Egy vallató vallatása az ötvenes években…

Kiszely Gábor az „ÁVH egy terrorszervezet története” című könyvében „Kádár János az ÁVH karmai között” címmel külön is feldolgozta letartóztatását, vallatását és titkos tárgyaláson történő elitélését, majd szabadulását. Ismeretes, hogy még belügyminiszterként Farkas Mihály honvédelmi miniszter  társaságában 1949. június 7-én késő este Svábhegyen az Eötvös úti titkos ÁVO villában felkeresték a már letartóztatott Rajk Lászlót, hogy a párt érdekében vállalja az ellene felhozott vádakat, vezekeljen pártjáért, mert ha ezt teszi megmentheti az életét. Aztán Rákosi utasítására Kádár Jánost is letartóztatták, erre 1951. április 20-án került sor vallatását ő sem kerülhette el. A szerkesztés - ha vázlatosan is - kísérletet tesz ennek bemutatására.

A kommunista párt „ökle”ahogy mondták „hadserege”

A Rendőrség Politikai Rendészeti Osztályától

az Államvédelmi Hatóságig

Ahogy Kiszely Gábor bevezetőjében írja: „Nem csupán alattvalókká lealacsonyított polgárok milliói irtóztak és féltek tőlük, ők maguk is rettegtek egymástól….” A baloldali pártoknak, de különösen a kommunista pártnak eminens feladatai közé tartozott olyan erőszakszervezet kiépítése, amelyet a mindenkori céljai érdekében fel tudott használni az ellenzékkel, de még a párton belül is, ellenfeleknek tartott személyek elnémítására.

Péter Gábor¹ munkához lát…

A Magyar Államrendőrség Budapesti Rendőr-főkapitányság Politikai Rendészeti Osztálya (rövidítve: PRO) hatvan munkatárssal. Ebben az időben - 1945 elején - még a parasztpárti Erdei Ferenc volt a belügyminiszter, a kommunista Zöld Sándor² pedig a belügyi államtitkár. Erre az osztályra várt a feladat, hogy az Ideiglenes Nemzeti Kormánynak a „Népbíráskodásról” szóló rendeletének érvényt szerezzen. Gondoskodnia kellett a háborús és népellenes bűncselekmények elkövetésével gyanúsított személyek elfogásáról és bíróság elé állításáról, valamint az országgal szemben álló mindennemű szervezkedés és mozgalom felszámolásáról. A bizonyítás már ekkor is legfőképpen a gyanúsítottak beismerő vallomásán, tanúvallomásokon és tárgyi bizonyítékok felhasználásán alapult.

Nem volt véletlen a gazdasági rendőrség, azaz a Gazdasági Rendészeti Osztály (GRO) felállítása sem. Ennek a szervezetnek elsősorban a háborús bűnösök által okozott gazdasági károk feltárása és felszámolása; „a közellátási érdekek ellen irányuló bűncselekmények elleni küzdelem; fiatal demokrata állam pénzügyi és gazdasági érdekei ellen irányuló bűncselekmények, gazdasági szabotázsok felderítése” és üldözése volt a feladata.

Az Államvédelmi Osztály (ÁVO)

A Politikai Rendészeti Osztály (PRO) 1946 októberétől a Magyar Állam Rendőrség Államvédelmi Osztálya néven működött tovább „közvetlenül a belügyminiszter ellenőrizte és felügyelte intézményként.” Feladatai szorosan kapcsolódtak a „Demokratikus államrend és közbiztonság védelméről szóló 1946. évi VII. tc.”-be ütköző cselekmények nyomozása és feljelentése „a népbíráskodásról szóló és az 1945. évi VII. tc.-be iktatott háborús és népellenes bűncselekmények nyomozásához. „Erre az időszakra esik a Kisgazdapárt felszámolását célzó ún. „Köztársaság elleni összeesküvés” leleplezése és résztvevőinek koncepción alapuló felelősségrevonása.

A büntetőjogi leszámolás a „Magyar Testvéri Közösség” vezetői ellen irányult, akik szorosabb kapcsolatokat ápoltak az FKgP (Független Kisgazda Párt) tisztségviselőivel. Az összeesküvés” felgöngyölítése az ÁVÓ mellett a Katonapolitikai Osztály (KATPOL) és a szovjet elhárítás „közös műve” volt. A Magyar Közösséggel kapcsolatos ügyek 1947 elejétől kb. egy évig folytak az egész vizsgálatot Rajk László³ akkori belügyminiszter irányította.”

Az eredmény nem volt kétséges:

a perek, amelyek bizonyítási eljárásai külső, független tanúk mellőzésével, kizárólag a terheltek önmagukat és egymást vádló vallomásain alapultak.” Ebben az időben a szovjet megszállók elhurcolták Kovács Bélát⁴ az FKgP főtitkárát, parlamenti képviselőt az „összeesküvésben” való állítólagos részvétele miatt. Nagy Ferenc miniszterelnököt pedig „manipulált vallomások” alapján lemondatták és 1947 májusában emigrációba kényszerítették.

Az ÁVO „vélelmezhetően” közreműködött az 1947-es választási manipulációk „fabrikálásában”, de kivette részét az SZDP (Szociáldemokrata Párt) „felmorzsolásából” is.

Bővül a politikai rendőrség funkciója:

létrejön a Belügyminisztérium Államvédelmi Hatósága (ÁVH)

Péter Gábor - aki változatlanul a Politikai Rendőrség vezetője volt - már „1948. június 25-én a pártvezetőséghez intézett, feljelentésében” utalva az ÁVO-ban tapasztalható visszásságokra, kikezdte Rajk Lászlót. Egy másik július 6-án az MDP Belügyi Bizottságának benyújtott „Az ÁVÓ munkájának és problémáinak ismertetése” című előterjesztésében javasolta az ÁVÓ összlétszámának (1839 fő) 2500 főre való felemelését. Javasolta továbbá a” BM útlevél osztályának a Külföldieket Ellenőrző Országos Központi Hatóságnak (KEOKH) s a határvédelemnek az ÁVÓ-ba való beolvasztását.” A Belügyi Bizottság aztán az ő javára dönt, hogy Rajk belügyminiszter „vegye tudomásul, hogy a politikai rendőrségnek bizonyos autonómiát kell biztosítani. Vagyis: az államvédelem vezetője ezentúl indokolt esetben az ő előzetes engedélye nélkül is foganatosíthat letartóztatásokat.

A Belügyi Bizottság következő július 12-én zajló ülésén aztán már Rajk javasolja a politikai rendőrség másodfokú hatósággá való átalakítását, amelyet majd utódja, Kádár János fog végrehajtani, aki augusztus 5-én veszi át tőle a belügyminiszteri posztot, tüstént visszaállítván a rendőrségi pártszervezeteket. S alig egy hónap múltán rendelet születik a rendőrségtől hatáskörileg s anyagilag független, az útlevélosztályt, a KEOKH-ot, valamint a folyam-, a légi- s a határrendészetet - nem azonos a határőrséggel - is magába foglaló, a Belügyminisztérium Államvédelmi Hatósága néven, közvetlen a BM-nek alárendelt szerv megalakulásáról.” Bár állandóan másodfokú hatóságról beszélnek, a szervezet vezetőjét felruházták „azzal a joggal, hogy elrendelje az államérdeket veszélyeztető személyek kitiltását, rendőri felügyelet alá helyezését. (Apám annak idején, alighogy megjött az orosz fogságból 1949 nyarán hosszabb ideig állt ilyen rendőri felügyelet alatt. - a szerk.)), illetve őrizetbe vételét” (ez bizony első fokú hatósági jogkör volt - a szerk.).

„Törvényesül tehát a törvénytelenség”

Önmagában már az is jogi képtelenség volt, hogy másodfokú hatóság első fokú hatósági jogkört gyakoroljon, s egyben illetékes legyen” a jogtalanságok következményeinek felszámolásában. Így vált az ÁVH a totális hatalom az ún. „négyesfogat” - Rákosi Mátyás⁵ Farkas Mihály⁶ Gerő Ernő⁷, Révai József⁸ - önkényének mindennapos eszközévé. Időnként nem maradhatott ki a praktikákból Kádár János akkori belügyminiszter sem.

Az ÁVH, mint a koncepciós* perek gyártója.

A sok száz per közül csak néhány kiemelésére van lehetőség, de ezek bemutatása is csak vázlatosan lehetséges.

* A perek valójában előre megtervezett „forgatókönyv” alapján, rendszerint politikai „megrendelésre” álltak össze. Céljuk - különösen a „kirakat perek esetén” az elrettentés volt. A „forgatókönyv” készítői között megtalálhatjuk a korszak diktátorait, jóváhagyói között pedig a kommunista pártok kollektív testületeit. A vádlottaktól fizikai és lelki kínzással –időnként tudatmódosítók alkalmazásával- beismerő vallomásokat csikartak ki. Mindezek alapja és célja a megfélemlítés volt.

A beismerő vallomások kicsikarását, a perek „gyártását” volt kiktől eltanulni. Mindezekben „élenjárt” a szovjet büntetőjog, annak hírhedt képviselője: Andrej Januárjevics Visinszkíj, J. V. Sztálin, a diktátor is.

Magyarországon Rákosi Mátyás, Farkas Mihály voltak a „legjobb tanítványok”. A bizonyítékok „királynőjének” a vádlottakból való „kipréselését” szemléletesen érzékelteti: Edvard Radzinszkíj: SZTÁLIN című könyvében. Buharin „perbefogása” kapcsán ezt írja: „A verés csak a kezdet volt, a pokol kapuja. Aztán jött a híres >>futószalag<<: a kihallgatók éjjel –nappal egymást váltják, a foglyot pedig nem hagyják aludni.

Közben tovább rugdossák, ütik, gyalázzák…Egy idő után az ember tudata elhomályosul a kialvatlanságtól és már kész aláírni bármit. Akkor aztán odadugják az orra alá a jegyzőkönyvet, amit a vizsgáló fabrikált.

A következő lépés a feljavítás. A fogolynak adnak enni, kap cigarettát, a vizsgálók pedig megmagyarázzák neki, hogy most már azon kell gondolkodnia, mit tehet még hozzá a vizsgálat eredményéhez. Kap papírt, megsúgják neki a gondolatmenetet, és folyamatosan ellenőrzik a munkáját.

Ha bíróság elé kell állnia (bár többségük fölött távollétükben ítélkeztek), akkor elpróbáltatják az egészet…A tárgyalás alatt a vizsgáló ott ül a teremben a fogoly orra előtt.”

Az amerikai érdekeltségű MAORT és STANDARD vállalatok kisajátítása „bizonyíthatóan koncepciós eljárások útján zajlott. A MAORT (Magyar-Amerikai Olaj Részvénytársaság) még 1938-ban alakult egy amerikai (Standard OIL of New Jersey) cég leányvállalataként.

A vádak szerint: vezetői „nagy része imperialista ügynökökből” állt, akik szabotázsok elkövetésével, szándékosan gyengítették a cég eredményességét. A vállalat korábbi vezetőjét az ÁVH 1948 nyarán letartóztatta és néhány társával együtt perbe fogta. A vádlottak „beismerő vallomást tettek maguk ellen vallottak” az eljárás során „megtörettek”, testileg összeroppantak.

A cég igazgatóját több évi szabadságvesztésre itélték. Hasonló volt a helyzet a STAN-DARD-nál is. A szabotázsok és a hűtlenség elkövetését itt is a vezérigazgató és társai „beismerő” vallomására alapozták.

Az üldöztetés az egyházakat sem kerülte el. Ebben a történetben a kisebb-nagyobb ügyek mellett kiemelkedik a MINDSZENTY JÓZSEF⁹ hercegprímás, és GRŐSZ JÓZSEF¹⁰ kalocsai érsek koncepciós pere. A koncepció alapjait a „paravánok mögül” Rákosi Mátyás, Révai József és Farkas Mihály alkotta „egyházi hármas bizottság” már 1948 decemberében kidolgozta. Kreálták, a „fogódzókat” a hűtlenség, a kémkedés, a királypártiság és a valutaüzérkedés bizonyításához.

A perek közül kiemelkedett RAJK LÁSZLÓ, PÁLFFY GYÖRGY¹¹ 1949-ben, majd SÓLYOM LÁSZLÓ¹² és társai ellen 1950-ben folytatott koncepciós perek.

A Rajk László volt belügyminiszter és társai (Szőnyi Tibor¹³, Szalay András¹⁴ és mások) vallatásánál fizikai és lelki kényszerítő eszközöket is bevetettek. A per súlyos koncepción alapuló vádakon alapult. Rákosi Mátyás, Farkas Mihály, de Kádár János akkori belügyminiszter részt vettek a vádak előkészítésében, a beismerő vallomások kicsikarásában. Ezekből nem maradhatott ki Péter Gábor az ÁVH első számú vezetője sem. Rajk és társai nyilvános tárgyaláson ismerték el „bűneiket” és mindezekért ártatlanul haltak meg.

Csak a Rajk ügyben „141 személyt fog le az ÁVH. Több mint 30 perben tizenegy életfogytiglani” és néhány tucat szabadságvesztés büntetést szabtak ki. A fő vád, amire a koncepciót alapozták: Rajkék „besúgói” „trockista” és „kém” tevékenysége. Koncepción azt értették, „hogy az őrizetes által önként elismert valamilyen gyanús, de a valóságnak megfelelő tényadathoz olyan adatokat” fűztek, amelyek megfelelhettek a valóságnak, „de annak bizonyítására semmiféle eszköz nem állott” rendelkezésükre. Ezt az őrizetessel elismertették és a perekben bizonyítékként kezelték. Kádár János még a börtönbe készült feljegyzése szerint: ő is jelen volt „Rajk, Szőnyi és Szalai” kivégzésén itt, ahogy írja: „Rajk Sztálint, és Rákosit éltette, Szalai pedig azt kiáltotta, hogy nem áruló, kínozták.” Végignézte a kivégzéseket Farkas Mihály, Péter Gábor és az egyik hirhedt vallató Szücs Ernő is. A kihallgatásokban kitüntett szerepet játszottak a szovjet tanácsadók, így Belkin szovjet altábornagy Pálffy György tábornokra azt a képtelen vádat kreálták, hogy merényletet tervezett „Rákosi és Farkas elvtársak ellen,” ezt azért tehette a koncepció szerint, mert „mint a Honvédség felügyelője - miután már 1945-ben kapcsolatban állt a jugoszláv hírszerzéssel - „- lehetőséget adott arra, hogy 48 októberében a jugoszláv-magyar határon átjöjjön valaki, akit Rajk szükségesnek tart.” Így a jugoszlávok szervezte puccsban önállóan közreműködött. Ezért kellett meghalnia.

Sólyom László altábornagyot Farkas Mihály parancsára tartóztatták le 1950. május 20-án. Ellene a vád „a demokratikus államrend és köztársaság megdöntésére irányuló szervezkedés vezetésének, s folytatólagosan elkövetett hűtlenség bűntettének” elkövetése volt a vád. Utólag persze itt is kiderült, már 1954-ben, hogy a vádakból egy szó sem igaz. Sólyom Lászlót már nem lehetett feltámasztani.

„Kádár János az ÁVH karmai között:”

Előjáték

Kádár Jánost - az ÁVH létrehozóját - 1950. június 23-án mentették fel belügyminiszteri tisztsége alól. Helyét a kormányban Zöld Sándor vette át. Rövid időre rá - 1950 novemberében - lefogták Haraszti Sándort¹⁵. Az ügyükben nagy szerepet játszó Donáth Ferencet¹⁶ Rákosi közeli munkatársát az MDP Központi Vezetőségének tagját pedig 1951. febr. 15-én tartóztatták le.

Kádár János szorongatott helyzetében

1951. febr. 11-én levelet írt a „négyesfogat”* tagjaihoz. Részletek a levélből:

* Rákosi Mátyás, Gerő Ernő, Farkas Mihály, és Révai Józsefhez, ahogy akkoriban bizonyos körökben    nevezték őket, a „moszkovitákhoz”. Kik voltak ők? Nos ezen a honlapon a „Moszkoviták” című            szerkesztés eligazítást ad.

„Az 1943-as pártfeloszlatás** nehezen minősíthető, durva opportunista cselekedet volt, mely nehéz háborús viszonyok között visszavetve a felszabadításért folyó harcot, alig felbecsülhető kárt okozott a munkásosztálynak és objektíve a magyar burzsoázia kizsákmányoló, hazaáruló tevékenységét könnyítette meg….”

**A néhány száz fős KMP (Kommunisták Magyarországi Pártja) 1943-ban feloszlatta magát és Kádár János vezetésével már legálisan Békepárt néven szerveződött ujjá. Ehhez az alapot a Kommunista Internacionálé feloszlatása szolgáltatta. A névváltozást kül- és belpolitikai események is indokolttá tették. A „moszkoviták” élükön Rákosival ezt nem bocsátották meg Kádárnak. 1945 után most már az MKP (Magyar Kommunista Párt) titkári posztjáról leváltották helyére Gerő Ernő került, akinek első dolga volt, hogy „szigorú megrovás” pártbüntetést akasszanak Kádár János nyakába. Mindez semmit sem változtatott azon, hogy pályája üstökösként ívelt fölfelé.

A mea culpa így folytatódik:

„A pártfeloszlatás helytelensége a határozatot követő hónapokban (a börtönből jött helytelenítő vélemény nyomán) felmerült nálam és 1944 végén már világosan állt előttem. Ezért amikor a felszabadulás után 1945 februárjában a Pártvezetőség a pártfeloszlatásban való felelősségem miatt szigorú megrovással büntetett, ennek jogosságát beláttam…Az ellenséggel soha semmilyen formában egy pillanatra egyetértésre nem jutottam. Ez vonatkozik még az 1933. évben a rendőrségen tanúsított gyáva magatartásom esetére is…” A levél befejező részében várta a Politikai Bizottság igazságos döntését. „Rólam” - írta Kádár János - „mázsás kő fog leesni, ha még a homályos részletek tisztázódni fognak…”

„1951. április 20-án lefogják Kádárt és Kállai Gyulát¹⁷.”

Miután a Belügyminisztériumból eltávolították ezen a napon lett öngyilkos Zöld Sándor államtitkár.

Másnap az MDP Politikai Bizottsága összetákolt egy vizsgáló bizottságot azzal a céllal, hogy „minden dokumentumot megnézzen és a vizsgálat lefolytatásához szükséges intézkedéseket megtegye.” A bizottság tagjai voltak: Kiss Károly^18, Farkas Mihály, és Kovács István¹⁹. Ahogy a Politikai Bizottság hangsúlyozta: „A bizottság Péter Gábor elvtárs rendelkezésére áll.”

Rákosi Kádár Jánosról….

„Zöld tettét látva elhatároztuk, hogy hasonló esetek megakadályozása végett azonnal őrizetbe kell venni Kádárt és Kállait - Zöld a Donáth-Újhelyi²⁰-Losonczy²¹ - csoporthoz tartozott. Kállai ugyanahhoz a csoporthoz tartozott…”

Kádárról így beszélt: „Mi arra gondoltunk, hogy intelligens munkásember. Utólag kiderült, hogy semmiféle foglalkozása nem volt, kifutó, napszámos volt. (…) Az első komoly gyanú Rajk leleplezésénél keletkezett, amikor észrevettük, hogy magatartása kényszeredett. Amikor a PB-nek döntenie kellett, és mindenki elmondta a véleményét, ő hallgatott. Kénytelen voltam hozzáfordulni, hogy te is tagja vagy a PB-nek, jó viszonyban voltak Rajkkal, és erre kényszeredetten azt mondta, hogy hozzájárul a PB döntéséhez. Amikor megnéztük, mi történik a Belügyben, szörnyülködve láttuk, hogy lényegében a Rajk-féle társaság megmaradt. Elkezdtük vizsgálni a múltját és elhatároztuk, hogy leváltjuk……”

Kádár János a „beismerő vallomásáról.”

Per újrafelvételi tárgyalásán (1954. július 22.) „….Ennek az egész nevezetes vizsgálatnak a tendenciáját már menet közben ismertem. Kilenc hónapon keresztül, továbbá az őrizetbe vételem után tapasztaltam, hogy a felmerült kérdések normális kivizsgálására semmi reményem nem lehet. A vizsgálat vezetési módszeréből azt vettem ki, hogy ennek nem az a célja, hogy megállapítsa az igazságot, hanem, hogy engem árulónak tudjon feltüntetni…Ezzel szemben nem tudtam védekezni. Ennek belátása után tettem beismerő vallomást….

A vizsgálat során bántalmazták?

Erre a kérdésre a következőket válaszolta: „Fizikailag nem bántalmaztak. Ez érthető,

mert  közel 10 hónap alatt olyan lelkiállapotba jutottam, hogy kényszerítő eszközökre nem volt szükség (…) Fenyegettek, de ez engem nem izgatott. Én ilyen vallomást első ízben akkor tettem, amikor közel 10 hónapos tapasztalataim alapján megértettem: hogy komoly vizsgálatra nem számíthatok. Ezután a letartóztatás is lelkileg teljesen összetört. Nem a hatósági eljárás és a bírósági ítélet izgatott fel, hanem, hogy a párt vezetői hogyan vélekednek rólam…..Két és fél hétig hadakoztam egy sor legabszolútabb (sic!) váddal szemben, ami egyszerűen fizikai képtelenség volt, hogy elkövettem, ennek ellenére újabb és újabb vádakkal találtam szemben magam. Végül azt mondták, hogy 15 perces gondolkodási időt adnak arra, hogy valljam be, kinek az utasítására oszlattam fel a pártot.

Ekkor figyelmeztettem a vizsgálat vezetőjét,

Farkas Vladimirt²², olyan lelkiállapotban vagyok, hogy ha a vizsgálatot továbbra is így folytatják olyan bűnöket fogok bevallani, amelyeket el nem követtem és ennek egyedüli eredménye az lesz, hogy egy provokátor, aki a felszabadulás előtt is és most is provokátor volt, meg fog szabadulni. Ekkor Farkas Vladimir azt mondta, most magamról valljak és csak azután másokról. Másnap újra elővezettek engem és meg kell mondani aljasság volt egy sor államvédelmi beosztott részéről, hogy a párt vezetői különböző állásfoglalásaira hivatkoztak, mindenféle dolgot mondtak a párt nevében…Végül azzal fejezték be, hogy amit tegnap vallottam, az link dolog. Felszólítottak, hogy tegyek őszinte beismerő vallomást. Figyelmeztettem őket, hogy engem ne erőszakoljanak, de láttam, hogy nem tudok tenni az ellen amit ők akarnak….”

Arra a kérdésre, hogy „a vizsgálat hányadik hetében tett beismerő vallomást”, így válaszolt: Letartóztatásom utáni hatodik, hetedik héten…”

Miért éppen Kádárékat fogják le?

Erről Péter Gábor - letartóztatása után - 1954.május 16-án így vall: „Már 1949 őszén a Honvédelmi Miniszter Úr* (sic!) több ízben mondta a következőket: van itt egy magyarkodó csoport, narodnyikok**, a csoport tagjai Donáth, Losonczy, és Zöld, ezek vezetője Kádár. Ez a csoport lényegében Rajk maradványaként működik a párton belül, vezetőjüknek Rajk után Kádárt tekintik. Kádár a BM-ben meghagyta Rajk embereit és azt a szellemet sem változtatta meg, amit Rajk otthagyott.”

* A honvédelmi miniszter 1948. szept. 9 - 1953. júl. 2 között Farkas Mihály volt. Igazi moszkovita, a „négyesfogat” ezen belül is a „trojka” (Rákosi, Gerő és Farkas) tagja. Fia, Farkas Vladimir Kádár János egyik vallatója. Ebből Farkas Mihály is kivette részét.

** narodnyikok = népiesek, az orosz forradalmi mozgalom egyik irányzata a XIX. sz. hatvanas éveiben. A mozgalom a faluközösséget (obscsina) tekintette a szocializmus alapjának….

Károlyi Márton ÁVH-s kihallgató:

„Donáth és Haraszti kihallgatója is, 1953. július 20-án leszögezi:>> Lefogásakor (Kádár Jánosról van szó) nem is volt bizonyíték, hogy ellenség. Ezt kellett vizsgálni.<< 1956. dec. 17-én már részletesebben taglalja a kérdést: >> Kádár János a pártfeloszlatásánál elkövetett hibáját elismerte, hogy egy alkalommal a Horthy rendőrség előtt Sebes György* szembe mondotta a nevét, elmondotta, hogy előzőleg megverték és ezért később fegyelmit is kapott. Szóba került az is, hogy mindezeket nem írta be az életrajzába. Ezt elismerte, azonban elmondotta, hogy mindezt Rákosinak jelentették….”

* Sebes György illegális kommunista volt. Farkas Vladimir „Nincs mentség. Az ÁVH alezredese voltam” című visszaemlékezésében leírja, hogy az illegális párt „Kommunista” című lapjának egy 1934-ben megjelent számában egy olyan közlemény jelent meg, mely szerint Csermanek Jánost (a későbbi Kádár Jánost - a szerk.) áruló magatartása miatt kizárták a KIMSZ-ből. Kovács István és Kiss Károly a vizsgáló bizottság két tagja azt is kiderítette, hogy Kádár János Sebes György illegális kommunistát adta fel a rendőrségen. Az eseményt 1945 utáni önéletrajzában pedig nem írt róla. Kiss, Kovács és Péter Gábor ezt a közleményt adta át a vizsgálatot vezető Farkas Vladimirnak, aki azt minden fenntartás nélkül valósnak fogadta el.

Károlyi Márton: „Közben Farkas Vladimirral részletes vizsgálati tervet készítettünk és egy tanúkihallgató csoportot hoztunk létre, amelynek feladata volt a felvett vallomások ellenőrzése.(…) Rövid ideig hagytak a terv szerint dolgozni, majd egy alkalommal megjelent Farkas Mihály és Péter Gábor. Közölték, hogy most Farkas Vladimir fogja kihallgatni Kádár Jánost az én jelenlétemben. Közben ők hallgatták a kihallgatást. Farkas Vladimir rendkívül keményen beszélt. Kádárt veréssel fenyegette meg, mire Kádár rendkívül bizonytalanul és hosszú kínlódás után igen határozatlanul elismerte:>> akkor tehát rendőrspicli vagyok<<

Néhány részletet is említett.

Ezután az én feladatom volt Kádár János vallomásának részletezése és továbbfejlesztése. Több hónapon keresztül hallgattam ki és rábeszélő módszerrel hivatkozva a párt érdekeire és egyéb dolgokra, elismertettem azokat az eseményeket, amelyekre utasítást kaptam. Kádár azonban nem nagyon kellett kapacitálni, mivel ő maga is ismerte a módszereket, és látta, ha nem ismeri el a dolgokat, keményebb eszközök következnek és más kiút nincs.”

 Idézet Farkas Vladimir 1954. június 24.-i feljegyzéséből:

„Azt az utasítást kaptam, hogy Kádárt egy kihallgatás keretében leplezzem le, mint rendőrségi besúgót. Erre a kihallgatásra úgy került sor, hogy más adatok híján politikai érvekkel igyekeztem bizonyítani, és Kádárral elfogadtatni, hogy a pártfeloszlatás csak az ellenséges erők érdekeit szolgálhatta, és így az a személy, a párt vezetői közül, aki ezt az akciót javasolta és végrehajtását következetesen követelte az is lényegében az ellenséget szolgálta. Kádár nagy-nehezen elismerte, hogy az általa kezdeményezett pártfeloszlatással ő tényleg, lényegében az osztályellenség célkitűzéseit és érdekeit szolgálta.

Vagy még ezen, esetleg a következő kihallgatásán ismerte el először Kádár, hogy ő a horthysta rendőrség szolgálatában állt. Ezt a vallomását azonban 1-2 napra rá visszavonta és csak azután tért hozzá vissza, miután Péter Gábor négyszemközt beszélt vele. Ezen beszélgetés tartalmát nem ismerem.”

Részletek a Farkas Vladimir vezette kihallgatásból:

Kiszely Gábor szerint a kihallgatás „kísértetiesen emlékeztet arra az inerrogációra, amelyet annak idején Kádár folytatott Farkas Mihály társaságában Rajk Lászlóval, ékes példája annak, hogy miként lehet egy megbomlott személyiséget felőrölni:

Farkas Vladimir: >> (…) Pedig magának nem idegenek az Államvédelmi Hatóság módszerei. És tudja azt, hogy ennek jó vége nem lehet, ha maga így fog viselkedni. Sajnos a sóhajoknak nincsenek nálunk szakértői, és ezeket a dolgokat nem lehet…szóval ott tartottunk, hogy a pártfeloszlatás, amelyet maga hajtott végre, ez a maga részéről egy tudatos ellenséges cselekedet volt.(…) Hogyan lehetséges, és erre a maga szerencsétlen, nem tudom miért, nem tud eljutni, maga most is gyáván viselkedik, Kádár, nekem az a meggyőződésem.

Nézzen ide, én magát nagyon jól (nem hallható a felvételen), de abból az, ami itt már a vizsgálat során felmerült, nekem az az érzésem, hogy maga nem jutott el oda, hogy legyen bátorsága azt mondani, ez a…lesz, ami lesz. Mondok valamit. Egy kis úttörőnek, ha maga elmondaná röviden azt, ami a maga vizsgálata során kiderült, hogy maga milyen káros munkát végzett, és nem véletlenül, nem azért, mert gyáva volt, hanem, mert magának volt esze, volt esze még akkor is, ha nem járt Moszkvában kétszer és nem (nem hallható) ez az ember miért volt a mozgalomban? Mit gondol, mit válaszolna? Miért volt a mozgalomban egy ilyen ember? Mit válaszolna, mondja? Mit válaszolna maga, ha magának kellene egy ilyen kérdést kibogoznia mással kapcsolatban? Egy ember akinek ilyen cselekedetei vannak, sorozatos cselekedetei.

Egy ilyen gyáva beállítottságú ember,

aki saját magáról elmondja, hogy igenis nekem, a Párt és a munkásosztály az élethez képest nem jelent semmit. Miért van egy ilyen ember a mozgalomban? Miért? Látja az, hogy maga hallgat, eléggé mutatja, hogy mennyire gyáva. Mondja meg, adjon világos választ rá. Maga nem egy hülye ember. Hát ne tettesse magát analfabétának, aki nem tud válaszolni a kérdésekre. Miért? Miért volt a mozgalomban? Mondom, és az elvtársak is a Pártban úgy látják, hogy magának, az a maga(sic!), hogy gyáva, és sokkal jobban tenné, ha mihamarabb (nem érteni). Maga elmond egy újabb dolgot azzal kapcsolatban, hogy valóban, maga nem egyszerűen egy mindentől független opportunista volt, és likvidátor és tudatos ellenség.

Magának voltak támaszai és sugallmazói. Evvel kapcsolatban maga ugyancsak a május 7-ei Feljegyzésében mond egy újabb tényt.

Csak az a baj,

 hogy nagyon lassan csinálja. Higgye el, hogy nagyon lassan. Saját érdekében.

Saját érdekében. És megmondom, még egy dolog, amit nem értek (…) én tudom, hogy magának a fiatal évei nem voltak valami rózsásak. Hát azért én, nézzen ide, most mondjuk, azt amit csinált, a Párt (nem érthető), de miért nem jut el oda, hogy hát én mégiscsak, hogy én nagy dolgokban súlyos károkat okoztam a Pártnak, hát miért nem tudok munkás létemre eljutni oda, hogy legalább most, az igazság teljes feltárásával, tekintet nélkül arra, hogy ez mit jelent nekem, a számomra, a Párt előtt ezt a kérdést tisztázzam; nem látja, hogy magával kapcsolatban az az egy módja, hogy magáról ne a legrohadtabb és legsötétebb emberként beszéljenek az elvtársak. Nem látja maga? Akkor miért csinálja ezt, hogy csak lépésről lépésre…(…) a pártfeloszlatás kérdésében, nézze Kádár, világosan kijött az, hogy maga két héten keresztül nyögött itt, kenegette a dolgokat. Én megmondom, én hajlamos vagyok úgy ítélni ezt a dolgot, és úgy referálni felfelé, mely a maga számára még mindig gyengébb, hogy gyávaságból csinálta ezt.

A Pártban azt mondják,

a Kádár viselkedése az ÁVH-n, az folytatása az ő ellenséges tevékenységének. Érti? Na most, ha magának (…) az életét az elvtársak más megvilágításban is látják, látják azt, hogy maga nem volt egy jaj, de gerinces ember, úgyhogy az, hogy maga (érthetetlen)…még egy ideig el tudja hitetni és én is el tudom hinni, hogy mondjuk gyávaságból.

 De ez az idő lejárt.

És ugyanúgy, ahogy a pártfeloszlatással kapcsolatban maga május 7-ei saját kezű feljegyzésében tett egy lépés előre, az úgynevezett támaszaival és sugalmazóival kapcsolatban még nem tette meg ezt. Emlékszik arra, amikor azt írja, hogy milyen beszélgetése volt magának Hain Péterrel*? Emlékszik. Én mondom, mi hajlamosak vagyunk egyelőre magának azt elhinni, hogy mostanáig ezt azért nem mondta el, mert gyáva.

* Hain Péter (1895-1946) detektívfelügyelő, kormánytanácsos. A húszas évek kezdetétől a negyvenes évek közepéig a politikai ügyek nyomozását vezette. A Lakatos-kormány idején leváltották. Hain Péter a német titkos szolgálat (SD) ügynöke is volt. A második világháború után kivégezték.

Hajlamosak vagyunk rá. De csak olyan áron, ha maga nem áll meg és nem hetenként ilyen cseppeket fog csepegtetni a kihallgatásnak és a pártnak, hanem gyökeresen ezt a részét magatartásának felszámolja.

Mert nézzen ide én ezt mondom,

Én ezt mondom, én ezt összehasonlítanám azzal, amit maga a pártfeloszlatással kapcsolatban.

Maga elismeri valóban azt, ami világos mindenki előtt, hogy ez tudatos cselekedet volt, mert szeretném, ha maga itt sem állna meg, hanem tovább menne ebben a kérdésben. Mert magának csak rövid idő áll rendelkezésére és használja fel azt a nem hosszú időt, amíg a Pártban hajlamosak a maga gyenge jellemeként értékelni ezt a magatartást. Mert, ha oda eljutnak az elvtársak, hogy azt mondják, hogy ez a Kádár most is egy aljas gazember, maga teljesen el van veszve. És annak semmi értelme.

Kádár: Szóval én a…

Farkas Vladimir: (…) Adjon egy végleges választ erre a kérdésre, és ne kenje és csűrje-csavarja két héten keresztül ezeket a kérdéseket. Maga egy pár dolgot már látott a Hatóság történetében, és tudja maga is nagyon jól, hogy minél később jönnek meg a vallomások, annál rosszabb a gyanúsított számára. Nem a Hatóság számára.

Akar gondolkodási időt?

Kádár: akarok

Farkas Vladimir: Mennyit? Nézze, megmondom huszonöt percet. Nekünk nincs több időnk. Nézze Kádár, én őszintén beszélek. Magának gondolkodni lényegében nincs mit…hogy mi hoz magának többet. Az, hogy maga folytatja ezt a gyáva, gerinctelen magatartását, vagy azt mondja, én amit csináltam, azért vállalom a felelősséget…a Pártnak segítek, hogy őszintén feltárom és nem kell nekem húzni a dolgot.

Kádár: Jó. Csak egy dolgot szeretnék kérni, amit…Én csak egy dolgot szeretnék mondani. Én amit tettem azért vállalom a felelősséget, mert vállalnom is kell. Csak egyre kérem nehogy az én felelősségem miatt…

Farkas Vladimir: Másoknak a bűne el legyen kenve.

Kádár: Elmaradjanak, vagy el legyenek kenve.

Farkas Vladimir: Ne féljen attól. Miért fél attól?

Kádár: Én megmondom…

Farkas Vladimir: Jó, köszönjük a megjegyzését.

Kádár: Nem, én nem…

(…)

Farkas Vladimir: Kádár higgye el, hogy saját érdekében, és - ha lehet így mondani - a Párt érdekében, ha valóban igaz legalább egy százaléka az, amit maga hangoztat - hadd fejezzem be - egy dolgot kívánok magától, hogy maga őszinte legyen és az őszinteségét ne rendelje alá saját sorsának. Ne legyen gyáva, mert maga gyáván viselkedik most.

Kádár: Én akarok valamit mondani

Farkas Vladimir: Tessék.

Kádár: Még egyszer szeretnék valamit mondani. Nagyon kérem magukat, hogy amit én mondok, az nem lesz kevesebb a valóságnál. Ne szorítsanak engem olyanra, hogy olyat mondjak….

Farkas Vladimir: Nézze Kádár, magát nem szorítja senki (…) És én is figyelmeztettem magát arra, hogy nekünk, a Pártnak az igazságra van szükségünk, de az igazságra az utolsó pontig. Érti? A meztelen igazságra, amely igazságnak alá van rendelve minden egyéb szempont. És maga rajta van, ezt többször hangoztatta. Hát én megmondom a mai esti kihallgatást hajlamosak vagyunk elfogadni. A kihallgatást folytatni kell, a rendőrségi kapcsolatok tisztázására az elsőtől az utolsó találkozóig. És aztán majd Kádárnak lehetőséget adunk, hogy amennyiben akarja, részleteiben saját kezűleg írja le ezeket a dolgokat. Rendben van? Megfelel ez?

Kádár: Igen…..”

***

Milyen módszereket alkalmazott az ÁVH a kihallgatások során?

Részletek Kapitány István ÁVH-s őrnagy

kihallgatási jegyzőkönyvéből…

A jegyzőkönyv 1955. március 1-jén készült. Így vallott:

„Milyen módszereket alkalmaztak a kihallgatás során, hogy rábírják az őrizeteseket a vallomásra?

Az egyik módszer az állandó huzamos kihallgatás volt. Éjjel-nappal folyt a kihallgatás. Az őrizetesek nem tudtak pihenni.

Milyen kihatással volt ezeknek a módszereknek az alkalmazása a vallomásra?

Az akkori módszerek közé tartozott a napi 12-14-15 órai kihallgatás. A hosszú kihallgatás után azonban nem engedték az őrizeteseket aludni. Gács Lászlóról* pl tudom, hogy egy folytában 3 hétig nem aludt.

*Gács László (1903-1968) illegális kommunista, újságíró, 1945 után szakszervezeti vezető, a Magyar Rádió és Televízió elnöke, az OTP vezérigazgatója. 1949-ben kizárták az MDP-ből, majd 1951-ben a Rajk ügy kapcsán börtönbe vetették. 1954-ben szabadult, 1956-ban rehabilitálták.

Kitől kapott utasítást arra, hogy a pártra való hivatkozással hallgassa ki ezeket az embereket?

Ennek eredetét megmondani nem tudom. Tény az, hogy ez a módszer volt annak idején, nemcsak ebben az ügyben, hanem általában minden egyes vizsgálati ügyben hivatkoztunk a pártra. Miután másoktól én is tapasztaltam ezt a módszert átvettem használtam.

A pártra való hivatkozáson kívül még milyen módszereket alkalmaztak általában?

Sok esetben megverték az őrizetest, azt azonban tudom, hogy Losonczyt* Rajnai** elvtárs idejében sem verték meg.

* Losonczy Géza (1917-1957) kommunista politikus, újságíró, Nagy Imre kormányának államminisztere, az 1956-os forradalom mártírja. Életével ezen a honlapon részletesebben több szerkesztés szövegmagyarázata foglalkozik.

** Rajnai Sándor (1922-1994) eredetileg kötő-szövő szakmmunkás, 1943-ban munkaszolgálatos.

A háború után kezdetben szakmája különböző területein dolgozott. Még 1945-ben belépett a Magyar Kommunista Pártba (MKP). 1946-ban már a Rendőrség Politikai Nyomozó Osztályán találjuk. 1947-ben áthelyezték a Belügyminisztérium Államvédelmi Osztályára, majd 1950-ben megbízták az ÁVH „belső reakció elleni harc” II. alosztályának vezetésével. AZ ÁVH szétesése után a tököli szovjet parancsnokságra menekült. Ugyanitt részt vett a magyar tárgyaló delegáció letartóztatásában, majd Nagy Imre és társai Romániába hurcolásában.

Rajnai Sándor a Nagy Imre per előkészítésében, mint a vizsgálati csoport vezetőjeként nagy szerepet játszott.

A hetvenes és nyolcvanas években nagykövet volt Bukarestben és Moszkvában. 1992-ben Izraelen keresztül az Egyesült Államokba távozott és ott is halt meg 1994-ben.

Milyen más módszereket alkalmaztak még, családra hivatkozás nem volt?

Igen voltak ilyenek, >>hogy ha nem tesz beismerő vallomást, a családját is behozzuk ide<<, vagy >> a maga családjára nem lesz előnyös, ha nem lesz őszinte << stb. Ezzel is beismerő vallomásra ösztönöztük az őrizeteseket.

Hogyan folyt a kihallgatás, mire irányultak a kérdések, hogy mire tegyen vallomást?

Konkrétan feltették neki a kérdést?

Ha mondott valamit, azt tovább boncolgattuk és többször visszatértünk rá.

Tehát állandóan a pártra való hivatkozással hallgattak ki, hivatkoztak a családjára és nem volt, állítás, viszont aludni nem engedték. Milyen egyéb nem fizikai eszközökkel igyekeztek az őrizetest vallomásra bírni?

Az őrizetesre nagyon komoly kihatással volt az, amikor társainak vallomását felolvastuk előtte. Ez feltétlenül demoralizált. A kihallgatásokon rendszeresen jegyzeteket készítettünk ezekről és ezekből a jegyzetekből diktáltuk le az őrizetes kihallgatási jegyzőkönyvét, amit az őrizetesek utána aláírtak. Még a Kádár-ügyben is így volt.

Mik voltak a kihallgatásokon a legfontosabb momentumok? Volt-e koncepció, volt-e olyan dolog, ami nem volt alátámasztva és mégis tényként lett elfogadva?

Akkor a következő volt a helyzet. Én is meglátásom szerint az ügyben dolgozó többi elvtársak is valamennyien érezték, hogy az őrizetesek által felvett vallomások úgy, ahogyan azok a jegyzőkönyvbe vannak rögzítve, nem felelhetnek meg a valóságnak. Ez nem egy esetben a vizsgálók közt beszéd tárgyát képezte. Például az, hogy Kádár a Duna parton, szemben a pártközponttal bonyolította le kémkapcsolatával a találkozót, ez egy abszordum és elfogathatatlan. Úgy soha nem merült fel a kérdés, hogy teljesen alaptalan koncepció az, amit az ügyben csinálunk. Valami alap mindig volt, amivel magyarázni lehetett a vallomásokat.

Ez a beszélgetés vajon eljutott a vezetőkhöz is?

Nem hiszem. Nekem is az volt a véleményem, hogy az ügy nem úgy igaz, ahogy le van fektetve, de saját megnyugtatásomra és a külső körülmények hatására úgy értékeltem, hogy valami baj van benne, hogy valami igaz belőle, ha nem is egészen úgy, mint ahogy az rögzítve van.

Nem látták, hogy helytelen az a brutális módszer, amit alkalmaztak?

Több esetben Farkas Mihály elvtárs is kihallgatta Kádárt. Farkas elvtárs is olyan példát mutatott, amely azt a látszatot igazolta, hogy Kádár valóban kém. Pl. olyan dolgokat mondott Kádárnak >> te büdös kém, csirkefogó, mit csináltál te bitang?<< Ezek az apró momentumok befolyásoltak bennünket és elhittük, hogy azok az emberek ellenségek. Emlékszem arra, hogy Kállai hetekig nem tett beismerő vallomást s ezután valamelyik pártvezető elvtárs is kihallgatta őt, sőt utána meg is verték. Nem tudom pontosan, hogy ki verte meg. A kihallgatója Szántó György volt.

Kik vettek részt ebben a munkában?

A Kádár - ügyben az első eligazítást tartották Farkas Mihály, Kovács István és Kiss Károly elvtársak. Az eligazításon többek közt jelen volt Péter Gábor is. Farkas elvtárs ezen az eligazításon úgy vetette fel a kérdést, hogy ezek csirkefogók és le kell őket leplezni. Gy kezdünk munkához.

Felvetődött, hogy egyes elvtársak foglalkoztak azzal, hogy nem lehet mind igaz, nem próbáltak ezen gondolkozni, miért van ez így és jelezni, hogy nem értik ezt?

A vizsgálók közvetlen vezetőiken túl nem érintkeztek másokkal. Ha fel is merültek bennünk ilyen kétség, éppen a különböző körülmények hatására igyekeztünk megmagyarázni, hogy az illetékesek tudnak erről is nyilván így a helyes. Bennem is felmerült, hogy miért szükséges ilyen embereknek a letartóztatása és hogyan történhetett ez meg.

Hogyan látja saját felelősségét, szerepét, módszereit, amelyeket alkalmazott és hogy végezte a kihallgatást?

Feltétlenül felelős vagyok annyiban, hogy bár átéreztem, és bizonyos fokig láttam is, hogy nem rendesen mennek a dolgok és a megállapítások nem mindenben fedik a valóságot - mégsem igyekeztem ezt felsőbb vezetők előtt feltárni.(…)

Helyes volt-e ez a módszer, amelyet akkor alkalmaztak?

Mai szemmel már természetesen elítélek minden ilyen módszert. Annak idején is nem egyszer felmerült bennem, hogyan lehet az, hogy mi ellenségeknek az ügyét vizsgáljuk, ugyanakkor a pártra való hivatkozással kérjük tőlük azt, hogy tegyenek őszinte beismerő vallomást. Ez vonatkozik Kádár személyére is.”

Kádár Jánost 1951. december 18-án és 1952. december 20-án első és másodfokon is életfogytiglan tartó fegyházbüntetésre ítélték. Rehabilitálása napján, 1954. július 22-én szabadult.

Felhasznált irodalom:

Kiszely Gábor

ÁVH, egy terrorszervezet története

Korona Kiadó Bp.2000

Internet-wikipedia

Szövegmagyarázat:

1. Péter Gábor (eredetileg: Eisenberger Benjamin 1908-1993), kommunista politikus, a politikai rendőrség megszervezője, később az ÁVH vezetője, altábornagy. Eredetileg szabó foglalkozású az ún. Béke Párt egyik tisztségviselője. Főszerepet játszott az 1945 utáni koncepciós perek előkészítésében és lebonyolításában.

„Saját csapdájába esve” később őt is letartóztatták és életfogytiglani börtönre itélték. 1959-ben egyéni kegyelemmel szabadult. Nyugdíjazásáig könyvtárosként dolgozott.

2. Zöld Sándor (1913-1951) eredetileg orvos, kommunista politikus, belügyi államtitkár. Debrecenben szerzett orvosi diplomát. Egyetemi évei kezdetén tagja lett a KMP-nak. 1944 végétől Bihar vármegye főispánja, majd tagja az Ideiglenes Nemzetgyűlésnek, illetve az Ideiglenes Nemzeti Kormánynak. 1950-től az MDP Politikai Bizottságának tagja és korábbról (1948) ismét belügyi államtitkár a Rajk László vezette Belügyminisztériumban. Miután Rákosi kemény bírálatban részesítette a belügy tevékenységét, két gyermekével, feleségével és édesanyjával is végezve 1951. ápr. 20-án öngyilkosságot követett el.

3. Rajk László (1909-1949) kommunista politikus, miniszter. Egy székely csizmadiamester fiaként született.

A húszas évek közepétől a bp.-i Tudományegyetem Bölcsész Karán magyar-francia szakán tanult. 1930-tól az illegális kommunista mozgalomban vett részt. Többször letartóztatták. 1936-ban a KMP utasítására először Prágába, majd innen Spanyolrszágba ment, ahol részt vett a polgárháborúban, mint a „Nemzetközi Brigád” politikai biztosa. A bukás után Franciaországba menekült, ahol internálás várt rá. 1941-ben tért haza, itthon börtönbe került. Szabadulása után (1944. szept.) az MKP titkára lett és a Magyar Front egyik szervezője. A nyilasok letartóztatták és Sopronkőhidára hurcolták. Bátyja Rajk Endre nyilas államtitkár közbenjárására szabadult. Hazatérve 1945 után fontos párt és állami tisztségeket töltött be. Rajk, mint belügyminiszter kemény kézzel bánt el a rendszer ellenfeleivel. Minisztersége idején kezdődtek el az ún. „koncepciós perek” 1948. aug. 5-én leváltották (helyét Kádár János töltötte be), majd külügyminiszter lett. 1949. május 30-án koholt vádak alapján (kémkedés, hazaárulás, a Horthy-rendőrséggel való együttműködés) letartóztatták. Vallatásában Fjodor Bjelkin szovjet altábornagy is közreműködött. Nyílt tárgyaláson „bűneit” elismerte halálra ítélték. Kivégzésén Kádár János, Farkas Mihály és Péter Gábor is jelen volt. Kádár feljegyzése szerint Sztálint éltetve halt meg.

4. Kovács Béla (1908-1959) kisgazdapárti politikus, 1945/1946-ban földművelésügyi miniszter. Kovács Béla elveit nem feladva elvetette az MKP (Magyar Kommunista Párt) egyeduralmi törekvéseit. Parlamenti képviselő volt, mentelmi joga egy ideig megvédte a magyar hatóságok atrocitásaitól. Az ún. „Köztársaság ellenes” koncepciós perbe - állítólag a „Magyar Közösséggel fenntartott kapcsolatai okán - nem tudták a belügyi szervek - éppen mentelmi joga miatt - letartóztatni. Ezért a szovjetek - hivatkozva a Szövetséges Ellenőrző Bizottság (SZEB)-ban játszott szerepükre - letartóztatták és a Szovjetunióba hurcolták, ahol évekig fogvatartották. A Szovjetunióból betegen megtörve tért haza. Az 1956 őszén Nagy Imre koalíciós kormányának államminisztere lett. 1956. nov. 4-e után kereste a kiegyezést a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormánnyal. 1958-ban országgyűlési képviselővé választották. Pécsett - ahol született - emléktábla őrzi emlékét a Pázmány P. utcában.

5. Rákosi Mátyás (eredetileg: Rosenfeld 1892- 1971) „keményvonalas” kommunista politikus. Életével ezen a honlapon több szerkesztés szövegmagyarázata részletesen is foglalkozik.

6. Farkas Mihály (eredetileg: Lőwy 1904-1965) „keményvonalas” kommunista politikus, pártvezető, honvédelmi miniszter.

Dicstelen szerepet játszott Rajk László és más kommunista vezetők törvénytelen kivégzésében. Életével ezen a honlapon több szerkesztés szövegmagyarázata részletesen is foglalkozik.

7. Gerő Ernő (eredetileg: Singer 1898-1980) „keményvonalas” kommunista politikus. Életével ezen a honlapon több szerkesztés részletesen is foglalkozik.

8. Révai József (eredetileg: Lederer 1898-1959) „keményvonalas” kommunista politikus, író publicista. Életével ezen a honlapon több szerkesztés részletesen is foglalkozik.

9. Mindszenty József (eredetileg: Péhm, 1892-1975) esztergomi érsek, Magyarország prímása, bíboros. Serédi Jusztinián bíboros-hercegprímás utóda. Életével ezen a honlapon a „Mindszenty hercegprímás szabadságának néhány napja” c. szerkesztés szövegmagyarázata részletesen is foglalkozik.

10. Grősz József (1887-1961) kalocsai érsek. Durva nyomásnak engedve 1950. aug. 30-án a magyar Püspöki Kar képviseletében aláírta azt a megállapodást, amely az államnak beavatkozást engedett az egyház belső ügyeibe. Grősz Józsefet is koholt vádak alapján 1951. május 18-án letartóztatták, a „demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés” vádjával. Néhány évet börtönbe töltött, 1955. okt. 14-én büntetését megszakították és házi őrizetbe tartották. A püspöki kar kérelmére kegyelmet kapott, majd visszatért az érseki székbe. Az állammal való megbékélés jegyében munkálkodott. Az egyház 1957-ben csatlakozott az állami békemozgalomhoz, Opus Pacis néven egyházi békebizottságot hoztak létre. Hetvenedik születés napján magas állami kitüntetésben részesítették. Az ellene hozott ítéletet 1990-ben a Legf. Bíróság megsemmisítette.

11. Pálffy György (1909-1949) hivatásos katona, altábornagy honvédelmi miniszterhelyettes. A Rajk-perrel kapcsolatban koholt vádak alapján elitélték és kivégezték. A Ludovika Akadémián 1932-ben tűzérhadnagyként végzett. Ezt követően csapat szolgálatot teljesített Pécsett és Kecskeméten. Egy olaszországi tanulmányút után felsőfokú tanulmányokat folytatott a Hadiakadémián. Házassága révén kapcsolatba került a Szamuelly családdal. Pálffy kereste az utat a kommunista párthoz, német ellenessége révén azonban a Kisgazdapárt értelmiségi tagozatában vállalt szerepet. A második világháború után az MKP (Magyar Kommunista Párt) Katonai Bizottságának, 1946 tavaszán pedig a Belügyminisztériumhoz tartozó Határőr Parancsnokság, röviddel ezután a HM (Honvédelmi Min.) Katonapolitikai Osztályának (KATPOL) a vezetője.

1947-ben altábornaggyá léptették elő. A következő évben honvédelmi miniszter helyettes, később a honvédség felügyelője. Beosztásánál fogva nagy szerepe volt a Kisgazdapárt szétverésében.

Farkas Mihály honvédelmi miniszter pol. biz. tag javaslatára - sokak szerint a szovjet Tuhacsevszkíj per mintájára - A Rajk-per mellé „kreáltak” egy katonai pert, ennek alanyát Pálffy György személyében találták meg.Pálffyt 1949. júl. 5-én letartóztatták, perét katonai bíróság tárgyalta. Hűtlenséggel, kémkedéssel, a „demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés”-sel vádolták. Pálffy György hajlandó volt eljátszani a ráosztott szerepet. „Büntethető cselekményeit” állítólag még Rajk belügyminisztersége idején a Határőrség Parancsnokaként követte el, mely szerint a jugoszláv titkos szolgálattal működött együtt. Halálra ítélték és kivégezték, kivégzését Farkas Mihály és Gerő Ernő is végignézte.

12. Sólyom László (1908-1950), hivatásos katona altábornagy (posztumusz vezérezredes), 1948-1950 között a magyar honvédség vezérkari főnöke. Az ún. „Tábornokok Perében” elítélték és kivégezték. A per célja az volt, hogy a két világháború között katonai végzettséget szerzett tiszteket (ludovikások) kiiktassák a magyar honvédségből és utat engedjenek a „magyar néphadsereg” létrehozásának. A vád Sólyom esetében is „hűtlenség, kémkedés, a demokratikus államrend elleni szervezkedés”. Kémkedés Jugoszlávia és Franciaország javára. Halálra ítélték és kivégezték.

13. Szőnyi Tibor (1903-1949) orvos, országgyűlési képviselő. Még egyetemi évei alatt – Bécsben - került kapcsolatba a magyar baloldali emigrációval. Magyarországra visszatérve 1930-ban tagja lett a Kommunisták Magyarországi Pártjának (KMP). A második világháború után az MKP (Magyar Kommunista Párt) Szervezési Osztályának lett a vezetője és a Központi Vezetőség tagja. 1949-ben a Rajk perben arra kényszerítették, hogy Rajkot nevezze meg „felsőbb kapcsolataként.”   Halálra ítélték és kivégezték.

 

14. Szalay András (1917-1949) eredetileg vasesztergályos. Még diákkorában lett tagja a Kommunisták Magyarországi Pártjának. Többször letartóztatták. 1945 után az MKP KV Káderosztályának helyettes vezetője. 1949-ben a Rajk per kapcsán koholt vádak alapján lefogták, elítélték és kivégezték.

 

15. Haraszti Sándor (1897-1982) újságíró. politikus, életével ezen a honlapon a „Még félév sem telt el” c. szerkesztés részletesebben is foglalkozik.

 

16. Donáth Ferenc (1913-1986) politikus, a mezőgazdasági tudományok művelője, a Nagy Imre per másodrendű vádlottja. Életével ezen a honlapon több szerkesztés szövegmagyarázata részletesen is foglalkozik.

17. Kállai Gyula (1910-1996) kommunista politikus, országgyűlési képviselő, miniszter, miniszterelnök. Életével ezen a honlapon több szerkesztés szövegmagyarázata részletesen is foglalkozik.

18. Kiss Károly (1903-1983) kommunista politikus. Életével ezen a honlapon több szerkesztés részletesen is foglalkozik.

19. Kovács István (életrajzi adatait nem ismerem) „keményvonalas” kommunista politikus. Tagja volt az illegális Kommunisták Magyarországi Pártjának. A második világháború után vezető párttisztségeket töltött be. Az 1956-os események idején a Szovjetunióba menekült. Rákosi Mátyás „visszatérésén” munkálkodott.

20. Újhelyi Szilárd (1915-1996) a Debreceni Tudományegyetemen 1937-ben szerzett jogi diplomát. Még ebben az évben kezdeményezője a „Márciusi Front” létrehozásának. A „Tovább” c. ellenzéki lap szerkesztője.

1940-től volt tagja a Kommunisták Magyarországi Pártjának. Két alkalommal is letartóztatták. 1945-től a Népjóléti Minisztérium államtitkára. Ezt követően több alacsonyabb beosztásba dolgozott 1951. márc. 5-ig letartóztatásáig. 1955-től a Nagy Imre körül kialakult pártellenzék egyik tagja. 1956. nov. 4-e után ő is családjával a jugoszláv követségre menekült, mígnem Romániába nem internálták. 1958-ban tért vissza Magyarországra. Ezt követően az MTA Történettudományi Intézet munkatársa, 1962-től a filmszakmában dolgozott, később további - politikailag indiferens - beosztásokban dolgozott egészen nyugdíjazásáig. 1988-ban az „Új Márciusi Front” alapító tagja és a „Történelmi Igazságtétel Bizottsága” egyik alapítója.

21. Losonczy Géza (1917-1957) újságíró, politikus, a Nagy Imre kormány államminisztere, az 1956-os forradalom mártírja. Életével ezen a honlapon több szerkesztés szövegmagyarázata részeletesen is foglalkozik.

22. Farkas Vladimir (eredetileg Lőwy: 1925-2002), Farkas Mihály honvédelmi miniszter fia. ÁVH alezredes.

Életével ezen a honlapon több szerkesztés szövegmagyarázata részletesen is foglalkozik.

Forrás:

Internet – Wikipedia

www.historiamozaik.atw.hu

Szerkesztette:

Dr. Temesvári Tibor

Pécs 2010. november