Illegalitásban Gróf Bethlen István

Gróf Bethlen István a húszas évek nagy formátumú politikusa 1921-1931 között volt Magyarország miniszterelnöke. Ahogy Romsics Ignác írja: „A szenvedélyek már életében magasra csaptak körülötte.” Elvbarátai - Szekfű Gyula és mások - kimagasló államférfinak tartották, többen Gróf Széchenyi Istvánhoz hasonlították. Ellenfelei - így Szabó Dezső író - „ravasz és kisstílű erdélyi grófot láttak benne, aki csak a taktikázáshoz korrumpáláshoz ért.” Tíz éves miniszterelnöksége négy egymást követő szakaszra osztható. Az első szakaszt (1921-1923) a belpolitikai stabilitás alapjainak megteremtése; a másodikat (1923-1925) az ország pénzügyi helyzetének rendbetétele és a gazdaság mérsékelt ütemű fellendítése feltételeinek megteremtése; a harmadikat (1926-1928) a külpolitikai elszigetelésből való kitörés, a revízióra való felkészülés; a negyediket (1929-1931) a gazdasági világválság magyarországi jelentkezése jellemezte.

A második világháború vége előtt a német megszállás idején (1944. márc. 19.) Bethlen István a belső illegalitást választotta. Bujdosását - személyes élményei alapján - Bolza Ilona dolgozta fel, írta le és tette közzé „először angolul a müncheni Magyar Intézet Studia Hungarica című sorozatának XXVII. köteteként 1985-ben.” A magyar kiadás, amely „Bethlen István emlékirata 1944” címen jelent meg a Zrinyi Könyvkiadó gondozásában 1988-ban jelent meg, tartalmazza a - történészek számára addig ismeretlen - Bethlen István tanulmányát „A magyar politika a második világháborúban, Politikai tanulmány vagy vádirat” címmel. Az illegalitás időszakának bemutatásánál felhasználtam Romsics Ignác „Bethlen István”-ról készült „politikai életrajzát” is.

Napokkal a német megszállás előtt,

a felsőház véderőbizottságának ülésén Derekegyházán Bethlen még nagy beszédet mondott. „Bírálta a Szovjetunió elleni hadba lépést, melyet jogilag és politikailag egyaránt törvénytelennek nevezett; követelte a hibás döntésekben részes vezérkar hatalmának korlátok közé szorítását s az újvidéki gyilkosok Németországba szöktetéséért felelős személyek bíróság elé állítását”.

Beszéde végén kijelentette: „a háborút elvesztettük.” A Stockholmban folyó szovjet-finn fegyverszüneti tárgyalásokra utalva javasolta, hogy „Magyarország pontosan kövesse Finnország magatartását, mert hasonló helyzetbe kerülhetünk.

Horthy² és Kállay³ továbbra is

hallgattak tanácsaira. A Véderőbizottság ülése után a kormányzó levelet intézett Hitlerhez, amelyben ismételten sürgette a magyar csapatok hazahozatalának engedélyezését a keleti frontról. A vezérkari főnöknek pedig megparancsolta, hogy március végére rendelje el a hadsereg teljes körű mozgósítását. Ugyanebben az időben Keresztes-Fischer ⁴belügyminiszter utasította a főispánokat a Szociáldemokrata Párt helyi szervezetei működésének elősegítésére.

Kállay Miklós Miniszterelnök eközben arról tájékoztatta a semleges országokban állomásozó követeket, hogy a „térséget az orosz csapatok fogják elérni először” és Magyarországnak erre kell felkészülnie.

Közvetlenül 1944. március 19-e előtt

Bethlen István Inkén a birtokán tartózkodott. Március 16-án a kabinetiroda főnöke kereste telefonon, aki a kormányzót kapcsolta neki. Horthy tájékoztatta: „a német követ útján előző este Hitler Klessheimbe⁵ hívatta.

Bethlen még vidékre utazása azt tanácsolta a kormányzónak „hogyha ilyen meghívás érkeznék, semmiképpen se fogadja el, mert a németek valószínűleg csapdát készítenek elő, és távollétét az ország megszállására fogják felhasználni.”

A volt miniszterelnök állítólag ezt mondta volna a telefonba: „Semmi szín alatt, én nem egyezem bele, én jó szándékkal mondom, az ország érdeke kívánja ezt; értsd meg: nem mehetsz sehová!” - idézte Bethlen szavait 1983-ban az inkei bérlet intézője. Horthy búcsú nélkül letette a kagylót. Aztán Bethlen az intézőhöz fordulva ezt mondta: „Én holnap reggel Pestre megyek, aztán nem tudom, hogy mi lesz.

Pestre érkezése után”

március 17-én délben előbb az ellenzéki pártvezérekkel találkozott, majd velük együtt a miniszterelnökségre sietett. „A rögtönzött értekezleten Kállay visszaemlékezése szerint mindenki >> temperamentumának megfelelő indítványt tett….Bethlen abban bízott, hogy korábbi bizonytalan ígéreteiket beváltva az angolszászok ejtőernyős csapatokat dobnak le magyar területen, és ezzel megteremtik a szembefordulás reális feltételeit.<< Ebben az esetben mondta >> elérkezett az idő a fegyveres ellenállás megindítására….egyedül semmit nem tehetünk<< mondta.

A német megszállókkal

Magyarországra érkezett Gestapo-különítmények március 19-én megkezdték az ellenzéki politikusok letartóztatását. Listájukon Bethlen az elsők között szerepelt. Keresték a lakásán, majd a kormányépületekben keresték. Kállay társaságában a miniszterelnöki dolgozószobában találtak rá „Felkérték, kísérje őket a német követségre, Bethlen ezt megtagadta, s amíg a tiszt feletteseit kereste a kormányzóság épületébe távozott.”

A kormányzó 19-én 11 óra tájban érkezett haza Németországból. „Megérkezése után fogadta Bethlent, aki ismét tanácsokkal látta el. Megbeszélésükről Horthy a koronatanács ülésére sietett, Bethlen pedig felkészült a Vár elhagyására.

Álruhát öltött, leborotválta bajuszát,

s az éjszaka folyamán Lázár Károly testőrparancsnok szolgálati gépkocsiján március 22-én a Dunántúlra utazott. Új neve gróf Teleki Sándor, rangja testőr őrnagy, feladata pedig lóvásárlás volt a testőrség részére.”

A vas megyei Gyöngyöshermán faluba vitette magát egyik barátjához. Körülbelül május 9-ig tartózkodott a településen. Itt sem maradhatott tovább. Lázár Károly tábornok, a lovas testőrség parancsnoka kíséretében gépkocsin az Alföldre ment. Szentesen Bolza Ilona (aki a bevezetőben említett könyv szerzője - a szerk.) testvéröccse, Bolza Antal fogadta be. „Pár hét múlva azonban az aktív huszár főhadnagy házigazdának a frontra kellett mennie, így Bethlen István nem maradhatott tovább Szentesen.”

Újabb helyet kellett keresni számára

„A kormányzó azt tanácsolta” - írja Bolza Ilona, hogy Bethlen menjen a kolozsvári hadtestparancsnokhoz. „Június 6-a körül Hazslinszky Géza testőr ezredes társaságában” aztán megérkezett Dálnoki Veres Lajos⁶ altábornagyhoz, aki kolozsvári lakásában helyezte el. Bethlen - az altábornagy feljegyzései szerint - „betegnek és fáradtnak látszott.” A villát „a szemközti ház előtti járdán ülve egy koldusruhába öltözött egyén” figyelte. Ugyanis így oldották meg a Kolozsvárra bevonuló német biztonsági szervek Veress megfigyelését. Így emlékezett később az eseményekre a Londonban élő Dálnoki Veress Lajos felesége.

A bujdosó emiatt csak négy napig maradhatott Kolzsváron. „Dálnoki Veress keveselve az őrnagyi rangot, Bethlent korára való tekintettel huszár ezredesi egyenruhába öltöztette”, majd gépkocsiján egy kisebb erdélyi faluba Légára vitte. Itt lakott a gróf egyik régi barátja, „aki nagy örömmel fogadta” a vendéget.

Bolza Ilona - ahogy írja Légán meglátogatta Bethlen Istvánt. „Hajnalodott. Gyönyörű erdőkön vitt át az út. Sok év után Londonban tudtam meg, hogy Légán jártam - akkor nem érdeklődtem, hogy hová visznek. Nagyon ideges benyomást keltett bennem Bethlen István. Roppant aggódott az általános politikai és katonai helyzet miatt. Rádión hallgatta a híreket, a hadi helyzetről pedig Veress altábornagy tájékoztatta. Igen feketén látta a jövőt. Szóbeli üzenete a kormányzó számára az volt, hogy megbízható embereit és ugyancsak megbízható csapategységeket maga köré gyűjtve, végre határozza el a háborúból való kiugrást.”

Július közepén Bolza Ilonának még

sikerült két levelet is eljuttatnia Bethlenhez, amire ő - az előzetesen egyeztetett „tolvajnyelven” válaszolt is. Válasz leveleiben a gróf „Kedves Húgom” megszólítást használta, a végén „Muki bácsi” aláírással. Az első levélben vastagbélhurutjára panaszkodott, bár hozzátette, hogy betegnek nem érzi magát. Majd így folytatta: „Lelkileg is nagyon deprimált vagyok, mert semmi sem sikerül, amibe belefogok. Úgy érzem itt sem maradhatok már soká….”

Örült Bolza Ilona második levelének is.

Válaszában arról írt, hogy „lehetséges, hogy igénybe kell vegyem szíves meghívását. Itt alig maradhatok tovább, mert Piroska néninek valószínűleg el kell utaznia máramarosi rokonaihoz….én itt egyedül árván nem maradhatok. Nagyon megörültem, hogy kedves Ilona húgom, maga meghívott magához. De ezt csak egy feltétel alatt fogadhatom el, ha ti.szülei is óhajtják ezt, ha nem vagyok a terhükre és énnekem megengedik, hogy hozzájáruljak mint paying guest megfelelő havi összeggel a háztartásukhoz. Nagyon kérem írja tehát meg ezt mentől előbb, hogy tudjam mihez tartsam magam. Köszönöm még egyszer velem szemben tanúsított végtelen jóságát és mindnyájukat szívből üdvözli szeretettel az öreg Muki bácsi.”

Bethlen István Herencsényben

„Röviddel a második levél érkezése után, egy szép nyári estén (július legvégén), eljött herencsényi otthonunkba huszár ezredesi egyenruhában gróf Bethlen István. Katonasofőr hozta autón Erdélyből, aki azonnal visszament Kolozsvárra” - írja Bolza Ilona.

Óriási kül- és belpolitikai tekintélyénél fogva egy ideig még feljárt Bolzáéktól a koronatanács üléseire. „A miniszterek, sőt a kormányzó sem tudta, hogy hol bujtatják, csupán Lázár Károly⁷ tábornok, lovastestőr-parancsnok, aki autót küldött érte.”

A katonai gépkocsi rendszerint már sötétedéskor érkezett. A minisztertanácsi ülések a kormányzó „és az akkori miniszterek jelenlétében a reggeli órákig tartottak, úgyhogy Bethlen körülbelül hajnali félötkor ért vissza hozzánk Budapestről” - emlékezett Bolza Ilona.

A megbeszélésekről elmondta,

hogy a miniszterek „ötlethiánya”, gyávasága, legfőképpen az, hogy árulók voltak közöttük és „minden döntést azonnal jelentettek Veesenmayernek, akkori budapesti követnek” elkeserítette őt.

„Hogy Bethlen István életét veszélyeztetve mégis elment a Várba ezekre a tanácskozásokra, csak azért történt, hogy egyik-másik megbízható politikusnak súgva adjon tanácsot, vagy a plénum előtt leplezetlenül foglaljon állást, ami a kormányzóra mégiscsak benyomást tett.

Herencsény és Budapest közötti útjuk gyakran légitámadásoknak volt kitéve. „A katonasofőr felgyújtott fényszóróval közlekedett, hogy gyorsabban haladhasson, jegyzőnk, aki csak annyit tudott, hogy katonatiszt vendégünk van, a felgyújtott fényszórók miatt több ízben is tiltakozott nálunk, sőt feljelentéssel fenyegetőzött.”

A minisztertanácsokat azért tartották éjszaka, „mert a miniszterek közül sokan féltek, hogy meglátják, ki jár a kormányzóhoz” - mondta Bethlen.

A családnak - ahol minden napjait töltötte - jó rádiókészülék mellett „esténként zárt ablakok, spaletták mellett” ölében térképpel rendszerint a BBC híreit hallgatták.” Bethlen nagy híve volt Churchill politikájának. Remélte, hogy a Balkánon is partraszállnak úgy, mint a francia tengerparton.

Egyik este elég későn

csapzottan, piszkosan beállott katonaruhában báró Aczél Ede. Magyarország oroszországi különbéke-tárgyalásairól tájékoztatta Bethlen Istvánt négyszemközt. Báró Aczélt⁹ de facto kereste a Gestapo. Nála nem állhatott fenn, hogy csak megfigyelés alatt áll, hogy miről beszélt Aczéllal azt nem mondta el a családnak, de azt igen, hogy „azzal kell békét kötni, akivel harcban állunk. Vagyis az oroszokkal.”

Még 70. életévében is sportolt.

Vadászott, nagyokat sétált, így hiányzott volna neki a mozgás és a jó levegő, ha rejtőzködése miatt erre nem nyílott volna alkalma. Nálunk, abban a kis Nógrád megyei faluban, nem féltünk attól, hogy felismerik, így gyakran sétált, beszélgetett a falubeliekkel, akik nagyon megszerették az >>ezredes urat<<

1944. október elején elhagyta Herencsényt, „mert biztosra vette, hogy a németek az orosz csapatok előrenyomulásának megnehezítésére” a fővárosból való távozásuk előtt felrobbantják a Duna-hidakat. „Ebben előrelátó volt. Ha Nógrád megyében marad, az ő útját is elvágták volna Nyugat felé.”

Somogy megyébe Boronkára távozott

Géza nevű testvérbátyja egyik barátjánál és családjánál talált menedéket „szintén Somogy megyében.” Bolza Ilona is. Így módja volt Bethlennel és szükség esetén a kormányzóval is kapcsolatban maradni.

Bolza Ilona a kormányzóság egyik rendőri oldalkocsis motorkerékpárján közlekedett a királyi Vár és Bethlen rejtekhelye Boronka között. „A légiriadók miatt úgyszólván világítás nélkül az októberi agyagos, sáros utakon, a felismerhetetlenségig piszkosan.” Aztán október 8-án a 70.-ik születésnapján meglátogatta Bethlen Istvánt. „S akkor nagy kincset: 100 darab cigarettát vittem neki ajándékba” - írja.

Egy másik alkalommal átadta magánvégrendeletét Bolza Ilonának, ha majd egyszer alkalma lesz adja át azt családjának. Végrendeletét el is olvastatta vele, arra az esetre, ha nem tudná azt a háborús események miatt megőrizni, „mondja el tartalmát élőszóval.”

Még október 15 után is

felkereste Bethlen Istvánt Bolza Ilona, „aki mellett - szükség esetére - orosz tolmácsként egy Trenkwald nevű lengyel származású egykori ny. K.u.K. repülőszázados volt. Ahogy írja „az utóbbi hónapok sok izgalma megártott Bethlen István egészségének Két ízben is agyvérzést kapott, egyik karját nehezen mozgatta, de szellemileg friss maradt.”

Aztán így folytatja: „Órák kérdése volt 1944. december legelején, hogy az orosz csapatok elfoglalják az én búvóhelyemet Somogy megyében. Bethlen István

Széchényi József egyik vadászházába ment.

Bolza Ilona így folytatja: „Öcsém elbeszéléséből értesültem hónapok múlva arról, hogy Bethlen István kérésére Trenkwald nyugalmazott százados és fivérem tisztilegénye, közölte a legközelebbi orosz parancsnokságon, hogy magas rangú politikai személyiség bujdosik a közeli erdőben és kérik, hogy személyére való tekintettel küldjenek egy magas rangú orosz tisztet, akivel tárgyalni szeretne.

December 6-án reggel a vadászházban

lódobogásra ébredt Bethlen István. Orosz katonák vették körül a házat és keresték a >>palkownikot<<, ami oroszul ezredest jelent. Szintén testvéröcsémtől tudom, aki szemtanúja volt, hogy Bethlen István a vadászház ajtajában állva felemelt karokkal megakadta magát az orosz katonáknak.

Trenkwald, akivel jóval később Budapesten találkoztam elmondta, hogy Bethlent Kaposvárra” vitték. Romsics Ignác történész könyvében így folytatja: „Innen december 11-én Pécsre szállították, ahol egy tágas villában helyezték el. A várost el nem hagyhatta, sétáira fegyveres kísérők követték, s a házat gépfegyveres őrség vette körül. Egyébként azonban igyekeztek kényelméről gondoskodni, és úgy kezelték, mint a szovjet hadsereg >>vendégét<< Pécsi ismerőseivel és a helyi politikusokkal szabadon érintkezhetett, a telefont használhatta és kérésére rádiókészüléket szereltek fel szobájában. Esztergál Lajos polgármester, aki december-januárban többször meglátogatta, szellemileg teljesen frissnek és érdeklődőnek találta. Bár írta később - >>korábbi agyvérzéséből kifolyólag némi beszédzavar mutatkozott<< nála>>ítélőképességét gondolatai tisztaságát ez a kis defektus egyáltalán nem érintette.<<„ később Kistarcsára került, ahová a magas rangú személyeket internálták.

Trenkwaldot elbocsájtották mellőle. Bethlen Istvánt pedig kivitték Oroszországba.

Ő tartotta a lelket fogolytársaiban. „Ezt sok évvel később Dálnoki Veress Lajos volt hadtestparancsnok is megerősítette. Bár ő nem tartózkodott Bethlennel egy időben Kistarcsán, de fogolytársaitól hallotta, hogy sokan neki köszönhették, hogy idegileg nem roppantak össze” - írja Bolza Ilona, bár erről Romsics Ignác nem tesz említést könyvében.

A moszkvai politikai vezetés

és a szovjetekkel hazaérkező kommunistavezetők jól ismerték Bethlen háború alatti működését és a fegyverszünet érdekében kifejtett tevékenységüket. Tudták, hogy Bethlen - Nyugaton is élvezett - nagy tekintélye miatt az újrainduló politikai életbe történő bevonása az „új rendszer egyik legitimációs forrása” lehetne.

Állítólag már Kaposváron jelezte kihallgatóinak: „ha Budapest eleste után lehetőséget kapok, hogy visszatérjek a fővárosba, feltétlenül hasznos lehetek az új ideiglenes apparátus létrehozásában.”

A magyar kommunista vezetők

ajánlatával - amely a Magyar Függetlenségi Front, illetve az ideiglenes nemzetgyűlés és kormány munkájába való bekapcsolódásra vonatkozott - „először Vas Zoltán¹⁰ kereste fel december közepén Pécsett. Február közepén - már Kiskörösön - Balogh István¹¹ miniszterelnökségi államtitkárral találkozott, aki tájékoztatta az 1944 karácsonyára megalakult négypárti (Kisgazdapárt, SZDP, MKP, Nemzeti Párt) ideiglenes kormány intézkedéseiről és programjáról.

Néhány nap múlva, február 23-án, Dálnoki Miklós Béla¹² ideiglenes kormányfő, a horthysta hadsereg volt vezérezredese, küldött érte gépkocsit, amely a megszálló hadsereg székhelyére, Gödöllőre vitte.”

Bethlen a szovjetek kivonulását „a békekötés után biztosra vette, miként azt is, hogy ezt követően Magyarország az angol érdekszférához fog tartozni. Még 1944 októberében egyik bizalmasának kijelentette: „Mivel a számottevő politikusok közül Magyarországon én vagyok az egyedüli, akit az angolok ismernek, én kapok a továbbiakban az ország élén vezető szerepet, ha ezt élve megtehetjük” - írja Romsics Ignác Bethlen kijelentéséről.

Bethlen korábbi álláspontjához képest

a vele folytatott megbeszéléseken „elég rugalmasnak mutatkozott.” A kialakult helyzetben a szociáldemokraták mellett a kommunisták szerepét is elfogadta. „Elfogadhatatlannak tartotta viszont a kommunisták, szociáldemokraták, és kisgazdák együttműködésére épülő Magyar Front kizárólagos kormányzati hatalmát.

A liberális-demokrata Rassay és a keresztényszocialisták bevonását elengethetetlennek vélte.

Óvott attól is, hogy az emigráns politikusok vezető szerepet kapjanak.>> A kommunista emigránsok, mint Rákosi, hasonlóan gróf Károlyihoz, aki az utóbbi húsz évet Londonban töltötte, a nemzet előtt tekintéllyel nem rendelkeznek<< - jelentette ki Bethlen István.”

Romsics Ignác szerint: „Lehetséges miniszterelnökként Kállay Miklóst hozta szóba, illetve egy fiatalabb, de már kormányzati tapasztalattal rendelkező németellenes politikus kiválasztását javasolta.”

Mit irt Gyekanozov Molotov¹³ külügyi népbiztosnak?

Az itthoni kommunisták, de különösen a szovjet vezetés Bethlen megnyilatkozásaiból azt a következtetést vonták le, hogy „nem fogják tudni eszközként céljaik elérése érdekében.”

Felismerésük különösen tetten érhető Gyekanozov szovjet külügyi népbiztoshelyettes Molotovhoz írt 1945. február 17-én kelt felterjesztésében: „Bethlen gróf a magyar reakció legkiemelkedőbb alakja, és meggyőződése híve az angol orientációnak.(…) még a mi oldalunkra való áttérés utáni kihallgatáson sem tudta titkolni meggyőződését, amikor is képmutatóan bizonygatta, hogy Magyarország új kormányában kívánatos, hogy ott legyen a kommunista párt képviselője is, de semmilyen körülmények között sem a miniszterelnöki poszton, mivel az ország még nem elég érett a kommunista rendszerhez.”

Ugyanebben a levélben

„Gyekanozov azt is feltételezte, hogy a továbbiakban Bethlen az új hatalom jobboldalának, a kisgazdáknak és a szociáldemokratáknak a pozicióit fogja erősíteni a >> demokratikus erőkkel<<, a kommunistákkal és a szakszervezetekkel szemben. S végül számolt a szovjet külügyi főtisztviselő azzal is, hogy a Szövetséges Ellenőrző Bizottság angol és amerikai tagjai, akiket éppen ezekben a napokban vártak Budapestre minden bizonnyal fel fogják venni a kapcsolatot Bethlennel. Ebből pedig - valószínűsítette - számos nemkívánatos komplikáció adódhat, hiszen Bethlen szavának ők is, és rajtuk keresztül a nyugati világ is hitelt fog adni. Mindezek miatt Gyekanozov azt javasolta, hogy

>>Bethlent ténylegesen el kell szigetelni<<

le kell tartóztatni és a Szovjetunióba szállítani, ott kell őrizni néhány hónapig, amely leteltével véglegesen rendezni kell ezt a kérdést.<< Molotov elfogadta helyettesének érvelését és 1945. március 20-án előterjesztésére ezt írta:

>> Végrehajtani<<

Persze Bethlen István a szovjet döntésről mit sem tudott. „Néhány napja már egy másik Duna-Tisza közi kisvárosban Kunszentmiklóson tartózkodott. A szovjet katonák továbbra is >> előzékenyen<< bántak vele és >> láthatóan igen tisztelték<<. Szíve miatt külön cukoradagot utaltak ki számára és megengedték, hogy levelezzen és a faluban szabadon sétálhasson. Külön házat - mint Pécsett - vagy külön szobát - mint Kiskőrösön - azonban itt már nem utaltak ki neki. Szobatársa szerint életkorához képest Bethlen >>elsőrangú<< állapotban volt. Kiváltképp foglalkoztatta a politika, az ország sorsa, amelyről legtöbbször beszélgettek. Bethlen Istvánnak>> határozott véleménye volt - emlékezett később az ezredes -, hogy az oroszokkal kell tárgyalni…”

„Utoljára 1945. március végén látták…

sétálni Kunszentmiklós utcáin. Őrzői ekkor egyik sétája után gépkocsiba ültették, s a közeli katonai repülőtérre, onnan pedig Moszkvába vitték.”

Bethlen a Szovjetunióban

Sorsáról egészen 1993-ig nem lehetett tudni semmi bizonyosat. Meggyőző információkkal sem a család, sem a történészek nem rendelkeztek arról, hol, milyen körülmények között tartották fogva, hogy hol, mikor és hogyan halt meg.

A nyugati emigrációban elterjedt olyan vélekedés is, hogy „eleinte egy  Moszkva melletti villában őrizték, ahol még teniszezhetett is. Később egyre beljebb és beljebb szállították az országba. >>Kevesen tudják, hogy közvetlenül az úgynevezett békekötés után már Tbiliszibe került, s ott is halt meg.<< Néhányan feltételezték, hogy a volt miniszterelnök kiszállítása és fogva tartása Erdély jövőjével állt összefüggésben.

Eszerint a szovjet politika még 1945-1946-ban is számolt egy független vagy autonóm Erdély lehetőségével, s Bethlen ennek elnökévé<<”

Ezekből egy szó sem igaz

1993 tavasza óta „amikor Bethlen sorsával kapcsolatos szovjet levéltári dokumentumok kerültek elő, biztosan tudjuk, hogy ezekből a feltételezésekből egy szó sem igaz. Bethlen kiszállításának oka – amint ez Gyekanozov idézett felterjesztéséből teljes egyértelműséggel kiderült - sokkal prózaibb volt: kikapcsolása a hazai politikai életből” - írja Romsics Ignác.

Szovjetunióbeli kényszerlakhelye

a belügyi szervek „Butirszkaja nevű moszkvai börtönének kórháza volt. Ide 1945. április 1-jén érkezett, a börtön orvosainak feljegyzése szerint >> rendkívül rossz egészségi állapotban, erősen alultápláltam, érelmeszesedéssel, krónikus vastagbélgyulladással és magas vérnyomással<< Egészségi állapota a későbbiekben hol javult kissé, hol ismét rosszabbodott. Ezért folyamatosan kapott kiegészítő élelmet (tojást, vajat, sajtot, cukrot, gyümölcsöt) és megfelelő gyógyszeres kezelést, valamint egész idő alatt orvosi megfigyelés alatt állt.

1946 tavaszán és nyarán - kezelőorvosa szerint - >> nagyfokú érelmeszesedéséből, magas vérnyomásából és élemedett életkorából kifolyólag Bethlen fogoly egészségi állapota erőteljesen rosszabbodott, pangásos tünetek voltak észlelhetők a tüdejében, erőteljesen csökkent a szívműködés…     <<

Férje sorsáról és hollétéről

1946. március 7-én Bethlen Margit¹⁴ magától Sztálintól¹⁵ kért felvilágosítást. Levelében kérte, hogy férje hazatérhessen hazájába, vagy ha ez nem lenne lehetséges, akkor levelezhessen szeretteivel. Bethlen felesége sohasem kapott választ levelére.”

Amikor Nagy Ferenc Moszkvában járt

1946. áprilisi tárgyalásai során „azonban Sztálin utalt rá, hogy Bethlen a Szovjetunióban van és jövőjéről dönteni kellene. A kisgazdapárti miniszterelnök, Nagy Ferenc¹⁶ erre adott válaszát a delegáció egyik tagja a kommunista Gerő Ernő¹⁷ szűkszavú feljegyzésében így foglalta össze: >> Mi nem bánjuk, ha nem jön haza, szívesebben látnánk, ha helyette hadifogoly munkások és parasztok jönnének.<<

Gerő közlését Nagy Ferenc egy már az emigrációban írt levele is megerősíti. Bethlen távoltartása a magyar belpolitikától tehát nemcsak a magyar kommunistáknak, hanem a kormánykoalíció demokratikus és >> legjobboldalibb<< pártjának, a Kisgazdapártnak is megfelelt.

„A halál 1946. október 5-én állt be

az igazságügyi orvos szakértő által elvégzett boncolás szerint>> nagyfokú általános érelmeszesedés miatt bekövetkezett szívbénulás nyomán<<

A börtönkórház illetékesei nyughelyét a Donszkoj-kolostor melletti temetőben jelölték ki.

A 3-as számú közös sírba,

temették - több száz, vagy talán több ezer sorstársával egyetemben. Halálának hírét a szovjet hatóságok nem hozták nyilvánosságra. Tekintettel az 1946-1947-es kiélezett magyar belpolitikai helyzetre, úgy ítélték meg, hogy >> egy ilyen hírt jelenleg felhasználhatnának ellenünk, a magyar reakciós körök és azok szövetségesei<< Ezért csak Puskin, budapesti követet tájékoztatták, aki az információt 1947 és 1948 fordulóján adta tovább bizalmasan a magyar kormány néhány tagjának, és valószínűleg Bethlen Margitnak is.

Jelképes hamvait

1994 júniusában hozták haza Magyarországra, és június 17-én helyezték végső nyugalomra Budapesten, a Kerepesi temetőben, néhány méterre az 1849-ben mártírhalált halt első felelős magyar miniszterelnök, Gróf Batthyány Lajos mauzóleumától.”

Felhasznált irodalom:

Bethlen István emlékirata

Sajtó alá rendezte és a jegyzeteket írta

Romsics ignác,

bevezette: Bolza Ilona és Romsics Ignác

Zrinyi Katonai Kiadó Bp.1988

Romsics Ignác

Bethlen István Politikai életrajz

Osiris Kiadó Bp.1999

Szövegmagyarázat:

1. Gróf Bethlen István (1874-1946) jogász, mezőgazdász, politikus. Magyarország egyik kiemelkedő államférfija, tíz éven át miniszterelnöke. Erdélyi gyökerekkel rendelkezett. A bécsi „Theresianum”-ban tanult, majd 1893-1896-ban a bp.-i egyetem állam és jogtudományi kara stúdiumait látogatta. 1897-1900 között Pesten jogászkodott. Ezt követően egy évig katona volt. 1898-tól két éven át a mosonmagyaróvári Magyar Királyi Gazdasági Akadémia vendéghallgatója, ahol mezőgazdász oklevelet szerzett. Már az 1898/1899-es években részt vett a megyegyűléseken, 1901-ben pedig országgyűlési képviselővé választották. Az 1919-1921 közötti időszakot kivéve, 1939-ig folyamatosan parlamenti képviselő volt. Ezt követően a felsőház tagja.

Bethlen 1901-ben feleségül vette Bethlen Margit író-újságírónőt, akitől három gyermek született: András, István és Gábor. 1901-1903-ban szabadelvű párti, 1903-1914 között függetlenségi párti, 1913-1918 között alkotmánypárti képviselő. 1901-ben tagja lett az Országos Magyar Gazdasági Egyesületnek (OMGE) és a Magyar Gazda Szövetségnek, 1905-től az OMGE igazgatósági tagja, 1906-ban alelnöke. 1914-1918 között az Erdélyi Szövetség elnöke.

1918/1919-ben az ellenforradalmi erők egyik főszervezője (Bécsi Antibolsevista Comité). 1919-ben létrehozta a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártját (KNEP), 1920-ban tagja volt a magyar békedelegációnak a Párizs melletti Trianonban. 1921. ápr. 14 - 1931. aug. 24 között miniszterelnök. Saját kormányában több miniszteri tárca vezetője volt. Bethlen István kormányzása alatt stabilizálta az ország politikai, gazdasági rendszerét. Megakadályozta IV. Károly második visszatérését, majd keresztülvitte a Habsburgok trónfosztását. A „Bethlen-Peyer Paktum”-mal politikája számára megnyerte a szociáldemokratákat.

A Kisgazdapártra építve 1922-ben létrehozta az ún. „Egységes Pártot”, majd rendeleti úton szűkítette a választójogot. A nagyobb városok kivételével visszaállította a nyílt szavazást. 1923-ban „kiszorította” pártjából a Gömbös Gyula féle nemzeti szociális irányzatú politikusokat.

Nevéhez kapcsolható az ország gazdasági helyzetének stabilizálása, a népszövetségi kölcsön elnyerése, a pengő (1927) bevezetése. A frankhamisítás idején (1926) helyzete megingott, de lemondását Horthy Miklós nem fogadta el.

A két világháború között Klebersberg Kúnóval együtt Bethlen a legkiválóbb államférfiak közé tartozott. Külpolitikája az ország elszigetelődésének fokozatos megszüntetésére irányult. Kereste a kapcsolatokat az angolokkal, elsősorban azonban Olaszországgal. A kezdetektől fogva politikájának vezérmotívuma: a békés úton megvalósítható revizionizmus.

Az ország náci megszállása idején (1944. március 19.) Bethlen belső emigrációba kényszerült. A szerkesztés ennek az időszaknak feldolgozására vállalkozott. A Szovjetunióban halt meg 1946-ban.

2. Vitéz Nagybányai Horthy Miklós (1868-1957) eredetileg tengerész, az Osztrák-Magyar Monarchia flottájának tengerésztisztje, 1909-1914 között Ferenc József szárnysegédje. Ellentengernagyként a Flotta utolsó parancsnoka. 1920. márc. 1 - 1944. okt. 15-ig Magyar Királyság kormányzója. Életével részletesebben ezen a honlapon több szerkesztés is részletesen foglalkozik.

3. dr. Kállay Miklós (1887-1967) politikus, miniszter, miniszterelnök. Eredetileg jogász. 1920-tól különböző politikai tisztségek betöltője volt. 1932-1936 között földművelésügyi miniszter, országgyűlési képviselő, az Országos Öntözésügyi Hivatal vezetője. Horthy Miklós kormányzó bizalmasa, angolbarát politikus. Kállay 1942. március 10-től ahogy mondták „egy másik Bethlen” került a miniszterelnöki székbe. Kállay 1944. márc. 19-ig volt miniszterelnök. Életével ezen a honlapon „A miniszterelnök menekülni kényszerül” c. szerkesztés is foglalkozik.

4. Keresztes-Fischer Ferenc (1881-1948) Pécsett született, eredetileg jogász. A bp.-i jogi egyetemen szerzett jogi diplomát. A diploma megszerzése után a Pécsi Takarékpénztár Rt. jogtanácsosa volt. 1919-ben a szerbek által megszállt Pécsett az ellenerők egyik főszervezője volt. 1921-től Baranya vármegye és Pécs, 1925-től Somogy megye főispánja. 1931-1936 között a Gömbös kormány belügyminisztere, 1936-tól felsőházi tag. Elnöke volt a „Pénzintézeti Központnak” is. 1938-1944 között - az Imrédy, Teleki, Bárdossy, Kállay - kormányokban ismét belügyminiszter.

Keresztes-Fischer Ferenc - Kállay és Bethlen miniszterelnökökhöz hasonlóan - az „angol orientáció” híve volt.

A német megszálláskor (1944. márc. 19.) a Gestapo letartóztatta és a mauthauseni koncentrációs táborba hurcolta. A háború után az amerikai megszálló hatóságok nem adták ki Magyarországnak. Bécsben halt meg 1948-ban.

5. Klessheim egy kastély Salzburg mellett. Horthy először 1943. ápr. 16-17-én járt a kastélyban Hitlernél.

A Führer itt többször is felvetette a zsidókérdés radikális megoldásának szükségességét. Horthy kérdésére, hogy mihez kezdjen a zsidókkal, miután úgyszólván minden életlehetőséget megvont tőlük: mondván: „elvégre mégsem üthetem őket agyon.” Ribbentrop külügyminiszter erre azt válaszolta volna: „a zsidókat vagy meg kell semmisíteni, vagy koncentrációs táborokba kell zárni.”

Az újabb klessheimi találkozóra közvetlenül a németek megszállása előtt (1944. márc. 19.) márc. 18-án került sor. Ezzel a találkozóval ezen a honlapon a „Másodszor is Klessheimben” c. szerkesztés részletesen is foglalkozik.

6. Dálnoki-Veress Lajos (1889-1976) hivatásos katona, vezérezredes, hadtörténész. Székely nemesi családból származott. 1910-ben elvégezte a Ludovika Akadémiát. 1933-1935-ben a lovashadosztály vezérkari főnöke.

1935-1938-ban katonai attasé Bécsben. 1938-1940-ben a XV. Gyalog-dandár parancsnoka, 1940-től vezérőrnagy és a 2. sz. lovas dandár. majd 1942-ben az 1. sz. páncélos hadosztály parancsnoka. A doni arcvonalon már altábornagy. 1942/1944- ben a IX. hadtest vezetője, 1944. aug. 28-tól vezérezredes, majd a 2. magyar hadsereg parancsnoka.

1947-ben „államellenes összeesküvés” címén koholt vádak alapján a Népbíróság kötéláltali halálra ítélte.

Ítéletét a Népbíróságok Országos Tanácsa életfogytiglani börtönre változtatta. 1956-ban szabadult. 1956. nov. 3-án külföldre távozott, Londonban telepedett le családjával. 1958 a Magyar Szabadságharcos Világszövetség Elnöke. Dálnoki-Veress Lajos Londonban hunyt el 1948-ban, hamvait az USA-ban Berkeley Springs-ben helyezték örök nyugalomra.

7. Vitéz csiktaplóczai Lázár Károly (1890-1968) hivatásos katona, testőr-altábornagy. 1911-ben avatták hadnaggyá. Az első világháború idején (1914-1918) lett főhadnagy, majd százados. A Tanácskormány idején a Vörös Hadseregben szolgált. 1920-1927 között a 4. sz. huszárezredben szolgált, 1927-től a magyar lovasrendőrségnél tevékenykedett. 1935/1936-ban a lovastestőrség parancsnoka. 1936/1937-ben a testőrség előbb ideiglenes, majd 1937-1944 között parancsnoka. 1942-ben vezérőrnagy, 1944-ben altábornagy. Állandó tagja volt a kormányzó díszkíséretének. Lázár 1944. márc. 19-én megakadályozta, hogy német alakulatok hatoljanak a várba. A bp.-i karhatalmi egységek parancsnokaként megpróbálta megakadályozni a zsidók tömeges elhurcolását.

A németek letartóztatták, majd a mauthauseni koncentrációs táborba hurcolták. 1945 elején a németek átadták a nyilasoknak. Vádat emeltek ellene, ítélet hirdetésre azonban már nem került sor. Lázár Bajorországból tért haza a háború után. 1946-ban „B-listára” tették. A Honvédelmi Minisztérium azonban „igazolta” A rendszerváltás után posztumusz vezérezredessé léptették elő.

8. dr. Edmund Veesenmayer (1904-1977) náci politikus, német közgazdász, a Birodalom külügyminisztériumának alkalmazottja. Életével ezen a honlapon a „Veesenmayer Magyarországról” c. szerkesztés és más szerkesztések is részletesebben foglalkoznak.

9. Báró Aczél Ede életéről nem sokat tudok 1944 szeptember közepén a hivatalos fegyverszüneti delegáció „előőrseként” Dudás József és Faust Imre társaságában Moszkvában járt, ahol a megbeszélések előkészítésről tárgyaltak. Bethlen István emlékei szerint az Aczél Ede vezette küldöttséget melegen üdvözölték Moszkvában, és a szovjetek kifejezték egyetértésüket, hogy később fogadják majd a hivatalos magyar delegációt. Horthy néhány nap múlva a hivatalos delegáció élére Faraghó Gábor tábornokot a csendőrség főfelügyelőjét nevezte ki. A delegáció további tagjai: Teleki Géza és Szent-Iványi Domokos voltak. Faraghó jól beszélte az orosz nyelvet, 1940/1941-ben Moszkvában volt katonai attasé, személyét ebből adódóan jól ismerték a szovjet hivatalos körök. A delegáció kiutazására 1944. szeptember végén került sor. A fegyverszünet aláírására 1944. október 11-én került sor. Nyilvános bejelentéssel megvárták 1944. okt. 15-ét. Aztán „jöttek” a nyilasok.

10. Vas Zoltán (1903-1983), eredetileg Weinberger Zoltán, kommunista politikus. Az 1918 novemberében alakult Kommunisták Magyarországi Pártjának 1919 óta volt tagja. A tanácshatalom bukása után előbb Csehszlovákiában távozott, majd 1921-ben visszatért az országba. Letartóztatták 15 évi fegyházra ítélték.

Büntetését 10 évre mérsékelték. 1922-ben a szovjetekkel folytatott tárgyalások alapján fogolycserével szabadult, majd a Szovjetunióba távozott. 1925-ben, mint a Komintern megbízottja ismét visszatért Magyarországra. 1926-ban a Rákosi Mátyás ellen folytatott perben ő ellene is vádat emeltek és nyolc év fegyházra ítélték.

Életével ezen a honlapon több szerkesztés is szövegmagyarázatban részletesebben is foglalkozik.

11. Balogh István (1894-1976) közkeletűbb nevén: „Balogh páter”, római katolikus pap, a Kisgazdapárt politikusa. Az Ideiglenes Nemzetgyűlés által (1944. dec. 22.) megválasztott Dálnoki Miklós Béla által végezetett kormány miniszterelnökségi államtitkára. A teológiai ismereteket még Temesváron szerezte, majd 1918-ban pappá szentelték. A bp.-i és a szegedi egyetemeken 1925-1929 között filozófiát is hallgatott. Előbb káplán, majd a Szeged-alsóközponti plébános. Később különböző lapok szerkesztője. Balogh István a szovjetekkel kötött végleges fegyverszüneti egyezmény (1945. jan. 20.) egyik aláírója volt. Az FKgP ideiglenes vezetőségének tagja. 1947-ben kilépett a pártból és új pártot alapított Független Magyar Demokrata Párt néven. 1950-ben „visszatért” papi hivatásához.

12. Dálnoki Miklós Béla (1890-1948) eredeti nevén  Miklós Béla. Hivatásos katona, politikus, miniszterelnök.

Ősi székely lófő családból származott. Tizenhét éves kora óta használta hivatalosan a tanító édesapa szülőfalujára utaló „dálnoki” előnevet. A Ludovika Akadémia elvégzése után 1910-ben huszárhadnaggyá avatták.

Az első világháborúban több fronton is szolgált. 1920/1921-ben vezérkari akadémiát végzett. Ezt követően a Honvédelmi Minisztériumban dolgozott. 1929-ben vitézzé avatták. Eközben a korrmányzó katonai irodájának főnökhelyettese. 1933-136 között Berlinben katonai attasé, 1938-tól a 2. sz. Lovasdandár parancsnoka.

1939-től tábornok, 1940-ben az I.Gyorshadtest parancsnokaként, majd a Szovjetunió elleni hadjáratokban is részt vett. 1942-től Horthy Miklós Katonai Irodájának főhadsegédként a főnöke. 1943-ban vezérezredes.

1944. aug.-tól vette át az Észak-keleti Kárpátokban állomásozó I. sz. Hadsereg vezetését. Horthy a Szovjetunióval folytatott fegyverszüneti tárgyalások „katonai kezelésével” Dálnoki Miklós Bélát bízta meg. A Szálasi puccs idején (1944.okt.15) csapatai egy részével átállt a szovjetekhez.

Dálnoki Miklós Béla - a szovjetek kezdeményezésére - 1944. dec. 22-től az Ideiglenes nemzeti Kormány miniszterelnöke lett. A kormány összetétele - amely ugyancsak a szovjeteken múlt - magas rangú katonatisztekből, négy kommunistából, két-két szociáldemokrata és kisgazda politkusokból állt. Dálnoki az első szabad választásokig (1945.nov.) volt az ország miniszterelnöke, Dálnoki Miklós Béla 1947-ben a Magyar Függetlenségi Párt élén bekerült a parlamentben. Már 1945 novembere után fokozatosan háttérbe szorították, 1947 után törvénytelenül még a mandátumától is megfosztották. Családját rendszeresen zaklatták, fiát is kitelepítették. Cukorbetegsége elhatalmasodott rajta, 1948-ban halt meg - katonai tiszteletadás nélkül - temették el.

13. Vjacseszláv Mihajlovics Molotov (1890-1986) vezető kommunista politikus, a sztálini diktatúra egyik főkolomposa, 1920-1950 között a politika „fősodrában” szerepelt, hosszú ideig külügyminiszterként, de volt miniszterelnök is. Aláírója a „Molotov-Ribbentrop Paktum” (1939. aug. 23.) egyik aláírója. Életével ezen a honlapon több szerkesztés szövegmagyarázata is foglalkozik.

14. Bethlen Margit grófnő (1882-1970) író, újságíró, Bethlen András politikus, földművelésügyi miniszter leánya, Bethlen István felesége. Csak névrokonság állt fenn közöttük. Házasságukból három fiúgyermek született. Bethlen Istvánnak a Szovjetunióba történt elhurcolása után állítólag férje érdekében még Sztálinnal is levelezett, de választ soha nem kapott. 1951-ben Budapestről kitelepítették, majd valószínű Nagy Imre első miniszterelnöksége idején (1953. júliustól) visszaköltözhetett a fővárosba.

15. Joszif Visszarionovics Sztálin (1879-1953) Eredetileg Dzsugasvili, az illegalitásban a „Koba” nevet viselte. Életével ezen a honlapon több szerkesztés szövegmagyarázata is részletesen foglalkozik.

16. Nagy Ferenc (1903-1979) Baranya megyében Bissén született. Kisgazdapárt egyik alapítója, 1945 után miniszterelnök. Életével ezen a honlapon több szerkesztés szövegmagyarázata is foglalkozik.

17. Gerő Ernő (1898-1980) kommunista politikus, a Komintern tisztségviselője, NKVD-s tiszt, 1945 után vezető párttisztségek betöltője, miniszter („Gerő a hídverő”). Életével ezen a honlapon több szerkesztés szövegmagyarázata részletesen foglalkozik.

Forrás:

Internet – Wikipedia

www.historiamozaik.atw.hu

Szerkesztette:

Dr. Temesvári Tibor

Pécs 2010. április