Ferenc József császár és király a tökéletes ügyintéző

Ferenc József osztrák főherceg 1848.dec.12-től-1916.nov.21-én bekövetkezett haláláig osztrák császár, 1867-től Magyarország megkoronázott apostoli királya. V. Ferdinánd lemondatása után került a trónra 18 évesen. A Habsburg Monarchia leghosszabb ideig hatalmon lévő uralkodója volt. 1849-ben I. Miklós orosz cár segítségét kérte a magyar szabadságharc eltiprásához. Ezt követően - az alkotmányosság és a magyar törvények mellőzésével - egy olyan abszolutista rendszer jött létre Magyarországon, amelyet névadójáról Alexander Bach osztrák belügyminiszterről „Bach-korszaknak” neveztek el. Külpolitikai téren uralkodása az 1850-es és 1860-as évek első felében nem mondható sikeresnek. (Az 1849-es orosz segítség ellenére 1854-ben a krimi háborúban cserben hagyta az orosz cárt. 1859-ben elveszti Lombardiát. A porosz-osztrák háború 1866-ban az osztrákok vereségével végződött.) Az 1867-es kiegyezés során magyar királlyá koronázták, létrejött az Osztrák-Magyar Monarchia. Magánélete sem volt sikeres. Rudolf fia 1889-ben öngyilkos lett, feleségét Erzsébet királynét 1898-ban egy olasz anarchista szúrta le. Udvari bálon utoljára 1911-ben vett részt,1913-ban pedig már nem tudott többé lóra ülni. Egy hónnappal a szarajevói merénylet után 1914. júl. 28-án még hadat üzent Szerbiának, háborúba sodorta ezzel Magyarországot.

A császár és király egy napja:

Hogy telt el a reggel és a délelőtt?

„Télen-nyáron valóban négy órakor kelt fel. Még késő öregségében is maga borotválkozott, reggelije egy pohár tejből állott, de egész életében napjában háromszor evett néhány kanál aludttejet. Ezt a szokását, mint a hosszú élet titkát, még édesanyjától örökölte. Azután az íróasztalához ült, és hét óráig egyedül dolgozott, - sokáig nem tudtuk mit?

Ekkor magánleveleket írt, és elővette az előző napról maradt egy-két nehezebb, vagy felette terjedelmes ügydarabot. Hét órakor beküldötte a kabinetiroda hozzá kulccsal zárt nagy aktatáskában az összes aznapra szóló, feldolgozott miniszteri előterjesztéseket és egyéb ügydarabokat. Ezeket legkésőbb tíz órára pontosan elintézve, jóváhagyási kézjeggyel ellátva, visszaküldötte…Közben fogadta mindennap gróf Paar főhadsegédet, báró Bolfras főhadsegédet, a katonai iroda főnökét, a kabinet igazgatót, a magyar ügyek előadóját, esetleg még a főudvarmestert s egy-két minisztert.”

A déli órákban,

„déli tizenkettő és egy óra között egy tálcán vitte a komornyik az egyszerű, egy-két fogásból álló villásreggelit és egy kis kőkorsó barna sört. Villásreggeli után félórai sétát tett egyedül a számára fenntartott kertben. Pont két órakor a katonai iroda és a kabinetiroda a napi munka második részét terjesztette elő, amelyeket a király egy-két óra múlva elintézve és láttamozva visszaküldött.”

Késő délután

„Hat óra tájban volt az ebéd, melyet a király sokszor egyedül, néha meghívott vendégekkel, de mindig terített asztalnál fogyasztott el. Ezután már nem fogadott senkit, de sürgős esetekben, saját felelősségünkre bármikor jelentkezhettünk nála, s akkor azonnal fogadott.

És késő este

„Nyolc órakor nyugalomra tért. Nyughelye minden palotájában és kastélyában egy igen egyszerű, majdnem szegényes, vasból készült tábori ágy volt.” - írta Pápay István.

Az egyes évszakoknak megfelelően

„Tavasztól őszig Schönbrunnban, közben július-augusztusban Bad Ischlben tartózkodott. Ősszel tért vissza Bécsbe. De még Ischlben is dolgozott. Ha véletlenül restancia maradt, mindjárt kész volt az intézkedéssel:>> Majd holnap korábban kelek fel<<Ez a >korábban< -reggel három órát jelentett.

Ferenc József először kötelességtudásból dolgozott, később belső hajlamból, végül narkotikum gyanánt (fájdalomcsillapító, bódító szer) gyanánt alkalmazta a munkát…, mely nemcsak teher, hanem támasz is volt számára, amely bizonyos keretbe foglalta életét.

Úgy halt meg ahogyan élt,

ma úgy mondanánk, munkamániás volt….

„Munka közben úgyszólván íróasztala mellől döntötte le a halál… Az 1916. november 20-ára virradó éjjelt álmatlanul töltötte. A kínzó köhögési rohamok folyton megújultak. De reggel megint az íróasztalánál ült és dolgozott. Alig bírt lélegezni, és a hideg is rázta. Erről senkinek sem szólt, de kérte az oltári szentséget és az utolsó kenetet. És azután megnyugodva tovább dolgozott. És dolgozott még a következő nap délelőttjén és délutánján is. Az utolsó napról, november 21-ről szóló intézkedései mind kifogástalanok még tiszta értelemre vallanak… Az öt órai munkaanyagot már nem bírta. Székében az íróasztalánál, összeroskadt. Félkilenckor orvosai erőszakkal fektették le az ágyba. Folyton azt hangoztatta suttogó hangon, hogy még annyi elintézni való dolga van. Este 9 óra 5 perckor csendesen meghalt.”

„Tudatosan igyekezett uralkodó lenni”

„A monarchiák korában még hivatalnoki tökéletességét is felülmúlva tudatosan igyekezett uralkodó lenni a szó legigazibb értelmében. Hatvannyolc éve volt erre a trónon, mialatt a jövő országában, az Amerikai Egyesült Államokban 17 elnök váltotta egymást. Közülük Theodore Roosevelt¹ találkozott vele. Schönbrunni fogadása után így nyilatkozott:>> Akit én láttam az nem király - ő maga a királyság.<< Valóban > Ő uralkodóbb volt minden más uralkodónál…

művésze volt a tekintélytartásnak” - írja Perlaki Lajos róla szóló könyvében.

Végtelenül udvarias volt.

„Hihetetlenül tartotta a távolságot, bizalmaskodni nem lehetett vele. Felség volt, s ezt az udvari ceremóniák szigorú kicsiszolt rendje is mindig aláhúzta. Megszólításakor a pontosan megszabott formulát kellett használni, még családjában is mindenkinek felséges úr volt. Lányának is be kellett jelentenie látogatását, a főhercegeknek pedig egyenesen kihallgatást kellett kérniük.

Erre az uralkodó szerepre, ami annyira áthatotta Ferenc Józsefet, hogy szinte élete minden percében csak az volt, rendkívül gondosan felkészítették. Uralkodását megtervezték és megszervezték. Ő pedig adottságainál is fogva elsajátította mindazt, amit elvártak tőle, és amikor megnyílt előtte a cselekvés lehetősége, azonnal igyekezett megfelelni a személyéhez fűzött várakozásnak.”

Zsófia császárnénak²

Ferenc Károly volt a férje, aki a gyermektelen, „beteg sőt visszamaradott császári-királyi bátyjának, V. Ferdinándnak³ az örököse is volt. A művelt, energikus fiatalasszony, beletörődött házasságába, amiről mint fiatal lányt természetesen nem kérdezték meg.” Tisztában volt férjének szintén nem nagy képességeivel, mégis a házasság mellett döntött. Bár császári férje mellett ő lehetett volna „a tényleges uralkodó”, férfit akart a trónra, lemondott személyes ambícióiról. Házasságának hatodik évében szülte meg Ferenc Józsefet, „akit 1830. augusztus 18-án hozott a világra.

„Ferenc József uralkodói személyiségének a kimunkálásában” a sokféle ismeret és az erős nyelvtanulás mellett a katonai képzés is nagy szerepet játszott. Ez utóbbi „nagyon megfelelt” a későbbi császár „hajlamainak, a szabályozott rend, fegyelem iránti fogékonyságának.” Így aztán felnőtté válva „mindörökre magára öltötte az egyenruhát, és azt szinte sohasem vetette le.”

Mégsem lett igazi katonacsászár…

„Íróasztali munkáján és a vadászaton kívül a hadgyakorlatokon érezte igazán jól magát. Katonásan férfias jelenség volt…A hadvezetési és vezérkari tudomány elsajátítása >> a közbejött 1848-as forradalom<< és a trónra lépés miatt kimaradt neveltetéséből, akárcsak a magyar jogé.”

Karcsú alkatával elegáns jelenség.

„1848. december 2-án a morvaországi Olmützben, ahol a hatalmukat visszaszerezni akaró udvari és katonai körök lemondatták nagybátyját V.Ferdinándot, és őt ültették a helyébe, a történelmi színpadra lépése tökéletesen sikerült.>> Szeme búza virágkék. Selyem fénylésű haja finom kuszasággal bomlik jól formált homlokára.<< - írja Perlaky Lajos. Nem sokkal később I. Miklós⁴ cárra, a másik nagy autokratára (önkényuralmat gyakorló uralkodóra) így hatott:>>

Igen nagy és jól fejlett arca, anélkül hogy szép volna, érdekes és megnyerő; sok nyugalom, bizonyos mélység és szigorúság látható vonásain. Minél többet látom és hallom, annál jobban csodálom értelmességét, alaposságát és felfogásának becsületességét.<< S ekkor még csak tizennyolc éves volt. Uralkodói mivoltában az idővel egyre tökéletesedett. 1863-ban a német fejedelmek gyűlésén, ahol csupa koronás fő vett részt, olyan hibátlan és hűvös fennséggel elnökölt, hogy azt már jobban nem is lehetett. Ferenc József tehát az uralkodói hatalomnak olyan megtestesítőjévé vált, hogy az alkotmányos formák között is személyes szerepe meghatározó maradt késő öregségéig.”

„Menny és pokol, büntesse meg őt”,

  Politikájának és életének kudarcai

Gróf Batthyány Lajosné⁵ szül: Zichy Antóniából férje kivégzésének estéjén tört ki „a végtelen elkeseredettség: >> Menny és pokol büntesse meg őt, büntesse meg azokban, akiket legjobban szeret.<< Átok ritkán teljesedik be olyan teljesen, mint ez valóra vált. Ferenc József ugyan még további 67 évet eltöltött a trónon, de különös, szinte az érzéketlenséggel és ridegséggel határos jellemerő kellett ahhoz, hogy elviselje mindazt, amivel hosszú élete során császárságáért fizetnie kellett.

Már uralkodásának első évében jóvátehetetlenül elvesztette, még ha ez sokáig nem is tűnt számára egyáltalán fontosnak, a magyar nép rokonszenvét. „Megalázta őt a magyar forradalom ténye, és az, hogy leveréséhez orosz segítséget kellett kérnie.” Tizenkilencedik születésnapján, 1849. augusztus 18-án Ischlben kapta meg a világosi fegyverletétel hírét, azonnal ott hagyta a családi ünnepséget, Bécsbe ment, s ő elnökölt már a minisztertanácson, mely kimondta, hogy mindazokat, akik 1848. október 3-a után katonai, politikai vagy közigazgatási szerepet vállaltak Magyarországon, hadbíróság elé kell állítani. >>Nem felejtem el, azonban, hogy szent kötelességeim vannak.<< - válaszolta többek között a megbocsátást ajánló orosz főparancsnoknak.”

Kötelességteljesítésnek tekintette,

Azt a bosszú hadjáratot, amely első sorban Haynau⁶ rémuralmában, az 1849. október 6-i kivégzésekben nyilvánult meg igazán. „Hogy jóval később túllépett mindezen, az már nem változtatott azon az érzelmi megítélésen, amely a magyar nép vele kapcsolatos felfogását hosszú időre meghatározta.

A megtorlások mellett megszervezték az „új rendet”. Ennek fő képviselői Schwarzenberg⁷ herceg miniszterelnök, (1952-ben halt meg) Bach⁸ belügyminiszter, Kempen báró rendőrminiszter és Grünne gróf „aki egyben főhadsegéd, főudvarmester és a katonai kancellária vezetője voltak.” Az alkotmányosságnak még a látszatát is felszámolták. „Ferenc József 1852-től teljesen egyedül uralkodott” minden parancsai szerint történt, „a miniszterek csak neki tartoztak felelősséggel. A cél egy egységes birodalom és állam kiépítése volt, ehhez meg kellett szüntetni Magyarország és a hozzá csatolt részek teljes függetlenségét.

A külpolitikai kudarcok elsodorták,

az egységes birodalommal kapcsolatos elképzeléseiket, „de a rendszer mégis tíz évig ránehezedett az országra.” Bécsnek először az Anglia és Franciaország által Oroszország ellen viselt krimi háború (1853-1856) adta fel a leckét. Miután Ferenc József semlegességével „hálálta meg” I. Miklós orosz cár 1849-es segítségét, elveszítette „egyetlen igazi szövetségesét Oroszországot. Miután Ausztriát a krimi háború elszigetelte, „a legkoncepciózusabb államnak Piemontnak (a Szárd királyságnak - a Szerk.) megnyitotta az utat a nagyhatalmi politika által felszabdalt, de egységes országot kívánó olasz nép ügyének az előmozdítására.

1859-ben kitört a háború

Ausztria és Piemont között.

Piemont támogatására felvonult a francia hadsereg. A háború kimenetele nem volt kétséges. Az osztrákok veresége nyomán elveszett Lombardia Milánóval. A még a XVIII. században megszerzett gazdag észak-itáliai területtel „letört egy darabja a birodalomnak.”

A császár változtatásokra kényszerült.

A császár először 1860. december 26-án fogadta Deák Ferencet⁹, aki a tárgyalások feltételéül „mindig is az 1848-as törvények elismerését” jelölte meg. Ebben az időben ez még „túl soknak tűnt. A birodalmi álomról még nem tettek le teljesen Bécsben. Dédelgették azt az illuziót, hogy Ausztria kerül az egységes Németország élére, trónján a Habsburgokkal.” Az 1866. július 3-i megsemmisítő königgratzi vereség, keresztülhúzta a birodalomvezetőinek számításait.

A nagyhatalmiság megőrzésének

útját kereste.

„Ennek egyetlen lehetősége a magyarokkal való kiegyezés maradt.” Az 1867. évi XII. törvénnyel megszületett a kiegyezés. Egy kudarcsorozat lezárult, „az első világháborúig terjedő közel fél évszázad jelentős belső fejlődés korszaka lett.”

Magyarország apostoli királya

„1867. február 17-én Ferenc József kinevezte” Andrássy Gyulát¹⁰ miniszterelnökké, „június 8-án Andrássy, mivel a nádori tisztet többé nem töltötték be, a hercegprímással együtt koronázta meg Ferenc Józsefet és Erzsébetet.” 1867. július 28-án pedig a 69 paragrafusból álló kiegyezési törvényt” az apostoli király szentesítette.

„Ezekben a békésebb években sújtotta Ferenc Józsefet Batthyányné átkának a második része.

Családi tragédiák sora következett.

„Tíz nappal a fényes pest-budai koronázási ünnepségek után,1867 júniusában a mexikói köztársasági erők elfogták és agyonlőtték” a király öccsét Miksa herceget.” 1889 januárjában harmincegy éves fia - aki a trón várományosa volt - lett öngyilkos.

Erzsébet királyné¹¹ 1898. szeptember 10-én Genfben tartózkodott. Kísérője a magyar Sztáray Irma grófnő volt. A Genfi-tó partján hajókirándulásra igyekeztek. Eközben egy Luigi Lucheni nevű olasz anarchista hegyesre fent reszelőjével a királynét szíven szúrta. A szoros fűzőt viselő Erzsébet a merénylet után még felállt és a saját lábán ment fel a fedélzetre.

A hajó elindulása után rosszul lett és összeesett. Ekkor fedezték fel az ott tartózkodók a súlyos sebet. Visszafordultak és a királynét, amint csak lehetséges volt szállodájába vitték. Az orvos csak a halál beálltát tudta megállapítani.

A királyné utolsó mondata így hangzott: „Was ist mit mír geshehen?” - „Mi történt velem?”

Az unokaöccs rangon aluli

házassága.*

„1900-ban Ferenc József tragédiaként élte át trónörökössé lett unokaöccsének, Ferenc Ferdinánd főhercegnek az esküvőjét egy cseh grófnővel.**

*Csak ún. morganatikus házasságról lehetett szó, ami azt jelentette, hogy a házasság egyházilag érvényes, aki azonban rangon aluli (nem tartozik a főnemesi családokhoz pl. a gyermekei) az uralkodó ház tagjainak kivételes jogait nem gyakorolhatta.

**A házasságkötésre 1900. július 1-jén került sor. A menyasszony Chotek Zsófia grófnő, egy cseh diplomata lánya volt. A grófnő Izabella főhercegnének, Frigyes főherceg feleségének udvartartásához tartozott. A házasság súlyos konfliktust okozott Ferdinánd és a rokonai között. Testvérei nem vetek részt az esküvői szertartáson sem. A császár makacsul visszautasította, hogy a grófnő családját a Habsburgokkal azonos rangúnak elismert főnemesi családok sorába emelje.

Számára elismerhetetlen, rangon aluli házasság volt. Ferenc Ferdinándnak cserében le kellett mondania gyermekei trónigényéről, ami császári nagybátyjának keserű ellenségévé tette…..

1914. június 28-án ugyanaz a Paar gróf főhadsegéd hozta Ferenc Ferdinánd és felesége szarajevói meggyilkolásának hírét Ferenc Józsefnek, aki Erzsébet királynéét is.” A császár először dermedten nézett maga elé, majd kiszaladt a száján: „A Mindenható helyrehozta azt a rendet, amit én sajnos nem tudtam fenntartani.” Embertelen magány lett az osztályrésze. Feloldódni szinte sohasem tudott.

Még házassága elején, egy problémái iránt érdeklődő színésznő mellett és unokái körében sikerült olykor kilépnie császári és királyi mivoltából. A tudatosan formált uralkodói szerepért meg kellett fizetnie. Amikor, 1914-ben az új trónörökös Károly főherceget fogadta (a későbbi IV. Károlyt¹³, Habsburg Ottó¹⁴ édesapját - Szerk.), így fohászkodott: „Istenem, ne sújts azzal, hogy még ezt a fiatalembert is túléljem…!” Ekkor nyolcvannégy éves volt.

Az apostoli király

Megkoronázását az 1867-es kiegyezés tette lehetővé, amit nehezen, de el kellett fogadnia. Hasonló helyzetben volt a magyar társadalom egésze is. A romantikus függetlenségi vágy, „amely 1848-at mondott ugyan, de igen sokszor 1849-et (a teljes elszakadást) értett, mindvégig erjesztően jelen volt a magyar politikai életben.”

„Mindennel meg vagyok elégedve….”

A császár habozás nélkül tudomásul vette: hogy az összes magyar hatóságokkal magyarul kell levelezni. Ha Magyarországra jött, magyar egyenruhát vett, a budai udvari ebédeken magyarul beszélt. „Látogatásokat tett, megjelent kiállításokon és szobor leleplezéseken.>>Nagyon szép volt, nagyon örültem; mindennel meg vagyok elégedve.<< - jegyezte meg, s feltette kérdéseit, s kurta válaszokat is várt, mert beszélgetni nem tudott.”

Magyarországon elfogadták a császár és király uralkodását, „mert annyira erős volt a monarchikus érzés, a köztársasági szellemnek annyira nem volt semmiféle gyökere, hogy egyszerűen szükség volt arra, hogy legyen egy magyar király.” Ferenc József „sohasem vonta vissza 48-ról való felfogását, egyszerű hálószobájának a falán lógó képek jól bizonyítják ezt, meg Kossuth¹⁵ és Klapka¹⁶ temetése. De felesége, a bajor Erzsébet a kiegyezés körüli időkben őszinte érdeklődésével és együttérzésével hihetetlenül népszerű lett Magyarországon, ami szintén sokat használt a királyság nimbuszának.

Sok reményt fűzött Rudolf¹⁷

trónörököshöz is,

vagy ahogy Magyarországon hívták: Rezső királyfihoz. Aztán a sok családi tragédia nyomán Ferenc József iránt felébredt az együttérző részvét, az újabb nemzedékeknek imponált az öreg király tartása. Mindezek hozzájárultak ahhoz, hogy módosuljon a róla alkotott kép. Arcképei pedig jellegzetes sűrű szemöldökével, kettéválasztott szakállával, kopaszságával valami időtlen állandóságot és evvel valamiféle biztonságot sugalltak.”

Távol állt tőle minden

elméleti meggondolás.

1867 után belehelyezkedett alkotmányos uralkodói szerepkörébe. Hatalma azonban sokkal kiterjedtebb, politikai szerepe sokkal meghatározóbb volt, mint az angol uralkodóé. A közös ügyek végül is nem a két szövetkezett ország közös ügyei lettek, hanem a hadsereg és a diplomácia irányítás, mint uralkodói jog a kezében maradt. De még fontosabb volt az a nem hivatalos, szóbeli megállapodás, hogy sem a magyar, sem az osztrák kormány nem terjesztett törvényjavaslatot a parlament elé az ő előzetes szentesítés (jóváhagyása) nélkül….”

Meghatározó személyisége volt

a kor magyar történelmének. Neve különösen az első világháború óta sokszor összefonódott egy hosszú békekorszakkal, a vele járó biztonsággal, a gazdasági fellendüléssel, a dualizmus kori látványos fejlődéssel.

 A császár és király maga is tett ezért- bár igazán nem szerette meg az országot - „uralkodói eszményének megfelelően korrekt módon teljesítette királyi kötelességeit.”

Felhasznált irodalom:

Hangay Zoltán

19 történelmi arckép

A 19. század magyar történelméből.

Trezor Kiadó Budapest, 1991

Szövegmagyarázat:

1. Theodore Roosevelt (1858-1919) az Amerikai Egyesült Államok 26. elnöke 1901-1909 között. Katonaként részt vett az amerikai-spanyol polgárháborúban. 42 éves korában már alelnök. A Republikánus Párt politikusa.

 

2. Zsófia császárné - Zsófia Friderika Dorottya Vilma (1805-1872) osztrák főhercegné, bajor királyi hercegnő Ferenc József édesanyja. Erzsébet királyné anyósa. A császárné édesapja: IV. Miksa József bajor választófejedelem. Édesanyja: Karolina Friderika Vilma bodeni hercegnő.

  

3. V. Ferdinánd (1793-1875) 1830-tól, 1848. dec. 2-ig Magyarország királya. Édesapja: I. Ferenc osztrák császár és magyar király. Édesanyja: a császár második felesége, a Bourbon-házból való Mária Terézia Karolina nápoly-sziciliai hercegnő.

V. Ferdinánd gyengekezű, rendkívül befolyásolható személyiség volt. (Mindig annak adott igazat, akivel utoljára találkozott.) Batthyány Lajos kormányának 1848 márciusától november végéig több engedményt is tett.

Az udvari kamarilla lemondatta, utóda Ferenc József lett. Lemondatása után visszavonultan élt családjával Morvaországban, ahol birtokait igazgatta. Prágában halt meg 1875-ben.

  

4. I. Miklós (1796-1855) orosz cár, 1825. dec. 1-jén I. Sándor cárt követte a trónon. Közvetlenül uralkodásának kezdetén a dekabristák felkelést robbantottak ki, nagyobb szabadságot követelve. A felkelés arról győzte meg a cárt, hogy erős kézzel kell uralkodnia. Olyan intézményeket hoztak létre, amely ezt a célt szolgálta. A személye körül szervezett kancellária 1649-től kiadta a cári dekrétumokat, ezeket 1830-ban tovább bővítették. I. Miklós a magyar forradalom és szabadságharc leverésében játszott szerepe miatt „Európa csendőrének” tartották. Uralkodása idejére esett a „krimi háború”, amelyben Ferenc József a cárt nem támogatta.

  

5. Gróf Batthyány Lajosné szül: Zichy Antónia (186-1888) a vértanú miniszterelnök felesége és özvegye.

Apja a dúsgazdag Zichy Károly, édesanyja Batthyány Antónia. Batthyány Lajos 1836-ban vette feleségül a grófnőt. Az esküvői ceremóniát - a későbbi miniszterelnök birtokán - Ikerváron tartották. Zichy Antónia igazi honleány volt, szellemi támogatója férjének. Férjét az osztrákok 1849. jan. 9-én elhurcolták és Olmützben katonai bíróság először börtönbüntetésre és vagyon elkobzásra, majd Bécs nyomására halálra ítélte.

Batthyányt Pestre hozták, ahol Haynau okt. 3-án jóváhagyta kötél általi kivégzését. Felesége az utolsó engedélyezett látogatása során egy tőrt csempészett be a siralomházba, amellyel Batthyány súlyos sebeket ejtett a nyakán. Ezért felakasztásáról már nem lehetett szó. Október 6-án az „Új épület” udvarán, ahol térdre ereszkedve, hazáját éltetve golyó által kellett meghalnia. Földi maradványait a pesti belvárosi ferencesek templomának egyik kriptájában rejtették el. Feleségének el kellett hagynia Pestet, majd Svájcban talált menedékre, 1859-ben a pesti fiatalok a ferencesek templomában nagy gyászmisét tartottak, amelyen Zichy Antónia is részt vett. Az 1867-es kiegyezés után, 1870. június 9-én a miniszterelnök hamvait méltó körülmények között helyezték örök nyugalomra a Kerepesi temetőben.

  

6. Julius Jacob von Haynau (1786-1853) osztrák katonatiszt, táborszernagy. Katonai pályafutása 1801-ben kezdődött az osztrák hadseregben. Részt vett a napóleoni háborúkban. Korán elhíresült kegyetlenségéről, erőszakosságáról. 1847-ben nyugdíjba vonult, majd az 1848 évi forradalmak ellen ismét katonai szolgálatra jelentkezett. Előbb Olaszországban harcolt, ottani kegyetlenségei miatt nevezték a „bresciai hiénának.” (Bresciában a kórházakban fekvő, sebesült osztrák katonákat lemészárló olasz férfiakat kivégeztette, a nőket pedig megvesszőztette.)

Az 1848-49-es magyar szabadságharc bukása után, mint teljhatalmú parancsnok a megtorlások az ezzel járó kivégzések a súlyos börtönbüntetések végső eldöntőjeként vált ismertté. Kivégeztette Aradon a 13 magyar tábornokot és más katonatiszteket, agyonlövette Gróf Batthyány Lajos az első „felelős minisztérium” elnökét. Százakat küldött (Kufstein, Munkács, Olmütz stb.) várbörtönökbe. Miután kegyetlenségei az Udvar számára kezdtek terhessé válni, lemondatták. 1853. márc. 14-én agyvérzésben hunyt el Bécsben.

  

7. Félix Zu Schwarczenberg (1800-1852) herceg, osztrák államférfi, diplomata, katonatiszt és miniszterelnök.

1848.nov.-től 1952 áprilisáig ő töltötte be Ausztriában a miniszterelnöki tisztséget. Politikájának középpontjában az egységes, erős Ausztria megteremtése állt.

 8. Dr. Alexander von Bach (1813-1893) osztrák politikus, ügyvéd. Magyarországon az 1848/1949-es szabadságharc bukása után az 1851-től 1859-ig tartó időszakot Bach belügyminiszterről „Bach-korszaknak” nevezték el.

Ebben az időszakban a Habsburgok célja Magyarország függetlenségének teljes felszámolása és beolvasztása a birodalomba.

  

9. Deák Ferenc (1803-1876) államférfi, politikus, jogtudós, „a haza bölcse”. Régi nemesi család hetedik gyermekeként született Söjtörön. Édesanyja Sibrik Erzsébet a szülésbe belehalt. Apja nem tudta elviselni a „gyilkos” gyermek látványát, ezért a csecsemő Deák Ferenc nagybátyjához Deák Józsefhez került. Édesapja id. Deák Ferenc 1808-ban meghalt. Az árvát ezután testvérei: Antal, Jozefa, és Klára vették magukhoz. Deák tanulmányait vidéki iskolákban kezdte, majd több gimnáziumban is folytatta. Később Győrben elvégezte a Jogakadémiát, jogi gyakorlatot pedig Pesten folytatott. Deák Ferencet - bátyja Deák Antal helyére - 1833-ban követté választották a pozsonyi országgyűlésbe.

Államférfiúi bölcsessége, mértékletessége már az 1839/1840-es országgyűlésben is megmutatkozott. Ezekben az években kiállt Wesselényi és Kossuth mellett, a büntetőtörvénykönyv reformja is foglalkoztatta. Deák következetesen a tolerancia híve volt, ellenezte a halálbüntetést. Az 1843/1844-es országgyűlés munkájában nem vett részt. Gyakran betegeskedett. Hasonló okok miatt közvetlenül a szabadságharcot megelőző országgyűlésből is hiányzott. A megalakuló Batthyány Lajos kormányában az igazságügyi tárcát kapta. Jelentős szerepe volt az „áprilisi törvények” kidolgozásában. A forradalom és szabadságharc eltiprása után hadbíróság elé idézték, de elbocsátották. Visszavonult kehidai birtokukra, majd azokat Széchenyinek eladva 1854-ben Pestre költözött, ahol az „Angol királynő” elnevezésű szálloda háromszobás lakásában élt egészen haláláig. Itt találkozott elvbarátaival és vált a passziv ellenállás vezéralakjává.

Az Októberi Diploma (1860) kiadását követően 1861 tavaszán meghívták az országbírói értekezletre. Az áprilisban megnyíló országgyűlésben Pest-belvárosi választókerületet képviselte. A „Felirati Párt” képviseletében tényként fogadta el Ferenc József uralkodását, s ennek megfelelően „feliratban” kívánta az uralkodót az országgyűlés álláspontjáról tájékoztatni. A császár a „feliratban” foglaltakat visszautasította és az országgyűlést feloszlatta. Aztán 1865. ápr. 16-án „megtört a jég”, a „Pesti Naplóban” megjelent Deák „Húsvéti cikke”.

Tanulmányában kiállt a jogfolytonosság, az 1848-as „áprilisi” törvények mellett, de már magáévá tette a „Pragmatica Sanctió”-ból levezethető ún. „közös ügyeket”.(pénzügy, hadügy, külügy). Az Uralkodó-házzal megindult tárgyalások, az Ausztriára súlyos következményekkel járó porosz-osztrák háború vezetett el az 1867-es kiegyezéshez, amelyben Deák Ferencnek elévülhetetlen érdemei voltak. A császárt magyar királlyá koronázták. Id. Andrássy Gyula alakíthatott kormányt. Hazatérhettek az üldözöttek Magyarország-gazdasági pénzügyi értelemben egy sikeres út előtt állt. A „haza bölcse” kitüntetést nem fogadott el, visszavonultan élt.

Az országgyűlésben 1873. jún. 23-án mondta el - tapsvihartól kísérve - utolsó nyilvános beszédét. 1876. jan. 28-án érte a halál. Január 30-án a Magyar Tudományos Akadémia előcsarnokában ravatalozták fel. Január 31-én Erzsébet királyné személyesen helyezte el babérkoszorúját. Temetésére 1876. febr. 3-án került sor. Néhány nappal később Kossuth Lajos Helfy Ignácz útján egy ciprus ágat küldött „Deák sírkápolnájának küszöbére.”

 

10. id. Andrássy Gyula gróf (1823-1890) politikus, államférfi, miniszterelnök, külügyminiszter. Hazafias szellemű nevelést kapott. A Királyi Katolikus Egyetemi Főgimnáziumban tanult, majd jogi tanulmányokat folytatott. Ennek befejezése után a korabeli arisztokrata ifjak szokásait követve hosszú külföldi utazásokat tett.

Példaképe Széchenyi István volt. 1848 áprilisától Zemplén vármegye főispánja az 1848/1849-es szabadságharc idején harcolt a pákozdi ütközetben, majd részt vett a Bécs melletti schwehati csatában is. A tavaszi hadjáratban Görgey Artúr segédtisztjeként szolgált. 1849 tavaszán honvédezredessé léptették elő. A Szemere-kormány külügyminiszterének Batthyány Kázmérnak a kérésére diplomáciai küldetést vállalt és Konstantinápolyba utazott. Többször jár Párizsban és Londonban is. A szabadságharc bukása után nem térhetett haza, Párizsban telepedett le. Távollétében 1851-ben halálra ítélték és jelképesen felakasztották. 1857-ben hazatérhetett és Deák Ferenc követőjeként bekapcsolódott a politikai életbe. Az 1861-es országgyűlésben Sátoraljaújhely követe volt. Részt vett az 1865/1868-as országgyűlés munkájában is. Kitüntető szerepet vállalt a kiegyezés politikai és jogi előkészítésében is. (Hatvanhetes Bizottság) Deák Ferenc javaslatára 1867. febr. 17-én Ferenc József miniszterelnökké nevezte ki. Ezt a tisztséget 1871. nov. 14-ig látta el. A koronázási ceremónia idején a hercegprimással együtt helyezték a koronát Ferenc József és felesége Erzsébet fejére. Andrássy Gyula jelentős érdemeket szerzett a dualista államon belül az önálló modern magyar államszervezet megteremtésében. Miniszterelnöksége után a dualista állam külügyminisztere lett. Egy ideig a „közös” pénzügyeket is felügyelte. Külpolitikai törekvésit a Német Császársághoz, az Orosz Birodalomhoz való közeledés hatotta át. Egyre súlyosabbá váló betegsége miatt fokozatosan visszavonult a politikától. Élete hátralévő éveit Tőketerebesen töltötte.

11. Erzsébet királyné ~ Erzsébet Amália, Eugénia, teljes német nevén: Elisabeth Amalie Eugenie von Wittelsbach. Becenevén: Sissi. (1837-1898) osztrák császárné, 1867. jún. 8-tól magyar királyné, Ferenc József felesége.

Egyéniségének és a magyarok iránti szeretetének - ebben nagy szerepe volt Gróf Andrássy Gyulának - köszönhetően a mai napig az egyik legnépszerűbb történelmi személyiség Magyarországon.

Ferenc Józseffel 1854. ápr. 24-én kötött házasságot. Az ifjú császárné bécsi tartózkodása első napjától boldogtalannak érezte magát. A merev, szigorú bécsi udvar, a sokszor embertelen intézkedéseket is támogató Zsófia főhercegné kiábrándító hatással volt személyére. Két leány gyermeke után 1858. aug. 21-én megszületett a régóta várt fiú: Rudolf trónörökös. Erzsébet királyné 1863-ban arról határozott, hogy megtanul magyarul, ebből a célból magyar társalkodónőt is magához vett. Az uralkodót, liberálisnak mondható nézeteivel igyekezett befolyásolni. Andrássy Gyulához fűződő gyengédebbnek mondható viszonya is egyengette az utat a kiegyezés felé, jóllehet nem ez volt a megbékélés döntő okot. A kiegyezés (1867 évi XII. törvény) lehetővé tette, hogy 1867. június 8-án Ferenc Józsefet magyar királlyá, Erzsébetet magyar királynévá koronázzák. Tíz hónappal a koronázás után megszületett negyedik gyermekük: Mária Valéria főhercegnő. Életének legnagyobb tragédiája Rudolf trónörökös 1889-ben elkövetett öngyilkossága. A királyi pár gyakran járt-az Erzsébet által is nagyon kedvelt gödöllői a hajdani Grassalkovich kastélyba, amit még házasságuk megkötésekor kaptak ajándékba. Utolsó hivatalos magyarországi látogatására az 1896-os milleneumi ünnepségeken került sor.

Egy olasz anarchista külön erre a célra élesített reszelőjével ölte meg 1898-ban a Genfi-tó partján. A királynét Bécsben a kapucinusok császári kriptájában, Rudolf trónörökös mellett helyezték örök nyugalomra.

  

12. Ferenc Ferdinánd (1863-1914) Rudolf halálát követően 1896-ban lett a trón várományosa. Markáns, önálló (inkább a cseheket támogató), célratörő politikát folytatott, melynek egyik sarokköve a magyar befolyás csökkentése volt. Trialista államszerkezet kiépülését szorgalmazta a délszláv területek autonómiájának létrehozásával. Külpolitikájában agresszív, militáris íránvonalat képviselt. 1914. jún. 28-án egy hadgyakorlaton vett részt Szarajevóban, ahol egy Gavrilo Princip névre hallgató szerb anarchista feleségével együtt meggyilkolta.

A merénylet ürügyet szolgáltatott az első világháború kirobbantásához.

  

13.  IV. Károly magyar király (1887-1922) a Habsburg-Lotharingiai Ház utolsó uralkodója, 1916-1918 között.

I. Károly néven a Habsburg Birodalom és egyben az Osztrák Császárság utolsó császára. Ferenc Józsefet követte a trónon. Két évi uralkodása után Ausztriában és Magyarországon kikiáltották a köztársaságot. A trónról nem mondott le, de az új államformákat elfogadta, ennek az eckartsaui nyilatkozatban adott hangot.

1921-ben két alkalommal is megpróbált visszatérni a magyar trónra, mind a két alkalommal sikertelenül.

  

14. Habsburg Ottó (1912-2011) az utolsó Habsburg trónörökös. Évtizedekig trónkövetelőként lépett fel. Trón igényéről csak 1961-ben mondott le. Közíróként, politikusként folytatta pályáját. Hosszú ideig az „Európai Parlament” tagja is volt, ahol számos esetben felszólalt a magyarok érdekében. Gerő András történész szerint Habsburg Ottó mindenki által azért volt szerethető, mert nem volt uralkodó.

 15. Kossuth temetése: A dualizmus korának tömegeket megmozgató, nagy érzelmeket kiváltó társadalmi, politikai eseményei voltak a nemzet nagyjainak temetési és újratemetési szertartásai. A sort Batthyány Lajos miniszterelnök végső nyughelyre helyezése nyitotta meg 1869-ben. Ezt követte Deák Ferenc 1876-ban történő temetése, majd 1894 márciusában a korszak leggrandiózusabb gyászszertartása, Kossuth hamvainak haza-hozatala Torinóból és temetése a Kerepesi úti sírkertben.

Ferenc József megtiltotta az állami gyászt és a miniszterek, állami tisztviselők, katonatisztek részvételét a temetésen.

   

16. Klapka György volt honvéd-tábornok és hadügyminiszter helyettes halálát az országgyűlésben 1892. V. 17-én jelentették be. V. 19-én - a Képviselőházi Napló, 1892 évi III. kötete szerint Eötvös Károly tett indítványt Klapka György temetésére.

 

   17. Rudolf trónörökös ~ Habsburg Lotharingiai Rudolf koronaherceg (1858-1889) Ferenc József császár é király valamint Erzsébet királyné fia, az Osztrák-Magyar Monarchia trónörököse. Rudolf bár nős ember volt, titokban többször is találkozott egy 17 éves lánnyal Maria Vetserával, aki Erzsébet királyné unokahúga volt.

1889. jan. 29-én az alsó-ausztriai Mayerlingben lévő vadászkastélyukban találkoztak. Mindkettőjüket jan. 30-án reggelre halva találták, öngyilkosságot követtek el.

Forrás:

Internet - Wikipedia

Szerkesztette:

Dr. Temesvári Tibor

2011. október