Sztálin beáldozza Buharint

A „párt kedvence” csapdahelyzetben

A párt lapja a „Pravda” először 1936. februárjában fogalmazott meg éles kritikát Buharin¹ nézeteivel szemben. A „jobboldaliként” aposztrofált Buharin ugyanis ellenezte a sztálinisták tempóváltását a mezőgazdaság erőszakos kollektivizálását, a gyorsított ütemű iparosítást, Sztálin egyre növekvő - egy kézben összpontosított - hatalmát.

A „Pravda” éles kritikája után két héttel később mégis külföldre utazhatott feleségével, annak a küldöttségnek a tagjaként, amelynek feladata, hogy megszerezze a Hitlerék által szétvert német szociáldemokrata párt archívumát. Az archívumot a mensevik B. Nyikolajevszkij őrizte Párizsban. Azzal, hogy külföldre engedték Buharint, Sztálinék lehetőséget adtak neki, hogy kint maradjon. Ebben az esetben a „jobboldaliak” vezére disszidenssé, vagyis nyílt ellenségé válhatott volna.

A fecsegő értelmiségi

Sztálin - akit környezete Gazdának is nevezett - ismerte Buharin páváskodó természetét szinte biztos lehetett benne, hogy külföldön „nem fogja tudni féken tartani a nyelvét és éppen eleget fog fecsegni.”

A feltételezésnek volt valóságalapja, minthogy tudták róla, hogy munkakapcsolatban lesz Nyikolajevszkíjjel, nem tudja „és nem is akarja elkerülni a találkozást más mensevikekkel.” Így is történt. „Aki a Szovjetunióban élt, emlékezhet a szabadságnak arra a veszedelmes érzetére, amely az embert külföldön elfogja” emlékeztetett a szerző. Buharin is nyilván „egyszeribe szabadnak érezte magát és terven kívül találkozott a mensevikek vezérével, F. Dannal” A találkozón „veszedelmesen nyilatkozott Sztálinról: Gonosz kis ember, nem is ember, maga az ördög - mondta róla.”

„Hogy bízhatta rá akkor a saját sorsát, hogy bízhatták rá a párt sorsát, az ország sorsát? - kérdezte Dan.” A bizalom nem neki szól, hanem annak az embernek, akiben a párt bízik. Ő mintegy a párt szimbóluma. Ezért dugjuk valamennyien szájába a fejünket, bár tudjuk, hogy egész biztos leharapja.” Miért megy haza? - kérdezte tovább Buharint Dan. „Én nem tudnék emigránsként élni, mint maga. Nem, lesz, ahogy lesz… hátha nem is lesz semmi.”

Dan legyezte és ahogy ilyenkor lenni szokott másokkal is megosztotta a beszélgetés tartalmát. Buharin hosszú beszélgetéseket folytatott Nyikolajevszkíjjel is, aki úgymond a történelem számára mindent feljegyzett. Bár Nyikolajevszkíj Buharin letartóztatása után minden feljegyzést megsemmisített, hogy ne ártson velük, addigra már késő volt.

Valószínű már mások is tudtak, főleg az NKVD² emberei.

Buharin hazatért

Sztálin ősszel másfél hónapra a Pamirba küldte pihenni. Miközben gyönyörködött Közép-Ázsia hegycsúcsaiban, Kamenyev³ és Zinovjev⁴ perében már elhangzott Buharin és a „jobboldaliak” neve akik, úgymond „hozzájárultak a terrorhoz és Kirov⁵ meggyilkolásához.”

Bejelentik a vizsgálat megkezdését…

Visinszkíj⁶ - aki hajdanán a mensevikek embere volt -, mint államügyész hivatalosan is bejelentette a Buharin elleni vizsgálat megkezdését. Tomszkíj a szakszervezetek feje végzett magával. A „Pravda” szerint ő is belebonyolódott „a trockista-zinovjevista terroristákkal fenntartott ellenforradalmi kapcsolataiba.”

Erre a hírre Buharin megszakította üdülését és Moszkvába repült…

A párt egykori „kedvence” védekezik…

Buharin levelet írt a Politikai Bizottságnak és Visinszkíj államügyésznek. Levelében tagadta a bűnösségét, büszkén állította „hogy az utóbbi esztendőkben teljes szenvedéllyel és meggyőződéssel” védelmezte a párt irányvonalát és Sztálin vezetését. „Közölhetem, hogy 1933. óta teljesen megszakítottam minden személyes kapcsolatot egykori elvbarátaimmal, M. Tomszkijjal és A. Rikovval. Ez egyértelműen megállapítható a sofőrök kihallgatásával, az utinaplók ellenőrzésével, az őrök az NKVD ügynökök, a személyzet stb.kikérdezésével.” - írta Buharin. Levelében felsorolta néhány alkalmi találkozását volt politikustársaival. „Kamenyevvel csupán egyszer találkoztam, amikor megkérdeztem, nem térne-e vissza a „Pravda” irodalmi rovatának vezetéséhez, mert ha igen megbeszélem a dolgot Sztálin elvtárssal. De Kamenyev kijelentette: „Azt akarom, hogy felejtsenek el és Sztálinnak még a nevem se jusson az eszébe. Ez után a nyárspolgári megnyilatkozás után természetesen visszavontam az ajánlatomat.” - írta Buharin. Majd áttért Zinovjev és Kamenyev nemrég befejezett perének dicsőítésére. „Ennek a pernek óriási nemzetközi jelentősége lesz. Nagyszerű dolog, hogy ezeket a gazembereket agyonlőtték, mindjárt tisztább lesz a levegő.” Így írt Buharin a tegnapi harcostársairól.

Közben azon töprengett, nem felejtett-e ki még egy „bűnös” találkozást. Eszébe jutott még néhány ilyen. „Bárhogy igyekeztem is elkerülni A. Sljapnyikov látogatásait egyszer mégiscsak elkapott. (Ez idén történt nem sokkal letartóztatása előtt.) Az „Izvesztyija” szerkesztőségében történt, és arra kért, hogy adjak át egy levelet Sztálinnak. Én akkor megmondtam a munkatársaimnak, hogy többé ne engedjék be hozzám, mert ez az ember politikailag bűzlik” - védekezett levelében.

Aztán eszébe jutott még egy „bűnös találkozása”, a bolsevik párt egykori második emberével.

„Radek⁷ lakásán egy ízben találkoztam Zinovjevvel. Egy könyvért jött Radekhez. Mi rávettük igyon egyet Sztálinra (panaszkodott a szívére). Zinovjev akkor dicshimnuszokat zengett Sztálinról (a gazember). Hozzáteszem: az olyan embereknek, mint jómagam és Radek olykor nehezére esik kidobni azt a népséget, amelyik beállít…”

Buharin mindenkit beárult, ahogy Sztálin óhajtotta. Úgy gondolta ő „patyolat tiszta” maradt.

Levelet írt Vorosilovnak⁸

Védekezésével egyidejüleg hisztérikus levelet írt Vorosilovnak. „Most, ahogy ezeket írom, valami egészen valószerűtlen érzés fog el. Mi ez: álom, délibáb, őrültekháza, hallucináció? Szegény Tomszkíj, lehet, hogy tényleg megtévedt nem tudom. (Kész árulónak tartani halott barátját.) Hogy azokat a kutyákat agyonlőtték, annak borzasztóan örülök. A per politikailag megölte Trockíjt, és ez hamarosan nyilvánvalóvá válik. (Fáradhatatlanul dicsőíti a pert és átkozza Trockíjt) Ajánlom, hogy olvasd el Romain Rolland drámáit a francia forradalomról. Ölellek, mert tiszta vagyok…”.

A műveletlen Vorosilov, aki lakatosból lett a Politikai Bizottság tagja, nem ismerte Rollandt, annál inkább ismerte Sztálin, a Gazda természetét. És, ahogy Buharin félt most a „pestises” Sljapnyikovtól és saját tanítványaitól, ugyanígy félt Vorosilov Buharintól, ezért ő is igyekezett „kidobni” a segítségkérőt. Ezért elképesztően gorombán válaszolt neki. Ahogy Buharin megbélyegezte egykori barátait, ugyanúgy bélyegezte meg őt Vorosilov. Válaszában „legazemberezte” tegnapi ismerősét.

Nagy volt benne a félsz…

Buharinban „akkora volt a félsz”, hogy még a „gazember” után is képes volt újabb levelet írni Vorosilovnak. „Megkaptam rettenetes leveledet. Az én levelem azzal ért véget, hogy ölellek, a tied azzal, hogy gazember vagyok. Minden emberben van, vagy inkább kéne, hogy legyen személyes büszkeség. Én azonban szeretnék eloszlatni egy politikai félreértést. Én egy személyes levelet írtam neked (amit most sajnálok), még pedig súlyos lelkiállapotban, agyonhajszoltan, amikor majd megőrültem pusztán a gondolattól, hogy valaki őszintén kétségbe vonhatja ártatlanságomat. Rettenetesen ideges voltam. Ez késztetett arra, hogy írjak. Holott a lehető leghiggadtabban meg kellett volna várnom a vizsgálat végét, amely bizonyos vagyok, igazolni fogja, hogy semmi közöm sincs a banditákhoz.” - írta Buharin.

Buharin rájött, mit művelt külföldön…

Sztálin ebben az időben még korainak tartotta a leszámolást Buharinnal. Pjatakov⁹, Radek és a többiek monstre pere még előkészületben voltak. „Buharin színre lépését viszont csak a rémdráma harmadik felvonására tervezte.” Sztálin „aki persze tudta, mitől fél olyan hisztérikusan Buharin, aki mihelyt visszatért a Szovjetunióba, a valóságba azon nyomban rájött, mit művelt külföldön…” Rémület kínozta, vajon tudott-e Sztálin arról, „miket mondott ő odakint”.

A Gazda mindent tudott, de úgy tett, mintha nem tudna. A „jóságos” Sztálin, miután hazatért Szocsiból „nagylelkűen abbahagyatja a vizsgálatot, amivel a legszörnyűbb szenvedésre kárhoztatja Buharint. Most nem a börtön a legrettenetesebb. A legrettenetesebb: várni azt a bizonyos elkerülhetetlen börtönt. A Gazda tudja: éppen a várakozás fogja szétzúzni ezt a nőies értelmiségit.”

Állítólag a leállított vizsgálatok ellenére tovább gyűltek a Buharin és a „jobboldaliak” elleni terhelő vallomások jegyzőkönyvei.

Újabb levél Sztálinhoz

„Nem kértem, hogy a vizsgálat befejezése előtt fogadjál, mert ezt politikailag nem tartottam megfelelőnek. Most viszont a lelkem mélyéből arra kérlek: Ne utasíts el… Hallgass ki! Forgass ki! De aztán tégy olyan pontot az ügy végére, hogy senki ne merjen megugatni és ne merje megmérgezni az életemet, hogy ne kerüljek a diliházba.” Ekkor 1936. szeptember 24-e volt.

Élete pokollá változott.

A Központi Bizottság plénumain az ülések közötti szünetekben szembesítik Lenin egykori harcostársaival a börtönből odaszállított Pjatakovval, Rikovval és a többiekkel. Legjobb barátja Radek, akárcsak a többiek, a Politikai Bizottság tagjainak jelenlétében engedelmesen vallotta, hogy ő is részt vett az „összeesküvésben” Buharin mindezt hisztérikusan cáfolta.

Sztálin - ahogy a szerző írja: „magában egyesítette a cár és az Isten képét. Így aztán 1937-ben már nem a lenini pártot kellett megsemmisítenie, hanem az istenkáromló szánalmas nyomorultak csapatát, akik merészeltek összeesküdni az isten ellen. A Gazda ellen.”

Ismét csapás érte Buharint…

Nyomban levelet írt Kobának, azaz Sztálinnak, az 1936. december 15-én a „Pravdában” megjelent cikk miatt. Ebben a „jobboldaliakat” az a vád érte, hogy „kéz a kézben haladtak a trockistákkal, a diverzánsokkal, a Gestapóval.”

A „Jóságos Othelló” (Sztálin) azonnal reagált. Lehordta a „Pravda” főszerkesztőjét. „Mehlisz elvtársnak: Az egykori jobboldaliak (Rikov, Buharin) kérdését a következő plénumig elnapoltuk”

Mehlisznek azonban „megvan a magához való esze és ismeri a „mélynyelvet”: az amit a Vezér ír, éppen az ellenkezője annak, amit a Vezér akar..” Így aztán a Pravdában tovább folytatódik a hajsza.

1937. január 1.

Újabb levelet írt Sztálinnak. „December 30-án késő este megkaptam a trockista-zinovjevista banditák (Pjatakov, Szokolyikov, Radek, Muralov stb.) egész kötetnyi vallomását. Annak, hogy az én nevemmel játszadoznak…” És reménytelenül hosszasan magyarázkodott, de Koba (Sztálin) már nem válaszolt.

1937. január 12. ismét levelet írt..

„Mondd meg, mit tegyek, hívjál” írta Sztálinnak, de a Gazda nem hívta.

Leváltják az „Izvesztyija” éléről

Tovább ostromolja leveleivel Sztálint. „Már az egész világ előtt bűnöző híremet költik. Mit tegyek, mihez kezdjek?

Amikor ki akarják lakoltatni kremlbeli lakásából telefonált Sztálinnak „Ezek itt vannak, hogy kiköltöztessenek. Küld el őket a fenébe - felei „barátja”. És Buharint ott hagyták a Kremlben. Egyenlőre…

Közben folytak a KB plénumának előkészületei. Ez volt Buharin utolsó plénuma, amelyen még részt vehetett. „Közeledik a búcsú barátaitól… egyszerre elvesztette a fejét és kijelenti, hogy nem jelenik meg a plénum előtt, amíg vissza nem vonják a kémkedés és kártevés vádját. Tiltakozásul éhségsztrájkot jelent be. Ám hiába…”

1937. február 7.

Sokadik levelében Sztálinnak ezt írta: „Tegnap megkaptam a KB plénumának a napirendjét, amelyben eredetileg szerepelt „Rikov és Buharin elvtársak ügye.” Most az „elvtársak” kimaradt. Mit jelent ez?”

A plénumot azonban Ordzsonikidze¹⁰ halála miatt elhalasztották.

Buharin pedig élni szeretett volna ott volt szép fiatal felesége, megszületett a fia.

Megkezdődött a plénum

A beszámolót a „jobboldaliak” bűnös tevékenységéről Jezsov tartotta. A KB ülésén korábbi „elvtársai” valamennyien megtorlást követeltek. Molotov szerint: „Ha nem hajlandók vallomást tenni, ezzel fogják bizonyítani, hogy a fasiszták bérencei. Ők azok, akik azt írják, hogy a mi pereink povokációk. Letartóztatjuk magukat, majd akkor bevallanak mindent. „Mikojan is azt ajánlotta Rikovnak és Buharinnak, hogy ismerjék el” szovjetellenes tevékenységüket Buharin állítólag magából kikelve ezt kiálltotta: „Én nem vagyok Zinovjev, nem vagyok Kamenyev, és nem fogom megrágalmazni magamat.” (Ezek szerint Tudta, hogy a „banditák”, akiket korábban Sztálinnak írt leveleiben megrágalmazott ártatlanok.)

A határozat előkészítésére egy harmincfős bizottságot hoztak létre:

Tagjai között ott voltak: Hruscsov, Mikojan, Molotov, Kaganovics, Vorosilov, de ott voltak olyanok is, akiket a Gazda hamarosan halálra szán: Jezsov, Posztisev, Ejhe, Csubar és mások.

Sztálin a „jóságos” azt javasolta a „legmértékletesebb javaslattal” állt elő. Buharinékat zárják ki a Központi Bizottságból, és a párt soraiból. Ne állítsák őket bíróság elé, „hanem adják át ügyüket az NKVD-nek vizsgálatra.”

Krupszkaja Lenin felesége és Marija Uljanova Lenin testvére - akiket a Gazda szintén betett a bizottságba - támogatták ezt a javaslatot.

Lenin felesége, Krupszkaja hallgat

Krupszkaját illetően a szerző Radzinzkíj megemlít egy elképesztő epizódot. „Részlet a plénum gyorsírásos jegyzőkönyvéből: Buharin azt írja a KB-nak szóló jelentésében, hogy Iljics az ő karjában halt meg.” Mesebeszéd! Hazugság. Színtiszta hazugság!” - mondja Jezsov. „Igenis négyen voltunk ott Iljics halálakor: Marija Iljicsna, Nagyesda Konsztantyinovna, az orvos és én. Igaz, Nagyezsda Konsztantyinovna?” - feleli Buharin. De Nagyezsda Konsztantyinovna hallgat, és hallgat Marija Iljicsna is.

„A karjaimba vettem a halott Iljicset, és megcsókoltam a lábát” - erősködik Buharin. Amazok ketten hallgatnak, a plénum pedig harsányan nevet a „hazudozón.”

Buharint letartóztatják…

Buharint és Rikovot a Bizottság határozatának megfelelően letartóztatták. Amikor megérkeztek a következő ülésre, és leadták a ruhatárban a kabátjukat, néhány fiatalember vette őket körül… A KB határozata szerint ők ketten tudtak a trockisták, zinovjevisták terrorista tevékenységéről. A Központi Bizottsághoz írt leveleiket pedig „mocskolódásnak” minősítették.

„A plénumon a Gazda elmondta híres, rettenetes beszédét. A beszéd a szokott unalmas stílusú címet viselte.’ A pártmunka hiányosságairól, valamint a trockisták és más kétkulacsosok likvidálásáról.’ Valójában ez a beszéd útmutató volt az inkvizíció számára.”

„Elismerte” a vádakat…

1937. június elején elismerte az ellene felhozott vádakat és aláírta a jegyzőkönyveket. „Felesége, Anna Larina meg volt győződve róla, meg is írta, hogy a Gazda ennek fejében megígérte a férjének, hogy életben hagyják, de Sztálin becsapta.”

Utolsó (a negyvenharmadik) levele Sztálinnak…

„Szigorúan titkos, személyesen J. V. Sztálinnak, kérem az ő engedélye nélkül senki ne olvassa…

1937. december 10. Lehet,hogy ez az utolsó levelem halálom előtt. Ezért kérlek engedd meg, hogy minden hivataloskodás nélkül írhassak, annál is inkább, mert ezt csak neked írom. Elérkezett drámám és talán fizikai életem utolsó napja. Egész testemben remegek az idegességtől, ezernyi érzés futkos bennem, alig bírok magammal…” - írta.

„Nem volt semmi más választás számomra, mint hogy elismerjem a vádakat és mások vallomásait, sőt tovább fejlesszem őket, különben az a látszat keletkezett volna, hogy nem vagyok hajlandó letenni a fegyvert.”

Még mindig bízott abban, hogy nem kell életével fizetnie. „Ha meghagyják az életemet, azt kérném: száműzzenek Amerikába iksz évre. Arra gondolok, hogy én ott kampányt folytathatnék a perekkel kapcsolatban élethalál harcot folytatnék Trockijjal, át tudnám vonni a mi oldalunkra… Ha halálos ítéletet hoztok, akkor előre kérlek, könyörgök, mindenre, ami kedves neked, agyonlövés helyett tegyétek lehetővé, hogy mérget vegyek be a cellámba… Szánjatok meg, hagyjátok, hogy úgy töltsem utolsó perceimet, ahogy akarom… Engedjétek meg, hogy még a tárgyalás előtt elbúcsúzhassak feleségemtől és a kisfiamtól. Ezt azért kérem, mert ha a családom meglátja, miket vallottam a döbbenettől képesek lesznek végezni magukkal. Valahogy elő kell készítenem őket… Szánjatok meg…. Te, aki jól ismersz engem meg fogsz érteni...” - szinte könyörgött Buharin.

Igen Sztálin jól ismerte őket. Éppen ezért találta ki a pereket.

Egy utolsó levél feleségének…

A Gazda Buharin egyetlen kérését sem teljesítette. Annyit azonban megengedett, hogy írhatott a feleségének közvetlenül a per előtt.

„Drágaságom, drága Annuskám, gyönyörűségem. Most írok neked közvetlenül a per előtt, mégpedig meghatározott céllal, amelyet háromszor aláhúzok: hogy ne olvass el semmit, ne hallj meg semmit, bármilyen szörnyűek legyenek is a dolgok, amiket rólam mondanak, amiket én mondok - éld túl bátran és nyugodtan… Készíts elő a családot… Ne érezz haragot semmiért, ne felejtsd el, hogy  a nagy ügy, a Szovjetunió él és ez a lényeg, az egyéni sorsok pedig ehhez képest múlandók és jelentéktelenek…” - írta feleségének Anna Larinának.

A levelet senkinek esze ágában sem volt átadni a feleségének. „Drága Annuskáját” ekkorra már letartóztatták.

Ötvennégy évvel később…

Buharin özvegye fél évszázaddal később, már öregasszonyként kapja majd meg ezt a levelet, amelyet a férje írt valamikor - a „fiatal, gyönyörű Anna Larinának. Férje neve csaknem fél évszázadon keresztül szitokszó lett abban az országban, amelyet ő alapított meg. Így követelték a nagy, a hatalmas érdekek.

És végül…

Buharin is „keményen megdolgozott a perben. Teljes egészében átírta a történelmet. Lenin kedvence elmondta, hogy meg akarta gátolni a breszti¹¹ békét, ezért a baloldali eszerekkel arra készült, hogy letartóztatja Lenint. Buharin nemcsak aljas fasisztának nevezte magát, de még azt is teljesítette, amit a levelében vállalt: teljes erővel védte a perek valódiságát a Nyugat bírálataival szemben…. A vádlottak a halálos ítélet kihirdetése után kegyelmi kérvényt adtak be. „A haza, a párt, a nép és kormánya előtt térden állva könyörgök kegyelemért…” írta Buharin.

„Aztán eljöttek érte… Buharin csak akkor fogta fel: ez a história a kegyelmi kérvénnyel csupán az utolsó kínzás volt, melynek eszköze a remény… Az elitélteket mind agyonlőtték. Koba (Sztálin) nem teljesítette kérését a méregpoharat illetően. „Szokratészi halál helyett a „sajátjaitól” kapott golyót. Őt lőtték agyon utoljára. Sztálin nem bocsátotta meg neki a külföldi utakat, a tárgyalást, meg a feleségét. Hagyta, hogy az utolsó cseppig igya ki a halálvárás gyötrelmét.

„Az Elnöki Levéltárban van egy elképesztő korrektúra” írja Edvard Radzinszíj a könyv szerzője.” A Gazda személyesen dolgozott a per gyorsírásos jegyzőkönyvének kiadásán, ő szerkesztette meg a beszédeket, szavakat húzott ki és toldott be a holtak mondataiba. A gondos szerző az utolsó tollvonásig kezében tartotta rémdrámája formálását.”

Felhasznált irodalom:

Edvard Radzinszkíj

Sztálin

Európa Könyvkiadó Bp. 1998.

Szövegmagyarázat

1. Nyikolaj Ivanovics Buharin (1888-1938) bolsevik forradalmár. Részt vett az 1905. és az 1917. évi orosz forradalomban. Orosz-szovjet politikus, marxista gondolkodó és filozófus. Lenin politikai végrendeletében 1922. végén, mint a párt rendkívül értékes és felelős teoretikusának, az egész párt kedvencének nevezte Buharint. A húszas évek vége felé Sztálin úgy látta, hogy az „Új Gazdaságpolitika” oroszul: Novaja Ökonomicseszkaja Politika (NEP) nem segíti az ország ipari fejlődését. Ezért elvbarátaival elhatározta a mezőgazdaság kollektivizálását, amit Buharin és a „jobboldaliaknak” bélyegzett politikus társai élesen elleneztek.

Buharin ettől kezdve kegyvesztett lett Sztálinnál. Fokozatosan elvesztette tisztségeit, a perifériára szorult. 1936-ban még részt vett az elhíresült „Sztálini Alkotmány” kidolgozásában. Valójában Magyarország 1949-es alkotmányát Buharinnak „köszönheti”.

A „huszonegyek perének” harmadik nagy koncepciós perben 1938. március 13-án tizennyolc vádlott-társával együtt halálra ítélték, majd két nappal később kivégezték. 1988-ban Gorbacsov hivatalosan rehabilitálta Buharint.

2. Az NKVD az orosz Narodníj Komisszariat Vnutrennih Gyel rövidítése = Belügyi Népbiztosság. Az NKVD hírhedt vezetői voltak: Genrih Jagoda (1934-1936), megszervezte Kirov meggyilkolását, 1938-ban kivégezték.

Nyikolaj Ivanovics Jezsov (1936-1938) ugyancsak a koncepciós perek egyik előkészítőjeként vált hírhedtté.

1940-ben „hazaárulásért” agyonlőtték. Lavrentyíj Berija 1938-tól volt belügyi népbiztos egészen haláláig, miközben 1954-ben a KGB vezetését vette át.

3. Lev Boriszovics Kamenyev (1883-1936). Eredeti neve: Lev Rosenfeld, orosz-szovjet politikus Lenin harcostársa volt Zinovjev mellett már az illegalitásban. A számüzetésben ismerkedett meg Sztálinnal. Vele együtt utazott Szentpétervárra 1917. februárjában, ahol a „Pravda” szerkesztését vették át Molotovtól.

Kamenyev az Ideiglenes Kormánnyal való megegyezés híve volt. Közvetlenül az októberi fegyveres felkelés előtt Zinovjevvel egy cikket tettek közzé a „Novaja Zsizny”-ben. Ebben elhatárolódtak a felkeléstől, azaz nem támogatták az ún. „szocialista fordulatot” A hatalom átvétele után mindkettőjüknek ez lett a „veszte”, majd évek múlva Sztálin hatalmának megerősödése után ezért életükkel kellett fizetni. Kamenyev már 1919-ben tagja lett az SZK(b)P Politikai Bizottságának, 1922-ben pedig a Népbiztosok Tanácsának elnökhelyettese lett.

1924-ben Zinovjevvel és Sztálinnal „szövetkezett” Trockij ellen. Majd 1925-ben Zinovjevvel együtt „szövetséget” kötöttek Trockíjjal Sztálin ellenében. 1927-ben Sztálinék kizárták a pártból. Kirov meggyilkolása után (1934) Sztálin ürügyet talált Kamenyev és Zinovjev letartóztatására. Az ún. „Tizenhatok perében” mindkettőjüket halálra ítélték, majd 1936. augusztus 25-én agyonlőtték.

4. Grigoríj Jevszejevics Zinovjev (1883-1936) orosz-szovjet politikus. Lenin harcostársa. 1918-ban leningrádi Szovjet elnöke volt. A Kamenyevvel 1917. október 10-én a „Novaja Zsizny”-ben közzé tett cikkükben elhatárolódtak a tervezett fegyveres felkeléstől. A győzelem után most már a hatalom birtokában ez a cikk lett a forrása annak a „vesszőfutásnak”, amely végül mindkettőjük halálához vezetett. 1924-ben mindketten Sztálinnal „szövetkeztek” Trockíj ellenében, majd 1925-ben Kamenyevvel együtt Sztálin ellen Trockíjjal szövetkeztek.

Zinovjevet is fokozatosan a perifériára szorították, majd megfosztották minden politikai tisztségétől. Először 1933-ban, később 1935-ben véglegesen börtönbe vetették. A börtönből - Buharinhoz hasonlóan - több levelet írt Sztálinnak. „Kész vagyok bármit bevallani” írta egyikben. A „Tizenhatok perében” Zinovjev volt a fővádlott.

1936. augusztus 25-én őt is agyonlőtték.

Rehabilitálása már 1961-ban szóbakerült. Thorez a francia kommunista párt akkori első embere azonban meggyőzte Hruscsovot a szovjetek akkori első emberét, ha „mindenkit” rehabilitálni akarnak úgy az ártana a Szovjetunió nemzetközi presztizsének. Ezért erre csak Gorbacsov idején 1988-ban nyílt lehetőség.

5. Szergej Mironovics Kirov (1886-1934) orosz-szovjet politikus. A harmincas években a leningrádi Szovjet elnöke, a párt helyi vezetője volt. Sztálin állítólag „barátjának” tekintette Kirovot. 1934-ben, ahol az SZK(b)PKB. és a Politikai Bizottság tagjává is választották a legkevesebb ellenszavazatot Kirov kapta. Sztálin vélhetően Politikai „vetélytársat” láthatott benne. 1934. december 1-jén a leningrádi Szmolníj épületében állítólag Sztálin egyik felbérelt embere agyonlőtte. A gyilkosság „kivizsgálására” Sztálin Molotovval együtt a helyszínre utazott Kirov halála ürügyet szolgáltatott a hatalom birtokosainak egy nagyarányú megtorlás megszervezésére.

A koncepció szerint a gyilkosságot „összeesküvés” keretében követték el, amit Trockíj „készített” elő. Kirov halála vezetett Kamenyev és Zinovjev és további tizennégy vezető politikus letartóztatásához, majd kivégzéséhez.

6. Andrej Januárjevics Visinszkíj (1883-1954) lengyel nemzetiségű szovjet politikus, jogász. Az OSZDMP szakadásakor (1903) a mensevikekhez csatlakozott. 1920-ban átlépett a bolsevikok pártjába. 1931-ben az Orosz Föderáció főügyésze, az igazságügyi népbiztos helyettese, 1933-ban a Szovjetunió főügyésze lett.

A politikai tisztogatások egyik főszervezője. A Kamenyev-Zinovjev, a Pjatakov-Radek, illetve a Buharin perek irányítója volt. 1947-ben a jog területén végzett „elméleti munkájáért” „Sztálin Díjat” kapott. 1946-1949 között a Szovjetunió állandó képviselője volt az ENSZ-ben. Korábban 1939-1944-ben a Népbiztosok Tanácsának elnökhelyettese, 1953-tól külügyminiszter helyettes volt.

7. Karl Bernhardovics Radek (1885-1939) zsidó származású, németül alkotó ujságíró, bolsevik pártvezető, a Komintern egyik vezéralakja. A Kirov gyilkosság utáni tisztogatások egyik áldozata volt. A börtönben saját maga írta meg vallomását Sztálinnak. A per után tíz év börtönre ítélték, a gulágon halt meg 1939-ben.

Annak idején a németekkel kötött a breszt-litovszki béke aláírását nem támogatta. 1923-ban Trockíjhoz, illetve az ún „baloldalhoz” csatlakozott. 1918-ban Németországban a „Spartakusz-Szövetség” tagjaként részt vett a felkelés előkészítésében. Később cserbehagyta Trockíjt. Évekig a Komintern vezéralakja volt.

8. Klement Jefrimovics Vorosilov (1881-1969) orosz származású szovjet politikus, katona, marsall. A polgárháború idején Sztálinhoz csatlakozott Trockíj ellenében. Több tisztség betöltője volt. Magyarországon a második világháború végén, mint a Szövetséges Ellenőrző Bizottság (SZEB) elnöke híresült el. A kommunista hatalomátvétel Vorosilov nevéhez kapcsolható Magyarországon. Volt honvédelmi népbiztos, a Szovjetunió elnöke stb. Lakatosból lett „hadvezér”. Részt vett az orosz-finn háborúban, majd rövid ideig Leningrád védelmét irányította, ahol Zsukov váltotta.

9. Georgíj Leonyidovics Pjatakov (1890-1937) bolsevik forradalmár, ujságíró. A sztálini önkény egyik áldozata.

10. Ordzsonikidze, Grigoríj Konsztantinovics (1886-1937) grúz származású szovjet politikus. Eredetileg orvosként tevékenykedett Tifliszben. A polgárháború idején Ukrajna komisszárja volt. 1921-ben SZK(b)P KB. kaukázusi Irodájának volt a vezetője. Lenin idején az ún. „grúz ügy” egyik kulcsalakja.

Ordzsonikidze Kirov barátja volt. Trockíjjal szemben ugyanakkor Sztálint támogatta. Kirov hamvait annak meggyilkolása után (1934. december) ő helyezte a Kreml falába. A harmincas években tagja volt a politikai bizottságnak, majd ipari népbiztos. A sztálini önkényt valójában nem támogatta.

Érthetetlen volt számára korábbi harcostársainak likvidálása. Ezt Sztálinnak is szóvá tette. Állítólag öngyilkos lett.

11. A breszt-litovszki béke az I. világháborút Szovjet-Oroszország és a központi hatalmak között lezáró békeszerződés. Az 1917. december 3-án megkezdődött béketárgyalások - a németek területszerző követelései valamint Trockíj, Buharin és híveik egyrészt, másrészt Lenin és a bolsevik többség közötti ellentétek miatt - csak 1918. március 3-án vezettek a békeszerződés aláírásához. Szovjet-Oroszország a központi hatalmak háborús veresége után a szerződést semmisnek nyilvánította. Orosz részről a szerződés aláírása valójában „erőgyűjtésnek” volt tekinthető.

Szerkesztette:

Dr. Temesvári Tibor

Pécs, 2009. augusztus