Tököl 1956, szovjet szemmel

1956. november 3-a egy szombati napra esett. Ezen a napon átalakult Nagy Imre kormánya¹. A parlamentben a déli órákban tárgyalások kezdődtek a szovjet csapatkivonások részleteiről. A szovjetek főtárgyalója

Mihail Malinyin vezérezredes, a magyar küldöttség vezetője: Maléter Pál vezérőrnagy volt. A megbeszélések végén abban állapodtak meg, hogy a két küldöttség a tárgyalásokat este tíz órakor folytatja, de már a tököli szovjet parancsnokságon. A szovjet küldöttség tolmácsa Vitalíj Ivanovics Fomin, aki az 1956-os szovjet különleges hadtest politikai osztályának munkatársa volt. Fomin - mint Kő András és Nagy J. Lambert könyvéből kitűnik - Moszkvából 1992-ben, egy telefonos interjúban emlékezett a Tökölön folytatott tárgyalások részleteire.

„- Hogyan és mikor került Tökölre? Milyen körülmények között.

-          Október 31-én, 15 óra után, amikor a szovjet tankok már kivonultak Budapestről. Én azonban egyéb okok miatt, körül belül három vagy négy páncélos kocsival, de tankok nélkül, csak 16 óra felé indultam el Tökölre. Tudniillik három szovjet katonát kellett magammal vinnem a szovjet objektumra, akik a józsefvárosi telefonközpontban voltak. A szóban forgó három katona a 33-as motorizált hadosztály kötelékébe tartozott, amely Romániából jött. A Corvin köznél 25-én az oszlopukat támadás érte és szétszórta. Ezt követően kerültek a józsefvárosi telefonközpontba. Miattuk késtem és körülbelül 5 vagy 6 óra tájban értem ki Tökölre.

- Mit tapasztalt, amikor kiérkezett?

-          A szovjet laktanyákban a szokásos élet folyt. Abban az időben az objektum katonai repülőtér volt, lakótelep, amelynek egy részét addigra már kiürítették, és ott tartózkodott az oda áthelyezett hadtest törzse is.

- Magyarok voltak az objektumon?

-          Akkor már voltak Tökölön magyarok! Nagyon sok civil, akik politikai okok miatt keresték fel, mások korábban szovjet emigrációban éltek, de rajtuk kívül meghúzódtak ott katonatisztek, volt ávósok és pártfunkcionáriusok is.

-          A legtöbbjét nem ismertem, de november 1-jén vagy 2-án láttam Tökölön Marosánt², mellette volt Erdélyi Károly³, aki Kádárnak⁴ tolmácsoskodott később, és sokan mások, akikre már nem emlékszem. Tudom, hogy november 1-jén éjszaka jött Kádár vele volt Münnich⁵ és néhány más ember. Én úgy tudom, hogy Csepel felől érkeztek gyalog.

- Kádárék meddig maradtak?

-          Nagyon rövid ideig. Lábbelit cseréltek, mert az övék át volt ázva, vacsoráztak és utána elrepültek.

- Hová?

-          Hát, ahogy én tudom Szolnokra.

- Ön hogyan lett tagja a szovjet tárgyalóküldöttségnek?

-          Rádión keresztül hallottam a leendő megbeszélésekről, de nem nagyon figyeltem oda. November 2-án reggel vagy délelőtt azonban hívatott Malinyin tábornok és közölte velem, hogy a szovjet-magyar tárgyalásokon én leszek a tolmács. Kicsit kellemetlenül éreztem magamat, mert Siskin volt a hivatalos fordító. Amikor ezt felvetettem, megnyugtattak, hogy nem baj, legalább két magyarul tudó tiszt lesz a delegáció tagja. Malinyin még azt is hozzátette: „A parlamenthez vezető utat is te fogod megmutatni.” Hallottam, hogy Csepelen lőnek, éppen ezért úgy döntöttem, hogy Dunaharasztin keresztül közelítjük meg Budapestet.

- Kik voltak a szovjet küldöttség tagjai?

-          Malinyin vezette a delegációt, továbbá Styepcsenko altábornagy, a politikai főcsoportfőnök-helyettese és Scselbanyin vezérőrnagy a hadtest törzsfőnöke. Azonkívül Siskin, aztán a segédtiszt, a gépkocsivezetők és én. A ZIM személygépkocsit egy terepjáró gépkocsi kísérte hat géppisztolyos katonával és azok parancsnokával. Dunaharasztinál megállított bennünket a nemzetőrség, én kiszóltam, hogy kik vagyunk, mire tovább mehettünk.

Dunaharaszti után Malinyin hadseregtábornok egy dombon észrevette, hogy légvédelmi ágyúk néznek velünk farkasszemet. (Utána tudtam meg, hogy ez a Mecséri-féle alakulathoz tartozott.) „Na kérlek szépen - fordult hozzánk a tábornok -, éppen tegnap kértük, hogy ne csináljanak semmit, mert lesz egy hülye, aki elsütheti az ágyút és ebből baj lehet. Kána Lőrinc vezérőrnagy, az akkori légvédelmi parancsnok utóbb azt mondta, hogy a Varsói Szerződés értelmében telepítették az ágyúkat oda, s azok Budapest védelmét szolgálták. Végül aztán szerencsésen megérkeztünk a Parlamenthez, útközben nem volt semmi incidens. A Kossuth tér tele volt emberekkel én kiszálltam a kocsiból és érdeklődtem, hogy melyik kapunál fogadnak minket. Két srác fogta rám a fegyvert, mondtam nekik, hogy srácok ez veszélyes játék!” Kicsodák vagytok?” - kérdezték Azt feleltem, hogy itt van a szovjet katonai küldöttség, és legjobb, ha maguk biztosítják nekünk az utat. Büszkék lettek erre a feladatra, s kiabálták: „Itt van a szovjet katonai küldöttség, adjanak utat!” Hát így mentünk a parlamentbe.

A folyosón találkoztunk Tildyvel⁶, egy csoporttal ment. Megnézte magának Malinyin tábornokot, nekem úgy tetszett, hogy megijedt valamitől! Legalábbis ez volt az érzésem. Nem emlékszem, hogy Maléter, Szűcs Miklós, vagy Kovács fogadott-e minket, de hamarosan a tárgyalóteremben találtuk magunkat.

- Mi volt a benyomása a parlamenti tárgyalásokról?

-          A parlamenti tárgyalás nyomasztó volt, tudniillik a magyar fél nagyon sürgette, hogy a szovjet csapatok kivonására minél gyorsabban kerüljön sor. Azt mondták, olyan a helyzet, hogy senki nem tudja mi történik holnap. Esetleg valamilyen provokáció vagy véletlen összetűzés - A népnek meg kell tudnia, hogy megkezdjük a csapatok kivonását - A tárgyalás alapját képezte, hogy először azokat az alakulatokat vonják ki, amelyek október 23-a után érkeztek Magyarországra, és utána - megfelelő ütemezéssel - a többieket. A kivonulás technikai részletei a tárgyalás második részére maradtak.

- Önnek mi volt a benyomása a magyar tárgyaló küldöttség egyes tagjairól?

-          Hát, ahogy én emlékszem: magyar részről Szűcs ezredes volt a tolmács, ő fordított nagyon jól és nagyon nyugodtan; Maléter „hivatalos arcú” ember volt, talán mondhatjuk, egy kicsit büszke is.

- Merev?

- Merev. De ő mégis beszélt. A legmerevebb viszont Erdei Ferenc⁶ volt. Ő alig szólt és nagyon komor arccal ült. A többiekkel könnyen szót értettünk, mivel katonai problémák voltak napirenden.

- Milyen hangulatban fejeződött be a tárgyalás első szakasza?

-          Nyugtalan volt a hangulat! Mikor kimentünk, nagyon sok újságíró volt ott, és mindenkinek volt valamilyen kérdése: miben állapodtunk meg? Jutottunk-e valamiben közös nevezőre? Mikor mennek ki a szovjet csapatok - így tovább.

- Mikor elhagyták a Parlamentet, hová mentek?

-          Vissza Tökölre.

- Mi úgy tudjuk, hogy a szovjet nagykövetségen is voltak.

-          Igen, de a parlamenti tárgyalás előtt! A szovjet nagykövet, Andropov⁷ fogadta Malinyin tábornokot, illetve a delegáció tagjait. Én ezalatt a fogadószobában tartózkodtam, az akkori követségi titkárral, Krjucskovval, aki később a KGB⁸ főnöke lett. (Jelenleg a múlt évi puccs miatt börtönben van.(K.A-N.J.L.) Beszélgettünk.

- Tökölre visszamenet kaptak-e magyar katonai biztosítást az útvonalon?

-          Igen, kaptunk, de már nem nagyon emlékszem a részletekre, mert kimerült voltam.

- Hogyan zajlott az a pár óra, amely a magyar katonai küldöttség megérkezéséig tartott?

-          Készültek a fogadásra. Sőt fehér asztalt terítettek.

- Honnan tudja?

-          A hadtestparancsnok helyettese, akihez ez tartozott, tőlem kérdezte meg, hányan ---

jönnek és hány személyre kell teríteni. Azt mondta oroszul, hogy bankett lesz, fogadás---

- Önnek személy szerint nem volt tudomása arról, vagy nem sejtette, hogy itt valami készül?

-          Nem---Semmi---De időm sem volt ezzel törődni és a hatáskörömbe sem tartozott. A javaslatait kell írásban rögzítenem, pontosítanom, és nem utolsósorban meg kellett beszélni, hogy a tárgyalás második szakaszában miről lesz szó.

- Hogyan emlékszik vissza a magyar küldöttség megérkezésére és melyik épületbe vezették be őket?

-          Én voltam a fogadóbizottság tagja, éppen ezért erről nem tudok semmit mondani. Mi már bent tartózkodtunk abban a szobában, ahol a tárgyalást folytatni kívántuk; ahol egy T-alakú asztalt állítottak össze a delegációk részére.

- Egyes visszaemlékezők azt mondják, hogy először a parancsnoki vezették föl a magyar küldöttség tagjait.

-          Én úgy emlékszem, hogy a tárgyalásra kijelölt szoba a tisztek részére létesített épülettömbben volt.

- Jó hangulatban kezdődött ez a második tárgyalószakasz Tökölön?

-          Igen. Megmondom őszintén, én is feldobott hangulatban voltam, így egy kicsit jobban éreztem magam. Barátian csevegtünk, nem volt hivatalos hangnem. Malinyin még viccelt is és azt mondta: „Na, Fomin, te most pontosabban fordíts!” Aztán leültünk és az orosz szöveget magyarul ismertettem. Malinyin a tárgyalás alatt nagyon nyugodt volt. Én semmiféle problémát nem észleltem; nagy vonalakban gyorsan, mindenben megegyeztünk. Utána Malinyin azt mondta, hogy na most már menjünk át a fehér asztalhoz és ott folytassuk. Arra is emlékszem, hogy Erdei Ferenc ezúttal sem szólt egy szót sem, csak a végén, amikor Malinyin a fehér asztalhoz invitálta a küldöttséget. Ekkor megjegyezte, hogy: „Köszönjük szépen, de nekünk sietnünk kell vissza, hogy közölhessük Nagy Imrével: minden rendben van----„ Akkor hoztak bort, egy pincérnő jött néhány üveg borral---

(A moszkvai telefonvonal megszakadt, Fomint újra hívtuk.)

- Folytassuk onnan, hogy bejött a pincérnő---Azaz hogy, kérjük mondja el, milyen körülmények között került sor a letartóztatásra, és ki hogyan viselkedett?

-          Ittuk a bort a sikeres tárgyalásra, leültünk és vártuk, hogy a delegáció kocsijai előálljanak. De amikor ott összeültünk és beszélgetni kezdtünk egymással egyszer csak váratlanul bejött a szobába három KGB-tiszt, fegyveres katonák kíséretében. Velük lépett be a helyiségbe Szerov hadseregtábornok, a KGB parancsnoka, és - hogy mondjam - azt mondta a magyar delegáció tagjainak, hogy le vannak tartóztatva! Ezzel egyidőben Malétert, Kovácsot és Szücsöt lefegyverezték. Érdekes, hogy Szerov díszruhában volt. Díszköpenyben, arany vállapokkal és fehér kesztyűvel---A fehér kesztyűt a kezében tartotta, majd ezeket az asztalra dobta. Ez volt a jel! Ez volt a jel!--- és lefegyverezték a katonákat. Attól féltek, hogy a magyarok lövöldözni fognak.

- Mi a véleménye: Malinyin tudhatott arról, hogy ez be fog következni?

-          Utólag kétségeim vannak afelől, hogy Malinyin nem tudott a letartóztatásról---Valamit tudott--- Valamit tudott----(A november 4-i támadásról minden bizonnyal értesült, mert november 2-án részt vett a szolnoki eligazításon-K.A.-N.J.L ) De hogy milyen formában, azt nem tudom. Mindenesetre a módszer Szerovra vallott----

- Hogyan viselték el a magyarok a letartóztatást?

-          Csodálkoztak, mert ezt az előzmények után senki nem várta. Megdöbbentek. Senki sem mondott egy szót sem, amikor már le voltak tartóztatva, és hamarosan ki is vezették őket a szobából. Én is sokkos állapotba kerülhettem, mert egyéb részletre nem emlékszem. Azt tudom, hogy Siskinnel egy kis szobába kerültünk.

- Ön szerint mi történt a magyar küldöttség többi tagjával, a szakértőkkel, a gépkocsivezetőkkel és a kísérőkkel?

-          Nem találkoztam a szakértőkkel. A magyarok részéről csak ez a három katonatiszt és Erdei tartózkodott a szobában.

- A delegáció életben maradt tagjai elmondták, hogy még az éjszaka folyamán kihallgatták őket.

-          Én nem vettem részt ezeken a kihallgatásokon. Később Malasenko ezredes a felderítési osztály vezetője tájékoztatott engem, hogy külön-külön beszélt Szüccsel, Kováccsal és Maléterrel. Alá akartak íratni velük egy Nagy Imrének szóló levelet. A levél tartalmát pontosan nem ismerem, csak annyit tudok mondani, hogy egyikük sem írta alá!

- Tudomásunk szerint még az éjszakai órákban egy rádiós kocsi segítségével felvették a kapcsolatot a Honvédelmi Minisztériummal.

-          Áh, igen---És amikor nem sikerült aláíratni a Nagy Imrének címzett, akkor Malasenko közölte velem - a küldöttség letartóztatása után egy órával, vagy valamivel korábban -, hogy parancs van Budapest elfoglalására és a hadműveleti tervek már elkészültek, rajtuk változtatni nem lehet, a további események nem tőlünk függnek. „Mi csak azt akarjuk, hogy minél kevesebb vér folyjon. Te tudod - folytatta -, hogy Budapest körül légvédelmi ütegek állnak, és ezek nagyon komoly fegyverek a tankok és a páncélkocsik ellen. Jó volna az ütközést elkerülni. Itt van a Honvédelmi Minisztérium által rendelkezésünkre bocsátott rádiós kocsi, ennek segítségével, Maléter nevében rádiógramot kell leadni a minisztériumba, hogy a tárgyalások tartanak, és a megbeszélések értelmében megkezdték a szovjet csapatok áthelyezését a kivonulásnak megfelelően. Ne lőjenek!”

- Tehát akkor hamisítás történt?

-          Hogy mondjam---Úgynevezett kis dezinfomácia---Mikor Malasenko ezredes magához hívott, azt is javasolta, hogy hamis táviratot adjak fel Maléter nevében. Én katona voltam, a parancs az parancs, és láttam, hogy ebben van valami, ami hozzásegíthet ahhoz, hogy valóban kevesebb legyen a véráldozat. Tudtam, hogy nem lehet ezt megcsinálni, de mégis megpróbáltam meghívni a Honvédelmi Minisztériumot. Egy oroszul megírt táviratot lefordítottunk magyarra, és barátian elmondtam a rádiós kocsi személyzetének, hogy a hazafias érzésektől függetlenül a hadművelet megkezdődik, s ha ellenállásra kerül sor, akkor mindkét oldalon komoly veszteségek lesznek. Akarják-e ezt? Nem tudjuk, hogy háborúra számíthatunk-e vagy sem, gondolkozzanak el rajta, és az önök dolga eldönteni: együttműködnek-e velünk. Emlékezetem szerint a rádiós kocsiban egy százados volt a távírász, továbbá vele volt egy őrnagyi rendfokozatú tolmács. Utóbbi azonban, aki a fordításban még segített, a rádiógram leadásában már nem vett részt.

- És utána?

-          Utána, nem tudom pontosan, százszázalékosan, de később egyik visszaemlékező azt mondta nekem,hogy a rádiógram elkerült a Honvédelmi Minisztériumba, de hogy mi lett a sorsa, fogalmam sincs. Azt viszont tapasztaltuk, hogy - ezért vagy másért - magyar légvédelmi ágyúk nem tüzeltek ránk, csak egy helyen szólaltak meg a s Soroksári úton---

(telefonvonal ismét megszakadt.)

- Hogyan értékeli azt a tényt, hogy a magyar küldöttséget csellel tőrbe csalták és az egész tárgyalás csak szemfényvesztés volt?

-          Mindenki úgy értékelheti, ahogy akarja. Az én véleményem az, hogy ezáltal kevesebb vér folyt! Semmi más. A támadásban részt vevő erők létszáma és technikai fölénye olyan nagy volt, hogy a légvédelmi ágyúk különben sem jelenthettek volna akadályt. S ha mégis megpróbáltak volna ellenállni, több lett volna az áldozat. Semmi más. Az én véleményem az:

ha a tárgyalás az előzetes forgatókönyv szerint alakul, akkor meglehetett volna beszélni a magyar delegáció nagyobbik részével, a katonákkal, hogy valami kompromisszumot találjunk ki, és ne kerüljön sor erre a második beavatkozásra, az erőszakos bevonulásra Budapestre. Mert az előzetes információk szerint - amit a tények is bizonyítottak - a főváros nem volt képes megvédeni magát velünk szemben.

- Tud-e arról, hogy a magyar Honvédelmi Minisztérium vezető munkatársait is letartóztatták és november 4-én őket is Tökölre szállították?

-          Nem lehet azt mondani, hogy letartóztatták. Elfogták---Ahogy én tudom: tehergépkocsiba ültették őket és kivitték a vezetőket Tökölre. Én akkorra már elhagytam a szovjet bázist.

- Mikor?

-          Reggel 8 órakor elindultam Mátyásföldre.

- Kikkel ment együtt? Vagy egyedül volt?

-          A politikai osztály vezetőjével mentem.

- Mátyásföldön találkozott-e Maléterékkel?

-          Nem, nem találkoztam.

- Nemrégiben Szücs Miklós ezredes a tököli eseményekkel kapcsolatban ugyancsak nyilatkozott nekünk és kijelentette idézzük: „Fomin egy csomó vad dolgot állít, mindenesetre most féltéglával veri a mellét, hogy így meg úgy, mennyi mindent tud, meg hogy annak idején --- De Tökölön, amikor már le voltunk tartóztatva, azt kiabálta nekünk magyarul,hogy: ”Na mi van ellenforradalmárok?!”

-          Ez tiszta hazugság! Tiszta hazugság!---

- Szerovról, aki nemrégiben meghalt mi a véleménye?

-          Egyszerűen - hogy mondjam - szürke ember volt, aki minden parancsot gondolkodás nélkül végrehajtott. Az a véleményem, hogy ő, mint igazi KGB-vezető azt csinálta, amit korábban mindenkivel, és oly módon, ahogy ezt megszokta. Nekem semmilyen szimpátiám nincs vele szemben.

- Arról van szó, hogy Szerov ezt parancsra csinálta?

-          Persze, persze. Biztos, hogy parancsot kapott Hruscsovtól¹⁰. A módszer azonban egyéni volt!

- Milyen érdekes dokumentumok előkerülése várható még’56-tal kapcsolatban? Mi az, ami még érdekes lehet számunkra ebben a témakörben?

-          Ezzel a kérdéssel mindig bajban vagyok, mert a szóban forgó időszakban kevés dokumentum készült, többnyire csak hadijelentések találhatók az irattárakban. Ezeknek a legnagyobb része is a történések után született. Amit most önöknek elmondtam, az az akkori feljegyzéseimre és visszaemlékezéseimre épül, kibővítve persze később tudomásomra jutott információkkal.

- Végezetül: megszabad kérdezni, hogy hány éves?

-          Hatvannégy.

- Mikor került vissza a Szovjetunióba?

-          1961. januárjában vezényeltek vissza.

- Mivel foglalkozik ma?

-          Hadtörténész vagyok. Többek között 1956 eseményeinek feldolgozásával foglalkozom. Úgy érzem, hogy még sok a tisztázásra váró fehér folt. Sok a közös feladatunk és közös nevezőre is kellene jutnunk az események megítélésében és értékelésében. Sajnos, nálunk ez még részben tabutéma.

A telefonbeszélgetés rövidített része az Új Magyarországban megjelent. Ezt követően elküldtük az interjú szövegét Fominnak és arra kértük, egészítse ki, vagy pontosítson egyes részleteket.

Alább előbb a válaszlevélből idézünk:

„--- A magyar kormánydelegációt a KGB munkatársai tartóztatták le, akik nem álltak kapcsolatban a hadsereggel. Tulajdonképpen az SZKP eszközei voltak, az SZKP parancsát teljesítették. Számomra ez az akció teljesen váratlanul zajlott le. Malinyin tábornok nem tett semmiféle utalást arra, hogy esetleg be fog következni. Abban a szövegben, amelyet nekem le kellett fordítanom, nem volt semmilyen ultimátum---Én nem tudom és nagyon nehéz is eldöntenem, hogy a szovjet tárgyaló delegáció tagjai - akik között tábornokok is voltak -tudtak-e a szószegésről, de nem zárom ki---

Arra vonatkozóan, hogy milyen hangulatban folytatódtak a tárgyalások Tökölön, elmondhatom: Malinyin tábornok a maga részéről mindent megtett a jó hangulatért, én pedig igyekeztem meggyőzni a jelenlévőket, hogy minden jól alakul, és még a tolmács is jobban fordít, mint a parlamentben. Malinyin nem mondta, hogy:>> Na, Fomin,te most pontosabban fordíts!<< A pincérnő nem üvegekben hozta a bort,hanem kelyhekben!

Azzal kapcsolatban, hogy milyen körülmények között zajlott le a letartóztatás, azt válaszolhatom: bejött a szobába három KGB-s tiszt, de fegyveres katonák nélkül! A tisztek odamentek a magyar katonák székei mögé, és ezután lépett be a szobába a KGB vezetője, Szerov hadseregtábornok, díszegyenruhában, sapkában és fehér kesztyűvel a kezében. Odament az asztalhoz és rádobta a fehér kesztyűt. A mozdulat mintha jeladás lett volna, mert a KGB-s tisztek ezután a mozdulat után fegyverezték le Malétert, Kovácsot és Szűcsöt.

Nehéz válaszolni arra a kérdésre, hogy tudott-e Malinyin a letartóztatástól. A szovjet csapatok másodszori bejöveteléről - ez az interjúból is kiderül - korábban már értesült. A letartóztatást Szerov döntötte el ezután, hogy a magyar tárgyaló küldöttség elhárította a vacsorára szóló meghívást.

Az éjszakai kihallgatásokról annyit: Malasenko nem akarta rávenni őket arra, hogy Nagy Imrének szóló levelet aláírják. A kezében volt a Budapest védelmét ábrázoló magyar nyelvű térkép, amelyet nem túlságosan precízen állítottak össze és tulajdonképpen csak segítséget akart kérni a magyar katonáktól.

A rádiós üzenet szövege pontosan így szólt: >> A megbeszélések folytatódnak. Az egyezménnyel egyetértésben a szovjet csapatok megkezdték a kivonulást. Tüzet szüntess! Maléter.<<

Az én értelmezésem szerint a tárgyalásokkal el lehetett volna a vérontást kerülni, ezért fordítottam szívesen és hajtottam végre minden parancsot. A hamis rádiógramnak a fő célja -később sikerült megállapítanom - az volt, hogy a Nagy Imre kormányt megtévesszék; ne tudják meg a Parlamentbe: mi az oka annak, hogy a magyar delegáció kint maradt Tökölön.

Arra a kérdésre: hogy értékelem azt a tényt, hogy a magyar küldöttséget tőrbe csalták, azt mondhatom: csak negatívan! A KGB munkatársainak akciója, amit vezetőjük parancsnoksága alatt hajtottak végre, szégyent hozott ránk. Ha a magyar küldöttség tagjainak megmondtuk volna, hogy milyen eszközökkel és milyen határozott céllal küldjük vissza a szovjet csapatokat Budapestre, hasznosabb megoldást választhattunk volna---A hruscsovi vezetés a kompromisszumokat nélkülöző katonai utat választotta, amivel szégyenfoltot hagyott a szovjet-magyar kapcsolatok történelmének lapjain.

A Honvédelmi Minisztérium tisztjeinek letartóztatásáról: őket november 4-én este teherautóval elvitték Sashalomra, ahol már ott volt a különleges hadtest törzse. A főparancsnokság megbízott azzal, hogy magyarázzam meg a tiszteknek: ők szabadok, és beosztásuknak megfelelően tovább szolgálhatnak, feltéve, ha támogatják a Kádár-kormányt. Ezek után a tisztek ugyanazokon a teherautókon visszamentek Budapestre.

Engem nagyon meglepett Szűcsnek az a kijelentése, hogy én egy csomó vad dolgot állítok, és azt kiabáltam nekik, magyarul: >> Na, mi van, ellenforradalmárok?<< Nem vártam ezt tőle, egy ilyen embertől, akit tiszteltem! Ha az én megjegyzéseimet vad dolgoknak tartja, akkor ég áldja!

Butaság lenne azt állítani, hogy november 3-án a Honvédelmi Minisztériumban tárgyaltunk és nem a parlamentben, ahogy ő a memoárjában állítja („Ezredes voltam 1956-ban a vezérkarnál”),

Mint ahogy az is butaság, hogy Malinyin főszerepet játszott a szovjet csapatok bevetésében október 24-én---

Végső soron annak az embernek, aki tolmácsolt, meglehetett volna bocsátani azt, hogy kiabált a letartóztatás pillanataiban. De én jól emlékszem a gondolataimra és az érzéseimre, amik akkor átjártak és elmondhatom, hogy a Szűcs részéről kitalált frázis vagy mondat nemcsak, hogy nem hagyta el a számat, hanem azok száját sem, akik a letartóztatást végrehajtották! (A visszaemlékezők - többen - a szóban forgó mondatot másnap hallották- K.A.-N.J.I.).

Még egyszer, aláhúzva: én teljes komolysággal vettem részt a tárgyalásokon és tisztelettel viseltettem azok iránt, akik jelen voltak.

Azonkívül a vezérkar volt ezredesének illik tudnia, hogy a feljebbvaló tisztek jelenlétében, szolgálat közben, az alacsonyabb beosztású tisztek nem szoktak kiabálni.

Ugyanakkor elmondhatom: mint történész, nagyra értékelem azokat a pontosításokat, amiket más szemtanúk tesznek azért, hogy az igazságot kiderítsük, még akkor is, ha ez nem az én javamat szolgálja!

Végezetül pedig szeretném kiigazítani az újságot: három évvel fiatalabbnak jelöltek meg. Nem titkolom az életkoromat:1925-ben születtem és jelenleg hatvanhét éves vagyok.

A legjobb kívánságokkal:

Moszkva, 1992.09.27.

Vitalíj Ivanovics Fomin”

Felhasznált irodalom:

Kő András Nagy J. Lambert

Tököl 1956

PUBLICA Rt. Kiadó 1992

Szövegmagyarázat:

1. Nagy Imre kormánya 1956. november 3-án átalakult. A politikai helyzetnek megfelelően a volt „koalíciós” pártok egy-egy képviselőjével. Nagy Imre miniszterelnök és külügyminiszter lett. Kormányának tagjai államminiszterként: Tildy Zoltán, Kovács Béla, B. Szabó István (FKg.P), Bíbó István, Farkas Ferenc (a volt Paraszt Párt utódjaként a Petőfi Párt), Kádár János, Losonczy Géza (MSZMP), Fischer József, Kelemen Gyula, Kéthly Anna (SZDP), valamint Maléter Pál honvédelmi miniszter. Erdei Ferenc (Paraszt Párt) e szerint nem volt tagja a kormánynak, de a megbeszéléseken mégis a magyar delegáció politikai vezetője volt. Erről a szövegmagyarázat 6. pontjában még foglalkozom. Kádár János pedig november 3-án - kormányának tudta nélkül - már a szovjet vezetők döntésére várhatott Moszkvában.

2. Marosán György (1908-1992) magyar baloldali politikus. Apja görögkatolikus kántortanító. Marosán György hosszú évekig szociáldemokrata (SZDP), majd kommunista „színekben” (MDP) politizált. A két párt (SZDP-MDP) egyesülésének egyik legfőbb szorgalmazója. Rákosi börtönét „ő sem kerülhette el.” Eredeti foglalkozása péksegéd volt (innen a gúnyneve: „Buci Gyuri”) Kiszabadulása után 1956. júliusában ismét az MDP Politikai Bizottság tagja. Az októberi események idején, ebben a minőségében a fegyveres leszámolás állhatatos képviselője, de november 4-e után a kormány tagjaként mindennél erőszakosabban kiállt a hatalom megvédéséért. Életével részletesebben ezen a honlapon a „Kádár János és felesége levélváltása” szövegmagyarázata részletesebben is foglalkozik.

3. Erdélyi Károly az orosz nyelvet kiválóan ismerő politikus. Kádár János bizalmasa. 1956. nov. 1-jén ott volt Tökölön is a szovjet katonai bázison. Kádár János és dr. Münnich Ferenc innen „startolt” Munkácson át Moszkvába. Erdélyi 1956. nov. 4-től a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány Titkárságán dolgozott 1958-1962. között az MSZMP KB apparátusában tevékenykedett. 1968-tól-1971-ig, öngyilkosságáig külügyminiszter-helyettes.

4. Kádár János (korábbi nevén: Csermanek János) 1912-ben született Fiuméban, ahol édesanyja cselédként szolgált. Egy hosszú az ún. „kádár-korszak” köthető a nevéhez. A kemény diktatúra után 1962. környékén „kedvenc” bibliai eredetű mondása volt: „Aki nincs ellenünk, az velünk van.” A bibliai szöveg így hangzott: „Aki velem nincs, ellenem van, és aki velem nem gyűjt, az tékozol.” A szöveg a „politikai széljárások”-nak meg megfelelően átment „néhány metamorfózison.” Kezdetben az MKP (Magyar Kommunista Párt) az MDP (Magyar Dolgozók Pártja) magának tudta: „Aki nincs velünk az ellenünk van:” jelszavát.

5. Dr. Münnich Ferenc (1886-1967) politikai elkötelezettsége szerint az ún. „moszkovitákhoz” sorolható.

NKVD-s tiszt (Belügyi Népbiztosság). Igazi keményvonalas. 1922-1945-ig a Szovjetunióban élt.

Közben részt vett a spanyol polgárháborúban. 1945-ben Budapest rendőrkapitánya. 1949-1956. között diplomáciai pályára küldték (Belgrád, Moszkva) Kulcsszerepe volt - szovjet kapcsolatai révén - Kádár János és az ő moszkvai útjának előkészítésében. Mindenesetre ő kérte, hogy Kádár János menjen vele a szovjet nagykövetségre. Ettől kezdve nehéz eldönteni, hogy „vitték” vagy „önszántukból” vettek-e részt a moszkvai találkozón. (1956. nov. 1-3.) A honlap készítője úgy tudja, hogy Kádár János „egy kiskabátban” vágott neki az útnak, Tökölön zoknit és cipőt cserélve. Kádár felesége sem tudott a moszkvai „kiruccanásról”. Mindez arra vall, hogy a követségre érkezésükkor - legalábbis Kádár János - még nem számolhatott egy ilyen út lehetőségével. A „keményvonalas” szovjet vezetők (Molotov, Kaganovics, Vorosilov) az SZKP KB.Elnökségi ülésein (1956. nov. 1-3.) Münnichet szerették volna a magyar „kormányrúdnál” látni. Ny. Sz. Hruscsov első titkár - Jugoszláviából titkos találkozójáról hazaérkezve - azonban Kádár János megbízását támogatta. Münnich 1956. nov. 4-től a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormányban a fegyveres erők és a közbiztonsági ügyek minisztere volt. Ott volt - mint a kormány megbízottja - azon a szovjet autóbuszon, amely Nagy Imrét, családját és társait a jugoszláv követségről „akaratuk ellenére” Mátyásföldre a II. Rákóczi Ferenc Katonai Iskola épületébe szállította. Az épület ebben az időben a szovjet katonai elhárítás bázisa volt. Münnich Ferenc 1958-1961. között Kádárt „váltotta” - a miniszterelnöki székben.

6. Erdei Ferenc (1910-1971) szociológus, a népi írók egyik elkötelezettje, politikus. 1945. után többször volt miniszter, 1956-ban Nagy Imre második kormányában miniszterelnök-helyettes. Nagy Imre 1956. nov. 3-án átalakult kormányában már nem vett részt. Maléter Pálné édesapjának nehezményezte is, hogy „bár alapító tagja volt a Parasztpártnak, mégis kidobták és kirepítették a kormányból is. A tárgyaló küldöttségben is csak véletlenül maradt meg, innen elfelejtették visszahívni.” Erdei, Maléter, Kovács, és Szücs együtt kerültek a Fő utcai börtön celláiba. Maléterné visszaemlékezéséből tudjuk, hogy a két férfi Maléter és Erdei „megmutatták egymásnak a feleségük képét és abban maradtak, hogy amelyikük előbb szabadul, az értesíti a másik feleségét.” Kádár János közbenjárására Erdei néhány hét múlva szabadulhatott, „és ígéretéhez híven most ő üzent nekem” - emlékezett vissza Maléter Pálné szül. Gyenes Judit. A küldöttség további tagjai: Kovács István vezérőrnagy, Szücs Miklós ezredes ugyanezt megerősítették. Kovács István a letartóztatás utáni részletekre így emlékezett: „Átkísértek bennünket a parancsnoki épületből a száz-kétszáz méterre lévő a repülőtér irányába fekvő legénységi fogdába. Engem egyzárkába tettek Maléterrel, Erdeit Szüccsel. Ott voltunk másnap reggelig.”

Reggel egy szovjet ezredes és több szovjet tiszt kíséretében páncélgépkocsin elindultak Budapest felé. A Juta-domb környékén, azonban a magyarok részéről erős lövöldözés várt rájuk. A gépkocsiban ülő egyik szovjet ezredes meghalt, Kovács köpenyét egy golyó lyukasztotta át. A páncélgépkocsi és a mögöttük a volt ÁVH embereivel haladó teherautó visszafordult Tökölre. Még aznap délután katonai helikopteren Mátyásföldre a II. Rákóczi Ferenc Katonai Iskola épületébe szállították őket. Az épület a szovjet biztonsági szolgálat egyik központja volt. Két nap után a küldöttség mind a négy tagját a Gorkíj-fasori szovjet városparancsnokságra kerültek. Itt kezdődött meg előzetes kihallgatásuk is. Innen szállították őket most már „végleges helyükre” a fő utcai börtönbe.

Kopácsi Sándor Budapest volt rendőrkapitánya - aki már a börtön „lakójaként” várt sorsára. Itt találkozott Néhány pillanatra Maléter Pállal. Maléter ezt mondta neki: „Lehet Sándor, hogy Te életben maradsz, ne feledd, ne feledd az állomásokat: Tököl, Tököl Sashalom, Fő utca…”

Erdei Ferenc hamarosan „konszolidált” viszonyok közé került. A Bp. Bajza u.-i egyik villájában lakott családjával. 1956. nov. 4-e után a mezőgazdaság „kollektivizálásának” élharcosa volt. Később az MTA főtitkára, majd a Hazafias Népfront vezető személyisége lett.

7. Juríj Vlagyimirovics Andropov (1914- 1984) orosz nemzetiségű szovjet politikus. Rövid ideig az SZKP (Szovjetunió Kommunista Pártja) főtitkára. 1930-ban belépett a párt ifjúsági szervezetébe, a Komszomolba.

1939-től tagja a pártnak, 1940-1944 között. a Szovjet Karéliai-Finn Köztársaság Komszomol szervezetének vezetője. A háború alatt a partizánharcokban vett részt. 1951-ben került a párt titkáráságára. 1954-től nagykövet volt Magyarországon. 1956-ban, mint a magyar események közvetlen szemlélője részt a „nagy szovjet politika” alakításában. 1967-1982. között a KGB (állam biztonsági szolgálat) vezetője. 1973-tól az SZKP Politikai Bizottsága tagja. L. I. Brezsnyev halála után 1982-től, haláláig az SZKP KB. főtitkára. Andropov mind a bel-, mind a külpolitikában „szürke eminenciásként” vett részt.

8. KGB (magyar betűkkel: Komityet Gaszndarsztvennoj Bezopasznosztyi) magyarul Állambiztonsági Bizottság. A szovjet történelemben több elődszervezete is volt. Ezek közül néhány: CSEKA (1917), GPU (1922), OGPU (1923), GUGB (1934) az állambiztonsági hivatalt ettől kezdve az NKVD (Belügyi Népbiztosság) felügyeli. A háború után szervezték meg a KGB-t, amely 1991-ig működött, a Minisztertanács alárendelésében.

9. Ivan Alexandrovics Szerov (1905- 1990) szovjet állambiztonsági tiszt, 1954-1958. között a KGB elnöke, illetve a GRU (katonai hírszerzés) vezetője 1958-1962. között. Ukrajnában ismerkedett meg a háborús években Ny. Sz. Hruscsovval, aki ebben az időben Ukrajna Kommunista Pártja első titkára volt. Moszkvába való visszatérése után a hirhedt Berija népbiztos helyettese lett. Beosztásában szisztematikusan szervezte és irányította a Szovjetunióban élő „kis népek” likvidálását a balti államoktól, egészen a Volga menti németek kitelepítéséig. 1941-ben a „moszkvai védelmi zóna” parancsnoka. 1947-1953. között belügyminiszterhelyettes.

1954-től a KGB elnöke. 1956-ban titokban érkezett Magyarországra. Jelentései tanulmányozhatók a „Jelcin Dossziéban”, illetve a „Hiányzó lapok Magyarország 1956-os történetéből” c. gyűjteményben. Minkét kiadványról ezen a honlapon az olvasó már tájékozódhatott. Szerov tartóztatta le Maléter Pált és további három társát Tökölön 1956. nov. 3-án az éjjeli órákban. A hatvanas évektől „kegyvesztetté vált”. Állítólagos CIA kapcsolatai miatt 1965-ben még a pártból is kizárták.

10. Nyikita Szergejevics Hruscsov (1894-1971) orosz nemzetiségű szovjet politikus. Persze Sztálin halála után (1953. márc. 5.) fokozatosan szembe helyezkedett a „sztálinizmussal”. Az SZKP XX. Kongresszusán „jutott el odáig” - igaz még titkos beszédben -, hogy párttársai előtt kíméletlenül leleplezze a sztálini korszak bűneit, ártatlan és védtelen emberek millióinak kivégzését, az elkövetett súlyos hibákat. Hruscsovék politikai és katonai döntése volt a magyarországi forradalom leverése. Ugyanakkor nyitása a Nyugat felé az ún. „békés egymás mellett élés” elvének hangsúlyozása a „hidegháború” lassú oldását is jelentette.

Hruscsovak 1958-1964. között a Minisztertanács elnökeként is nagy hatalom összpontosult a kezébe.

Párttársai - élén L. I. Brezsnyevvel - szinte puccsszerűen váltották le 1964-ben. Haláláig háziőrizetben élt.

Forrás:

Wikipedia, Kő András-Nagy J. Lambert: „Tököl 1956”.

Szerkesztette:

Dr. Temesvári Tibor

2009. december