A Kádár házaspár levélváltásaiból

Huszár Tibor (1930-) Széchenyi-díjas szociológus, egyetemi tanár az MTA rendes tagja. A kilencvenes évektől a hatalmi gépezet különféle dimenzióit vizsgálta, elsősorban a tekintélyelvű (autoriter) és a diktatórikus (totalitárius) rendszerekben. Az utóbbi években nagy figyelmet keltett Kádár János politikai életrajzával foglalkozó, 2001-ben a „Szabadtér” és a „Kossuth” Kiadó gondozásában megjelenő - alapos gyűjtést, elemzést és rendszerezést az olvasó elé táró - két kötetes munkája, valamint az ugyancsak nevéhez köthető - és a Corvina Kiadó gondozásában 2006-ban megjelent „Kádár. A hatalom évei 1956-1989” című kiadvány. Huszár Tibor szerkesztésében az „Osiris” Kiadó 2002-ben jelentetett meg „Kedves Jó Kádár Elvtárs” címmel egy válogatást Kádár János 1954-1989. közötti politikai és közéleti levelezéseiből. A 871 oldal terjedelmű könyv tartalmazza Kádár János és feleségének (leánykori nevén) Tamáska Máriának egymással folytatott 1954-1964. közötti levelezésének egyfajta gyűjteményét is. Ezekből szeretnék felidézni most néhányat.

Kádár Jánosné Kádár Jánosnak

1954. november 2.

Kékes, 1954. XI. 2-án

„Jánoskám!

Szerencsésen megérkeztem, persze szörnyű éhesen. Az első félórában azt hittem, valami büntetőszázadba kerültem. Ugyanis egy nagydarab nő felolvasta a házirendet (olyan hangsúllyal, mintha vádbeszédet mondana), melyben tizenegyszer szerepel a „tilos” és „nem szabad”, továbbá nyolcszor „kötelesség”. Ez a sok tilos és hasonló persze a betegekre vonatkozik. Körülnéztem és több nő szemében könnyet láttam, a férfiak csak megkövülten figyeltek. Jómagam meg nagyokat káromkodtam magamban. Könyörgöm, mégiscsak 54-et írunk és ide többé-kevésbé beteg emberek jönnek.

A levegő, idő stb. nagyszerű. Az élelmezés, hát az bizony gyenge, legalábbis a mai napig. Vettem valami húsfélét, de nagyon fokhagymás. A főorvos megígérte, hogy figyelembe veszik a kalória fokozását. Mindenféle vizsgálatot elölről kezdenek. Ma volt vérvétel, holnap gyomorröntgen stb. Jól lóvá tettek engem, ez nem szanatórium, nem üdülő, ez szabályos kórház. Mi a nyavalyának kell engem egyik kórházból a másikba küldeni? No, majd ha haza megyek, úgyis tiszteletem teszem a Kútvölgyibe. Itt nem gyomorbetegekre vannak berendezkedve.

Egyébként jól vagyok. Rosszul nem voltam, igaz, hogy én csak akkor vagyok rosszul, ha eszem. Még ez ideig csak eszegetem, így semmi baj.

Kis Fiam, csak egyszer kerüljek haza és tudjak rendes kerékvágásba kerülni, megnézhetik az orvosok, mikor megyek feléjük. Tegnap olyan dühös voltam, azért is nem írtam. Minek érintkezzem veled (még ha csak írásban is) olyan állapotban, amikor a düh fojtogat. Tudod, olyan pofozkodó kedvem volt. Dühös voltam a Kútvölgyire és az itteni ápolónő őrmesteri modorára. Az orvosok rendeseknek látszanak.

Hát Fiacskám, most elolvastam az első oldalon leírtakat. Látom, még mindig kissé dühös vagyok. Azzal vigasztalom magam, nem vagyok idekötve. Legfeljebb, ha nagyon unom, hazamegyek és főzök rengeteg jó ételt.

Te gyerekem, most jövök rá, én éhes vagyok, ettől ez a pipás hangulat. Tudod, ilyenkor még a gyönyörű táj is kutyagumi nekem.

Kisfiam, okvetlen gyere vasárnap, nagyon várlak. Előzőleg be kell jelenteni, hogy látogató jön, és akkor nem kell napközben feküdni. Azért írjál addig is, ne menjek mindig hiába a portára, mint Galyatetőn. Emlékszel? Olyan rossz hangulatban voltam, mikor elindult a busz. Legszívesebben leszálltam volna, de féltem, hogy magamra haragítalak. Ugye milyen kis hülyegyerek vagyok? De nem is megyek többé sehová egyedül, persze ha csak nem zavarsz, mondván, hogy az egészség a fontos. Önálló élet? ... Te pipamocsok

Jánoskám, a cipőket Pista¹ tudja hová lehet vinni. Ha hozzá eljuttatod, ő elintézi. Federenkónénak² küldd el a damasztot, mellékelek néhány sort Szabó³ elvtársnak ne feledd a létrát említeni, mert azt én nehezen tudok szerezni és az fontos.

Hogy oldod meg a vacsorakérdést? Félek, nem fog jót tenni a hideg étel. Viszont a több gulyás sem kutya.

Kis Kölök, hozzál nekem egy kis rúd szalámit, meg egy bicskát és kiskanalat. Lehet, hogy nem lesz rá szükség, de azért hozzál, mert jobb ha van, nem akarok fogyni. Kis Fiam ne szidjál, ha valamid nincsen rendben, tudod, majd ha hazamegyek én rendbe igazítom a háztartást, most remélem, hosszú évekre munkaképes leszek.

Szervusz.

Sokszor és szeretettel csókol:

Mária”

Szövegmagyarázat:

1. Tamáska István, Kádár János feleségének a testvére.

2. Varrónő.

3. Szabó József az MDP (Magyar Dolgozók Pártja) KV. (Központi Vezetőség) Pártgazdasági és Ügykezelési Osztály munkatársa.

Jegyzetek:

Kádár Jánosné (1912-1993) leánykori nevén: Tamáska Máriának ez volt az első olyan levele, amit az éppen csak néhány hónappal azelőtt (1954. július vége) a börtönből kiszabadult Kádár Jánosnak írt. Az életfogytiglani börtönbüntetésre ítélt férj miatt, korábban állásából elbocsátott, lakásukból is kiköltöztetett feleséget megviselték a körülmények. A levél keletkezésének idején férje már szabad volt, ebben az időben az MDP (Magyar Dolgozók Pártja) Budapest XIII. ker. Pártbizottság első titkára volt. A gyomrával - ezt követően is sokat betegeskedő - Kádárné levelében a kékesi szanatóriumi kezelés történéseit eleveníti fel. Portréját, hiteles forrásokra támaszkodva szemléletesen mutatja be Kornis Mihály: „Kádárné Balladája című 24 részből álló versfolyama, amit az olvasó figyelmébe ajánlok. A vers az interneten elérhető.

Kádár Jánost az ötvenes évek első felében, 1951. áprilisában koholt vádak alapján letartóztatták, a következő hónapban minden addigi tisztségétől megfosztották. A Legfelső Bíróság 1952-ben- nem nyilvános tárgyaláson - életfogytiglani fegyházra ítélte. Nagy Imre, - aki 1953. júliusában lett az ország miniszterelnöke - meghirdetett „új szakasz” politikájának eredményeként 1954. július végén szabadon engedték, de csak részlegesen rehabilitálták.

Ennek következtében még csak a „második vonalban dolgozhatott”.

Kádár János Kádár Jánosnénak

1954. november 4.

Budapest, 1954. november 4-én

„Kedves Mária!

Másodikán írt leveledet megkaptam. Leveledből örömmel látom, hogy bár mérges az vagy, de legalább nem vagy beteg, nem voltál rosszul és csak azt kívánom, hogy egészséged tovább javuljon, a bosszúságod, remélem majd elmúlik valahogy.

Én annyiban hiszek a Kútvölgyi Kórház orvosainak, hogy nem akartak neked rosszat, mikor Kékesre küldtek, s remélem végső fokon mégiscsak egészséged javára fog válni, hogy felmentél. Nyilván az jelentkezik nálad, hogy már torkig vagy a kórházi procedúrákkal, amit magam nagyon jól megértek, hiszen nekem három-négy nap bőségesen elég volt belőle. Mégis légy türelemmel és töltsd el ott a két hetet minél kevesebb mérgelődéssel. Ezt azért merem ajánlani, mert te jól tudod, hogy én minden önző számítás nélkül azt vallom, hogy neked majd a legjobb orvosság mégiscsak az lesz, ha embernek való, életed végre a rendes kerékvágásba kerül.

Ezt akartam kifejezni azzal, mikor azt mondtam, hogy én a Naphegyet javaslom neked. Azt is tudod nyilván, mennyire hiányzol nekem, hisz nélküled az én életem sem lehet teljes, s itt természetesen nem a hideg vagy meleg vacsorákra gondolok, hanem úgy általában mondva, nagyon unom már ezt az úgynevezett „önálló” életet. A te egészséged helyreállítása azonban, most minden más személyi kérdésnél fontosabb számomra és ebben végül is az orvosoké a döntő szó, s ennek kell most alávetned magadat.

Vasárnap feltétlenül felmegyek hozzád. Úgy gondolom, hogy kb. reggel fél 8-8 óra körül indulok. Természetesen valami ennivalót is viszek fel.

Most beszámolok neked néhány dologról.

Először a kisebb dolgokról.

1. A damasztanyagot reggel elvittem már, és átadtam magam Federenkónénak, jelezve, hogy majd írsz neki. Én úgy értettelek, hogy egyenest az ő címére fogsz írni, de baj így sincs. Leveledhez írtam egy borítékot, pár sor kísérő írást, és holnap reggel el fogom küldetni neki postán. Magam időhiány miatt nem tudom elvinni, s így mégis a posta a legegyszerűbb megoldás.

2. Az eladásra szánt ruhát és cipőt ma reggel elvittem a Jucihoz¹ és ugyanakkor a náluk volt sötét szövetet elvittem Irénhez², megkérve őt, hogy délután adja be a szabóhoz.

3. Az Irén mondta, hogy a kimosnivaló bélést a szabó még nem hozta el neki. Megbeszéltem vele, hogy mikor átviszi a szövetet hozzá, elkéri tőle ezt a bélést, hogy kimoshassa.

4. A lakásban:

a) Hétfőn kitakarítottak.

b)Ma (szerdán) délelőtt beszéltem telefonon Szabó elvtárssal a porcelán lámpákról és este már láttam, hogy ígéretéhez híven el is vitte vagy vitette őket. Létra az nem jutott eszembe, csak két normális éjjeliszekrény-lámpát kértem tőle és a könyvespolc kicserélését kisebbre.

Egyébként beszéltem Szabó elvtárssal, hogy szombaton ismét leülünk tárgyalni, s talán végre a végleges elszámolást is elintézni. Jeleztem neki, hogy még a héten írásban közlöm a Pártgazdasági Osztállyal a lakásügy lezárását, s egyben azt, hogy ezzel kapcsolatban milyen kérésem van még a Párttól.

A baj most az, hogy a választások következtében elképesztően sok most a dolog, úgyhogy vannak (sic!) (mint a mai is), amikor egy félórai irodai munkát sem tudok végezni, nemhogy a lakásügyeimmel foglalkozni. (Nem is írom meg neked, hány óra van most, hogy itt az ágyban írok neked. Elég lesz talán, ha megmondom, hogy leveled kb. negyednégy órakor nyomták a kezembe délután és csak odahaza jutottam hozzá, hogy felnyissam és elolvassam.) De azért el fogok intézni mindent, ami a lakással kapcsolatos.

5. Hétfőn itthon vacsoráztam, kedden a Feriéknél³, ma pedig Oczeléknél⁴. Ott volt Sulyán⁵  elvtárs is. Mindkettő régi ismerősöm, Oczel János volt Nógrád megyei, Sulyán György pedig a volt Heves megyei titkár. Minden jó volt, mégis azzal a hibával, hogy éjfél lett, mikor Sulyánnal eljöttünk Oczelék Vármegye utcai lakásáról.

Holnap az a tervem, hogy megpróbálok korábban hazajönni és itthon vacsorázva, időben lefeküdni. Péntekre, mint azt már említettem neked, egy másik régi ismerősömhöz, a Mező Imréékhez vagyok meghíva vacsorára. A Feriéktől úgy köszöntem el az este, illetve ma reggel, hogy csak szombat délután fogok elmenni hozzájuk.

Most egy nagyobb dologról írok.

Közlöm veled, hogy tegnap este egy nagyon bensőséges és lelkes hangulatú választói gyűlés a Darugyárban jelöltnek fogadott el a Budapesti Tanács tagságra.

Végül a Weil Emillel⁶ kapcsolatos szomorú dologról is írnom kell. Hétfőn este már 10 óra elmúlt, mikor hazafelé mentem, de azért bementem Weilékhez. Testileg, lelkileg annyira legyengült és kimerült állapotban találtam, hogy az előszobában - mikor tőle kijöttem - azt mondtam az orvosoknak, hogy az ilyen - számunkra kedves- embernek külön szerencsétlensége az, hogy még békében meghalni sem hagyják, mikor a természet törvénye szerint már eljött annak az ideje. Ő maga nagyon örült, hogy bementem hozzá, de valami segítséget kérő színnel a hangjában kért, hogy jöjjek el hozzá másnap újra. Másnap azonban reggel az egyik orvos közölte velem, hogy röviddel előbb Weil Emil meghalt.

Kovács⁷ közölte velem, hogy a ravatalnál valamelyik díszőrségben ott kell lennem. Az órát még nem tudom, de pénteken lesz a temetés.

Egyébként tegnap késő este beugrottam a gyászoló családhoz. A Weil Zsuzsa⁸ tartja magát. Érdeklődött utánad és lelkemre kötötte, hogy adjam át neked üdvözletét.

Más különös újság nincs. Pistáéknál, Feriéknél voltam, rendben vannak. Az Irén mondta, hogy a Pista gyomra fáj, aztán nem fáj, aztán megint újra fáj, de sajnos ez sem új dolog nála.

Remélem, semmi lényeges dolgot nem felejtettem el megírni.

Legyél türelemmel igyekezzél tovább gyarapodni, keveset bosszankodni és sokat enni. Csak nem fognak komolyan böjtre téged? Nézd, ráérsz - ha tényleg olyan cifra ott a helyzet, ne légy rest írjál te csak egy jó levelet a Borcának vagy Gergelynek, hogy milyen jól rendezték el a te utókúrádat.

Szóval vasárnap reggel indulok hozzád, úgy gondolom, ebéd előtt ott leszek nálad.

Szeretettel csókollak, a viszontlátásig:

János

1. Tamáska Ferencné, Mária sógornője.
2. Tamáska Istvánné, Mária sógornője.
3. Tamáska Ferenc, Mária testvére.
4. Oczel János 1946-tól 1949-ig volt az MKP illetve az MDP Nógrád megyei első titkára, majd a légoltalom országos parancsnoka, 1953-1956. között egy építőipari vállalat igazgatója.
5. Sulyán György 1945-1949. között az MKP illetve az MDP Heves megyei első titkára, majd a honvédségnél vezető funkciókat töltött be. 1952-ben fegyelmivel leszerelték, majd 1954-ben visszakerült a honvédséghez.
6. Weil Emil illegális kommunista, 1945. után az orvosszakszervezet főtitkára, az Egészségügyi Tudományos Tanács elnöke, 1951. és 1953. között washingtoni követ, utána egyetemi tanár a Budapesti Orvostudományi Egyetemen.
7. Kovács István MDP funkcionáriusról van szó.
8. Zsuzsa, Weil Emil özvegye.”

Kádár Jánosné Kádár Jánosnak

1956. szeptember 19.

„Budapest, (1)956.IX.19.

Jánoskám, élek a lehetőséggel, azaz küldöm a levelem Barcs¹ elvtárssal.

Lapod Moszkvából és üzeneted Pekingből megjött. Gondolom jól vagy, mert felszólalásod olvastam². Ez természetesen jelenti azt, hogy a már ismert figyelmeztetések elmaradnak. Vigyázz magadra minden tekintetben. Jó magam is igyekszem. Nem kell mondjam, hogy hiányzol és irigy vagyok rád. Alig várom, hogy mesélj és mindent… Addig is én mesélek. Tehát, a nappalok folynak, mint rendesen. Reggel ébresztő: Irén. Később MTI. Este már változatosabb.

Múlt pénteken Feketéékkel és Sándorékkal³ vacsoráztam - halászlé, túróscsusza, valahol Óbudán. Szombaton Zsuzsinál⁴  terefere, kb.vasárnap reggel 3-ig. Ott is aludtam. Irént a hideg lelte, mikor rájött, hogy nem vagyok itthon. Kb. 11 óra volt, mikor Zsuzsival belibegtem. Majd elmentünk egy festőművész elv(társ) műtermébe, az Emil képéért. Estig Zsuzsinál. Kedden Horváth Imre vitt mindkettőnket színházba, mert Kató vizsgáztat és ezért nem ér rá⁵. Ugyanis jobban, mint a vizsgázók. Ma estére Marosánék ígérkeztek hozzám, de Böske nem jól van és lemondták. Amint látod törődnek velem és megvagyok. Sajnos nélküled ezeknek a dolgoknak nincs igazi íze.

Kis fiam, sütöttem ma este finomnak ígérkező sajtos pogácsát. Barcs elv(társ) szívesen elvinné, de nagyon megsült. Nem tudom küldjem-e. Nem akarok árulkodni, de Irén a ludas, mert ő vigyázott, amíg Judittal a földrajzt gyúrtam. Most szeretném magam kiadósan felpofozni.

Ha minden jól megy és időben megkapjuk az osztrák vízumot, úgy pénteken, szeptember 21-én utazunk Bécsbe. Kaptunk három pótszéket, így nekem is jut hely. Én a magam részéről az egész utazást csak akkor hiszem, ha ott vagyunk. Annyi lótás-futás, mérgelődés van ilyesmivel, amit elképzelni sem tudsz. Ez mind a BM jóvoltából.

Kis Fiam, légy szíves jól megnézni minden láthatót és hallani a hallhatót, mert annyit kell mesélni. Ismered kíváncsi természetem. Gondolom, nem könnyű orosz nyelven hallgatni a felszólalásokat, de csak hegyezd a füled. Amit eddig ismerek a kínai elvtársak részéről, az mind érdekfeszítő és új, azzal együtt, hogy meglehetősen lerövidítve jut el hozzám.

Szeretném, ha megírnád, mikor jöttök haza, mikor lesz vége a kongresszusnak, vagy mentek Kantonba is? Milyen a kínai koszt? Hogy vagytok elszállásolva? Milyen az időjárás? Most jut eszembe, a kabátbélést nem vitted magaddal, ha azt elvinné Barcs elvtárs, a pogácsa helyett, nyugodtabb lennék. Nálunk már hűvösek az esték és bizony fázom, ilyenkor mindig eszembe jutsz és azt hiszem, te is fázol. Persze nappal is gondolok oda messze, de este rosszabb egyedül és jobban ráérek.

A lakásügyeket segítenek az elvtársak megoldani. Találtam végre a kisszobába szekrényt, sajnos szét kell verni, mert ez sem fér be az ajtón. Neked karosszéket még nem találtam eddig, de ami késik, nem múlik. Könyveket elraktam.

Feriék hazajöttek. Pistáék viszonylag jól vannak. Pityu⁷ két napot feküdt, de már jól van. Úgy tudom, Viktor itthon van végleg⁸. Ottóék vasárnap itt jártak Pistáéknál, a szokott ultiparti ment. Sőt, a szokott szöveg. Csont elv(társ) járt nálam az MTI-ben. Panaszkodott, hogy nem intéződik az ügye. Az írók közgyűlése elég viharos volt¹⁰. Sok mindent szeretnék megírni, de nem jut eszembe.

Jánoskám, vigyázz magadra, mert tudod, anyám csak akkor vert, ha bajt okoztam magamnak, azaz nem vigyáztam.

A viszontlátásig is üzenj, írj és szeress.

Szeretettel és sokszor csókol:

Mária

Ui: A szemüvegem még mindig az optikusnál van, mert én egy kis hülye. Így most, édes gyerekem, silabizálhatod a levelem, mert b.nejed kancsalít. Na nem nagyon! Ha történetesen mennétek vadászni, úgy szíveskedj kígyóra lőni, tudod miért. Természetesen a tigris sem megvetendő, mint bőr:

Szervusz, most már ígérem, elköszönök és megyek buncizni. Szeretettel: én.

Zárás előtt: Hédy üdvözöl.

Gyerekem, amennyiben csak később jössz, úgy szíveskedj még kiadósan írni, néhányszor és nem egyszer gondolom.

Milyen késéssel kapod a magyar lapokat, jó, hogy legutóbb nem küldtem sajtosrudat, mert megszidtál volna, annyi figyelmesség mellett, amiben ott részed van.

Szervusz, szervusz…”

Szövegmagyarázat:

1. Barcs Sándor 1950-től 1980-ig az MTI (Magyar Távirati Iroda) vezérigazgatója.

2. Kádár János 1956. szeptember 18-án szólalt fel a KKP (Kínai Kommunista Párt) VIII. kongresszusán.

3. Sándor József 1948-tól 1956-ig az MDP (Magyar Dolgozók Pártja) KV (Központi Vezetőség) Gazdasági Osztályának munkatársa, alosztályvezetője, osztályvezető helyettese.

4. Zsuzsi - Weil Emil özvegye.

5. Horváth Imre 1956. július 30-tól külügyminiszter, Kató felesége.

6. Marosán Györggyel Kádár Jánosnak szoros kapcsolata volt a két munkáspárt „egyesülésének” előkészítésében, majd az MDP központi vezető szerveiben 1950-ig, azután közös volt a sorsuk, mindketten ültek Rákosi börtönében. Marosán György 1956. márciusában szabadult ki, júliustól ismét KV tag és PB (Politikai Bizottság) tag, miniszterelnök-helyettes, Böske Marosán György felesége.

7. Pityu Mária unokaöccse.

8. Prágai Viktor addig a balatoni üdülőkben teljesített gondnoki szolgálatot, most visszaköltözött Budapestre.

9. Csont Ferenc korábban a Pénzintézeti Központ igazgatója volt, 1950-ben Szűcs Ernő ÁVH-ezredes ügyével kapcsolatban háborús bűntett és kémkedés vádjával életfogytiglani börtönre ítélték, 1955. szeptemberében felmentették bűncselekmény hiánya miatt. Az elhelyezkedésével kapcsolatos problémákról panaszkodott.

10. 1956. szeptember 17-én tartották a Magyar Írók Szövetségének közgyűlését, amelyen Nagy Imre mellett tüntettek.

Jegyzetek:

Kádár Jánosné a levél megírásának idején már a Magyar Távirati Iroda munkatársaként dolgozott, erre a levél is utal, hiszen Barcs Sándorral az MTI vezetője személyesen viszi a levelet Pekingbe Kádár Jánoshoz, aki a Kommunista Párt VIII. kongresszusán tartózkodik a kínai fővárosba. Nem tudtam felkutatni, hogy az MTI-hez kerülése „személyzeti vezető” pozicíó elnyerésével párosult-e, valószínű igen. „Alig több, mint két évet töltött az MTI-nél, de befolyása évtizedekig megmaradt. Lényeges ügyekben nélküle nem született döntés” emlékezik Nagy Lajos: „Az MTI - az 1956-os forradalomban” c. tanulmányában. A tanulmányból kiderül, hogy 1956. okt. 24-én (Kádár János előző nap érkezett haza a Gerő Ernő vezette delegációval Jugoszláviából) Kádárné beteget jelentett és többet nem tért vissza az MTI-hez. A levélből már „sugárzik” egyfajta „magabiztosság”. Férje ismét az MDP egyik titkára, a Politikai Bizottság tagja. Van biztos lakásuk, most már csak a bútorzat kiválogatása jelent feladatot. Erről a levélből kitűnik, a párt gondoskodik.

Kádár János 1955. szeptemberében az MDP Pest megyei Bizottságának lett a titkára. A levél megírásának idején már magas párttisztség betöltője. Az MDP KV. 1956. júl. 18-21. között megtartott ülésén - az ülésen részt vevő A. I. Mikojan szovjet pártvezető előzetes véleményének ismeretében - ugyanis a KV. titkárává, egyben a Politikai Bizottság tagjává választották. Kádár ezzel a Rákosi helyére lépő Gerő Ernő főtitkár helyettese lett.

Kádárné levelében „elég viharosnak” minősítette az Írószövetség 1956. szept. 17-i közgyűlését. A közgyűlés Standeisky Éva szóhasználatával „mérföldkőnek tekinthető”. Az MDP irányítói a közgyűlésen már nem tudták befolyásukat érvényesíteni. A Szövetség Elnökségébe került 25 személy közül hat fő a „népi írók”-hoz, 14 személy a „kommunista reform-ellenzékiekhez” volt sorolható. Csak néhány név: Illyés Gyula, Tamási Áron, Németh László az „egyik oldalon”, míg Kassák Lajos, Ignótus Pál, Tersánszky J. Jenő, Déry Tibor és mások a „másik oldalon”. A közgyűlésen felszólaló Aczél Tamás, Háy Gyula, Méray Tibor, Zelk Zoltán az elkövetett hibákért felelős pártvezetők felelősségre vonását és Nagy Imre teljes rehabilitálását követelték.

Kádár János Kádár Jánosnénak

1956. szeptember 27.

„Peking, 1956. szeptember 27-én

Kedves Mária!

Tegnap - érkezésük napján - este találkoztam Bognár¹ és Barcs elvtársakkal, s így megkaptam 19-én kelt leveled, valamint a küldött bélést is. A levélnek nagyon örültem. Örülök, hogy jól vagy - én is egészséges vagyok. Beszámolok egy pár dologról.

Már korábban írtam neked Pekingből két levelet és egy lapot, ami úgy látszik, még nem jutott el hozzád. Ugyancsak írtam a rokonoknak és az ismerősöknek is egy-egy lapot. Idáig még a légiposta is hosszú utat jelent, mert Budapestről kb. egy hétig tart, ameddig repülőgépen ideér az újság. Nagyjából azért tudom mi történik otthon, mert naponta kapunk a követségtől egy rövid - rádión vett - sajtószemlét a hazai lapokból, ezek kb. másfél napos hírek. Vedd számításba azt is, hogy Pekingben most, amikor írom ezt a levelet, negyedhárom van délután, ugyanakkor nálatok Budapesten még csak reggel negyedkilenc az idő. A klíma is egészen más itt, mint odahaza. Te küldted a kabátbélést. De a dolog úgy áll, hogy az úton - Oroszországban, Szibériában, mikor jöttünk éjszaka már fagyott és nappal is hűvös volt. Pekingben azonban 30 fok volt nappal és 27-28 fok éjjel a meleg. De ezt 10-15 fokkal nyugodtan megtoldhatod, mert igen párás a levegő és erős a napsütés, így valósággal fullasztó volt a hőség. Most pár napja végre lehűlt kissé a levegő, és kevésbé párás is. Ezalatt azt értsed, hogy éjszaka a szabadban kb.15-16 fok meleg van. A lakóházunk folyosóján pedig éjfél körül néztem meg, 26 fok volt. Ez azért ilyen magas, mert nappal a ház nagyon átmelegszik és éjszaka sem hűl le egészen. Úgyhogy a két hét alatt, amit eddig itt töltöttünk, még a balon sem volt rajtam. A ház tetejére, ahol a kongresszus ülésezik, vagonszám rakják a jeget, mindnyájunk előtt egy jókora edény forró tea - a meleg ellen - és egy legyező. Képzeld el a kongresszusi termet, ahol a résztvevők jó 95 százaléka férfi és mindenki legyezte magát -néha még én is, pedig tudod, hogy én bírom a meleget. De, mint már mondtam, pár napja már olyan a levegő este és éjszaka, mint ilyenkor szokott lenni nálunk nappal, azaz kellemesen hűvös.

Az elhelyezésünk, élelmezésünk, mosás, takarítás stb. mintaszerű. Egy telepen lakunk, ahol egyemeletes - kínai számítás szerint kétemeletes - villaszerű házak vannak. Egy ilyen külön házban lakunk hárman, a hozzánk beosztott személyekkel, akiknek számát nem is tudom. Az orvos, ápolónő, pincér, szakácsok, gépkocsivezetők persze nem itt alszanak, de mindezek olyanok, akik kizárólag a mi jólétünkkel törődnek. Az élelmet nem tudom leírni. Vannak ételek, amelyek nevét mindig meg kell kérdezni és akkor kiderül, hogy cápauszony, cápagyomor, rák, hal, bambusznád fiatal hajtása stb. csodaétel, megint mások igen hasonlítanak a magyar konyha ételeire, mint tyúkhúsleves, csirke, kacsa, disznó, marhasült stb. Nekem ízlik a kínai konyha és már jól megvacsorázom az evőpálcákkal. De egyébként, azt főznek, amit akarunk, és európai evőeszközt is adnak.

Peking egy nagyon nagy forgalmú és nagy kiterjedésű város. Képzeld el: kb. 3800000 ember él itt és a lakóházak 98 százaléka régi, földszintes lakóház. A város területe sík, több a kerékpáros, mint a gyalogos ember az utcán. A kínai emberek, a világszerte ismert vezetőktől a legegyszerűbb emberig, a legszerényebb, udvariasabb, a legszorgalmasabb és tisztább emberek, akiket csak láttam valaha egy tömegben. Itt részeg vagy piszkos ember nem létezik. Ugyanakkor ez művészet is, mert az élet anyagi feltételei a feudális és gyarrmati uralom örökségeképpen nagyon hiányosak.

A kongresszus ma befejeződik. Utána négy nagyobb programunk van még:

1. kétnapos út Tien-csin-be

2. az október 1-jei ünnepség (felszabadulási ünnep) Pekingben

3. látogatás Mukdenbe

4. látogatás Sanghajba

Kb. október 10-én gondoljuk az elutazást hazafelé². Még nem biztos, hogy Moszkvában időzünk-e 1-2 napot, vagy egyenest megyünk-e haza? Erről még értesíteni foglak. (Egyébként a magyar az egy élelmes nép, mi megtudtuk szervezni, hogy a hivatalos fordításokon kívül (a) magyar fordítást is hallgathatjuk a kongresszus beszédeiről a fejhallgatón) Vadászatról –sajnos - szó sincs, de az állatkertet megnéztük.

Mindenkit üdvözlök, téged pedig sokszor csókollak a viszontlátásig:

János

Szövegmagyarázat:

1. Bognár Károly az MTI főszerkesztője.

2. Ez módosult, előbb hazahívták Kádár Jánost. Október 5-ig maradt Pekingben, 6-án már Moszkvában tárgyalt –

Gerő Ernővel,

Hidas Istvánnal és

Szántó Zoltánnal együtt

- a szovjet vezetőkkel, A. I. Mikojannal, és

M. A. Szuszlovval.”

Jegyzetek:

Kádár János 1956. szeptember 13-tól (?) - 1956. október 5-ig tartózkodott egy delegáció élén a kínai fővárosban, ahol részt vett a Kinai Kommunista Párt VIII. kongresszusán. Kádár felszólalt a kongresszuson és egy zászlót is átadott szept. 18-án Mao-Ce-Tung-nak a Kínai Kommunista Párt főtitkárának. Kádár levelében feleségének arról ír, hogy „kb. október 10-én gondoljuk az elutazást hazafelé.” Ez majdnem egy hónapi távollétet jelentett volna. Kádárékat azonban előbb hazahívták - a bizonytalan itthoni politikai helyzetre figyelemmel -,és csak október 5-ig maradhattak Pekingben.

Gerő Ernő az MDP KV 1956. júliusi ülésén Rákosi helyére megválasztott főtitkára szeptember elején több hetes szabadságra utazott, melynek nagyobb részét a Szovjetunióban töltötte. Október elején a Krímben találkozott Ny. Sz. Hruscsovval az SZKP KB főtitkárával és az ott üdülő J. B. Titóval a JKSZ (Jugoszláv Kommunisták Szövetsége) első számú vezetójével. Itt dőlt el, hogy még októberben magyar párt és kormányküldöttség utazik Jugoszláviába, a két ország közötti párbeszéd felvételére. A találkozó felért egy „kanossza-járással” abban az időben. Eközben érkezett Kínából Moszkvába a Kádár János vezette magyar pártküldöttség, amelynek tagja volt, Szántó Zoltán és Hidas István. Gerő Ernővel kiegészülve - miközben idehaza, nagy tömegek részvételével az ártatlanul halálra ítélt

Rajk László újratemetése zajlott –

az SZKP KB. Elnökségének tagjaival, így A. I. Mikojannal és M. A. Szuszlovval a magyarországi politikai helyzetről tárgyaltak.

Kádár Jánosné Kádár Jánosnak

1959. január 18.

„Karlovy Vary (19)59. január 18.

Jánoskám, tegnap délben érkeztem, rendben. Az úton különösebb nem történt. A határon a magyar fiuk szóltak a cseh elvtársaknak és ezek lévén udvarias emberek, mindjárt beváltották a csekkem, sőt meghívtak (a) határrestibe tízóraizni. Beettem egy pár virslit, utána jött egy gyengébb fekete. Nagyszerűen eldiskuráltuk a várakozási időt. Az étteremben ebédeltem -ezen az úton magyar konyha volt végig -, sőt vacsoráztam is. A felszolgáló nagyon rendes volt, még Prágában is segítettek engem megtalálni a nagykövet elvtársnak¹ - Pozsonyban nagyban alszom - addig ugyanis üres volt az egész szakasz - jött a Pártbizottságtól egy elvtársnő és hozott egy csomag elemózsiát.

Közben elmondta, mennyire sajnálták, hogy nem tudtál annak idején utazni. Üdvözölnek és szeretnének látni. Pozsonytól kezdve megsokasodtunk, a folyosók is tele voltak utassal.

Prágába 21.15-kor érkeztünk, rendes menetidőben.Várt a nagykövet elvtárs és a Nemzetközi Kapcs(olatok) Osztályáról egy elvtárs. Elvittek a Pártszállóba. Akkor este volt az albán fogadás, mondtam a nagykövet elvtársnak, én már vacsoráztam, semmit nem kérek. Másnap de. 10-kor autóval indultam tovább. A követ elvtárs átadta Novotny² elvtárs és Siroky’³ elv(társ) üdvözletét. (Este együtt voltak)

Itt nagyon barátságosan fogadtak, több ismerőst találtam, sőt még a főorvos elvtárs is emlékezett rám.

Mivel szombati nap érkeztem, csak nagyjából vizsgált, de különböző fűrdőket, gimnasztikát már előírt. Pillanatnyilag még az örök alvás stádiumában vagyok, tudod ez nálam régi dolog, 3 napig csak aludnék. Tegnap este moziba(n) azért voltam. Képzeld a film olasz volt, cseh feliratokkal. Elég jól tudtam követni. Csak kissé tűnnek el a feliratok. Ha már túl leszek a szundi korszakon, megyek talán többfelé kirándulni, tekintve, hogy kocsit kérhetek, így hajrá.

Még csak második napja vagyok itt és évágyammal senki sincs megelégedve, viszont WC-t már gyakran látogatom. Pedig most csupán 150 gr-mal indultam a 300 helyett. Kávét ismét magam főzök a szobámban, kevés bort is engedélyeztek. Látod jó, hogy hoztam magammal. A lábszárvédőt kötögetem, de milyen lesz a végén, azt nem tudom. Én mindenesetre igyekszem megelégedésedet kiérdemelni.

Jánoskám remélem fogad nem fáj és mindenféle értelemben jól vagy. Ma biztos, hogy kinn vagy a vadonban Vilma⁴ bánatára - Vajon mit viszel haza? - Mondd meg neki, üdvözlöm és ismét arra kérem, olyanokat főzzön, amit egyrészt szeretsz, másrészt nem kell nagyon rágnod.

A listáról elfelejtettem a cipőkrémet, írd hozzá - Szeretném, ha valamennyire jó kondícióban indulnál útnak és nem virrasztanál előtte éjjeleket. Most már te is látod, mikor kimerülsz, akkor jönnek a vírusok és ágynak dőlsz.

Minden közös barátunkat szeretettel üdvözlöm, addig is, amíg lapokat küldök.

Jánoskám, bár semmi különös írnivaló, nincs, mégis írok. Ugyanis egész éjjel nem aludtam Pista miatt és olyan ideges vagyok, talán ha beszélek veled, kissé megnyugszom.

Kis Fiam, nagyon megkérlek, mindenképp teremts annyi időt, hogy beszaladj. Tudod, milyen érzékeny és most tényleg, nem babra megy a dolog. Ilyen esetben még az is számít, ha érzi, hogy törődnek Vele. Szigorúan hagyd meg: ne próbáljon vizet inni vagy hasonlót, sajnos két napig nem kap mást, csak sós fúziót és csak ez táplálja az egész szervezetet. Próbálj szerezni 1-2 citromot, azt szabad nyalogatni és valamennyire hűsít.

Nem értem, mi nyugtalanít ennyire, a saját műtétem előtt inkább fásult voltam, mint ideges, olyan minden mindegy állapotban.

Remélem, Te jól vagy és nem fáztál meg a vadászaton, ugyanis itt nagy szél volt és van. Mi az eredmény? Volt sok vad? Most jut eszembe, hisz köd volt, láttatok?

Jánoskám, szerdán minden körülmények között hívjál fel, talán már többet tudsz erről a szegény Pistáról. És egyébként is.

Édes Gyerekem, itt minden szép és jó, de azért jobb otthon, mert akkor látlak és beszélünk. Így meg csak mgamban beszélgetek néha, mint egy bolond. Persze a felszedett kilókat sem kell lebecsülni (szinte hallom). Szervusz, feküdj időben és vigyázz magadra.

Sokszor és szeretettel csókol:

Mária”

Szövegmagyarázat:

1. Gábor József a prágai magyar követ 1956. november és 1959. között.

2. A. Novotny’ 1953-tól 1968-ig a CSKP KB első titkára, 1957. novemberétől köztársasági elnök is.

3. V. Siroky’ 1953-1963. között Csehszlovákia miniszterelnöke.

4. Vilma háztartási alkalmazott.”

Kádár János Kádár Jánosnénak

1959. január 23.

Budapest, 1959. január 23-án

Kedves Mária!

Ma - pénteken - délben kaptam kézhez vasárnapi leveledet. Örülök, hogy jól utaztál, ismerősökre is akadtál a szanatóriumban és úgy látszik, belezökkensz az ottani életbe, a gyógykezelésbe - egészséged javára.

Elmondom, hogyan élek, mit csináltam, mióta elutaztál. A munkámat illetően elég jól állok. Holnap déli ½ 2-kor indulunk, de ma délután ½ 3-kor hazajöhettem azzal, hogy hátralékos ügyem, ügydarabom nincsen. Ez igen jó érzés. Mint említettem, velünk utazik Gromov¹ elvtárs, megtudtam, hogy fogadásunkat a határon Ivanov²  szervezi. Kiderült, hogy Kazakov³ is küldött. (Ő is holnap utazik, de repülőgépen). A határig elkísér bennünket Biszku elvtárs és valószínűleg Sándor⁴ is.Csomagolni holnap reggel, délelőtt fogok, utána bemegyek a központba és valószínűleg onnan indulok egyenest. Egyébként ma beszéltem két hazatért világjáróval, Kossával⁵ (arab országokban volt) és a Kínából hazaérkezett Nemes Dezsővel⁶.

Sok érdekes dolgot tapasztaltak mindketten.

A munkámon túlmenően is mozgalmas hetem volt. Szombaton délután, este kint voltam vaddisznólesen, itt a közeli helyen, de nem a Stiflitz⁷, hanem egy beosztottja területén. Szép, derült, holdfényes idő volt, de cudar hideg és nemcsak nem lőttem, de nem is láttam semmit. Két magas lesen ültem - a fák teteje magasságában - körülbelül két és fél órát. A hideg széltől egész elzsibbadtam, ennek - és a sikertelenség - ellenére jól éreztem magam. Élveztem a régen nélkülözött szabad levegőt.

Ugyanaznap délelőtt meghívott Marosánné, estére „pacal”-ra. Hazajövet átöltöztem gyorsan és 8 óra után pár perccel ott is voltam. (Nyolcra szólt a meghívás) Elsőnek érkeztem. Még a Marosán sem volt otthon. Mindjárt utánam kezdtek szivárogni a vendégek. A Sándor, Szirmai⁸, Aczél házaspár, majd Biszkuék. El is kezdtünk beszélgetni, majd enni. Kiderült, hogy Aczélnénak születésnapja volt, erre ittunk egyet. Kilenc óra körül beállított a Major¹⁰ házaspár, majd Marosán és Tömpe¹¹ is. Utóbbi két őrült, vagy hat órát ült a moziban egyfolytában. (A „Csendes Don” film mindhárom részét nézték egyhuzamban). A vacsorának diplomáciai célja is volt. A társaság két-három tagja között némi szóváltás volt előzőleg, ezt Sándor megtudta Marosánné is. Gondolom, ez volt a kiindulópont. Helyesen tette Marosánné, hogy megrendezte a vacsorát. Bár a társaság nagysága miatt kissé részekre bomlott, a hangulat jó volt. A társaságból (az állandó klubtagok) néhányan végül kártyáztunk, a Major kibicelt. (Én nyertem) Úgy fél egy körül hazamentünk. Részemről ideje is volt.

Vasárnap ugyanis reggel félnyolcas találkozóval az Erdészeti Főigazgatóság meghívására ismét vadászni mentem. Budapesttől körülberül 35 km-re voltunk, majd annál távolabb, 4 órakor egy ebéddel fejeződött be a dolog egy olyan helyen, ahol még nem jártam, Lovasberényben. Nagy, vegyes, érdekes társaság volt. Kebelbeliek, az Erdészeti Főigazgatóság igazgatójával kapcsolatban álló, más állami tisztviselők és olyasfajta kívülállók, mint Várkonyi Zoltán¹² (akiről ott tudtam meg, hogy az egyetlen színész, aki régi vadász), a Szabó doktor¹³ és jómagam. Utóbbi kettővel összetársultam, én hoztam haza őket. (A többiek autóbusszal utaztak) (A 27 puskásból a Szabó doktor és én lettünk az elsők holtversenyben, 20-20 nyúllal. Haza nem hoztam.) (Szabó doktor üdvözöl. Elkérte tőlem a címedet.)

Igen kellemes vadászat volt. Csodálatosan szép idő. Hómező, ragyogó napsütés, minus 5 fok hideg, de szélcsendes idő. Egész nap mentünk, délben izzadtunk és neki vetkőztünk, lesültünk. A lovasberényi vadászházat rendkívül könnyű leírni, ami a gyarmatpusztai vadász szögletes ebédlővel, ugyanaz a lovasberényi kerek ebédlővel. Százéves, méteres fal, most télen ennek megfelelően barátságtalan és befűthetetlen, nyáron valószínűleg csodálatosan szép környezet.

Még két vendégeskedésről kell beszámolnom. Kedd este héttől éjjel fél egyig Gromovéknál voltam vacsorázni a Marosán, Kiss Károly¹⁴ házaspárral és Erdélyi Károllyal¹⁵ Részükről: Gromovék, az új tanácsos (Sztarcev)¹⁶  és egy fordító. Elég istenes volt az este. Mert vacsora, pingpong játék (résztvevők: Gromovné, Kissné, tanácsos és én), film, éjfél körül még egy tea. Nem túl sok, de több szesz, mint amennyi jól esik és egész este szakadatlan harc az itatás ellen.

(Erről jut eszembe: Bajkov felhívta Sándort. Üdvözletét küldi. Igen hálálkodott. Az ügyét úgy látszik, kézbe vették és rendeződni fog. Gyermeke egészséges, a Bajkov féle nagymama gondozza. Az idős papa is nagyon beteg. Az orvosok azzal bíztatják, hogy felesége gyógyítható.)

Tegnap pedig én ejtettem rémületbe a Vilmát, mondtam vendégek jönnek. Nálunk volt Aczél, Biszku, Sándor. Gulyást főzött és pogácsát sütött nekünk Vilma. Bevallom: héttől éjjel kettőig beszélgettünk és kártyáztunk. Ne gondold, hogy nagy baj volt, mert nem aludtam eleget. Itt beszámolok magamról:

Aznap, mikor elutaztál, este nyolckor lefeküdtem és aludtam reggel nyolcig. Később pedig hiába feküdtem le korán, például vasárnap, hétfőn és szerdán, éjjel 2-3-nál előbb nem tudtam elaludni, vagy ha elaludtam, akkor felébredtem reggel 4-kor, vagy ötkor. Ez először adódik abból, hogy nem voltál itthon. Mégiscsak üres nélküled számomra a ház. Másodszor adódott egészségi állapotomból. Lelkiismeretesen végeztem az összes kezelést kamillaöblögetéstől kezdve a bőrgomba elleni kezelésig, vasárnap és ma este fürdés, fejmosás, körömvágás stb. Fogorvosnál is voltam pénteken, hétfőn, szerdán. A régebbi fájdalmak fokozatosan elcsitultak, már csak kis mértékben vannak meg. Szerdán megkaptam azt az egyedülálló koronát, amely az utoljára leköszörült korona helyére lett csappal odaerősítve. Úgyhogy balközépen most ismét tudok kicsit rágni. Azonban szerdán jelentkezett (ismét utazás előtt vagyunk) egy erős torokfájás. Csütörtökön megnézettem magam, elég erős, teljesen szabályos torokgyulladásom volt. Ezt nyilván Gromovnál szereztem, de nem az ő hibájából, hanem saját hibámból. A ping-pongnál megizzadtam, utána egy órát ültem abban a hideg moziteremben és kész is voltam. A torokgyulladás ellen kaptam: penicillint, kalmopirint és azt az édes, barna kanalas orvosságot. A gyulladás nagyjából már el is csitult, azonban a szájam íze, a gyomrom a fejem már úgy meg van kavarodva ettől a sok mindenféle fájdalomtól, injekciótól, orvosságtól, amiben az utóbbi két hónapban részem volt, hogy már magam is unom. Hát így vagyok. Mindezek ellenére fizikailag jó erőben érzem magam és az általános közérzetem, hangulatom jó, ami valószínűleg onnan van, hogy az az átok fogfájás kicsit tágít végre tőlem.

Ma telefonon beszéltem hivatalodból Koltainéval¹⁷. Üdvözölnek. Azt mondják, ők jól vannak, egyik-másik betegük meggyógyult, te legyél egész nyugodt és gyógyítsd magad.

Vilma rólam a tőle megszokott módon gondoskodott. Húslevest, borjúpörköltöt, gulyást és hasonlókat főzött. Ma este ½ 8-kor úri ételt (gomba tojással) ettem. Tízkor ismét lejött és adott egy tányér igen jóízű, nem zsíros kocsonyát teával. Megkért, adjam át üdvözletét.

Az ismerősök üdvözölnek, minden jót, főleg jó egészséget kívánok neked. Orvosaidat, kezelőidet tiszteltetem.

Sok szeretettel csókollak:

János”

Szövegmagyarázat

1. Kádár János Moszkvába utazott az SZKP XXI. kongresszusára (1959. január 27. - február 5.)

2. J. I. Gromov 1957-1959-ben a Szovjetunió budapesti nagykövete.

3. K. I. Ivanov a szovjet főkonzul Debrecenben.

4. M. I. Kazakov, a Déli Hadseregcsoport tisztje.

5. Sándor József 1957. februártól 1963-ig a Központi Bizottság Párt és Tömegszervezetek Osztálya vezetője.

6. Kossa István 1957. május 9-től 1963-ig közlekedés- és postaügyi miniszter.

7. Nemes Dezső 1957. és 1961. között a „Népszabadság” főszerkesztője.

8. Stiflitz „bácsi”, vadászati szakérő Telkiben.

9. Szirmai István 1957. júliusától 1959. végéig a Központi Bizottság Agitációs és Propaganda Osztályának vezetője.

10. Major Tamás 1945-től 1962-ig a Nemzeti Színház igazgatója.

11. Tömpe István 1958-tól 1962-ig a földművelésügyi miniszter első helyettese.

12. Várkonyi Zoltán színész, színházi és filmrendező, 1949-től 1962-ig a Nemzeti Színházban színész és rendező.

13. Dr. Szabó Zoltán a Budapesti Orvostudományi Egyetem Sebészeti Klinikájának főorvosa.

14. Kiss Károly 1956. novemberétől 1961-ig a Központi Bizottság titkára.

15. Erdélyi Károly 1956. november 4-től a kormány titkárságán, 1958. és 1962. között a Központi Bizottság apparátusában Kádár János referense.

16. Sztarcev a budapesti szovjet nagykövetség tanácsosa.

17. Koltainé - Mária beosztottja a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalában.

Jegyzetek:

Kádár Jánosné levélváltásuk idején (1959. jan. 18. és jan. 23.) a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának osztályvezetője volt.

A hivatalt még Nagy Imre miniszterelnök - első kormánya idején - 1954. márciusában hozta létre. Első vezetője Szántó Zoltán volt, aki a korabeli források szerint több feljegyzést is készített a hivatal megszervezésének nehézségeiről. Feladatkörébe tartozott az állami szervek tevékenységével kapcsolatos tájékoztatók összeállítása a sajtó részére. Továbbá sajtó-termékek engedélyezése, a sajtó politikai jellegű irányítása, és ideológiai befolyásolása. Közvetlen felügyeletet gyakorolt az MTI (Magyar Távirati Iroda), valamint a Magyar Rádió és a Televízió felett.

Kádár János ebben az időben a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) első titkára volt. Erre a tisztségre a párt országos értekezlete 1957. júniusában választotta meg. Ezt megelőzőleg 1957. febr. 26-tól az MSZMP Ideiglenes Központi Bizottsága (IKB) elnökeként irányította a pártot. Levele írásakor államminiszterként tevékenykedett. Ebben a feleségéhez írt levelében hosszasan foglalkozik lovasberényi vadász élményeivel, néhány baráti összejövetellel. Tudnivaló, hogy alig fél évvel ezt megelőzően fejeződött be Nagy Imre és társai pere, az ítélet alapján, 1958. június 16-án Nagy Imrét, Maléter Pált, Gimes Miklóst és Szilágyi Józsefet kivégezték.

Felhasznált irodalom:

Kedves, jó Kádár elvtárs!

Válogatás Kádár János levelezéséből 1954-1989

Szerkesztette: Huszár Tibor

Osiris Budapest 2002

Huszár Tibor:

Kádár, A hatalom évei 1956-1989

Corvina Kiadó Bp. 2006

A jegyzetek készítésénél:

Internet: Wikipedia

Szerkesztette:

Dr. Temesvári Tibor

2009. december