típusokat, amelyek műszakilag nem állták a versenyt az ellenséggel, és semmi hasznukat nem vettük. A Führer szerint Saur erősebb egyéniség, mint Speer20. Saur bírja az iramot, ha kell erőszakkal is végrehajtja a feladatát. Bizonyos értelemben épp az ellentéte Speernek. Speer inkább művészlélek. Bár kitűnő szervező, de politikailag tapasztalatlan és iskolázatlan, ezért az ilyen kritikus időkben nem teljesen megbízható. Speer is azok közé tartozott, akik ellenezték a genfi egyezményből való kilépést. Igaz Bormann21 is.

Jelenleg Bormann sincs jó formában.

Elsősorban a háború radikalizálásának tekintetében nem váltotta be a hozzá fűzött reményeimet. Mint már említettem, ezek az emberek félig meddig polgárok. A gondolkodásuk forradalmi, a cselekedeteik nem. Most forradalmárokat kell a kormánykerékhez állítani. Ezt hangsúlyozom a Führernek is, aki azt feleli, hogy nagyon kevés a forradalmárunk. Hiszen a nyuagati Gauleiterek is gyakran gyengének bizonyultak. Nagyon lesújt nyugati katonai csődünk. Az például egyenesen megalázó, hogy Köln egyetlen óra alatt kapitulált. A Führer ezért a Wehrmachtot okolja, de természetesen a politikai vezetésnek is viselnie kell a felelősség terhét. Mennyivel különb ezzel szemben Hanke Boroszlóban! A Führer a háború üdvöskéjének nevezi, amit meg is érdemel.
A légierő hanyatlása is a polgári elemek számlájára írható. Göring22 is inkább polgár, mint forradalmár. (…) Nagyon jó lenne, ha a Führernek nemcsak a felismerései lennének helyesek, s nemcsak hangsúlyozná ezeket, hanem levonná belőlük a megfelelő következtetéseket is.

Szerintem ebben különbözik II. Frigyestől23,

aki olyan könyörtelenül járt el boldog-boldogtalannal szemben, hogy ezzel még saját seregét és tábornokait is magára haragította (…) Igazán csodálatos, hogy a Führer a háborúnak ebben a döntő kérdésében újra és mindig a szerencsecsillagára hagyatkozik. Néha szinte úgy érzi az ember, hogy a fellegekben él. De hiszen mint deus ex machina24, annyiszor leszállt már a fellegekből.
Váratlanul meg van győződve, hogy az ellenséges tábor politikai válsága a legjobb reményeket ébresztheti, bár ebből pillanatnyilag csak keveset tapasztalunk.

Nagyon fáj, hogy jelenleg nem hajlandó

semmit sem tenni, ami tovább érlelné az ellenség politikai válságát. Nem hajt végre személycseréket sem a birodalmi kormányban, sem a diplomáciai testületben. Göring marad, Ribbentrop25 marad. Mindenki marad, aki csődött mondott - eltekintve a másodvonaltól -, holott szerintem a nép morálja szempontjából most döntőek lennének, a személyi változások. (…) Odahaza rengeteg munka vár. És ma minden munka újabb gondokat jelent. Kellemes hír szinte sosem érkezik már. Kint az utcán pedig penetrásan tombol a tavasz. Az ablakom alatt egy éneklő Volkssturm zászlóalj vonul el. Legalább Berlinben folytatjuk a védelem megszervezését, s el vagyok szánva, ha üt az óra, olyan csatát vívunk az ellenséggel, amilyen még nem volt a világtörténelemben. (…)

1945. március 30.

Tegnap: (…) Nyugaton a hadi helyzetet elsősorban a civil lakosság és a hadsereg moráljának romlása határozza meg. Ez nagyon nagy veszély, mert egy harcolni már nem hajlandó népet és hadsereget bármennyi új fegyverrel és katonával sem lehet megmenteni. (…) Anfusót, az eddigi berlini olasz nagykövetet külügyminisztériumi államtitkárrá nevezték ki. Anfuso kétszínű ember. Az igazi fasiszták szerint Badoglio26 másodvonalához tartozik. Nem kell miatta gondot csinálnunk magunknak. A fasizmus és a szociálfasiszta köztársaság ájult állapotban van, mindegy, ki a miniszter Mussolini kormányában (…) Részletes anyagot kapok egy asztrológiai vagy spiritiszta propaganda indításához, többek között a német köztársaság 1918. november 9-i úgynevezett horoszkópját s a Führer horoszkópját is. Mindkettő meghökkentően egyezik.

Érthető a Führer tilalma,

hogy ilyen ellenőrizetlen dolgokkal foglalkozzanak. Azért érdekes, hogy mind a köztársasági horoszkóp, mind a Führer horoszkópja április második felére jósolja a hadi helyzet javulását, ami aztán májusban és júniusban ismét romlani fog, s augusztusban állítólag véget ér a háború. Adná isten, hogy így legyen. Akkor még előttünk lenne néhány nehéz hónap, de ha bizonyosak lehetnénk, hogy a háború szörnyűségei még ebben az évben véget érnek, sokkal könnyebben viselnénk el ezeket a hónapokat. Számomra ezek az asztrológiai jövendölések érdektelenek, de név nélküli, rejtett propagandaként mégis fel akarom használni a nyilvánosság számára, mert az ilyen kritikus helyzetben a legtöbb ember még a legvacakabb mentőövbe is belekapaszkodik.

1945. március 31.

Tegnap: (…) A Führer délben hivat, hogy mégegyszer megbeszélje a német néphez intézett beszédét. Úgy érzem, pillanatnyilag nem sok kedve van hozzá. Közli, hogy nyugaton igen nagyvonalú katonai intézkedéseket foganatosított. Ezeknek azonban némi eredményt kell hoznunk, mielőtt közölhetnénk a néppel. Erről egyelőre még nem lehet beszélni. A csapatok harci szellemét sem lehet javítani, amíg új egységek és új fegyverek révén nem kapnak erősítést. Összesen 160 kíválóan felfegyverzett zászlóaljat vetett be nyugaton. Ezek már úton vannak, de eltart néhány napig beavatkozhatnak a harcokba. A térképen látható, hogy egész sor mélyen bevágott rés tátong a fronton, amit csak üggyel-bajjal tömtünk be.

A Führer valóban titáni erővel dolgozik,

de katonai munkatársaitól sajnos csak nagyon korlátozott támogatást kap. Úgy érzem, az elmúlt napokban agyondolgozta magát. Az utolsó 24 órában például csak kélt órát aludt. Ennek az az oka, hogy nincsenek olyan munkatársai, akik az aprómunka terhétől megszabadítanánk. Most például újra szabadságra kellett küldenie Guderiant27, aki teljesen hisztérikus és bizonytalan, így több bajt okoz, mint amennyi hasznot hajt. Guderian helyébe Krebs28 tábornok lépett, aki sokáig Model vezérkari főnöke volt.

Krebs kiváló ember

Egy ideig katonai attasé volt Moszkvában, de a diplomáciai szolgálat nem rontotta el. Guderian egyik nagyon tehetséges munkatársa Wenck29 tábornok, aki nálam is többször volt már jelentéstételre. Sajnos nemrégiben, amikor a Visztula hadseregcsoporthoz utazott, hogy végrehajtsa a pomerániai hadműveletet, autóbalesetet szenvedett, súlyosan megsérült, s még most is kórházban fekszik. Természetesen Model is olyan személyiség, akire számítani lehet, de jelenleg szinte megoldhatatlan feladatai vannak, mivel nem rendelkezik elegendő erővel, hogy nyugaton úrrá lehessen a helyzeten. Sokáig nem tarthatja magát, ha nem kap erősítést.
Kesselring30 - a Führer újra hangsúlyozza ezt - túl későn érkezett nyugatra, ezért nem tudott ott olyan szilárd frontvonalat kiépíteni, mint Olaszországban. (…) Részletes jelentést teszek a Führernek a nyugati helyzettel kapcsolatos propaganda intézkedéseimről. Nagyon meg van elégedve az angol-amerikaiak zsarnoki uralmáról közzétett hírekkel.

Ugyanígy fogadja jelentésemet

a Werwolf-szervezetről31 és a propagandáról. Szükségesnek tartja, hogy az angolokkal és az amerikaiakkal szemben keményebb hangot használjuk, mint eddig. Ezen a téren igen visszafogottak voltunk, ezért a német nép humánosabbnak képzeli el az angolszászokat, mint a szovjeteket. Nem hallgathatom el, hogy ezt a propagandát dr. Dietrich32 ugyanúgy nehezíti, mint annak idején a bolsevikok rémtettei ellen irányuló propagandát. Néhány példát mondok el, ami nagyon feldühítit a Führert. Azon nyomban elhatározza, hogy dr. Dietrichet azonnal szabadságolja, s Lorenzet bízza meg a helyettesítéssel. Lorenz ne legyen birodalmi sajtófőnök, csak a Führer személyes sajtófőnöke. Ez nagy könnyebbség lenne számomra. Dr. Dietrich kifejezetten gyenge ember, aki ebben a válságban nem állja meg a helyét. Most csak erős embereket használhatunk, elsősorban olyanokat, akik vakon végrehajtják, amivel megbízzák őket.

Dr. Dietrich nem ez a fajta.

Én éppen úgy felőrlődöm miatta a munkában, ahogy a Führer a tábornokai miatt. Hogy vergődhetnék zöldágra olyan emberekkel, mint dr. Dietrich, amikor a propagandamunkát - mint pl. most a Werwolf-akció esetében - jelentősen radikalizálni kell. A Führer levelet kapott Streichertől; azt írja hogy most, amikor a haza ilyen súlyos helyzetben van, valami munkát kér, nem bírja ki a birtokán. A Führer megkérdez, milyen munkát adhatnánk esetleg neki. Talán használhatnám a Werwolf-akcióban; Streicher33 mégiscsak sok energiával rendelkező ember. Mondhatna ennek keretében öt perces beszédeket; ezeket előzőleg természetesen alaposan át kellene dolgoznom. Majd összeköttetésbe lépek vele. A Führer mindenesetre örülne, ha találnánk Streicher számára valami elfoglaltságot. Bizonyos értelemben furdalja miatta a lelkiismeret, hiszen Streicher nagy formátumú ember, aki csak egyszer botlott meg. A Führer hangsúlyozza, hogy Streicher bizonyára jobb cikkeket írna, mint dr. Ley34.(…)

Ami a morált illeti meg vagyok győződve,

hogy ha a Führer megszabadít a birodalmi sajtófőnöktől, akkor ismét meglódul a munka. A legsürgősebben megtisztítom a sajtóosztályt az engedetlen defetista elemektől, s olyan propagandamunkát végezhetek a nyugattal szemben is, hogy az nem marad el a keleten végrehajtottól.
Jelenleg az angolszász propaganda a döntő. Csak ha megértetjük a néppel, hogy az angolok és az amerikaiak ugyanúgy bánnak vele, mint a bolsevisták, akkor változik meg a magatartásuk nyugaton is. Ha a bolsevikokkal szemben meg tudtuk keményíteni a német népet és gyűlöletet tudtunk plántálni belé, miért ne sikerülne ez az angolszászokkal szemben is!

Sajnos a tanácsom ellenére elkövettük a hibát,

hogy nem léptünk ki a genfi egyezményből. Ha ezt megtettük volna, bizonyára nem adná meg magát annyi német katona a nyugati fronton, amennyien sajnos most megteszik.


A Führer teljesen igazat ad nekem.

Hagyta, hogy Keitel, Bormann és Himmler35 rábeszéljék, és nem tette meg, nem rendelte el, ami szükséges és célszerű lett volna. Egyedül nekem volt igazam ebben a kérdésben, amit a Führer szakadatlanul hangoztat is. Egyébként a Führer meg van győződve, hogy nyolc-tíz napon belül nagyjából betömhetjük a lyukakat a nyugati fronton. Akkor lassanként működésbe léphet az >> Adolf Hitler szabadcsapat<< Megígérem, hogy nyugaton a legrövidebb időn belül fellendítem a partizántevékenységet. Az aacheni polgármestert már elintéztük, most a kölni zsidó rendőrfőnökre és a rheydti polgármesterre kerül sor. Meggyőződésem, hogy a nyugati frontvonal mentén rövidesen végzünk minden árulóval (…) A Führer megígéri, hogy nemsokára elmondja a beszédet a német néphez. Előbb azonban megvárja a nyugati fronttal kapcsolatos intézkedéseinek az eredményét.

Kissé szkeptikus vagyok,

vajon valóban beszél-e belátható időn belül. Számomra érthetetlen módon viszolyog a mikrofontól. Pedig tudja: nem helyes, hogy nem szól a néphez, de sajnos a biztonsági szolgálat utolsó beszéde után jelentette, hogy a nép azzal bírálta; nem mond semmi igazán újat. S újat valóban nem tud már mondani a népnek. Van benne igazság, amikor arra hivatkozik, hogy valamit csak kell mondania, de jelenleg nem tud semmit. Mindenesetre azt felelem, hogy a nép legalább egy jelszóra vár. Egy jelszót még eben a vészhelyzetben is ki lehet adni. Végül is nem sikerül rávennem a Führert, hogy azonnal kezdjen hozzá beszéde megírásához. Megígéri,hogy néhány napon belül nekilát.
Megbeszélésünknek legalább annyi eredménye volt, hogy megszabadultam dr. Dietrichtől, ami nagyon megkönnyíti munkámat. A Führer elsősorban azon háborodott fel, hogy dr. Dietrich kijavította az aacheni polgármester kivégzéséről általam fogalmazott hírt. Én azt írtam, hogy nemzeti bíróság ítélte halálra az aacheni polgármestert; dr Dietrich ezt önhatalmúlag kihúzta mondván, hogy ilyen bíróság nem létezik. O sanctsa simplicitas! - (…) Természetesen a keleti helyzet is nagyon nyugtalanítja a Führert.

Szerinte nagyrészt Guderian a felelős.

Guderian nem kiegyensúlyozott ember elveszti uralmát az idegei felett. Ez bebizonyosodott nyugati és keleti parancsnoksága idején. Keleten a kritikus, 1941-1942-es télen egyszerűen saját szakállára kiadta a visszavonulási parancsot, s ettől megingott az egész front. Csak miután Guderian visszavonult, követte őt Küchler és Hoepner36. Ezért az 1941-1942-es téli keleti válságot Guderian számlájára kell írni. A szárazföldi vezérlő tábornokok idegei teljesen felmondták a szolgálatot. Először találták szembe magukat háborús válsággal, addig mindig csak győzelmet arattak, s ekkor azonnal a birodalom határáig akartak visszavonulni.


A Führer újra elmeséli

drámai beszélgetését Küchlerrrel. Küchler azt javasolta, hogy a csapatokat vonják vissza egész a birodalom határáig, ha kell a nehézfegyverzet hátrahagyásával. Ha ezt megtesszük a háború valószínűleg már 1941-1942 telén véget ér.

Magyarországon valóban tragikus a helyzet.

Sepp Dietrich csapatainak csak egy részét vetette be Magyarországon, s hazudott a Führernek a létszámot illetően. Tartalékokat akart hagyni a birodalomban a következő bevetéséhez, az Odera-fronton. Ennek következtében Magyarországon ne volt elegendő ereje. A Führer mélységesen elítéli Sepp Dietrich37 eljárását. Himmlernek is súlyos szemrehányásokat tett emiatt. Ennek az lett a következménye, hogy Himmler megfosztotta a magyarországi SS-alakulatokat kitüntető jelzésüktől. Ez azonban nem sokat ér. Ezzel nem lehet jóvá tenni, ami történt. Most már a Führernek is az a véleménye, hogy Himmler nem ért az operatív vezetéshez. Kicsinyes ember, nem parancsnok. Hiányzik belőle a nagyvonalúság. Ezt bizonyítja a pomerániai hadművelet, melyet Himmler szinte gyerekes gondolkodása teljesen elrontott.
A Führer szerint az SS egyetlen nagy formátumú parancsnokot sem tudott kinevelni. Sem Sepp Dietrich, sem Hausser nem dicsekedhet jelentős operatív képességekkel. Igazán jó tábornok csak Hube és Dietl38 volt, akiket azonban a Führer egy repülőgép-szerencsétlenség következtében elvesztett.

Ki maradt?

Schörner, aki nagyon tehetséges és kiválóan dolgozik. Gondosan készíti elő akcióit, s csekély erővel is képes visszaverni az ellenséget. Fenegyerek, akiben vakon bízni lehet. S ami a legfontosabb: mindig megmondja a Führernek az igazságot (…) Késő éjszakáig dolgozom, hogy elkészítsem a sajtóosztály reformját. Hírt kapok Bormann birodalmi vezetőtől, hogy a Führer három percig beszélt dr. Dietrichhel, s rövid időre szabadságolta őt és Sündermannt.

Végre szabad kezem van.

Kihasználom ezt a lehetőséget, s olyan kész helyzetet teremtek a sajtóban, amit már soha nem lehet majd visszacsinálni.”


Felhasznált irodalom:

Joseph Goebbels
Napló
Dunakönyv Kiadó 1994


Szövegmagyarázat:

1. Josepf Goebbels (1897-1945) német náci politikus, propaganda-miniszter. Hitler „sírigtartó” leghűségesebb. Életével ezen a honlapon részletesebben a „Goebbels a Hitler elleni merényletről” c. szerkesztés foglalkozik.







2. Maginot vonal, André Maginot (1877-1932) francia hadügyminiszterről elnevezett erődrendszer, amely 350 km. hosszúságban a francia-német, olasz-francia és a francia-luxemburgi határvonalon húzodott. A Maginot vonal egyéb tulajdonságaival ezen a honlapon a „Keitel vezértábornagy a nyugati frontról” c. szerkesztés foglalkozik.


3. Paul Reynaud (1878-1966) francia politikus, előbb pénzügyminiszter, majd 1940-ben néhány hónapig Daladier utódaként miniszterelnök. 1940 szeptemberében a vichy-i kormány letartóztatta, majd életfogytiglani börtönre ítélték. 1942-1944 között a németek tartották fogva, majd visszaszállították Franciaországba. 1945-ben az amerikaiak kiszabadították.






4. Roosevelt Franklin Delano (1882-1945) az USA 32. elnöke. 1933-tól haláláig az Egyesült Államok elnöke.
Egyedülálló módon négyszer választották az USA elnökévé. Életével ezen a honlapon több helyen részletesen is foglalkozom.






5. Führer, német kifejezés vezért, vezetőt jelent. Hindenburg államelnök 1934-ben bekövetkezett halála után az államfői és a kancellár funkciót egyesítették. Ettől kezdve Hitlert Führernek  titulálták. 1945. április végén Hitler végrendeletében Karl Dönitzet ruházta fel az ezzel járó jogokkal.


6. Albert Lebrun (1871-1950) francia politikus, Franciaország egyik államelnöke.








7. Dino Alfieri berlini olasz követ, később propaganda és népművelésügyi miniszter.


8. Henri Philippe Pétain (1856-1951) hivatásos katona, francia marsall, miniszterelnök, köztársasági elnök.
Életével ezen a honlapon több szerkesztés szövegmagyarázata is foglalkozik.






9. Luis Maxime Weygand (1867-1965) hivatásos katona, az első és a második világháború veteránja, tábornok.
Már az első világháborúban vezérkari tiszt, 1935-ben nyugdíjazták, de később reaktiválták. 1940. május 19-től Gamelin utódaként a francia hadsereg főparancsnoka. Weygand javasolta 1940 júniusában kormányának a németekkel való fegyverszünet megkötését. 1940 júniusa és szeptembere között a vichy-i kormány hadügyminisztere. 1941-1942-ben algériai főkormányzó. 1942-ben a Gestapo letartóztatta. 1945-ben az amerikaiak szabadították ki. Ezután a franciák is kollaboráció vádjával letartóztatták, de 1948-ban a vád alól felmentették.

10. Compiégne. Az első világháborút befejező compiégne-i fegyverszüneti egyezményt 1918. nov. 11-én írták alá a franciaországi Compiégne közelében található erdős területen egy vasúti kocsiban. Az Antant és Németország képviselői. A második világháború idején most a franciák kértek fegyverszünetet ugyanitt a németektől 1940. június 22-én.


11. Winston Leonárd Spencer Churchill (1874-1965) angol politikus, két alkalommal Anglia miniszterelnöke.
Életével ezen a honlapon több szerkesztés szövegmagyarázata részletesen is foglalkozik.






12. Wilhelm Bodewin Johann Gustav Keitel (1882-1946) hivatásos katona, német tábornok, háborús főbűnös.
Életével részletesebben több szerkesztés szövegmagyarázata is foglalkozik.







13. Ferdinand Foch (1851-1929) hivatásos katona, Franciaország marsallja. Már 1873-ban tüzértiszt. 1885-ben előbb hallgatója, majd oktatója a katonai akadémiának, ennek 1903-tól parancsnoka. Nagy elméleti tudással rendelkező katona, számos tanulmány szerzője. Foch részt vett az első világháborúban (marne-i csata 1914) 1916-ban a Somme folyónál elszenvedett francia vereség hátrányos volt karrierjére. Döntő érdemei voltak az első világháborúban a németek feletti győzelem kivivásában. Nagy-Britanniában, és Lengyelországban is marsall-botot kapott.



14. Burgdorf német tábornok volt az egyike annak, aki Maisel tábornokkal együtt felkereste Rommelt egy három másodperc alatt ható méregkapszulával. Erwin Rommel válaszhatott vagy öngyilkos lesz, vagy a Hitler elleni merényletben való állítólagos részvétele miatt bíróság elé állítják.


15. Joszif Visszarionovics Sztálin (1879-1953) Az illegalitásban a Koba nevet viselte. Grúz származású szovjet diktátor, generalisszimusz. Életével ezen a honlapon több szerkesztés szövegmagyarázata is részletesen foglalkozik.







16. Alfréd Josef Ferdinánd Jodl (1890-1946) hivatásos katona, német tábornok (eredeti neve: Alfréd Baumgartner), háborús bűnös. Életével ezen a honlapon több szerkesztés szövegmagyarázata is részletesen foglalkozik.






17. Walther Model (1891-1945) hivatásos katona német tábornagy. Az első világháború idején Verdun ostrománál kitüntették. 1935-től a vezérkar müszaki osztályán szolgált. A második világháborúban a nyugati és a keleti frontok harcaiban vett részt. A szovjet fronton harckocsizó csoportot vezetett. 1944-ben rövid ideig a nyugati front parancsnoka. Model Hitler egyik kedvence volt. 1945 áprilisában csapatait a szövetségesek bekerítették, ekkor öngyilkosságot követett el.



18. Ferdinand Schörner (1892-1973) hivatásos katona, német tábornagy. Harcolt az első világháborúban.
Már korán szimpatizált a nácik nézeteivel, de a második világháború kezdetéig alacsony beosztásokban maradt. Harcolt a Balkánon, a szovjet fronton. 1944-ben előbb a Dél-ukrajnai, majd az Északi hadsereg parancsnoka. A háború végső szakaszában a Központi hadseregcsoport élén állt. Schörner Hitlernek győzelmes befejezést ígért. A Führer utolsóként őt emelte tábornagyi rangra. A háború után szovjet hadifogságba került. Adenauer akkori német kancellár Szovjetunióbeli útja nyomán 1955-ben több ezer társával együtt térhetett vissza. Hazatérése után egy bíróság négy és félévi börtönre ítélte, miután a háború utolsó napjaiban civileket és katonákat végeztetett ki. Két év letöltése után szabadult.

19. Ernst Röhm (1887-1934) bajor kispolgári családban született. Röhm az SA (Saal Aufsicht) vezetője volt.
A kezdetekben Hitler egyik bizalmasa. Idővel azonban az SA és a hadsereg közötti viszály főokozójaként kapcsolataik elhidegültek. Röhm ugyanis - Hitler régi bajtársaként - a sztálini példát akarta követni, azaz a hadseregben lévő ellenfeleit fizikailag akarta megsemmisíteni. Ez 1934. június 30-án az un. „Röhm puccs, azaz a Hosszú kések éjszakáján” fordítva sikerült - Hitler parancsára Röhmöt több társával együtt kivégezték és az SA-t „megszelíditették”.


20. Albert Speer (1905-1981) a Harmadik Birodalom főépítésze. A nürnbergi perben (1945/1946) az egyetlen volt, aki felelősséget vállalt tetteiért. Húszévi börtönre ítélték, amit Berlin Spandasui börtönében kellett letöltenie. Életével ezen a honlapon az „Albert Speer húsz éve” c. szerkesztés részletesen foglalkozik.



21. Martin Bormann (1900-1945) a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt (NSDAP) pártkancelláriájának vezetője, birodalmi miniszter. Életével ezen a honlapon a „Variációk Martin Bormann halálára” c. szerkesztés részletesen foglalkozik.






22. Hermann Wilhelm Göring (1893-1946) német politikus, a légierő (Luftwaffe) első számú vezetője, Hitler után a második ember, háborús bűnös. Életével ezen a honlapon több szerkesztés is részletesen foglalkozik.







23. II. Frigyes porosz király (1712-1786) I.Frigyes Vilmos király és Zsófia Dorottya királyné fia.
II. Frigyes a felvilágosult abszolutizmus kiemelkedő képviselője volt. Ő teremtette meg a porosz katonai bürokratikus államgépezet alapjait. Uralkodása alatt a porosz állam az európai nagyhatalmak sorába lépett.





24. Deus ex machina = isteni közbeavatkozás. Az ókori görög színházban az istenség földre szállását jelentette.


25. Joachim von Ribbentrop (1893-1946) befolyásos náci politikus, 1938-1945 között birodalmi külügyminiszter, háborús bűnös. Életével ezen a honlapon több szerkesztés is részletesen foglalkozik.






26. Pietro Badoglio (1876-1956) hivatásos katona, olasz marsall. Életével ezen a honlapon több szerkesztés is részletesen foglalkozik (pl. „Mussolini lejtmenetben” c. szerkesztés).







27. Heinz Wilhelm Guderian (1888-1954) hivatásos katona, német tábornok, a páncélos hadviselés megújítója.
Guderian a villámháborús (blitzkrieg) egyik teoretikusa. Életével ezen a honlapon a „Keitel vezértábornagy a nyugati frontról” c. szerkesztés részletesen foglalkozik.






28. Hans Krebs (1898-1945) hivatásos katona, német tábornok. 1936-1941 között katonai attasé Moszkvában.
A második világháború idején a szovjet fronton egyik hadseregcsoport vezérkari főnöke. 1945 januárjától Alfréd Jodl tábornok hadsegéde. 1945 márciusától Guderian helyettese, akitől később az utolsó napokban átveszi a szárazföldi haderő vezérkari főnöki szerepét. A berlini csata utolsó napjaiban ő is a Führer-bunker lakója. Hitler halála utáni napon ő tárgyalt Csujkov tábornokkal. A tárgyalások után visszatérve öngyilkosságot követett el.


29. Walther Wenck (1900-1982) német altábornagy, a berlini csatában a 12. hadsereg parancsnoka.







30. Albert Kesselring (1885-1960) hivatásos katona, német tábornok. Pályáját tűzérként kezdte. Az első világháborúban vezérkari tiszt. 1934-től a Luftwaffe tisztje. 1939-ben az 1. légiflotta parancsnoka. Részt vett a lengyelországi és a nyugati hadjáratban. Göring 1940-ben a Belgiumban és Észak-Franciaországban állomásozó 2. légiflotta élére nevezte ki. Az angliai csata idején két nappali légi támadást vezetett London ellen.
1941-1945 között a délnyugati hadseregcsoport parancsnoka az olaszországi és a földközi tengeri hadszíntéren. Rommel afrikai csapatait nem tudta sikeresen támogatni. 1945 márciusától Rundtsedt utóda a nyugati hadseregcsoport élén. Kesselring az amerikaiakkal is tárgyalt, de Hitlerhez lojális maradt. 1947-ben egy brit katonai bíróság halálra ítélte, amit életfogytiglani börtönre változtattak. 1952-ben betegsége miatt szabadon engedték.

31. Werwolf-akció = félkatonai, csendőri akció.

32. dr. Dietrich a birodalmi sajtófőnökség vezetője volt.


33. Julius Streicher (1885-1946) német újságíró, háborús bűnös. Életével ezen a honlapon a „Még néhány óra és mindennek vége…” c. szerkesztés foglalkozik.






34. dr. Robert Ley német politikus, eredetileg vegyész. Később Köln gauleitere, majd a „Munkafront” vezetője. Háborús bűnös. A nürnbergi per kezdetén öngyilkosságot követett el a cellájában.







35. Heinrich Luitpold Himmler (1900-1945) az SS birodalmi vezetője. Életével ezen a honlapon több helyen is foglalkozom.








36. Erick Hoepner (1886-1944) hivatásos katona, a páncélos hadviselés egyik jeles képviselője. Részt vett a lengyelországi, majd a Franciaország ellen folytatott harcokban. A keleti hadszíntéren a 4. páncélos csoport parancsnoka. Csapatai egészen Moszkva alá jutottak 1941. decemberében. A parancs ellenére a kilátástalan helyzet miatt visszavonulást rendelt el, ezért menesztették. Egyenruháját sem viselhette. Hoepner több Hitler ellenes merénylet előkészítésében is részt vett. 1944. július 20-a után kivégezték.




37. Josef Sepp Dietrich (1892-1966) a Waffen-SS tábornoka. 1944 augusztusától oberstgruppenführe.
Hitler közeli „harcostársa”. Egyike annak a 27 személynek, aki megkapta a „Vaskereszt lovagkeresztje tölgyfa lombokkal, kardokkal és gyémántokkal” elnevezésű kitüntetést.
Kezdetben hentesként, és szállodai inasként dolgozott. 1911-ben a bajor hadseregben szolgált rövid ideig.
Az első világháborúban önkéntesként vett részt. A háború után jobboldali szabad-csapatok (Freikorps) tagjaként harcolt a „Bajor Tanácsköztársaság” ellen. A Weimari Németországban pincérként, rendőrként dolgozott, de volt vámtisztviselő, benzinkutas és mg.-i munkás is. 1928-ban belépett a Német Nemzeti-szocialista Munkáspártba (NSDAP) Hamarosan az az SS-nek is tagja lett. Sepp Dietrich később Hitler személyes testőrségének volt a parancsnoka. 1930-ban tagja lett a Reischtagnak. 1934 juniusában aktív szerepet játszott Ernst Rőhm és az SA vezetőinek likvidálásában. A második világháború idején - 1943-ban - Hitler az I.SS páncélos Hadtest parancsnokává nevezte ki. Ezt követően több frontszakaszon teljesített szolgálatot. Csapatai - mint Goebbels Naplójában utal is erre - Magyarországon is harcoltak. A háború után az USA Dachauban működő hadbírósága 1946-ban életfogytiglani börtönre ítélte. Tiszttársai vallomása alapján büntetését 25 évre mérsékelték. Büntetését a landsbergi börtönben töltötte, 10 év után 1955-ben szabadlábra helyezték. Dietrichet 1956 augusztusában újból perbe fogták, a „Rőhm-puccs”-ban való szereplése miatt. A perben több, mint másfél évre ítélték, 1959-ben azonban szív problémái miatt szabadon engedték. Távollétében egy szovjet bíróság is halálra ítélte a Harkov környéki harcokban  játszott szerepe miatt. 1966-ban szívelégtelenségben halt meg. A krónika szerint temetésén hatezer Waffen-SS veterán vett részt.

38. Eduard Dietl (1890-1944) már 1909-től hivatásos katona német tábornok. 1938-tól a 3. hegyi hadosztály parancsnoka. Részt vett a Norvégia elleni harcokban 1939-ben. Dietl a keleti fronton az észak-hadseregcsoport alárendeltségében tevékenykedett. 1944-ben repülőszerencsétlenség következtében életét vesztette.

Forrás:  Internet - Wikipedia


Szerkesztette:
Dr. Temesvári Tibor
2010. május

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Legegyszerűbben a Név/URL cím használatával szólhat hozzá!