Trenker a Gestapo egykori budapesti főnöke

Bokor Péter tv-s történész, a hetvenes évek közepén híressé vált „Századunk” sorozatában örökítette meg a második világháború Magyarországgal kapcsolatos eseményeit, megszólaltatta, az egyes szereplőket. A sorozathoz, közben interjúkat is készített, amelyeket a „Végjáték a Duna mentén” című kötetben jelentettek meg 1982-ben. Münchenben szálloda szobájából telefonon vette fel először Trenker feleségével a kapcsolatot. „Mondom a nevemet s mindjárt azt is, hogy magyar filmes vagyok - mire az imént még bajoros szólású asszony hibátlan magyarra vált.” - írja az interjú bevezetőjében a szerző. Majd így folytatja: „Asszonyom, az ön férje ugye 1944-ben Magyarországon volt? Na és? Miért fontos ez?...Szeretném a férjét meglátogatni….Csak este jön meg az uram. Ha akarja, felhívhatja. De már nem fiatalember. Nem is egészséges. Ne ártson neki!” Ezt a beszélgetést dolgoztam fel, kizárólag Bokor Péter kérdéseire és Dr. Alfréd Trenker válaszaira koncentráltam.

Hogy jött Trenker Magyarországra?

Érkezésének előtörténete

-          „Doktor úr, 44-ben mikor jött Magyarországra?

-          1944. március 19-én érkeztem a csoportommal.

-          Akkor javában tartott a német seregek bevonulása Magyarországra?

-          Igen, mi az elsők között voltunk. Minden esetre: az első rendőri csoport. Lehetséges, hogy a mi vonatunk volt a legelső.

-          Hányan voltak?

-          32 emberem volt. Meg én. Összesen tehát 33. Géppisztolyok, és két gépfegyver.

-          Mi volt a feladatuk?

-          Parancs szerint Budapestre érkezve mindenekelőtt a Várba kellett mennünk, gépkocsink természetesen nem volt, velünk jött a vonaton. A várban a magyar kormányt kellett volna őrizetbe venni, aztán különböző más személyeket. Mintegy 3-400 név volt a listán. Politikusok, újságírók, szociáldemokraták, szak…hogy is mondják?

-          Szakszervezet?

-          Igen. Szakszervezeti vezetőket is. A listát magától Kaltenbrunnertől³ kaptam, tudja: ő tulajdonképpen Himmler után a második ember volt a Birodalmi Biztonsági Főhivatalban.

-          És Kaltenbrunner kitől kapta?

-          Úgy tudom: Budapestről. Az SD-nek (Sicherheitsdienst = Biztonsági Szolgálat) voltak ott emberei már régóta, ezek készítették elő a mi akciónkat.

-          Elmondaná doktor úr a magyarországi >>akció<< előzményeit?

-          Kérem…Úgy tíz nappal az elindulás előtt, tehát március 5-e és 10-e között, a birodalom legkülönbözőbb részeiből hívtak össze rendőrtiszteket Mauthausenbe.

-          Gestapo tiszteket?

-          Főleg. Voltak persze bűnügyiek is. Minden esetre: jó rendőrök. Jó szakemberek.

-          Mauthausenbe? A koncentrációs táborba?

-          Nem magába a táborba. Illetve…hát nem oda, ahol a fegyencek voltak. De akkor még semmit sem tudtunk. Bevetésről volt szó, helymeghatározás nélkül. Aztán 17-én odaérkezett Kaltenbrunner. Tőle kaptuk meg a részletes eligazítást. Nagy rendet kell csinálni Magyarországon, mert megbízhatatlan a kormány, nem tartják magukat a szövetségi hűséghez, mindenféle ellenséges elemek félig-meddig szabadon működhetnek, éppen most, amikor az ellenség…a front a Kárpátok felé közeledik. Tiszta helyzetet kell teremteni. Ez volt Kaltenbrunner előadásának a lényege. Ja, és az is, hogy még nem dőlt el a forma. Hogy nyílt, katonai megszállás lesz-e, vagy barátságosabb alapon…

-          Mielőtt elindultunk volna, Kaltenbrunner nyomatékosan megmondta: semmi esetre se provokáljuk a magyarokat! Járjunk el úgy, mintha a magyarok támogatására érkeznénk.

-          És a letartóztatások?

-          Részben ezért volt fontos a villámgyors akció. Egy-kettőre, az első pillanatok zavarában elintézni azt, ami a legfontosabb. Kész helyzetet teremteni, mielőtt rájöttek volna, hogy mi is történt!

-          Sikerült?

-          Tulajdonképpen nem.

-          Miért?”

Trenker már Budapesten…

-          „Elmondjam részletesen? Szívesen elmondom, ha érdekli. Láthatja: én semmit sem takargatok. Ez már történelem.

-          Lenne szíves Trenker úr…

-          Szóval: amikor a hadvezetés még azzal számolt, hogy egyes magyar helyőrségek mégis ellenállnak, elhatároztak egy ravasz akciót. Ugye: a mi csoportunk is vonaton utazott, együtt egy páncélos ezreddel. Bécs elől. Mintha csak Magyarországon átutazó egység lennénk, a Balkán felé. Ahogy az szokásos volt. Aztán a határon már jóval túl: tűz ütött ki a vonaton. Valami robbanás volt. Kiderült, hogy ezt a mi embereink csinálták. Mindenesetre jó ok volt arra, hogy a járművek lerakódhassanak és az országúton roboghassanak Budapest felé. Egyébként a város szélén már egy küldönc várt ránk, valamilyen budapesti német katonai parancsnokságtól, hogy a páncélos ezred maradjon a város szélén. Álljanak meg. Ők persze örültek, nem volt nagy kedvük a harchoz. Mi továbbmentünk. Namost ez az egész mégsem sikerült jól, mert a vasutasok jelentették a magyar szerveknek, hogy mi történt. És a magyar kormány ebből következtetni tudott. Értesítettek egy csomó embert. Amikor reggel ½ 7 felé mi felérkeztünk a Várba, ott sokfelé gépfegyverek álltak, kénytelenek voltunk visszafordulni, a következő találkozópontra. A lényeg mindenesetre az, hogy mire hozzáfoghattunk a letartóztatásokhoz, sokan - éppen a legfontosabbak közül - már nem voltak a lakásukon. Persze, nem mind. De sokan. Kínos is volt ez, amikor jött Himmler.

-          Himmler⁴ Budapesten volt? Erről még sehol sem olvastam, hallottam.

-          Két-három nappal 19-e után jött és csak egy, vagy másfél napra. A leszigorúbb inkognítóban.

-          Trenker úr! Önök megbíztak Horthyban⁵?

-          Az volt az érzésünk, hogy velünk tart, éppen a salzburgi tárgyalások alapján és nem feltételeztük, hogy ezt netán kedve ellenére tenné, bár később mégis ez volt a helyzet. De eleinte egyáltalán nem! Meg aztán olyan jó volt mindjárt az együttműködés a különböző hatóságokkal, azt kellett hinnünk, hogy ez a kormány és a kormányzó utasítására történik így.

-          Ön milyen magyar szervekkel működött együtt?

-          Természetesen a rendőrséggel. Csakis a rendőrséggel. Hain Péterrel⁶ ugye.

-          Hogyan ismerkedett meg vele?

-          Ez így történt: mivel a Vár környékén gépfegyverek álltak, tüzelőállásban, ott semmit sem tehettünk katonai kíséret nélkül. Erre lerobogtunk a dunai rakpartra, azon az oldalon, ahol a Parlament áll. Ehhez előre pontos terepvázlatot kaptam. Ott üres telkek voltak, meg raktárak és egy szállítási vállalat raktáránál volt találkozónk a Biztonsági Szolgálat régóta Pesten dolgozó, persze titokban dolgozó embereivel, akik már előre gondoskodtak taxikról, megbízható taxisofőrökről, hogy aztán szétspriccelhessünk a letartóztatások foganatosítására. Ezek az ügynökeink - ezt így mondják rendőri nyelven - kinéztek egy szállodát, azt hiszem: Astoriának hívták, néhányan már ott is laktak. Így aztán az Astoriába mentünk 9 óra táján. Ott a szállodaigazgatóság tiltakozása ellenére berendezkedtünk. És oda érkezett Hain Péter, szóval ő magától jött! Bemutatkozott, mint a magyar rendőrség főnöke, kitűnően beszélt németül, nagyon szívélyes volt, kiürítette számunkra az egész szállodát. Az első foglyainkat már odahoztuk be.

-          Eleinte elég nehéz volt a helyzetünk. Ugye, én, meg a 32 emberem…Nem sok ilyen bonyolult munkához. Csak úgy 10 fél 11 felé érkezett meg Bécs felől néhányszáz főnyi rendőralakulat. És Kaltenbrunner is.

-          Önök tehát megkezdték a letartóztatásokat az erősítés beérkezése előtt?

-          Kérem, mi nem azért jöttünk, hogy csak álldogáljunk. Az ember azért kapja a feladatát, hogy azt a lehető legpontosabban végre is hajtsa. Amennyire csak a körülmények megengedik.

(A szerző megjegyzése: Dr. Alfred Trenker - hetven év körüli, jó karban lévő úr, majdnem galambősz, választékkal fésült haja feltűnően göndör - alacsony, szerény megjelenésű emberke. Távolról sem az >>árja<< a >>germán<< mintapéldánya. Sőt.)

-          Hogyan épült fel a magyarországi német biztonsági erők szervezete?

-          A csúcson a legfelsőbb SS- és rendőrführer állt. Winckelmann⁷ tábornok. A kötelékszerűen szervezett rendőrség (Ordnungspolizei) élén is egy tábornok állt, a nevére már nem emlékszem. A biztonsági rendőrség (Sicherheitspolizei) a bűnügyiekből és a Gestapoból állt, ennek a parancsnoka dr. Geschke Standartenführer volt a korábbi prágai rendőrfőnök. Őhozzá tartoztak a Gestapo-parancsnokságok. Ilyen nyolc vagy kilenc volt, főleg a megyeszékhelyeken. A budapestinek én voltam a parancsnoka. A főváros és környéke tartozott hozzám.

-          Milyen ügyekkel foglalkoztak?

-          Kizárólag politikai természetűekkel. Államellenességekkel és államellenzőkkel szemben. Államellenség az, aki aktívan ténykedik a >> Reich<< ellen. Államellenző az, akinek ellenséges érzülete ismertté válik, vagy akiről fel lehet tételezni, hogy szembehelyezkedik a német érdekekkel. De magyar állampolgárok ellen mi nem léphettünk fel! Erre szigorúan ügyelni kellett.

-          Egy pillanatra doktor úr! A Sztójai-kormány ugye a >>Birodalom<< érdekeit szolgálta. Igaz?

-          Természetesen.

-          Ha most egy magyar állampolgár szembehelyezkedett a Sztójai⁸-kormánnyal, akkor szembehelyezkedett a német érdekekkel is!

-          Ezt mi is így értékeltük. Ilyen esetben előterjesztést kellett írnom a főnökömnek, dr.Geschkének, ő átiratot intézett a megfelelő magyar szervhez, tehát Hainhoz és az eljárás Hainékra tartozott. Voltak persze közös eljárásaink is. De az ügyrendet, a szolgálati utat feltétlenül be kellett tartani. Ha ez nincs - akkor dolgozni sem lehet.

           A szünet után így folytatódott

-          Folytathatjuk, Trenker úr?

-          Tessék parancsolni. Én a rendelkezésére állok.

-          Az Astoriából ugye a Svábhegyre költöztek?

-          Igen, Hain intézkedése alapján. Azok is ilyen szállodaféle épületek voltak, a Mirabelle, a Majestic, és a többi. Szemben azzal a nagy szanatóriummal, ha jól emlékszem.

-          Ott volt Eichmann⁹ székhelye is?

-          Egy ugrásnyira. De szolgálati szempontból nem volt kapcsolatunk. Eichmann Sonder-kommandója teljesen önálló volt. Berlinből kapta a parancsait. Az ő tevékenységük szigorúan >>Geheime Reichssache<< (titkos birodalmi ügy) volt.

-          Ez mit jelent?

-          Olyasmi, mint az angolszászoknál a>>top secret<<.Az ilyen ügyekről csak az tudhat meg bármit is, akinek azzal tényleges tennivalója van. Ezek pedig egyáltalán senkivel sem beszélhetnek az ügyről. Még a felettesükkel sem, ha az nincs beavatva a szóban forgó ügybe.

-          De önök azért tudták…

-          Tudtuk, hogy Eichmann milyen területen dolgozik. Viszont ez a nagy titkosság ügye, éppen Eichmann munkaterületén nagyon fontos volt. A zsidó deportálások esetében, ugye megkísérelték, hogy ameddig csak lehetséges, titokban a deportálás tényleges célját. A nyugtalanság elkerülése végett.

-          Hogyan készítették elő a deportálást?

-          Eichmann eléggé kis létszámmal jött Budapestre. Talán 10-12 tisztje volt. De ezek már ugyanezen a munkaterületen sok tapasztalattal rendelkeztek, más országokban. Eichmann előre tudta, mely magyar hatóságokkal, személyekkel ismertetheti a terveket. A belügyben volt egy államtitkár…

-          Endre László¹⁰? Vagy Baky¹¹?

-          Endre, azt hiszem. Szóval Eichmann előterjesztette a terveket. Hogy úgy mondjam: mint a magyarok tanácsadója. Az volt a cél, hogy úgy tűnjön, mintha az egészet a magyarok csinálnák. És aztán beosztották Eichmannhoz a magyar csendőrséget, persze nem alá alárendelésről volt szó. Eichmann csak a parancsnokság útján érintkezhetett, illetve rendelkezhetett a csendőrséggel. Pontosabban: ő nem is rendelkezhetett tulajdonképpen, a rendelkezés, a parancsadás joga, az ugye…

-          Értem, Trenker úr. Kérem: tudta ön, hogy mi vár a deportáltakra?

-          Voltak ugye, mindenféle mendemondák. De hát, ami >>Geheime Reichssache<<,arról nem lehetett beszélni. Emlékszem egy esetre. Egy parancsnoki megbeszélés volt, áprilisban vagy májusban. Én is ott voltam. És Wincelmann tábornok, aki ugye a legfőbb SS-vezető volt Magyarországon, egyszer csak odafordul Eichmannhoz.>> Mondja Eichmann! Hogy is néz ki ez a dolog? Horthy, meg a környezetbeliek állandóan kérdésekkel bombáznak engem. Különböző emberek visszahozását követelik rajtam. Mondja, igaz az, hogy a zsidókat lelövik? Vagy elgázosítják?<< És Eichmann, mivel az ügy ugye,>> Geheime Reichssache<<, azt felelte a tábornoknak:>> Ez rémhír és ellenséges propaganda. A zsidókat munkára visszük. A munkaképtelenek a táborokban maradnak.<<

-          Önök tehát tudták?

-          Nézze: aki utánagondolt, és akinek voltak bizonyos információi, annak tudnia kellett, hogy mi a valóság. Én utánagondoltam és végtére tudtam is egyről-másról, a munkám során látnom kellett…Még a háború elején, 1940-ben Lengyelországban dolgoztam egy ideig, a poseni (poznani) rendőrségen. Láttam magam is nagy autókat, amelyeket eredetileg fertőtlenítésre, tetvetlenítésre használtak, aztán már másra is. Ugye…Énbennem az egész dologról a következő kép alakult ki: eleinte különleges Kommandókat vezényeltek a keleti területekre, különösen aztán Oroszországba. Felelősek voltak a hadifoglyokért, zsidókért satöbbi. Ezeknek a Kommandóknak minden egyes fogoly csak ballaszt volt. Táborok sokezer emberrel, kiéhezve, betegen, tetvesen…Valamelyik Kommandó parancsnoka, aki különösen rigorózus és erőszakos ember lehetett, felső parancsra vagy anélkül, egyszercsak hozzákezdett az agyonlövetésekhez. Ennek aztán híre menet és valakinek eszébe juthatott: miért ne csináljuk ezt nagyban? Akkor keletkeztek a nagy megsemmisítő táborok. Már nem a helyi parancsnokok hatásköre alatt, hanem központi irányítással. Körülbelül így fejlődhetett ki a dolog, én legalábbis így képzelem el.

-          És amikor már egyértelműen látható volt a háború kimenetele nem féltek a Gestapo emberei, hogy ezért majd fizetniük kell?

-          Egyszer, még Budapesten, szóval 44-ben, Eichmann azt mondta nekem:>> Ha a háborút elveszítjük, akkor tudom, hogy mit kell tennem. Én akkor végzek magammal. Nem akarom, hogy jobbra-balra hurcoljanak, közszemlére tegyenek, és a végén úgyis felakasztanak.<< Ebből látható, Eichmann nagyon jól tudta, hogy mi vár rá, meg a többiekre is. Tehát tudta: mi történik a lágerekben. Meg hát, azért tudni lehetett az ellen az ellenséges rádióadásokból is. Mindenki tudta, hogy mi történik a zsidókkal.

-          És a cigányokkal?

-          Ugyanaz. Annyival volt bonyolultabb, hogy ezek nem egycsomóban laktak. Össze kellett fogdosni őket, ez a magyar csendőrség feladata volt. De végül is ugyanaz történt velük is, mint a zsidókkal.>> Alacsonyabbrendű faj<< - ez rájuk is vonatkozott.”

 Ismét szünet következett,

a szünet után a beszélgetés folytatódott:

-          „Folytassuk? - Jó, folytassuk. Bőven van még megbeszélni valónk. 1944 nyarán még Budapesten volt és a budapesti Gestapofőnöknek végtére is sok mindenről kellett tudnia. Hivatalból. Szolgálati beosztása folytán.

-          Hogyan alakult a kapcsolatuk a magyar szervekkel a nyár folyamán?

-          Kétségkívül romlott. Úgy június felé már magyar részről ilyen csendes ellenszegülés volt érezhető. Az oroszok előrenyomultak és Horthy egyáltalán nem volt megelégedve azzal, hogy mi pedig visszavonultunk. És így egyre feszültebbé vált a kapcsolat.

-          Meddig volt Budapesten?

-          Pontosan 1944. július 21-ig. Ugye: július 20-án volt a Hitler elleni merénylet¹². Engem másnap azonnali hatállyal Berlinbe rendeltek, a Birodalmi Biztonsági Főhivatalba. Ott megalakult az ún.>> Július 20. Különbizottság,<<ennek volt feladata a Hitler elleni merénylet résztvevőinek letartóztatása, kihallgatása. Engem beosztottak ahhoz az alcsoporthoz, amelyik a Wehrmacht tisztekkel foglalkozott. Mintegy két hónapon át vettem részt a kihallgatásokban.

-          Meddig volt ebben a beosztásban?

-          Amikor a front már közel járt Berlinhez, akkor minket is kivezényeltek. Mint egyszerű katonákat, ugye, mert mi a katonai dolgokhoz nem sokat értettünk. De hát szükség volt minden épkézláb emberre. A legvégén sikerült átverekednünk nyugat felé, úgy, hogy 1945 áprilisában, április legvégén hadifogságba kerültem. Nyugaton. 1948-ban jöhettem haza. Voltak kellemetlenségeim, bíróság elé citáltak, de hát nyilvánvaló volt be is tudtam bizonyítani, hogy én csupán a beosztásommal járó feladataimat láttam el, én soha senkivel szemben nem léptem fel agresszíven, nem vettem részt kegyetlenkedésekben. Csak azt tettem, amit tennem kellett. A szolgálati szabályzat szerint.”

Bokor Péter: „Előttem egy világos lemezből készült, réz-zsaníros, rézcsapos kis fadoboz. Rajta >> DAJERLING, NEW SEASON - ALOIS DALLMAYR, MÜNCHEN - BREMEN<<. Benne alufóliába csomagolva az a bizonyos, rendkívül finom zamatú tea, amelyet úgy dicsértem. A doboz tetejére Trenker doktor tintával ráírta: >>Wohlbekommen<< - ami körülbelül azt jelenti:>> Kedves egészségére<<. És az aláírása.

Emlék egy kellemes beszélgetésről.

Vajon megkóstoljam dr. Trenker teáját?”

Felhasznált irodalom:

Bokor Péter

Végjáték a Duna mentén

Interjúk egy filmsorozathoz

RTV – Minerva - Kossuth Bp.1982

Szövegmagyarázat:

1. Dr. Alfred Trenker (1905 - ?) német rendőrtiszt, SS-őrnagy, 1944 márciusa és júliusa között a Gestapo budapesti főnöke. A német megszállás (1944. március 19-től) első óráiban embereivel tömegesen tartóztatta le a prominens, németellenes zsidó és nem zsidó közéleti szereplőket. Ezért a tevékenységéért elkerülhette a felelősségrevonást.

2. Gestapo = Geheime Staatspolizei, magyarul Titkos Államrendőrség, a hitleri Németország biztonsági szerveinek egyik legkegyetlenebb szervezete. A Gestapot 1933-ban hozták létre, még a porosz államrendőrség egyik szerveként. Egy évvel később már Hermann Göring teljes irányítása alá került.

3. Ernst Kaltenbrunner (1903-1946) osztrák náci, kezdetben ügyvéd. SS-Obergruppenführer. Az Anschluss előtt az osztrák SS szervezet első embere. 1938-tól a bécsi biztonsági rendőrség főnöke. 1941-től több magas beosztásban tevékenykedett az SS szervezetén belül. Heydrich meggyilkolása után a Biztonsági Rendőrség (SIPO) és egyben a Birodalmi Biztonsági Főhivatal (RSA) irányítója. A második világháború után a nürnbergi perben kötél általi halálra ítélték és kivégezték. Életével ezen a honlapon (www.historiamozaik.atw.hu) a „Még néhány óra és mindennek vége” című szerkesztés is foglalkozik.

4. Heinrich Luitpold Himmler (1900-1945) a náci Németország „második embere”, német politikus, náci vezér az SS (Schutzstaffel) első számú embere. Életével ezen a honlapon (www.historiamozaik.atw.hu) a „Heinrich Himmler végnapjai” című szerkesztés részletesebben is foglalkozik.

5. Vitéz Nagybányai Horthy Miklós (1868-1957) eredetileg tengerész, Magyarország kormányzója (1920-1944). Életével ezen a honlapon (www.historiamozaik.atw.hu) több szerkesztés így a „Miniszterelnök menekülni kényszerül” is részletesebben is foglalkozik.

6. Hain Péter (1895-1946) rendőrtiszt, Horthy Miklós személyi detektívje, a németek ügynöke. A német megszállás (1944. március 19) után a „magyar gestapo” az Állambiztonsági Rendészet vezetője. Sikkasztás miatt rövid időre leváltották, majd a Szálasi-puccs után ismét elfoglalta helyét hivatalában. A második világháború után a magyar Népbíróság halálra ítélte és kivégezték.

7. Otto Winkelmann (1894-1977) SS-Obergruppenführer és rendőrtábornok. 1944. dec. 1-jétől a Waffen-SS tábornoka, a magyarországi német rendőri és SS erők főparancsnoka. 1944. márc. 31-től szolgát Budapesten.

8. Sztójay Döme (eredetileg Sztojakovich Demeter: 1883-1946) hivatásos katona, hírszerző. Ilyen minőségben szolgált már az első világháborúban is. A háború végén előbb a „Vörös Hadsereghez” majd a tanácshatalom bukása után a „Nemzeti Hadsereg”-hez csatlakozott. Vezérkari tisztként Berlinben katonai attaséként szolgált, majd hosszú évekig ugyanott- egy rövid minisztériumi „kitérő” után - nagykövet. Sztójay a németek elkötelezett híve volt. A német megszállás (1944. március 19) után, a nyár végéig (aug.24) Magyarország miniszterelnöke és külügyminisztere. A második világháború után a népbíróság háborús bűnösként kötéláltali halálra ítélte.

9. Adolf Eichmann (1906-1962) német alezredes. Életével ezen a honlapon (www.historiamozaik.atw.hu) a „Ricardo bácsinak is szólították fiai” című szerkesztés részletesebben is foglalkozik.

10. Endre László (1895-1946) „fajvédő” politikus, kezdetben Gödöllőn volt szolgabíró, majd 1937-ben létre hozta a „Fajvédő Szocialista Pártot”. A Szálasival kötött egyezség alapján később Pest vármegye alispánjává választották. A Sztójay-kormány belügyi állam titkára. A nyilas hatalomátvétel után kormánybiztosi funkciót is betöltött. A második világháború után a magyar Népbíróság halálra ítélte.

11. Baky László, eredetileg csendőr, a nyilas kormány egyik államtitkára.

12. Hitler elleni merénylet: a Hitler ellen 1944.július 20-án a Rastenburg melletti „Farkastanyán” elkövetett merényletről van szó. A merénylettel ezen a honlapon (www.historiamozaik.atw.hu) a „Goebbels a Hitler elleni merényletről” című szerkesztés részletesebben is foglalkozik.

Forrás:

Internet - Wikipedia,

www.historiamozaik.atw.hu

Szerkesztette:

Dr. Temesvári Tibor

2011. március