Házasság és öngyilkosság föld alatt

T. R. Richardson „Halál esküvő után” című 1991-ben megjelent könyvében összefoglalja a náci vezér utolsó tíz napjának történetét. A néhány évvel ezelőtt nálunk is bemutatott „Bukás” című német film hasonlóra vállalkozott. Talán nem lesz érdektelen felidézni a diktátor legfőbb bizalmasának Albert Speernek azokat a gondolatait, amelyeket a „Hitler bizalmasa voltam” című nagysikerű könyvében a Führer utolsó napjainak szentel. Az események feldolgozását jól segítette Ormos Mária „Hitler” c. könyve, annak is „Az emberi roncs” című fejezete, amelyben a Professzor Asszony részletesen feldolgozta a diktátor és szűkebb környezetének utolsó heteit. Néhány epizódot bemutatok Goebbels „Naplójából” is. A szerkesztés az utolsó a napok történéseit azoknak is csak néhány fontosabb eseményét kívánja felvillantani.

A „Führerbunker”

Hitler „leendő sírboltja”

Eredetileg légoltalmi pincének készült Berlinben az új Birodalmi Kancellária alatt. Két szakaszban épült. Kiépítésének első szakasza 1936-ig tartott, a második szakasz építése - már Albert Speer tervei alapján - 1943-ban fejeződött be. A komplexum valójában 1945 januárjában készült el. Hitler állítólag 1940 őszén használta először, amikor a Brit Királyi Légierő - megtudva, hogy a szovjet Molotov külügyminiszter Berlinben tartózkodik - repülőgépei először bombázták a főváros központját.

Műszaki adatai:

A bunker hét méterrel volt található a föld alatt, öt méter vastag vasbeton „mennyezet” fölött két méter magasságú földtakaró húzódott. Elektromos ellátását egy diesel generátor biztosította. A viszonylag nagy zajjal működő saját üzemelésű légtisztító berendezése szinte kizárta a külvilág esetleges mérges gázait. Az építmény több szivattyúja - miután a bunker talpszintje magasabb volt a mindenkori talajvízszintjénél - állandóan működött. Albert Speer: „Ha nehéz bombák robbantak a közelben, a robbanáshullámok terjedésének kedvező berlini homokban megremegett az egész bunkertömeg. Karosszékén ilyenkor Hitler is összerándult.” A bunker több kijárattal rendelkezett. Az egyik a Kancellária épületébe, a másik a Külügyminisztérium kertjébe, a harmadik az ún. vészkijárat pedig a Kancellária kertjébe vezetett. Az építmény két részből állt. Az egyik részben tizenkét helyiség volt található, ezek alig voltak nagyobbak egy szekrény méreténél. Itt élt a „személyzet”, a fennmaradó „üres” >>termeket<< egyébként raktárnak használták. Itt működött az ún. „diétás” konyha is, amely speciális ételeket készített a Führer részére. „Ebből a traktusból egy lépcsősor vezetett le a mélyebben húzódó >>emeletre<< Ez volt a Führerbunker, a náci birodalom színpada.”

Hitler 1945. január 16-án

költözött véglegesen a bunkerba.

Erre azért volt szükség, mert a Luftwaffe már elvesztette uralmát az ország, így Berlin felett is. Vele tartott néhány titkárnője, Traudl Junge és mások, segédtisztje, Martin Bormann a pártkancellária vezetője. Bormann „végóráival” ezen a honlapon a „Variációk Martin Bormann halálára” c. szerkesztés részletesen is foglalkozik. Albert Speer szerint: Hitler bunkerbeli „Nyájassága arra a néhány nőre összpontosult, akik évek óta körülötte voltak. Megkülönböztetett rokonszenvével tüntette ki Frau Jungét, elesett inasa özvegyét, de a bécsi diétás szakácsnő is élvezte kegyeit. Frau Wolf és Frau Christian, a két régi titkárnő ugyancsak élete utolsó heteinek privát köréhez tartozott. Már hónapok óta velük teázott és étkezett, belső környezetébe alig kerülhetett férfi….Éva Braun - Hitler barátnője csak 1945. februárjában hagyta el Münchent és költözött a bunkerba. Hitler „Szokásaiban Éva Braun érkezése hozott némi változást, környezetének többi nőtagjához fűződő ártatlan viszonya azonban változatlan maradt.”

Joseph Goebbels, feleségével Magda Goebbelssel és hat gyermekével 1945 áprilisában költözött be a bunkerbe. Albert Speer: „Goebbels azt is elmondta, hogy feleségével és hat gyermekével Hitler vendégeként tartózkodik a bunkerben, és hogy ott, ahogy kifejezte magát, azon a történelmi helyen szándékoznak véget vetni az életüknek. Hitlerrel ellentétben tökéletesen uralta érzelmeit; egyáltalán nem lehetett észrevenni rajta, hogy leszámolt életével.” Majd így folytatja: „Időközben késő délután lett. Egy SS orvostól megtudtam, hogy Frau Goebbels ágyban van, nagyon gyenge és szív panaszoktól szenved. Kértem fogadjon. Négyszemközt szerettem volna beszélgetni vele. Goebbels azonban már várt egy előtérben. Ő vezetett aztán abba a kis bunkerszobába, ahol Frau Goebbels egy egyszerű ágyban feküdt. Sápadt volt, és halkan, jelentéktelen dolgokról beszélt, bár sejteni lehetett, hogy a gyerekei erőszakos halálának elkerülhetetlenül közelgő órájától szenved. Goebbels rendíthetetlen maradt, beszélgetésünk ez okból Frau Goebbels egészségi állapotára korlátozódott. Csak a vége felé célzott rá, valójában mi foglalkoztatja. - Boldog vagyok, hogy legalább Harold (fia az első házasságból) életben maradt! Némán, elfogódottan búcsúztunk egymástól. Férje nem ajándékozta nekünk a búcsú perceit sem.”

A háború után,

a szovjetek megkísérelték a bunkert felrobbantani, nyilvánvalóan azzal a céllal, hogy ne váljon „zarándokhellyé.” Próbálkozásaik nem jártak sikerrel, ezért lebontották és földdel betemették. A terület mellett - jóval később - a „Berlini Fal” húzódott, miután a bunker Kelet-Berlin területén feküdt. Napjainkban egykori helyét egy tábla jelzi.

A földalatti élet néhány epizódja

Goebbels¹ Hitlerről²:

„1945. március 28…A birodalmi kancellária kertje siralmas látvány. Romhalmaz romhalmaz mellett. Jelenleg a Führer bunkerének megerősítésén dolgoznak. A Führer elszánta magát, hogy Berlinben marad, akkor is, ha a helyzet kritikussá válik. A Führer katonai környezetében valamiféle válsághangulat tapasztalható, ami bizonyítja, hogy csupa gyenge jellemű embert gyűjtött maga köré, akikre vészhelyzetben nem számíthat. Ezután kerül sor a Führer által kért részletes megbeszélésre. A birodalmi kancellária kertjében sétálunk, miközben beszélgetünk. A Führer, hála istennek, jó egészségi állapotban van, mint mindig, ha a helyzet kritikus. Ebből a szempontból is csodálnivaló. Csak azt állapítom meg fájdalommal, hogy egyre görnyedtebben jár. Arckifejezése ugyanakkor nyugodt: egyedül ez méltó a jelenlegi helyzethez. Ennek ellenére érzem, hogy hihetetlen feszültségben él….”

Csak a horoszkóp segíthet?

Goebbels: „Részletes anyagot kapok egy asztrológiai vagy spiritiszta propaganda indításához, többek között a német köztársaság 1918. november 9-i* úgynevezett horoszkópját s a Führer horoszkópját is. Mindkettő meghökkentően egyezik….Érdekes, hogy mind a köztársasági horoszkóp, mind a Führer horoszkópja április másodok felére jósolja a hadi helyzet javulását…”

*

1918. nov. 9-én II. Vilmos a Német Birodalom császára és Poroszország királya lemondott a trónról. Ugyanezen a napon Philipp Scheidemann német szociáldemokrata politikus önhatalmúlag kikiáltotta a köztársaságot. Philipp Scheidemann (1865-1939) mindezt a Reichstag erkélyéről tette, így ő lett a weimari köztársaság első kancellárja.

Április 12-én váratlanul

elhunyt Roosevelt³

A reménytelen helyzetből talán lesz menekvés hiszen „Katalin cárnő váratlan halála” Nagy Frigyest⁴ is kisegítette szorult helyzetéből. Az amerikai elnök halálát követő másnap „a bunkerben eufóriássá vált a hangulat - legalábbis egy rövid időre. Hitler megint csak meggyőződhetett róla, hogy a Gondviselés valamit akar tőle…” Közben a szovjetek április 16-án elkezdték Berlin ostromát. Hitler eredetileg Berchtesgadenbe utazott volna, hogy onnan szervezze az ellenállást. „A személyzet egy része már el is utazott” A többiek még Hitler születésnapját várták, hogy aztán vele távozzanak a Berghofra. Erre azonban nem került sor, mert a Vezérük Berlinben akart maradni.

A Führer születésnapja

Április 20-a, tehát Hitler születésnapja előtt, április elején elkészült „politikai testamentuma”, amelyben a nagy kudarc okait boncolgatta. A „terjedelmes szöveget” Bormannak⁵ diktálta le. Speer⁶ azt írja, hogy „Hitler utolsó születésnapját igazából nem ünnepeltük meg. Azon a helyen, ahol korábban a díszszázad sorakozott föl, s a Birodalom és a külföld méltóságai fejezték ki jókívánságaikat, most némaság uralkodott. Pedig Hitler feljött a bunkerből a felső helyiségekbe; a környezet lepusztultsága nagyon is illett siralmas állapotához. A Hitler Jugend harcokban kitűnt egyik küldöttségét mutatták be neki a kertben; mondott néhány szót, egyiküket-másikukat meg - megpaskolta. A hangja halk volt. Hamar befejezte. Elhangzottak a születésnapi köszöntők, majd az ünneplő „náci vezérek többsége elhagyta a szorongatott Berlint….” Hitler 56. születésnapját ünnepelték.

Az április 22-i helyzetmegbeszélésen árulásról, csődről, korrupcióról és hazugságról beszélt, „majd kijelentette, hogy eljött a vég. Mindennek vége. A Harmadik Birodalom tévedés volt. Számára nincs más út, mint a halál. Döntése mellett az általános tiltakozás ellenére kitartott, és megparancsolta, jelentsék be a berlinieknek, hogy ő és Goebbels kitartanak a fővárosban az utolsó pillanatig” - írja Ormos Mária. Speer szerint - ezt Éva Brauntól⁷ tudta - Hitler már április 22-én „véget akart vetni életének.” Ennek az lehetett a magyarázata, hogy Heinrici⁸ „vezérezredesnek nem állt szándékában védeni Berlint, néhány napon belül számolni lehetett a véggel, a város bevételével.” Heinrici helyére azonban - Hitler tettre kész tisztje Student, az ejtőernyős vadászok tábornoka került, ezért némileg változott a helyzet.

Miért volt Speer a bunkerben?

Április 20-a körül látogatott oda. Az indítékről így ír: „Cél és értelem nélkül határoztam el, hogy egy éjszakára meglátogatom azt a Wilsnack melletti tanyát, ahol annyi hétvégét töltöttem a családommal. Ott találkoztam dr.Brand egyik munkatársával. Elmondta, hogy Hitler orvosát Berlin egyik nyugati elővárosában, egy villába tartják fogva. Leírta a helyet, ideadta a telefonszámát, és megnyugtatott, hogy az SS-őrség könnyen megkörnyékezhető. Megvitattuk, ki tudnám-e szabadítani Brandot kihasználva a Berlinben uralkodó zűrzavart…Így jutottam arra az elhatározásra, hogy mégegyszer utoljára Berlinbe utazom. Előtérbe tolt indokaim mögött azonban Hitler delejes vonzereje hatott. Őt akartam utoljára látni, tőle akartam elbúcsúzni….Máig is örülök, hogy sikerült a tervem, és még egyszer láthattam Hitlert. Így volt ez jól. 12 évi együttműködés után minden ellentétünket félretéve tartoztam a gesztussal.” Albert Speer életével, börtönben töltött éveivel ezen a honlapon az „Albert Speer húsz éve” című szerkesztés részletesebben foglalkozik.

Április 26-án különös vendégek érkeztek…

Egy berepülő pilótanő Hanna Reitsch* és egy vezérezredes Robert Ritter von Greim**. „A vezérezredest Hitler rendelte magához.” Veszélyes és kalandos utat tettek meg***, amíg a bunkerig eljutottak. Berlinben utcai harcok folytak, az ostromgyűrű a város körül bezárult. Az utat jórészt repülőn tették meg a Brandenburgi Kapu közelében tették le a gépüket. Greim már sebesülten érkezett, miután gépét a szovjetek tűz alá vették. Greimet Hitler - Göringet árulónak tartván - a légierő parancsnokává nevezte ki. A Führer mindkettőjüknek adott ciánkapszulát, majd megparancsolta nekik, hogy hagyják el Berlint és repüljenek Plönbe Himmlerhez¹⁰, tudassák vele, hogy Göring mellett az SS vezetője is az árulók közé tartozik. Először Hitler még három halálos ítéletet hozott, nem mindegyiket tudta végrehajtani (Göringről és Himmlerről van szó - a Szerk.)

***

A fővárosba repülés története

T. R. Ricardson: „Greim az április 26-ra virradó hajnalon Rechlinbe repül. Gépét Hanna Reitsch, a fanatikus német asszony, a levegő mániákusa vezeti, aki egy kísérteties repülőút kedvéért képes kockára tenni életét. Egyébként is Hitler rendíthetetlen híve, bár rajongása az utóbi időben mintha alábbhagyott volna…Greim és Hanna Rechlinben - a szakemberek minden tiltakozása ellenére - egy kis Focke-Wulf gépre szállnak át. Noha jól tudják, hogy Berlin megközelítése életveszélyes, mégis nekivágnak az útnak. Greim Rechlinben Hitler parancsát hangoztatja, ezért óriási kíséretet rendelnek melléje. Negyven vadászgép követi Gatowig, Berlin egyetlen fogadóképes, még német kézben lévő repülőteréig. Közben kíméletlen harcot vívnak az őket támadó szovjet repülőkkel. Greim és Hanna gépe>> csak néhány<< találatot szenved, de a kísérő flotta erősen megtizedelve érkezik Berlinbe.

Gatowban újabb átszállás következik, egy kis iskolagéppel próbálnak berepülni a városba. Hanna úgy dönt, hogy valahol a bunker közelében, az utcán fognak landolni. Helyet cserélnek, Greim elfoglalja a pilótaülést, Hanna Reitsch az utas helyét. Most már kíséret nélkül szállnak a magasba, ahol megdöbbentő látvány fogadja őket: Berlin lángokban áll, nincs más csak tűz és füstfelhő. Lent a városban folynak az utcai harcok, felettük pedig ellenséges szovjet gépek keringenek. Az út egyre kényelmetlenebb. Hanna a német pilóták büszkeségével nyugtatja Greimet, akinek hirtelen elment a kedve a >>berepüléstől<<. Ekkor találat éri a gépet, amely Greim Greim jobb lábát összeroncsolja. Most Hanna veszi át a gép kormányzását, természetesen a saját helyéről, hisz helycserére gondolni sem lehet. Kínzó és keserves manőverezés után végül sikerül leszállniuk a rommá lőtt házak között, egy kis réten. Hanna lefoglal egy éppen arra tartó autót. Greimet szükségkötésekkel látják el…”

Ormos Mária így ír:” …valóban e sorsra (az árulók sorsára - a Szerk.) juttatta Éva Braun testvérének, Gretlnek férjét, Ottó Hermann Fegeleint¹¹. Fegelein Himmler személyes képviselője volt a bunkerben, akit április 27-én azon a címen tartóztattak le, hogy civil öltözékben a bunker elhagyására készül. Bár Keitel¹² később úgy emlékezett, hogy Himmler megadásra irányuló tárgyalásainak híre valamilyen külföldi rádióadó jóvoltából 28-án vált ismertté, a valóságban ez egy nappal előbb történt. Ez teszi érthetővé Fegelein gyors távozási szándékát és a gyors ítéletet is. Éva Braun sógorát a kancellária udvarán azonnal kivégezték.

*

Hanna Reitsch (1912-1979) A világ első, a kor egyik legsikeresebb teszt(berepülő) pilótája. Kicsi, törékeny termete alkalmassá tette az ilyen feladatok ellátására. Reitsch a bátor és a vakmerő pilóták közé tartozott. Életében számtalan rekordot ért el és döntött meg. A háború után 18 hónapot amerikai fogságban töltött. Miután nem volt a náci párt tagja, 1947-től ismét repülhetett, mindezt azonban csak siklógépeken tehette. Indiában egy siklógép-oktató központ szervezésében vett rész, 1961-ben Kennedy is fogadta. Ghanában a légierő szervezésében vett részt. 1979. aug. 24-én szívroham végzett vele.

**

Robert Ritter von Greim (1892-1945) hivatásos katona, harci pilóta, német tábornagy, a német légierő (Luftwaffe) utolsó parancsnoka. Miután Hitler a bunkerben kinevezte a légierő parancsnokának, utasította, hogy Reitsch-csel együtt hagyják el Berlint. A háború után Ausztriában az amerikaiak fogságába került. Megtudva, hogy az amerikaiak esetleg a szovjetek kezére adják, május 24-én öngyilkosságot követett el.

Ezen az éjszakán, 27-éről, 28-ára virradóan Hitler felkereste szobájában Greim légiflotta-főparancsnokot, hogy két feladattal bízza meg. A sebesült Greimnek meg kellett volna szerveznie a légierő koncentrált támadását a Berlin körüli orosz állások ellen és gondoskodnia az áruló Himmler letartóztatásáról. A Greim-Reitsch páros az érkezéshez hasonló hajmeresztően veszélyes távozás után állítólag kísérletezett e parancsok végrehajtásával, de minden eredmény nélkül…”

Élete a hallgatás volt

Éva Braunról Hitler kedveséről van szó, aki 1945 februárjában költözött a bunkerbe. A „titokzatos asszony” korábban Hoffmann fotográfus szolgálatában állott, aki a Führer „udvari” fényképésze volt. Ahogy T. R. Ricardson írja: „Maga Hoffmann mutatta be 1933-ban Hitlernek. Szépnek nem volt mondható, talán csak csinos, de tartózkodó, mindig csöndes és előzékeny asszony hamarosan megkaparintotta Hitler fölött az egyeduralmat, ami addig, majd ismeretségük után sem sikerült senkinek. Hitler az ő társaságában föloldódott, Éva Braun fölszabadította minden terhe alól, a politikai életben szenvedett >>kínlódását<< egyedül ez az asszony volt képes megváltani. Éva ragyogóan eligazodott a könyvek és a képek világában, s Hitler igényeinek megfelelően pontosan beilleszkedett a berchtesgadeni >>művészvilágba<< Így aztán nem szabadulhatott ettől a körtől, Hitler csak az utolsó két évben engedte meg, hogy kövesse őt Berlinbe.”

Életét hallgatás és homály vette körül. A közeli személyzet számára sem volt hozzáférhető. „Képét Hitler fotóiról kiretusálták, s a titokzatosság odáig fajult, hogy a cselédség még a nevét sem ejthette ki.

Speer papírra vetette utolsó találkozását Éva Braunnal: „Éjfél felé Éva Braun üzent egy SS háztartási alkalmazottal, hogy menjek bunkerszobájába, amelyet nappalinak és hálószobának használt. A szobát barátságosan rendezte be, a fölső szintről lehozatta a szebb bútorokat, amelyeket évekkel korábban én terveztem a kancellári lakosztály neki fenntartott két szobájába. Az arányok és a kiválasztott furnérborítások ugyan éppen nem illenek a komor környezethez. Neve kezdőbetűinek négylevelű lóherévé stilizált intarziája a komód két ajtaján különösen fölöslegesnek tűnt.

Paul Schmidt Hitler tolmácsa

Éva Braunról

„Időközben egyszer véletlenül a Berghofon tartózkodtam, amikor jelen volt Éva Braun, Hitler későbbi felesége. Hozzám is eljutott a mendemonda kapcsolatukról, de nemigen hittem ebben, mert valahogy mindig úgy éreztem, Hitlert nem érdekli a női nem. De be kellett látnom tévedésemet, amikor egyik este megpillantottam őt kéz a kézben Éva Braunnal a Berghof nagy halljában, a kandalló mellett ülve. A vacsoránál alkalmam volt jobban szemügyre venni. Magas, karcsú, jó külsejű jelenség volt. Ruhája és adjusztálása után ítélve a (nyugati) Berlin-West divatját, modern stílusát képviselte, és semmi esetre sem az NS (nemzeti szocialista) nőszervezet által propagált>>német asszony<< típusát. Nagyon jól volt kikészítve, drága ékszereket viselt, mégsem keltett olyan benyomást, mint, aki jól érzi magát ebben a szerepben. Közelebbről nem volt alkalmam megismerni Éva Braunt, mivel nem tartoztam az obersalzbergiek szűkebb köréhez, a külsők előtt pedig gondosan titkolták létezését. Ebben az esetben is külön engedély kértek Hitlertől, hogy részt vehessek a vacsorán.”

Minthogy Hitler visszavonult,

nyugodtan beszélgethettünk. Valójában az egész bunkerben ő volt az egyetlen olyan halálra szánt híresség, aki csodálatra méltóan és fölényesen nyugodtnak látszott. Az egzaltáltan heroikus Goebbels, a menekülésre készülődő Bormann, az eltompult Hitler, az összeomlott Frau Goebbels környezetében Éva Braun csaknem derűsen könnyednek mutatkozott. Búcsúképpen javaslok egy üveg pezsgőt. Meg egy kis édességet. Bizonyára még nem evett semmit.

Megindítóan jellemzőnek találtam, hogy sokórás tartózkodásom után a bunkerban elsőnek gondolt rá, hogy megéheztem. Az alkalmazott hozott egy üveg Moet de Chandont, bonbont, süteményt.

Kettesben maradtunk.

Tudja, jó, hogy még egyszer eljött. A Führer már arra gyanakodott, hogy ellen dolgozik. Látogatásával azonban az ellenkezőjét bizonyította. Nem így van? - Adós maradtam a válasszal - Az is tetszett neki, amit ma mondott. Elhatározta, hogy itt marad. Én is vele maradok. A többit már tudja…Vissza akart küldeni Münchenbe. (Hitlerről van szó - a Szerk.) Ellentmondtam. Azért jöttem ide, hogy itt is fejezzem be. - Ő volt a bunkerban, akit az emberiesség foglalkoztatott. - Miért kell még mindig olyan sokaknak elesnie? - kérdezte - Már úgyis hiába minden. Különben könnyen előfordulhatott volna, hogy már nem talál meg bennünket. Tegnap olyan kilátástalan volt a helyzet, hogy számítanunk kellett Berlin gyors bevételére. A Führer már föl akarta adni. Azért vagyunk még itt, mert Goebbels a lelkére beszélt…Felszabadultan társalgott velem, csak a még mindig intrikáló Bormann miatt haragudott; egyébként mindig oda jutott vissza, hogy elégedett, amiért a bunkerban lehet…”

Hitlerrel való viszonya,

felettébb érdekes volt. Az biztosan tudható, „hogy mindvégig külön szobájuk volt.” Maga a Führer - végrendeletében is - „diszkréten emlékezik vissza kapcsolatukra.”

Esküvő Éva Braunnal

Hitler miután elbúcsúzott

 a frissen kinevezett Luftwaffe parancsnokától Robert Ritter von Greimtől hozzálátott „a személyes, kötelezettségek” végrehajtásához. „Magához kérette szeretett Éváját, Goebbelst és Bormannt, mint tanúkat. Az esketésre április 28-áról 29-ére virradó éjszakán „valamivel éjfél után került sor. Goebbels odahívatta az egyik Gau hivatalvezetőjét, egy bizonyos Walter Wagnert, aki az esketést a bunker úgynevezett térkép szobájában végezte el” - írja Ormos Mária.

Ricardson: „A menyasszony kijelenti, hogy tiszta árja származású és nincs semmilyen öröklött betegsége. A férjjelölt megismétli ugyanezeket. A szorgalmas Walter Wagner azonnal írásba foglalja a két elhangzott nyilatkozatot, s közli a >>szerelmesekkel<<, hogy házasságkötésüknek semmilyen akadálya nincs. Majd hozzáfűzi, mivel háborús esküvőről van szó, a házasságkötés késedelem nélkül megtörténhetik.

Gyors tollforgatás

A jelenlévők aláírásukkal szentesítik a házassági szerződést. Éva csaknem elhibázza. Már írja is a leánykori nevét, amikor, Bormann figyelmezteti a változásra. Végül megszületik az aláírás:>> Eva Hitler, született Eva Braun.<<

 Néhány perc alatt az egész ceremónia lezajlott. A folyosón néhány katonatiszt és titkárnő gratulált, majd az új pár Bormannt, Goebbelséket, két titkárnőt (Christian és Junge asszonyokat), néhány katonatisztet asztalhoz invitált.” Felszabadult hangon anekdotáznak, szóba kerül Goebbels esküvője is, ahol Hitler volt a tanú.” Hitler megint az öngyilkosságról beszélt. „Eva elégedett. Most már nyugodt lélekkel költözhet a másvilágra.”

Nem volt ez sem ebéd, sem vacsora, hanem valami hajnali búcsúzkodás az élettől némi étel és némi pezsgő kíséretében. Az esküvői ceremónia hajnali négyig tartott.

Hitler végrendeletei

Hitler a ceremónia után visszavonult, hogy lediktálja végrendeleteit. „Politikai végrendeletét” két részre tagolta. Az első részben általános kérdésekkel foglalkozik, s felmenti magát minden felelősség alól. „Eszerint 1939-ben sem ő, sem senki a birodalomban nem akart háborút, azt a zsidóbérenc politikusok kényszerítették rá Németországra és a világra. A hatéves küzdelem >> egy nép életakaratának legdicsőbb és legbátrabb kinyilvánításaként<< vonul majd be a történelembe. A történelmi jóslat származhatott volna a Mein Kampfból is:>> Évszázadok fognak eltelni, városaink, és emlékműveink romjaiból azonban mindig újra megszületik majd a gyűlölet a végső fokon mindezért felelős nép ellen: a nemzetközi zsidóság és segítői ellen.<<”

A második részben: „Hitler részlet kérdésekről intézkedett, mintha csak hitt volna abban, hogy ezeket még bárki is végrehajthatja. Göringet és Himmlert >>kizárta<< a náci pártból, és megfosztotta őket hivatalaiktól, egy olyan pillanatban, amikor gyakorlatilag már sem náci párt, sem hivatal nem létezett. Saját utódának a flotta főparancsnokát, Doenitz admirálist nevezte ki, majd Goebbelsszel az élen megadta a megalakítandó kormány tagjainak a listáját, miközben jól tudta, hogy Goebbels hamarosan öngyilkosságot követ el. Az irat a faji törvényekre való utalással és a zsidógyűlöletre való újabb felszólítással zárul” - fejezi be a „politikai végrendelet” ről írását Ormos Mária.

Személyes végrendeletében Hitler bejelenti házasságkötését és öngyilkossági szándékukat. „Ez helyettesíti nekünk azt, amit a népem szolgálatában végzett munka mindkettőnktől elrabolt” - írta. Majd így folytatja: „Amivel rendelkezem, amennyiben egyáltalán értéke van, a párté. Ha az nem létezne többé, az államé, és ha azt is megsemmisítik, akkor nem szükséges, hogy további döntést hozzak.”

Még aznap hajnalban az iratokat aláírta, és három példányban futárok útján kijuttatta azokat a bunkerből. Az egyik példányhoz utólag egy kiegészítést fűzött, amit levél formájában Nicolaus von Below Hitler légügyi adjutánsa továbbított Keitelhez. A kiegészítésben az OKW-t (Oberkommando der Wehrmacht - Véderő Parancsnokság) bírálta.

Április 29-én délben

még megtartotta a szokásos „helyzetmegbeszélést”, ezen azok vettek részt, akik még éppen ott tartózkodtak. „Este tízkor került sor az utolsó konferenciára.” Weidling tábornok berlini katonai parancsnok közölte, hogy az oroszok „legkésőbb május 1-jén elérik a kancelláriát.” Ezen a napon értesültek a bunkerben lévők arról is, hogy Mussolini és szeretője Clara Petacci az olasz partizánok kezére került, akik nem teketóriáztak.

Április 30-án

már öngyilkossága előkészítésével foglalkozott. Először megmérgeztette Blondit a kedvenc kutyáját, „másik kettőt pedig lelövetett.” Éjszaka fél három körül folyosóra kérette az egész személyzetet, és egyetlen szó nélkül, a semmibe révedve mindenkivel kezet fogott. A délelőtt folyamán többen jelentkeztek jelentéstételre. Mindenkit meghallgatott, de a jelentésekre már nem reagált.

Ebédjét a két titkárnő és a vegetáriánus szakácsnővel fogyasztotta el. Ebéd után parancsot adott 200 liter benzin vételezésére, ebből 180 litert sikerült beszerezni. Eközben az őrség tagjait elküldték. Elképzelhető, hogy megszabta azt is, hol tartózkodjanak a bunkerlakók és, hogy mit tegyenek a halálakor.

Ezután újabb búcsú következett

Hitler és felesége kezet fogott minden jelenlévővel, majd visszavonultak a magánlakosztályba. Ormos Mária: „A bunkerba tartózkodó túlélők később egybehangzóan állították, hogy nem sokkal később egy lövést hallottak. Ettől kezdve a történet zavaros. A holttest maradványok és a tanúk szovjet kézbe kerültek, az eleinte kiadott nyilatkozatok ellentmondásosak voltak, a Szovjetunióban elvégzett vizsgálatok és ott felvett vallomások alapján kialakított történetírói kép pedig nem egyezik meg azokkal a nyilatkozatokkal, amelyeket a túlélők később Németországban tettek. Az idők során egyetértés alakult ki abban, hogy Hitler és Éva Braun meghalt, és hogy a kancellária udvarán elásva az ő tetemeiket találták meg” - írja a szerző.

Majd így folytatja: „Egy verzió szerint a lövés után elsőként Bormann, Goebbels és Arthur Axmann¹³ ment be a halottas szobába, ezt azonban kettejüktől utóbb már nem lehetett megkérdezni, mert Goebbels véget vetett életének, Bormann pedig nyomtalanul eltűnt. Így valójában nem lehet tudni, hogy ki lépett be elsőként, sőt még csak azt sem, hogy a lövést egyáltalán ki adta le. Évekkel később Hans Rattenhuber, az SS-őrség parancsnoka, miután hazatért a szovjet fogságból, azt nyilatkozta, Hitlert a szófán összegörnyedve és vérben úszva találta. Mellette hevert felesége holtteste, ölében egy nem használt pisztollyal. Rattenhuber két pisztolyt látott, és úgy látszik, hogy mindkettőt megvizsgálta. Vagy nem. A szovjet fogságban ugyanis - miként Gosztonyi Péter jóvoltából tudjuk - Rattenhuber egészen másként nyilatkozott. Ott tett vallomása szerint előzetesen azt az értesülést kapta, hogy Hitler méreggel akar véget vetni életének. Midőn Hitler halála után a Führer inasa vérről beszélt előtte, értetlensége láttán Linge (Heinz Linge az egyik inas - a Szerk.) azt mondta neki, hogy bizony élete >> legsúlyosabb parancsát<< kellett teljesítenie. Hitler ugyanis azzal bízta meg, hogy szobájából távozzon, majd tíz perc múlva lépjen be újra, és teljesítse e bizonyos parancsot.

Ez a verzió tökéletesen egybehangzik a mérgezésről szóló szovjet verzióval, de nem harmonizál azzal a szovjet feltevéssel, amely szerint Rattenhuber meggyőződésétől eltérően a halott Hitlerre nem Linge, az inas, hanem Ottó Günsche*, Hitler adjutánsa lőtt rá.”

*

Ottó Günsche a Führer legszűkebb környezetéhez tartozott és annak utolsó személyi adjutánsa volt. Állítólag saját kezűleg égette el Hitler holttestét. Az adjutáns az egyik titkárnővel 1945. április 30-án hagyta el sikeresen a bunkert. Ő ugyan szovjet fogságba került, míg Gerda Christiant az amerikaiak fogták el. Günsche 86 éves korában (2003?) hunyt el Észak-Rajna-Vesztfáliában.

Erich Kempka Hitler sofőrje szerint

a földön két pisztoly hevert. Hitler inasa Heinz Linge ugyancsak ezt erősítette meg „és elmondta, hogy gazdája holttestét pokrócba csavarva golyóütötte sebet látott a jobb halántékán. Ottó Günsche, Hitler SS-adjutánsa a sofőrrel és az inassal egybehangzó nyilatkozatot tett.” Eltért emléke annyiban, hogy „szerinte a két test nem egymásnak dőlt a szófán, hanem azon csak Éva Braun feküdt, Hitler pedig egy széken ült.” Arthur Axmann ettől eltérően csak egy pisztolyt látott, amiből ő arra következtetett, hogy Hitler a szájába lőtt, „sőt feltételezte, hogy mérget nyelt…”

Ormos Mária: „Hitler halott volt, és környezetére várt, hogy hulláját megsemmisítse. Hitlert pokrócba bugyolálva Linge cipelte a lépcsőig, ahol átvette tőle két SS-katona. Éva Braun tetemét Bormann hozta ki a szobából, azután Otto Günsche, majd egy másik SS-tiszt vitte tovább. A két testet egymás mellé helyezték, benzinnel meglocsolták és meggyújtották. Égtek, amíg a 180 liter benzin táplálta a tüzet.”

Felhasznált irodalom:

T. R. Richardson

Halál esküvő után - Hitler utolsó tíz napja

Colosseum Kiadó Bp. 1991,

Ormos Mária

Hitler

T-Twins kiadása 1993,

Josepf Goebbels

Napló

Dunakönyv Kiadó 1994,

Albert Speer

Hitler bizalmasa voltam

Emlékiratok

Zrinyi Kiadó Bp. 1996

Paul Schmidt

Hitler tolmácsa voltam

Gondolat Kiadó Bp.1971

Szövegmagyarázat:

1. Paul Joseph, Goebbels (1897-1945) német, náci politikus. 1924-től lett a náci párt (NSDAP) tagja, 1926-tól Berlin gaulaitere, 1928-tól a parlament tagja. A nácik hatalomra jutásától (1933) propaganda miniszter. Életével Ezen a honlapon több szerkesztés („Goebbels a Hitler elleni merényletről”) részletesebben is foglalkozik.

2. Adolf Hitler (1889-1945) náci pártvezető, német kancellár, Németország elnöke. Életével ezen a honlapon több szerkesztés részletesebben is foglalkozik.

3. Franklin D. Roosevelt (1882-1945) az Egyesült Államok 32. elnöke. Demokratapárti politikusként négyszer választották elnökké. A második világháború idején a szövetségesek egyik meghatározó politikusa. Életével ezen a honlapon több szerkesztés részletesebben is foglalkozik.

4. II. (Nagy) Frigyes (1712-1786) porosz király. A felvilágosult abszolutizmus kiemelkedő képviselője. „Nagy Frigyes” teremtette meg a porosz katonai bürokratikus államgépezet alapjait. Uralkodása alatt a porosz állam az európai nagyhatalmak sorába emelkedett. Országa részt vett az osztrák „örökösödési háborúban”, és az ún. „hétéves háborúban (1756-1763).

5. Martin Bormann (1900-1945) német náci politikus, Rudolf Hess utódaként a párt titkára (pártkancellár). Életével ezen a honlapon a „Variációk Martin Bormann halálára” c. szerkesztés részletesebben is foglalkozik.

6. Albert Speer (1905-1981) a Harmadik Birodalom főépítésze, fegyverkezési miniszter. Életével ezen a honlapon az „Albert Speer húsz éve” c. szerkesztés részletesebben foglalkozik.

7. Éva, Anna, Paula, Braun (1921-1945) Hitler titokzatos barátnője, majd halála előtt 36 óráig a Führer házastársa. Gyermekéveit jómódú katolikus bajor családban töltötte. Két leánytestvére volt. Tizenhét évesen a náci párt hivatalos fényképészénél, Heinrich Hoffmannál Münchenben vállalt munkát, ahol laborasszisztensként és modellként dolgozott. Hitler itt találkozott - még Wolf néven - először (1929) Éva Braunnal. Ma sem lehet tudni, hogy milyen formában „nyilvánult meg a kapcsolatuk.”

                                                                                    

8. Gotthard Heinrici (1886-1971) hivatásos katona, német tábornok. Frontszolgálatot teljesített vezérkari tisztként az első világháborúban. A második világháború idején részt vett a franciaországi, majd a szovjetek ellen folytatott hadjáratokban. A német védekező taktika („rugalmas elszakadás”) egyik kidolgozója. 1944-ben az 1. páncélos hadsereg parancsnoka, majd 1945 márciusában Himmlertől átvette a „Visztula-hadseregcsoport” irányítását. A háború után szovjet fogságba került, ahonnan 1955-ben tért haza.

9. Hermann, Wilhelm Göring (1893-1946) német politikus, a náci párt egyik alapítója. Az első világháború idején pilóta, ebben a minőségében számos sikert ért el. Életével ezen a honlapon több szerkesztés részletesebben is foglalkozik.

10. Heinrich Luitpold Himmler (1900-1945) német SS ezető, aki már 1923-ban csatlakozott a nácikhoz. 1929-ben megszervezte Hitler testőrségét. Életével ezen a honlapon a „Heinrich Himmler végnapjai” c. szerkesztés részletesebben is foglalkozik.

1. Otto Hermann Fegelein (1906-1945) SS-Obergruppenführer, a Waffen-SS tábornoka. Éva Braun sógora.

 

12. Wilhelm, Bodewin, Johann, Gustav Keitel (1882-1946) hivatásos katona német vezér tábornagy. A Wehrmacht (OKW=Oberkommando der Wehrmacht) főparancsnokságának vezérkari főnöke. Életével ezen a honlapon több szerkesztés („Keitel a nyugati hadjáratról”) részletesebben foglalkozik.

 13.Arthur Axmann (1913-1996) Baldur von Schirachtól 1940-ben vette át a „Hitlerjugend” vezetését. Jogot tanult, 1928-ban ő hozta létre az első „Hitlerjugend-csoport”-ot Vesztfáliában. A háború vége felé néhány napot a „Führerbunkerben” töltött A bunkert Bormann, Stumpfegger és Dr. Naumann társaságában hagyta el, majd társaitól leszakadva irányt változtatott. A menekülést „ép bőrrel” úszta meg. A háború után néhány évet börtönben töltött. Onnan szabadulva egy cég „értékesítési” képviselőjeként dolgozott. Nyolcvanhárom éves korában Berlinben hunyt el.

Forrás:

Internet - Wikipedia

www.historiamozaik.atv.hu

T. R. Richardson

Halál esküvő után

Colosseum Kiadó Bp.1991

Szerkesztette:

Dr. Temesvári Tibor

2011.április